A zöldségfajok káliumigénye nagyon eltérő, általánosságban elmondható, hogy az átlagosnál lényegesen több káliumot hasznosítanak a termésük kifejlesztéséhez.





Termesztési szempontból a káliumnak, mint növényi tápelemnek a szerepe hármas:

Növeli a termésmennyiséget 

- Az optimális káliumellátás elősegíti a zavartalan növényi anyagcserét, és ezáltal hozzájárul a kiemelkedő terméseredmények eléréséhez. 

- Több zöldségfaj gazdasági értelemben vett termése igen jelentős mennyiségben tartalmaz káliumot, ezért a termésnövekedéssel a növény káliumfelvétele is közel egyenes arányban növekszik.

Fokozza a termésbiztonságot 

- Javítja a növények hidegtûrő képességét. 

- Növeli a betegségekkel szembeni ellenálló képességet. 

- Fokozza a szárazságtûrő képességet.

Javítja a termésminőséget 

- Elősegíti az aroma-, az íz- és a színanyagok kialakulását. 

- Fokozza a fotoszintézist és az enzimreakciókat, ezáltal magasabb a termés cukor-, fehérje- és vitamintartalma. 

- Javítja a termés külső megjelenését, a piacosságát azáltal, hogy fokozza a színanyagok képződését. 

- Növeli a termés szárazanyag tartalmát és a sejtfalak vastagságát, ezáltal javítja a tárolhatóságot.

A kálium legnagyobb mennyiségben a fiatal növényi részekben fordul elő ott, ahol az anyagcsere lejátszódik és ott, ahol a sejtosztódás intenzíven megy végbe. Mobilitása igen nagy mivel a többnyire ionos formában van jelen a növényi sejtnedvben és a kolloidokon. Elsősorban a vegetatív részekben halmozódik fel, és így néhány zöldségfajnál – ellentétben a gabona- és több más szántóföldi növénnyel – a betakarítás alkalmával nem jut vissza a talajba, a terméssel együtt elszállításra kerül. Például: káposztafélék, levélzöldségfélék, gyökérzöldségek, burgonya stb. Abból adódóan, hogy a káliumot a vegetatív részek nagy mennyiségben halmozzák fel, ezeknél a növényeknél különösen, de a többi zöldségféle esetében is a felvett kálium mennyisége jelentős mértékben függ a termésmennyiségtől (táblázat). Egy-egy káliumigényes faj esetében a fajták között nagyobb az eltérés, mint az egyes zöldségnövények között.

Kísérletekkel igazolt, és a gyakorlatban is bizonyított, hogy a káliummal jól ellátott növények kevésbé érzékenyek a fagyra.

A magasabb szintû káliumellátás hatására növekszik a sejtoldat koncentrációja – ezzel együtt az oldat fagyáspontja – így javul a növény fagytûrő képessége.



A kálium hatására növekszik a gombás és baktériumos eredetû betegségekkel szembeni ellenálló képesség. A káliumtrágyázás hatására vastagabb, egyben ellenállóbb sejtfalak képződnek, amelyek megnehezítik a kórokozók behatolását, megtelepedését. A káliummal jól ellátott növényekben nem állnak a betegségek rendelkezésre a kórokozók táplálásához szükséges oldható amidok, aminosavak és kismolekulájú cukrok, mivel ezek egy kiegyensúlyozott N:K ellátásnál gyorsan átalakulnak nagyobb molekulájú anyagokká.



A káliummal jól ellátott növények kevésbé mutatnak érzékenységet a hideg hatás mellett, a szárazságra. Ilyen jellegû kedvező hatása a csemegekukoricánál, babnál és a paradicsomnál figyelhető meg leggyakrabban: a káliummal jól ellátott talajokon a jellegzetes vízhiány tünet, a levélpödrődés vagy népiesebben a „levelek furulyázása” később jelentkezik.



Részismeretek vannak arra vonatkozóan, hogy a kálium elősegíti a kemény, egyenletesen érett, nehezen repedő termés kialakulását. A paradicsomnál az ún. zöldtalpasság és zöldfoltosság betegségek az arra hajlamos fajták esetében leginkább a káliumhiányos töveken alakulnak ki. A kálium növeli a termés cukortartalmát, ettől a bogyó ízletesebb lesz.



Káliumban szegény talajon a kelbimbó termései apróbbak, keserûbbek, rosszabb főzési tulajdonságokkal rendelkeznek, a káliummal jól ellátott káposzta a magasabb cukortartalom miatt jobban savanyítható, a kelkáposzta, karalábé és fejes káposzta tárolhatósága javul, a vöröskáposzta színe kedvezőbb. A sárgarépa esetében kimutatták, hogy nemcsak a tárolhatósága jobb a termésnek, de a cukortartalma, íze és a színanyag tartalma is kedvezőbben alakul.



A méretes uborkánál gyakran tapasztalható konzerválás utáni puhulás oka, feltehetőleg a rossz fajtákon, továbbá a betakarítás és a feldolgozás közötti helytelen átmeneti tárolás és kezelésen kívül, az egyoldalú nitrogéntrágyázás, a rossz N:K arány, azaz a kálium relatív hiánya.



A görögdinnyénél a káliummal jól ellátott talajokon az összes cukor mennyisége eléri a 8-9%-ot, az édes ízt adó redukálható cukor pedig a 6-7%-ot, ugyanakkor olyan talajok esetében, ahol alacsony volt a talajban a káliumszint, ezek az értékek alig haladták meg a 6, illetve a 4-5%-ot.

Dr. Terbe István