Tények Lengyelország mezőgazdasági földrajzáról

Lengyelország több szempontból is „határesetnek” számít. Egyrészről két nagy földrajzi térség, Kelet- és Közép-Európa között, másrészről 312 ezer négyzetkilométernyi területével és 38,5 milliós népességével a közepes és nagyobb méretű európai államok között helyezkedik el.
A lakosság 39 százaléka városokon kívül él.

Óceáni és kontinentális elemek által meghatározott éghajlata változó időjárást okoz: a nyár helyenként rendkívül forró (akár 35°C), máskor pedig esős és inkább hűvös. A téli időjárás szintén változékony: az alacsony hőmérséklet (akár –30°C) és komoly havazások jellemezte térségek mellett másutt enyhébb a tél. Az 5°C feletti vegetációs időszak körülbelül 200 napig tart, ami a legtöbb kultúrnövény számára többnyire elegendő, de például a főbb termőterületeken termesztésre alkalmas kukoricahibridek kiválasztásakor komoly odafigyelésre van szükség (csak 200–280 közti FAO-számúak termeszthetők biztonsággal).

A mezőgazdaság szerepe 
a lengyel nemzetgazdaságban

A lengyel gazdaságban a mezőgazdaság hagyományosan jelentős, értékteremtő szerepet játszott. Napjainkban a bruttó hazai termék 4%-át teszi ki, ami megközelíti az európai átlagot. Az aktív munkavállalók közel 15%-a dolgozik a mezőgazdaság, erdészet és halászat területén, ami azonban jóval meghaladja az átlagos európai szintet (5%). A bruttó hazai termékhez való hozzájárulás és az ágazaton belüli foglalkoztatottak aránya közötti ellentmondás számos problémára mutat rá, például a lengyel mezőgazdaság viszonylag alacsony termelékenységére és a komoly mértékű rejtett munkanélküliségre az ágazaton belül, ami inkább szociális, mint gazdasági kérdéseket vet fel.

Mezőgazdasági területek

A mezőgazdasági területek 15,4 millió hektárt, azaz Lengyelország területének 49%-át teszik ki. Ez lakosonként 0,4 hektár földet jelent, ami nem sokkal kevesebb, mint a magyarországi érték, de több mint a többi európai országban egy főre jutó termőföld mennyisége. Összesen 10,6 millió hektár terület áll szántóföldi művelés alatt. Ezenfelül 390 ezer hektárt tesz ki a gyümölcsültetvények területe, 470 ezer hektárnyi terület pedig ugar. Az ország területének közel 30%-át erdő borítja.
A lengyel mezőgazdaságban a vízhiány ellenére (átlagosan 620 mm csapadék hullik egy évben, de a legtöbb értékes mezőgazdasági területen nem éri el ezt az értéket) csupán 70 ezer hektárnyi területet öntöznek. Több mint 3 millió hektáron rétek és legelők találhatók.*

A mezőgazdaság szerkezete

A lengyel mezőgazdaság más uniós országok agrárágazatától eltérő jellemzője a sajátos birtokszerkezet (lásd az ábrát). Lengyelországban 2,25 millió gazdaság működik. Több mint 2 millió gazdaság (a mezőgazdasági területek 90%‑a) magánszemélyek tulajdonában és üzemeltetésében áll, ezek az ún. „családi gazdaságok”, és csupán 13 ezer gazdaság működik jogi személyként, ezeket nevezik „vállalati gazdaságoknak”.

Kik a lengyel gazdaságok tulajdonosai?

A mezőgazdasági területek többsége magánhasználatban van. Az 1989-es politikai változások után mintegy 4,7 millió hektárnyi mezőgazdasági terület maradt különböző formákban állami tulajdonban. Az említett földek privatizációjáért felelős ügynökség a mai napig 1,9 millió hektárnyi földet kezel és ad bérbe mezőgazdasági magánvállalkozások számára. Meg kell említeni azonban, hogy Lengyelországban már 1989 előtt is egyéni gazdálkodók tulajdonában volt a termőföld körülbelül 75 százaléka. Ez az elsődleges oka annak, hogy Lengyelországban sok apró gazdaság működik, és az átlagos birtokméret is igen kicsi (8,2 hektár).

A Lengyelországban termesztett kultúrnövények

A lengyel mezőgazdaság növényszerkezete szempontjából meghatározó tényező az éghajlat és a talajminőség; ez utóbbi nagymértékben korlátozza a mezőgazdaság termelékenységét is. A helyi osztályozási rendszer szerint csak a művelhető földek 14%-a kiváló vagy jó minőségű, míg 31%-a gyenge vagy nagyon gyenge minőségű termőföld.

Lengyelországban a legfontosabb kultúrnövények a kalászosok, amelyeket 7,8 millió hektáron (a művelhető földek 70%-án) termesztenek, bár megjegyzendő, hogy ez a terület egyre csökken. Különösen a rozs, az árpa és a kevert vetésű árpa-zab, azaz a kevésbé intenzív kalászosok termesztése esett vissza az elmúlt évtizedben. A takarmányozás terén magasabb minőséget biztosító és a gyengébb minőségű talajokat jobban toleráló tritikálé mennyisége ezzel szemben közel kétszeresére nőtt.

A burgonya a múltban rendkívül fontos táplálék- és takarmánynövény volt, de termőterülete az utóbbi években jelentős mértékben lecsökkent (az elmúlt két évtizedben közel 80%-kal). Növekvő tendenciát mutat az olajrepce- és a kukoricatermesztés. Az olajrepce termőterületének növekedése mögött a növényi olajok iránti magas hazai és külföldi kereslet áll.

Lengyelország fontos alma-, meggy- és szilvatermesztő ország, emellett pedig egyre erőteljesebb a nemzetközi jelenléte a bogyós gyümölcsök (az eper, málna és ribizli) piacán is. A több mint 160 ezer hektáron folytatott zöldségtermesztésnek köszönhetően Lengyelország Európa egyik fontos zöldségbeszállítója. A legjelentősebb zöldségek közé tartozik a káposzta (26 ezer hektár), a hagyma (27 ezer hektár) és a sárgarépa (24 ezer hektár).

Lengyelország növényszerkezete terén egyértelmű változás tapasztalható. A nagyobb profitot hozó és intenzívebb kultúrnövények, mint a kukorica és az olajrepce, kezdik átvenni a kevésbé intenzív burgonya és rozs helyét.

Állattenyésztés 

Az állattenyésztés Lengyelországban szorosan összefügg a növény-
termesztéssel, és az elmúlt évtizedben fontos szerkezeti változásokon ment át. Az általános tendencia a haszonállat-állomány (sertés és szarvasmarha) 8%-os csökkenése mellett a hústermelés 26%-os növekedését mutatja, ami annak köszönhető, hogy az állattenyésztés termelékenysége nagymértékben javult. Az előre meghatározott kvóták következtében a tejtermelés összesen körülbelül 12 milliárd liter körül stagnál, ugyanakkor a tejtermelés koncentrálódása figyelhető meg.
Egy tehén átlagosan 4,5 ezer liter tejet ad, de a minőségi (felügyelt) tejtermelők 24%-ának 2000 óta sikerült a tehenenkénti mennyiséget 5,4 ezer literről 7,1 ezer literre növelnie. Erőteljes növekedés tapasztalható a baromfitenyésztés terén, amelynek számai 2000 és 2011 között 0,8 millió tonnáról 2 millió tonnára nőttek, és Lengyelország jelentős baromfihús-exportőrré vált. Ugyanez a bővülés jellemzi a tojástermelési ágazatot is. Az elmúlt évtizedben 7,8 milliárdról 10,4 milliárdra nőtt a tojástermelés, ami azt jelenti, hogy az éves tyúkonkénti termelés 180 darabról 210 darabra emelkedett.

Lengyelországban komoly hagyománya van a méhészkedésnek, és ez az ágazat is erősödő tendenciát mutat. A méhkaptárok száma 849 ezerről 920 ezerre, azaz 8%-kal növekedett.

A növénytermesztés során felhasznált input anyagok

A mezőgazdasági termelés egészének értékelése során meg kell vizsgálni az alapjául szolgáló termelési tényezőket, az azok terén az elmúlt évtizedben végbement változásokat és ezek hatásait. A leglátványosabb növekedés a műtrágyák és a növényvédő szerek használata terén történt. Előbbiek esetében a 47%-os növekedés 127 kg NPK/ha mértékű felhasználást, míg a növényvédő szereknél a 48%-os növekedés 38 €/ha értékű alkalmazást jelent. A gabonatermesztéshez használt minősített vetőmagok terén nem tapasztalható előrelépés, sőt inkább csökkenő a tendencia, miután a gazdaságok többnyire saját előállítású nem fémzárolt vetőmagot használnak.

Gépesítés

Az Európai Unióhoz való csatlakozás és a lengyel mezőgazdaság gépesítésére irányuló támogatási rendszer jelentősen növelte a gépek mennyiségét, de még ennél is látványosabban javult a gépek minősége. A változás hatással volt a hús- és tejtermelésre, a talajművelésre és az erőgépek (traktorok), illetve a kombájnok és növényvédelmi gépek használatára is. A kisméretű gazdaságok nagy számára és a gazdálkodóknak a közös géphasználatra vonatkozó alacsony hajlandóságára tekintettel egyes adatok szerint nem optimális a mezőgazdaság gépesítettsége; az egy gépre eső hektárok száma (11 hektár) például meglehetősen elmarad a racionális szinttől. Nincs előrelépés az öntözött területekkel kapcsolatosan.

A mezőgazdaság által előállított érték

A mezőgazdaság teljes kibocsátása 2011-ben közel 24 milliárd € volt, ami 2000-hez képest 80%-os mértékű növekedést jelent. Ezt a mezőgazdaság termelékenységének javulása és a mezőgazdasági termékek árának emelkedése eredményezte. A teljes kibocsátás 56%-a növénytermesztésből, a maradék 44%-a pedig állattenyésztésből származik.
A mezőgazdaság teljes kibocsátásának csak 70%-a kerül piacra, és ez a szint nem változott. A lengyel mezőgazdaság által előállított érték 30%-ának fogyasztói maguk a kisebb gazdaságok.

Élelmiszer-feldolgozás

2000 és 2005 között az Európai Unióhoz történő csatlakozási folyamat során a lengyelországi élelmiszer-feldolgozók, főként magánvállalkozások, közel 5 milliárd € értékben hajtottak végre beruházásokat új feldolgozási technológiák bevezetése, valamint az aktuális egészségügyi előírásoknak való megfelelés érdekében. Ezek a beruházások majdhogynem tökéletesen megújították a mezőgazdasági termelés alapjait, és az Európai Unió egyik legkorszerűbb termelési bázisát hozták létre. Az élelmiszeripar által előállított érték elérte a 34 milliárd eurót, ebből 10 milliárd € hústermékekből, 5 milliárd € tejtermékekből és közel 3 milliárd € a gyümölcs- és zöldségfeldolgozásból származik. A mezőgazdasági ágazat által megtermelt teljes érték kiszámításához figyelembe kell venni az italgyártásból származó 7 milliárd eurót és a dohányipari termékek előállításából származó közel 4 milliárd eurót is. Miután Lengyelországban az élelmiszer-előállítás terén rendkívül magasak a minőségi követelmények, a teljes élelmiszerláncon belül magas szintű együttműködésre van szükség, ami Lengyelországban meg is valósul.

Mezőgazdasági termékek exportja

Az élelmiszergyártás terén történt beruházásoknak, a magas minőségnek és a sokszínűségnek köszönhetően Lengyelország Európa egyik legnagyobb élelmiszer-exportőrévé vált. 2013-ban a kivitel volumene körülbelül 18 milliárd € volt. A legfontosabb kiviteli árucikkek közé tartozik a hús, a feldolgozott hús, a gabona és a gabonatermékek, a tejtermékek, a friss és feldogozott gyümölcs, az édesipari termékek, a dohányipari termékek és az italok. A lengyel élelmiszer-ipari export legfontosabb felvevőpiacai Németország (4 milliárd € értékű export), Oroszország, az Egyesült Királyság, Csehország és Franciaország. A lengyel mezőgazdasági termékek magyarországi exportja közel 400 millió €, ami jóval több, mint a Magyarországról érkező közel 150 millió értékű import. Magyarország elsősorban élő állatot és feldolgozott hústermékeket importál.

A lengyel mezőgazdaság pénzügyi támogatása

Az Európai Unióhoz történt 2004-es csatlakozás után Lengyelország más országokhoz hasonlóan olyan agrártámogatási rendszert hozott létre, amely egyrészről megfelel az EU közös agrárpolitikájának, másrészről pedig az EU által behatárolt pénzügyi kereteknek is. A 2004 és 2013 között Lengyelországnak nyújtott kifizetések az egységes terület-
alapú támogatási rendszeren (kb. 14 millió hektár), valamint a gabonák, olajos magvú növények, hüvelyesek, bogyós gyümölcsök, paradicsom, dohány, keményítő és komló után járó kiegészítő kifizetéseken alapultak. 2007 óta az állattenyésztés területén is elérhetők közvetlen kifizetések. A 2004-ben a lengyel gazdálkodóknak nyújtott kifizetések az első 15 tagállam farmereinek járó nominális összeg 55%-ának feleltek meg; a támogatás 45%-át az EU, 55%-át pedig a lengyel költségvetés bocsátotta a mezőgazdaság rendelkezésére. A 2013-ban 1,36 millió gazdálkodó részére kifizetett közvetlen támogatások összege (4,8 milliárd €) teljes egészében az EU-tól folyt be. A támogatás mértéke közel 260 €/hektár volt. A lengyel mezőgazdaság teljes állami támogatása körülbelül az éves állami költségvetés 3,6 százalékát teszi ki, és túlnyomórészt EU-s projektekhez történő állami hozzájárulásként kerül kifizetésre.

A lengyel mezőgazdaság jövője 

A lengyel mezőgazdaságban tapasztalható fejlődési tendenciákat tekintve feltételezhetjük, hogy mindaddig, amíg az EU közvetlen kifizetéseket biztosít a kis gazdaságok számára, és a termőföld ára növekszik, nem lehet jelentős változásra számítani a birtokszerkezetben. A közvetlen kifizetések részben szociális célú támogatásoknak tekinthetők; ezen gazdaságok életben tartása a lengyel munkaerő-piaci helyzet javítását is eredményezi.
A gazdaságok mérete terén bizonyos fokú növekedésre, míg számuk vonatkozásában csökkenésre lehet számítani. A változások azonban nem olyan sebességgel történnek majd, mint ahogy az a mezőgazdaság produktivitása szempontjából szükséges lenne. Mindeközben a kisebb gazdaságok is megpróbálnak majd átállni az alacsony intenzitású növényekről (rozs, burgonya, kevert vetésű árpa-zab) a produktívabbakra (olajrepce, tritikálé, kukorica, zöldség). Ez a tendencia már most érzékelhető. Jó esély van arra, hogy sikerül megtartani a kiváló minőségű élelmiszerek gyártása terén tapasztalt fellendülést, és a termékek nagy mennyiségének és értékének, valamint versenyképes árának köszönhetően megerősíteni a nemzetközi piacokon való jelenlétet. További fejlődés várható a speciális mezőgazdasági ágazatok, például a melegházi zöldségtermesztés, a díszfa- és díszcserjenevelés, valamint a fűszernövény-termesztés terén.

Az elkövetkező 10–15 évben a növénytermesztés biológiai alapjai a vetőmagok és tulajdonságok terén szinte teljes mértékben át fognak alakulni. Először is több termény, például búza, árpa, rozs, olajrepce esetében is használnak majd hibrideket, ami megfelel a nemzetközi mezőgazdasági trendeknek, és arra ösztönzi a gazdákat, hogy majdnem minden évben fémzárolt, a betegségekkel és rovarokkal szemben kezelt vetőmagot használjanak. Ez nagymértékben növelné az érintett növények hozamát.

A mezőgazdaság továbbra is meghatározó eleme marad a lengyel gazdaságnak, különösen az export tekintetében, és egyre nagyobb társadalmi elismerésnek fog örvendeni Lengyelországban.

Dr. Dariusz Przeradzki

A cikk szerzője: Dr. Dariusz Przeradzki