Eljött a szántóversenyek szezonja – kezdte Dr. Jóri J. István egyetemi tanár, az MSZSZ elnöke, a magyar VB-csapat vezetője a szántóversenyek történetéről és céljáról szóló előadását. A talajmûvelésre szükség van, ennek hiányában nincs megfelelő termés, nincs haszon. Szántani tehát kell! Említésre méltó, hogy Kambodzsa a Föld egyetlen országa, ahol a szántás nemzeti ünnep. A mindenkori herceg a palota kertjében maga által húzott barázdával nyitja meg a szántási időszakot.
A magyarországi kezdeményezésekre a Pallas Lexikonban találunk utalást, amely szerint az első gyapjúkiállításra és ekeversenyre 1841-ben került sor. Az első igazi versenyszántást azonban 1866-ban Enyingen szervezték meg, ekkortól számíthatjuk a hazai versenyeket.
A szántóversenyek világversennyé szervezéséről a Szántó Világszövetség (World Ploughing Organization – WPO) 1952-ben történt megalakulása óta beszélhetünk. Az alapszabály szerint a szövetség célja a következők szerint foglalható össze: fejlessze a szántás tudományát és gyakorlatát; népszerûsítse a szántó világversenyeket; segítse a bemutatók és kiállítások szervezését; nyújtson támogatást és segítséget a mûszaki fejlesztéshez; alapozza meg az élelmiszertermelést a világ növekvő népessége számára; valamint segítse a barátságot és a megértést a tagországok népei között és támogassa az együttmûködést mindazon szervezetekkel és csoportokkal, amelyek ugyanezen célokért dolgoznak. Az alapelvek tisztázása után az első szántó világbajnokságra 1953-ban Kanadában került sor.
A világversenyek mindenütt nagy érdeklődés mellett zajlanak, néhol az országos versenyeket is hozzákapcsolják, és a kiegészítő programként szervezett gépbemutatók növelik a nézőközönség számát.
A népünnepély jelleg sem marad el: a szokásos kulturális bemutatók mellett muzeális gépek kiállítása, répadobó, bálaemelő és egyéb ügyességi versenyek is részei az eseménynek.
A minőségi igények (pl.:talaj- és környezetkímélő mûvelés) növekedésével a szántás technológiája és technikája is változott, bevezetésre került a váltvaforgató ekék használata, különösen Európában. Ma már a világbajnokságon is kötelező országonként legalább egy váltvaforgató ekés versenyzőt indítani. Európában külön rendeznek már váltvaforgató ekés bajnokságokat is.
A világversenyeken alkalmazott bírálati módszerek az évek során gyûjtött tapasztalatok alapján fejlődnek-finomodnak.
A Világ- és Európa Bajnokságokon tarlón és gyepterületen is folyik a verseny. Az általános bírálati szempontok a következők: a nyitóbarázda minősége, az összevetés tökéletessége, a növényi maradványok alátakarása, a szántás minősége, a záróbarázda tökéletessége, az összbenyomás, egyenesség, az ekeleeresztés és -kiemelés pontossága.
A Magyar Szántóverseny Szövetség újbóli megalakulása és a WPO-hoz történő ismételt csatlakozása után 1995-ben indult újra a hazai szántóverseny mozgalom, mégpedig a nemzetközi versenyprogramot folyamatosan bővítve először a nagygépekkel (4-6 vasú ágyekékkel), majd a váltvaforgató ekékkel (2-3 és 4-6 vasúakkal) és végül a fogatos szántással.
Hazai versenyeink a világversenyek szabályai szerint a következő kategóriákban kerültek idén is meghirdetésre:
I. kategória: 2 - 3 testû ágyekék, II. kategória: 4-6 testû ágyekék, III. kategória: 2-3 testû váltvaforgató ekék, IV. kategória 4-6 testû váltvaforgató ekék, V. kategória: fogatos ekék. A hazai versenyek szervezését és a lebonyolítását, valamint a nemzetközi versenyeken való részvétellel kapcsolatos intézkedéseket az MSZSZ irányítja és végzi. Az ehhez szükséges költségek biztosítására létrehozta a Szántóverseny Alapítványt és kidolgozta a szántóverseny mozgalom támogatói rendszerét.
A Szántóverseny Alapítvány Arany-fokozatú aktív tagjai az IKR Zrt., a KITE Zrt. és az AXIÁL Kft., Ezüst-fokozatú tag az FVM MGI. Az MSZSZ hivatalos Arany-fokozatú támogatója az FVM, Ezüst-fokozatú pedig a Michelin Hungária Kft. illetve a ZTR Agro Kft.
A szántóversenyek szervezése természetesen nem öncélú tevékenység, hanem mezőgazdaságunk fejlődésének alapja. Gazdaságos és természetbarát mezőgazdasági termelés ugyanis nem képzelhető el – ha nem is mindig évente – minőségi szántás nélkül, amelynek feltétele a megfelelő szintû traktor és eke mellett a jól képzett és kellő gyakorlattal rendelkező gazdálkodó. Az elméleti képzettség az oktatási intézményekben megszerezhető, a minőségi szántás gyakorlatához járulhat hozzá a szántóversenyeken való részvétel. A szántó ember munkáját általában egyedül végzi, ezért nem áll módjában munkájának minőségét másokéval összevetni. A fejlődés egyik legfontosabb feltétele viszont éppen a szaktudás bemutatása és bírálatra bocsátása, valamint mások (az esetleg jobbak) munkájának alapos megfigyelése, és a tapasztalat gyûjtése. A szántóversenyek erre adnak lehetőséget és nem véletlen, hogy azokban az országokban a legmagasabb a szántási kultúra színvonala, ahol évtizedek óta rendszeresen vannak versenyek.
Sajnálatos, hogy nálunk a szántás, és egyáltalán a mezőgazdasági munka nem kellően elismert, ellentétben az angolszász országokkal, ahol apáról fiúra száll a mesterség és a szántás fontos feladatuk, hiszen ha jól szántanak, jól vetnek, és jól is aratnak!
Az idei hazai események a regionális versenyekkel vették kezdetüket: augusztus 1-jén Farmoson, 8-án Vépen volt, 22-én Baktalórántházán, majd 28-án Kaposváron zajlanak a megmérettetések. Az országos döntőre szeptember 19-én, Bábolnán, a Bábolnai Nemzetközi Gazdanapok rendezvényeinek keretében kerül majd sor. Az idei Szántó Világbajnokság szeptember 4–5.-én zajlik a szlovéniai Moravske-Toplicen, míg az Európa Bajnokság Csehországban, Zabrehben lesz szeptember 25–26-án. Mindkét helyszín közelsége lehetővé teszi, hogy a hazai érdeklődő számára elérhetővé válik valamelyik világverseny megtekintése.
Reményeink és törekvéseink alapján várhatóan mi is azon országok közé tartozunk majd, ahol a legmagasabb lesz a szántás színvonala, és büszkén vallhatjuk majd a WPO Tibullus római költőtől kölcsönzött jelmondatát: „pax arva colat”, azaz „a béke mûvelje a földeket.”
Keresztes Júlia
A cikk szerzője: Keresztes Júlia
