Kevesebb jut a tagállamok vidékfejlesztésének finanszírozására 2020-ig
Az uniós vidékfejlesztési politika jelentősége és intézkedései fokozatosan fejlődtek az európai Közös Agrárpolitika legutóbbi, közel 15 éves időszakában. E fejlődési folyamatot azonban negatívan is befolyásolhatja, hogy a közös uniós költségvetésről született megállapodás miatt a következő 7 éves időszakra 13 milliárd euróval kevesebb, csak 85 milliárd euró jut a 28 uniós tagállam vidékfejlesztési intézkedéseinek finanszírozására. Ez érezteti hatását hazánk esetében is. A magyar keretek megállapításánál a vonatkozó tárgyalások során az EU-átlagnál jobb pozíciót sikerült kiharcolni, melynek keretében összesen 3,4 milliárd euróval lehet számolni a periódus alatt. Ez évente mintegy 490 millió euró, azaz közel 147 milliárd forint felhasználását teszi lehetővé a vidéki célok elérése érdekében.
A kohéziós politika keretében kialakított új feltételrendszeren belül a kevésbé fejlett régiók esetében legfeljebb 85%-os, a fejlett régiókban pedig maximum 53%-os társfinanszírozási arány alkalmazható a vidékfejlesztési programok esetében. A pénzügyi alapok esetében meghatározó, hogy a KAP egyes pillérei közötti két oldalú forrásátcsoportosításra nyílik lehetőség legfeljebb 15%-os mértékben. Az uniós pénzügyi szabályok esetében meghatározó változás, hogy az általános forgalmi adó támogathatóvá vált abban az esetben, ha az a nemzeti jogszabályok alapján nem igényelhető vissza. Változik a források késedelmes felhasználásának szabálya is. E szerint az adott évre allokált forrást nemcsak a következő két, hanem a következő három év alatt lehet felhasználni (n+3 alapelv). Ennek különösen a 2014-es átmeneti év forrásfelhasználása esetén lesz jelentősége. Még egy lényeges változás jelenik meg 2014-től: a kohéziós politika finanszírozási elveinek változásával összhangban a vidékfejlesztés területén is bevezetésre kerül a teljesítménytartalék. Ennek az a funkciója, hogy csak a programok eredményes és elszámolt teljesítését követően, a tervezési időszak végén lesz elérhető a teljes támogatási keret. A visszatartás mértéke 6%, így az időszak során a teljes keret 94%-a használható fel.
Célok: intelligens, fenntartható és befogadó gazdaság, innováció, magas foglalkoztatási arány, termelékenység, társadalmi kohézió
Az uniós vidékfejlesztés kialakítása során meghatározó alapelv, hogy a szakpolitikának segítenie kell az „Európa 2020 Stratégia” célkitűzéseit és összhangban kell állnia a gazdasági és társadalmi kohézió politikájának fő elveivel. A 2020-ig tartó stratégia célja, hogy az EU-t intelligens, fenntartható és inkluzív (befogadó) gazdasággá tegye, egyúttal elősegítse a gazdasági fejlődést, amely keretében magas foglalkoztatási arány, termelékenység, illetve erős társadalmi kohézió érhető el. Az Európa 2020 Stratégia által kitűzött célok hatékony elérése érdekében az uniós forrásokat kezelő közösségi alapokat egy közös stratégiai keret (KSK) révén fogják össze, mely a koordináció révén biztosítja az eltérő pénzügyi alapok (pl. Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap – EMVA, Kohéziós Alap, Európai Regionális Fejlesztési Alap – ERFA) felhasználásának eredményességét. Ezen források általános kezelését és felhasználását a Partnerségi Megállapodás adja, amely Magyarország az uniós célok elérése érdekében a fejlesztési alapok eredményes és hatékony felhasználására vonatkozó stratégiákat, prioritásokat és intézkedéseket határozza meg. A valamennyi uniós forrást lefedő megállapodás tartalma így erősen hat a vidéki területeken megvalósuló intézkedések alakulására is.
A vidékfejlesztési intézkedések forrása 2014 után is az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap lesz. Ugyanakkor a többi alappal megvalósuló együttműködés révén az egyes intézkedések esetében a többi pénzügyi forrás is részt vehet egyes intézkedések megvalósításában. Ezzel az integrált megközelítéssel az elvárt uniós hatékonyság teljesítése valósítható meg. A korábbi időszakban alkalmazott elvek szerint a vidékfejlesztést szolgáló pillér esetében továbbra is garantált az a rugalmasság, amelyet a többéves vidékfejlesztési program biztosít. Ennek révén eredményesen kezelhetőek a mezőgazdaságban és vidéki területeken fellépő kihívások.
Az átfogó uniós célkitűzéseken (ami a klíma, környezet, innováció témakörét érinti) túlmutatóan a 1305/2013/EU rendelet az uniós vidékfejlesztési politika 6 prioritását is rendszerezi. Ezekbe a tudásátadás és innováció; a versenyképesség fokozása, a mezőgazdasági üzemek életképességének javítása és fenntartható erdőgazdálkodás; az élelmiszerlánc szervezése, a mezőgazdasági termékek feldolgozása és kockázatkezelés; ökoszisztémák megőrzése; az erőforrás-hatékonyság előmozdítása, klímavédelem; a társadalmi befogadás előmozdítása, vidéki térségek fejlesztése témakörei tartoznak. Az innovációs célkitűzések támogatására az EMVA-rendelet lehetőséget biztosít a mezőgazdaság termelékenységével és fenntarthatóságával foglalkozó Európai Innovációs Partnerségi (EIP) Hálózat felállítására – európai szinten –, melynek kedvezményezettjei operatív csoportok lehetnek, gazdálkodók, szaktanácsadási szolgálatok és kutatók együttműködésében.
Előtérben a fiatalok, a rövid értékesítési lánc és a biogazdálkodás – valamint a helyi integrált stratégia
A működés technikai alapelvei során meg kell említeni, hogy a korábban ismert vidékfejlesztési tengelyek megszűnnek. Helyettük egy tételesen felsorolt intézkedéslistából választhatják ki a tagállamok, számukra tetszőleges módon, az alkalmazni kívánt programokat. Továbbra is működni fognak és több esetben megerősödnek a tematikus alprogramok. Itt a fiatal gazdákra, a rövid értékesítési láncokra vagy a biogazdálkodásra vonatkozóakat kell megemlíteni. Az unió kohéziós politikájával összhangban kerül bevezetésre „a közösségi szinten irányított, vagy közösségvezérelt helyi fejlesztés” (Community-Led Local Development – CLLD) koncepciója, mely a LEADER-gyakorlat kiterjesztése és megerősítése révén igyekszik a helyi gazdasági élet, a civil társadalom szereplőit hatékonyan és a szükségeknek megfelelően bevonni a helyi integrált stratégiák kidolgozásába valamint azok végrehajtásába annak érdekében, hogy ezzel elősegítsék az egyes uniós programok eredményes megvalósulását. A vidékfejlesztési politika átalakulása révén megjelennek a korábban a közvetlen támogatások rendszerén belül kezelt, annak a részét képező kockázatkezelési intézkedések, amelyek kockázatmegelőzés és kockázatkezelés vonatkozásában az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, és a felmerülő természeti hatások negatív következményeit hivatottak kezelni.
Dr. Vásáry Miklós, adjunktus
SZIE Gazdaság és Társadalomtudományi Kar
A cikk szerzője: Dr. Vásáry Miklós
