Az agrártárcánál szinte minden munkafolyamatot és munkafázist ismer, mivel csaknem 30 éve lépett be alkalmazottként a Kossuth téri ház kapuján. dr. Nyujtó Ferenccel, az FVM stratégiai főosztályának vezetőjével munkájáról, életéről nemrégiben beszélgetett az Agro Napló munkatársa.
Agro Napló (A.N.): Hogyan került kapcsolatba a mezőgazdasággal?
dr. Nyujtó Ferenc (Ny.F.): Paraszti családból származom, nagyszüleim kötődtek a földhöz, gazdálkodtak. Az egyik tsz-tagként is dolgozott, míg a másik még a múlt század 60-as éveiben is önálló volt. Szüleim pedig első generációs értelmiségiek. Apám viszonylag jól ismert gyümölcsnemesítő volt, édesanyám pedig kémia-biológia szakos tanár. Ceglédi vagyok, ott érettségiztem 1968-ban, majd közgazdásszá képeztem magam. Az egyetem elvégzése után az Agrárgazdasági Kutató Intézetbe kerültem. Ott kezdtem pályafutásomat, és töltöttem el egy évtizedet. Az AKI-ban egyebek mellett ágazati politikákkal, a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO), valamint világbanki módszertani kézikönyvvel foglalkoztam.
A.N.: Ez az a korszak az „Új gazdasági mechanizmus” jegyében telt. Ezt hogyan élte meg?
Ny.F.: Az AKI az akkori politikai és irányítási mechanizmusban tapasztalataim szerint egy szelep funkciót is játszott. Én például ott találkoztam Earl O. Heady professzorral is, aki az iowai egyetem vezető professzora volt, és a farmgazdálkodás profitorientáltságának szakértőjeként tartották számon. Ő dolgozta ki, hogy a farm, mint gazdasági egység, milyen rendszerszemlélet alapján mûködtethető optimálisan.
A.N.: Ezeket az éveket sokan a magyar mezőgazdaság egyik aranykorának is nevezik, ebben az AKI játszott-e valamiféle szerepet?
Ny.F.: Az Agrárgazdasági Kutató Intézet lényegében egy háttérintézmény volt, amely az akkor mértékadó agrárpolitikusok iránymutatása alapján tevékenykedett. De az AKI-ban mindig nyitva volt egy ablak nyugat felé is. Így a fejlett világban zajló folyamatokat a magyar lehetőségekkel összevetve azok alkalmazását javasolni lehetett ilyen-olyan módon a döntéshozóknak. Az AKI-t 1983-ban hagytam ott, és kerültem az akkori Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba, a MÉM-be. Mint elméleti háttérrel már rendelkező és oroszul valamint angolul is beszélő fiatal szakember, a sors kegye folytán a miniszter, Váncsa Jenő titkára lettem. Ez számomra akkor egy visszautasíthatatlan ajánlat volt.
A.N.: Belátott a kulisszák mögé, mit tapasztalt?
Ny.F.: Igen, ez a legpontosabb megfogalmazás, ugyanis az említett munka leginkább a tapasztalatszerzésre volt kitûnő alkalom. Ebben a helyzetben ugyanis látni lehetett a magyar mezőgazdaság erős és gyenge oldalait egyaránt. Amivel pedig ez idő alatt gazdagabb lettem, az a teljes szektor átfogó ismerete. De nemcsak a történéseket, hanem azok mozgatórugóit is megismerhettem. Tapasztalatokat szerezhettem az irányítási mechanizmusokról, a nemzetközi összefüggésekről, ami akkor hiányzott nemcsak az agrártárcánál, hanem másutt is, ezeknek a folyamatoknak a szociológiai metszete. De hiányoztak a falu- és vidékfejlesztési összefüggések is. Főként termeléspolitikáról szólt az akkori gyakorlat.
A.N.: A miniszteri titkárság vezetését követően merre vitte az útja tovább?
Ny.F.: Miután a miniszteri titkárságon befejeztem a tevékenységemet, az akkori közgazdasági főosztály helyettes vezetője lettem, és a tervkészítés és szabályozás munkájában vettem részt. Ez már 1987–1990. között történt. Akkortájt egyre fontossá vált a pénzügyi szabályozás, a hitelezés, a támogatások és mindezt egy ágazati koncepcióba kellett ágyazni.
A.N.: Jött a rendszerváltás. Ez milyen hatással volt az életére?
Ny.F.: Az embert szakmai pályafutása során sok benyomás, élmény éri. Nekem az élményszerû volt, hogy az akkori új miniszter, Nagy Ferenc József – talán azokra a hírekre támaszkodva, hogy korábban a miniszteri titkárságon nem végeztem rosszul a munkámat – úgy gondolta, hogy segítsem a továbbiakban a munkáját. Ezt azonban én köszönettel elhárítottam. Inkább a WTO és az OECD szakkérdésekkel foglalkoztam a továbbiakban a hazai tennivalókon túl. Ez olyan összevetésekre adott alkalmat, amelyek orientációs pontként szolgáltak a magyar mezőgazdaság számára nemzetközi kitekintésben. A hazai feladatok közül had emeljek ki néhányat: a teljes mezőgazdasági statisztikai rendszer megújításában részt vehettem. A tesztüzemi rendszer létrehozásával, az éves mezőgazdasági beszámoló, illetve az ezt előíró törvény előkészítésével is foglalkozhattam. Uniós kérdések is az asztalomra kerültek, és ezek mellett a napi, havi és éves rutinként, a támogatások, beruházási programok végrehajtásához is van némi közöm.
A.N.: Nagyon sok irányítási kurzust megért az agrártárcánál. Hogyan lehetett mindeközben jól végezni a szakmai munkát?
Ny.F.: A köztisztviselő munkája a szakmai értékválasztások mentén kell, hogy alakuljon. Ez szerintem alapelvként mondható ki a köztisztviselő munkájában. De az nyilvánvaló, hogy a munka megrendelői minisztériumi szinten mindig a politikusok. Ha egy köztisztviselő a rábízott munkát tiszta lelkiismerettel, jó szakmai megalapozottsággal végzi el, és az arany középúton marad, azt a mindenkori vezetők általában értékelik.
A.N.: Az utóbbi másfél évtizedben Ön volt a minisztériumban főosztályvezető-helyettes, főosztályvezető, vezetői megbízás nélküli közigazgatási főtanácsadó, kabinetfőnök, helyettes államtitkár, és újból főosztályvezető is. Ezeket a váltásokat hogyan élte meg?
Ny.F.: Úgy gondolom, a mindenkori vezetőim tudták rólam, hogy nem járok a politikai pártok frakcióihoz, nem járok különböző politikai platformokhoz, a minisztériumot és benne a magyar mezőgazdaságot, a parasztságot igyekeztem mindig a legjobb tudásom szerint szolgálni.
Végül is azt mondhatom, hogy a minisztérium szamár-, illetve ranglétrát végigjártam, sőt, megadatott az is, hogy három évig, 1999 és 2002. között a Miniszterelnöki Hivatalban egy miniszterelnöki referatúra-rendszerben egyetlen emberként a mezőgazdasági ügyekkel foglalkozhattam, beleértve a teljes jogi szabályozást, a fejezeti költségvetést és a SAPARD Hivatal felállításának előkészületeit.
Ezt követően kaptam felkérést Németh Imrétől, hogy vállaljam el a kabinetfőnökségét, amire igent mondtam, de mindvégig megbízott kabinetfőnök voltam, ami azt jelezte, hogy számomra ez nem politikai megbízatás volt. Ez rendhagyó kabinetfőnökség volt, ugyanis az akkori miniszter a tárca első osztályú, az előadókig való ismeretét igényelte. Ez lényegében egy szakmai koordináló szerep volt.
Alkalmam volt a SAPARD Program végrehajtásának megszervezésében is részt venni, majd 2003-tól a teljes EU-s felkészülést összefogni. Nagyon sûrû időszak volt ez, hiszen ekkor került le a tervező asztalról az AVOP, az NVT, a SAPS és a TOP UP rendszer. Akkreditálni kellett az MVH-t és gondoskodni kellett az új agrártámogatások kifizetéséről is. A gond abban volt, hogy az unió mindig utólag fizet és a gazdálkodóknak hiányzott az addig rendszerint előre kifizetett támogatás. Egy évig pénz nélkül voltak. A tagállami mûködés új struktúráját alakítottuk ki. Meg kellett tanulni azt, hogyan lehet hatékonyan együttmûködni az uniós fórumokon.
A.N.: Most a stratégiai főosztályt vezeti. Mik a stratégiai elképzelések az FVM-ben?
Ny.F.: Jelenleg a magyar mezőgazdaság az adott keretek és lehetőségek között több ágazatban jó teljesítményt nyújt. Más ágazatokban nehézségekkel találtuk magunkat szemben. De nyilván minden mûködésen lehet javítani, így a mostanin is. Ezért a stratégia most egy olyan fejlesztésorientált mezőgazdaság kialakítása Magyarországon, amely az Európai Unió közös piacán – hiszen ide kerül a magyar termékek mintegy 90 százaléka – képes felvenni a versenyt a legmodernebb technológiai hátterû agrárgazdaságokkal is. Ezt az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program preferenciái tartalmazzák. Ez két viszonyítási pontot jelent, az egyik hogy mit okoz ez a vidéknek, milyen hatással van a vidék társadalmára, a másik reláció pedig, hogy európai keretek között a magyar elképzeléseket hogyan lehet megvalósítani, javítani a versenyképességet. Úgy gondolom, hogy minden esetleges cikkcakk ellenére is az elmúlt másfél évtizedben a magyar mezőgazdaság fő irányaiban egy egységes elképzelés érvényesült, ami szilárd tulajdonviszonyokon alapuló gazdaságokban a versenyképesség megőrzését, fokozását jelentette oly módon, hogy érzékeny maradt a társadalmi kérdésekre és az élelmiszerbiztonság ügyére egyaránt. Egyetlen gondot érzékelek a magam részéről ezen a területen, nevezetesen azt, hogy a magyar mezőgazdaság abban nem lett egyenrangú a nyugati agrárgazdaságokkal, hogy az élelmiszeripar és az agrárkereskedelem nem integrálódott szervesen a magyar mezőgazdasághoz.
Egyebek mellett részt vettünk az utóbbi időben az egységes támogatási rendszer (SPS) magyar modelljének kimunkálásában is. Az un. Kölcsönös Megfeleltetés (KM) hazai végrehajtásának megszervezésével is hivatali kötelességünk foglalkozni. Ezek átfogó innovatív munkát jelentenek számunkra ma is. Úgy hiszem és remélem, hogy a magyar mezőgazdasági uniós alkalmazkodásának további elősegítése és a harmadik évezred második évtizedének agrár kihívásai is izgalmas feladatot jelentenek számomra majd a következő években.
A.N.: Munkája után hogyan tud kikapcsolódni?
Ny.F.: Olvasni nagyon szeretek. Egy 6 000 kötetet meghaladó könyvtáram van. Emellett szeretek kertészkedni is, továbbá úszom és teniszezek, és ha lehet, síelek is. Két fiam közgazdász lett, a feleségem pedig a gödöllői Szent István Egyetem docense, marketing ismereteket tanít.
– an –
