Támogatók:

Az előszót Prof. Dr. Milics Gábor, a Magyar Agrár- és Élet-tudományi Egyetem Növény-termesztési-tudományok Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Precíziós Gazdálkodási Egyesület elnöke és a Digitális Agrárakadémia egyik szakmai vezetője fogalmazta meg.

Annak ellenére, hogy a digitalizálódó agráriumot sokan keverik a precíziós gazdálkodással, a gépesítési kényszerrel és az informatikai, vagy elektromos eszközök térnyerésével minden gazdálkodó tisztában van. Ahogy azzal is, hogy az agrotechnológia sikeressége, a megfelelő minőséggel párosuló magas hozamszint jelentős mértékben függ a vetőmag minőségétől. Az egészséges mértékű sovinizmust sokféleképpen megfogalmazza a hazai népnyelv, a mezőgazdaságban legelterjedtebb – és még nyomdafestéket is tűrő – mondás is a vetőmagokhoz kötődik: „Magyar földbe magyar vetőmagot”. Azt gondolhatnánk, hogy a vetőmag-nemesítés során a végtelen számú kísérleti beállítás, a véletlen adta változatosság és a nemesítő türelme elegendő a klimatikus változás és a földrajzi adottságok diktálta elvárások megfeleltetéséhez. Ez azonban nem így van! Mint ahogy az élet szinte minden területén, a döntéshozatal adatalapon történik, az agráriumban és különösen a vetőmag nemesítésében is az adat lett a döntések alapja. Ha kellő mennyiségű adatot össze tudunk gyűjteni, azt fel is tudjuk dolgozni, és a megfelelő kérdéseket tudjuk feltenni, akkor a modern technológiákkal, idősoros nagy adatbázisokkal, mesterséges intelligenciával a nemesítő munkája is el tud rugaszkodni a Földtől. Csak fantázia kérdése, hogy milyen messzire. Eddig biztosak lehettünk abban, hogy a Földön egyre fontosabb az adat, a következő cikk pedig rávilágít, hogy ebből a szemléletből ki lehet törni, hiszen a nemesítők tudása és az agráradat az Űrben is: KINCS!

A szakember Kaposváron szerzett állattenyésztő mérnök, aztán okleveles agrármérnök képesítést, a tanulmányai elvégzése után pedig minden szakmai és egzisztenciális kihívás az agráriumhoz kötötte. Balatonfűzfőn a növényvédő szer, Péten a műtrágya iparágban dolgozott, később az egykori Földművelésügyi Minisztériumban a mezőgazdasági főosztályon foglalkozott táp­anyag-gazdálkodással, vetőmagokkal és GMO-kérdésekkel. Ezután több vállalkozás munkáját segítette tudásával, ma pedig Martonvásáron tevékeny, a Marton Genetics-Elitmag Kft. ügyvezető igazgatójaként. (Andrással több éve személyesen ismerjük egymást, ezért tegeződünk.)

Mit szeretsz a legjobban a szakmában?

Fiatalon a leginkább az tetszett, hogy lehetőségem volt beutazni a világot, sokat láttam és tapasztaltam, rengeteget tanultam a termelőkkel, a kutatókkal, a gyakorlati szakemberekkel folytatott beszélgetésekből. A kihívások is sokat számítottak, mert az agráriumnál szélesebb tudást felölelő és izgalmasabb pálya nincs. Nagyon komplex gondolkodásra van szükség a sikerhez. Ezt látjuk az elmúlt években is, amikor az input termékek és az azokból előállított termények szélsőséges ármozgásai veszélyeztetik a termelés eredményességét.

Hiába az okszerű tervezés és agrotechnika, ha az input-output árak kiszámíthatatlanságai jelentős veszélyt hordoznak magukban – és akkor még nem is említettük az időjárási anomáliák miatt in­gadozó terméseredményeket. Ezért a magyar mezőgazdaság kihívásait és feladatait összetetten kell kezelni, amihez az összefüggések átlátására és értelmezésére van szükség.

A Marton Genetics szempontjából pedig a vetőmagpiac meghatározó szereplőjeként megannyi tényezőt figyelembe kell venni a kommunikáció és a tanácsadás során. Mérlegelni és elemezni kell a folyamatokat, hogy eldönthessük, milyen irányokba kell menni a jövő útján. Ezt a feladatot pedig nem lehet megunni, mindig izgalmas kihívás.

Milyen változások határozzák meg a munkát?

A hosszú távú gondolkodás és tervezés mellett a szezonális, mindig változó körülményekre is megoldásokat kell találni, legyen szó akár a környezet- vagy a klímaváltozásból eredő teendőkről. A társadalmi változásokat is figyelembe kell vennünk, hiszen a kenyér- és gabonafélékből az egyre fejlettebb társadalmak egyre kevesebbet fogyasztanak. Megnőtt az alternatív növények szerepe, ezért vissza kell bontani a termelési és a fogyasztási láncokat és újra meg kell határozni, hogy milyen termékeket kell készíteniük a növénytermesztő és az állattenyésztő szakembereknek, amelyek megfelelő alapját képezik a megváltozott, speciális étkezési szokásoknak.

Ugyanakkor a még fejlődő társadalmi csoportoknak a hagyományos étkezési szokásokhoz közeli ellátását is biztosítani kell. Ehhez pedig nem elég filozofálni, konkrét megoldásokat kell találni.

Amikor rádöbbensz, hogy nemcsak alkalmazkodsz a folyamatokhoz és leköveted az eseményeket, hanem választ is adsz ezekre a fontos kérdésekre, ezáltal része vagy a változásnak, irányítod is az eseményeket, felemelő érzés. Ez pedig átélhető növénynemesítőként, kutatóként, gazdálkodóként és telepvezetőként is. Minden szinten alkotunk, fejlesztünk és változtatunk, ezért is nehéz a mezőgazdaságnál szebb szakmát mondani.

Hogyan hasznosulnak a tevékenységetek során a precíziós gazdálkodás elemei, az alkalmazások és a drónos fejlesztések?

Martonvásáron a növénytermesztésen belül a nemesítés és a vetőmag-előállítás a fő feladatunk. Ez az egyik legkifinomultabb, legmagasabb szintű képzettséget igénylő tudomány. Rengeteg adatra van szükségünk ahhoz, hogy olyan jósgömböt hozhassunk létre, amivel megfelelünk a jövő kihívásainak. Fontos tudni, hogy amikor ma elkezdünk nemesíteni egy fajtát, meg kell becsülnünk, hogy milyen környezeti körülmények lesznek 10 év múlva. Ez azért is nehéz, mert rengeteg klíma- és geográfiai változás következik be ennyi idő alatt, ezeket mind modelleznünk kell a fejlesztésnél. Mivel a technológia drága, nem csak regionális szinten gondolkodunk, célkitűzés annak a közös többszörösnek a megtalálása, amivel a lehető legnagyobb felületen lehet értékesíteni a jó tulajdonságokkal jelentkező vetőmagot. Ehhez pedig viszonylag limitált felületed van a fejlesztésnél. Itt jönnek be azok az eszközök, amelyek olyan apróságokat és eltéréseket is észrevesznek, amit az emberi szem talán már nem, vagy csak később.

Mivel a digitális technológiával mindig precízen, egy adott időpontra lehet adatot gyűjteni és tárolni, a legkisebb változásokra is ki tudunk tekinteni. Megbecsülhetjük, hogy azok milyen hatással lesznek a nemesítés következő lépésére, amikor többszöröződik a hatás.

Például akkor, amikor a növény stressztűrését próbára tévő jelenség megjelenik, a gép előbb veszi észre a nagy táblán, mint egy gyakorlott, tapasztalt, jó szemű szakember. A mesterséges intelligencia sokkal gyorsabban átfutja az adatokat és kiszúrja a hibákat, mint egy ember. A gép előre mutatja az irányokat, hogy mit kell választani az adott cél elérése érdekében. A digitalizáció megkerülhetetlen, a nagy nemesítő cégek gyakorlatához hasonlóan 2022 óta már mi is erre alapozzuk a szelekciókat a tenyészkertjeinkben. Nálunk a modern technológia hangsúlya nem a precíziós és a helyspecifikus megoldásokon, hanem az adatgyűjtés és az -elemzés gyakorlatán van. Mivel mi nem a nagy méretű, intenzív növénytermesztésben vagyunk érdekeltek, az adatgyűjtés rendszeressége, a fenológiai fázisokban adott válaszok genetikai háttere és a minél jobb elemzőképesség sokkal fontosabb, mint például a műtrágya kijuttatásának helye, ideje és formája.

A nemesítési feladatokra jellemző méretnagyság miatt a drónok használata a leghatékonyabb. A kamerák szinte belelátnak a levelekbe, a többféle szenzor alkalmazásával olyan mélységben tudunk adatokat kinyerni repülés közben végzett monitoring során is, amilyenben már látjuk, hogy valamilyen változás történik a sejtekben. A szelekciónál és a rendszer értékelésénél is figyelembe lehet venni ezeket, amiket emberi szemmel esélytelen észrevenni.

A gép az elemzésből tudja és jelzi, hogy melyik pedigrét vegyük ki a nemesítésből, és melyiket adjuk hozzá a másik tenyészkertből. A drónhasználattal hatalmasat léptünk előre a munkánkban, ebben az AGRON Analytics Kft. szakemberei, Turbéki Richárd és Balassa György dolgozik velünk és a drónokkal.

Milyen ötletek és fejlesztések valósulhatnak meg a digitális technológiák használatában?

A továbblépés lehetősége, hogy a drónok hetente többször repüljék le a 10 lokációt, ahol a tenyészkertekben kísérleteket végzünk. A jövő terve, hogy csak a programot kelljen megadni a drónoknak arra, hogy meghatározott időben mindig felszálljanak és lerepüljék a területeket. Aztán hazamennek, bedokkolnak, feltöltik magukat és folytatódhat, ismétlődhet újra a folyamat. Ezt követően pedig a begyűjtött adatokat heti egyszer, vagy meghatározott időpontokban megkapjuk, amit szintén gépi segítséggel elemzünk. Egyelőre ma még ehhez szükségesek a drónpilóták, pedig a folyamat teljesen automatizálható. Elég lenne hozzá, hogy a technikus hetente egyszer megnézze, működik-e, jól dokkolt-e a rendszer. Annak pedig, hogy a kert mit mutat a reggeli harmatkor és délután 4-kor a nagy hőségben, komoly jelentősége van. Gondoljunk bele, hogy a kukorica virágzásakor, címerhányásakor, a bekötésekor legfeljebb 48 óra van a cselekvésre. Ilyenkor nagyon felértékelődik az információ.

Az elemzés fejlesztésére is van ötletünk. Például az idei év nagyon izgalmas volt a kalászos növények szempontjából. Ha májusig kimentünk a területekre, az látszott, hogy minden jó lesz, a búza és az árpa is remekül nézett ki, hektáronkénti 7-8 tonnás várható hozamot és acélos ígéretet mutatott. Majd eljött a betakarítás, aztán ahhoz az állapothoz és a várakozásokhoz képest kevesebb és gyengébb eredmény volt.

Ezért is lenne nagyon fontos a termelőknek és a kutatóintézeteknek is, ha rögtön tudnánk válaszolni arra, hogy ennek mi volt az oka. Sokat jelentene, ha folyamatában is figyelni lehetne a változást például gombafertőzések szempontjából, mivel a betegségek jelentős hatással vannak a mennyiségi és minőségi paraméterek (hektolitersúly, fehérjetartalom) alakulására.

Fontos meghatározni, hogy miért lett gyengébb a termés. Ha megvan az ok, a nemesítő már tudja, hogyan tudja az erre választ adó rezisztenciagént ki- vagy bekapcsolni annak érdekében, hogy minimalizáljuk a kockázatot. Az adatokkal bizonyíthatjuk, hogy adott esetben a túl kevés műtrágya okozta a gondokat, hiszen akkor, ha nem kapott eleget a növény, nem genetikai az ok. Egy jól működő adatszűrő rendszer meg tudja határozni az okokat, eloszlatja a kétségeket és segít eldönteni a kérdéseket.

Ilyenkor ugyanis a tápanyag-gazdálkodó rendszerint azt mondja, tápanyaghiány okozta a csökkenést, a genetikus szerint pedig nem a genetika okolható. A gépnek viszont minden fekete és fehér, az az adatokra alapozva mutatja, mi váltotta ki az eredményt. A növénynemesítőnek, a vetőmagos szakembernek ezért a döntés előkészítése és az adatok elemzése erre irányul.

A klímaváltozás hatására folyamatosan változnak a termesztési körülmények is. Ezek egyik kategóriájában a külső tényezők vannak, amikre nincs hatásunk és befolyásunk szántóföldön. Többek között ilyen a csapadék és az UV-sugárzás is. A másik csoportban az agrotechnológia elemei vannak, a gépesítéssel és a talajművelési rendszerekkel, amiket kedvünk és igényünk szerint lehet módosítani.

Lényeges lehet például az alternatív növények bevonása a rendszerbe. Elemezni, hogy azok viselkedése, tápanyagfeltáró képessége, a visszamaradó szármaradvány mennyit javít a termesztésen és az alkalmazkodóképességen. Ki kell számolni egy költség-gazdasági elemző programmal az eredményeket, amelyek bizonyítják, vagy cáfolják, hogy 5 éves távlatban megéri-e a további növénykultúrák bevonása a gyakorlatba.

Érdemes lehet kölest termelni, vagy egy rövid tenyészidejű árpa mellé hajdinát illeszteni a rendszerbe. Ha gyenge, vagy éppen elfogadható hozamot hoz a kettő együtt, de a költség/haszon elemzést 5 évre vetítve kimutatható a fehérjetartalomra való kedvező hatás, vagy a nitrogénmegkötő képesség növelése, már előrébb vagyunk a megtérülésben. Ezeket az objektív tényeket kell figyelembe venni, amikor a biodiverzitás megtartása és növelése kapcsán elgondolkodunk, hogy milyen növényfajokat lehet és érdemes bevonni a termesztésbe, amelyeknek gazdasági és élettani értelmük is van. Az adatgyűjtés és -elemzés segítségével ezeket meg lehet határozni.

Hogyan kapcsolódtok be Ázsia növénytermesztésébe?

Több közép-ázsiai ország, mint például Kazahsztán és Üzbegisztán is robbanásszerű fejlődésben van jelenleg. A népesség növekszik, sok a fiatal, a gazdasági növekedés óriási. Míg a lakosok eddig korlátozottabb élelmiszer-kínálatból válogathattak, mára ez nagyon megváltozott. A népesség gazdagodik és keresi az alternatív, jó minőségű, ízletes élelemforrást a rizs helyett. Ráadásul fontos szempont, hogy legyen fedőnövény a sivatagon, hogy a por és a homok ne jöjjön be a városokba. A kutatás és a fejlesztés területén Magyarország sokat tud mutatni nekik, a nálunk kipróbált és bevált növénynemesítési és vetőmagos technológiát örömmel fogadják az ottani szakemberek.

Közép-Ázsiában az Amu-darja és a Szir-darja folyók vizeivel öntöznek. A 60-as években azonban öntözőcsatornákat kezdtek építeni ezekre a főfolyókra, melynek köszönhetően a tavat tápláló víz nagy része már nem érte el többé az Aral-tavat. Ennek, illetve a mikroklimatikus változásoknak köszönhetően a tó apadni kezdett. Kapcsolódó tény, hogy a gleccserek olvadnak, így a víz 30 évig még jelen lesz a vidéken, de a monokultúrában termesztett gyapot és rizs miatt szikes és félsivatagos a terület. Ezért a következő évekre előre gondolkodva segítünk abban, hogy jó megoldásokat találjanak a növénytermesztésre. A köles jól bírja a szélsőséges körülményeket. Ugyan nem sokat terem, de kiválóan helyreállítja a környezeti állapotot, ahogy fed, árnyékol és általa nem fújja el a szél a talajt, számos kedvező hatást gyakorol a termőföldre.

Tele vagyunk eredményekkel és ötletekkel, ezekkel is tudjuk támogatni a helyi szakmát. Tesztelünk, kísérletezünk, ők pedig nagyon nyitottak erre. Voltaképpen az ipari területen megvalósuló rekultivációhoz hasonlóan újraalkotjuk a természetet, az élőhelyet, a talajt.

A régióban folytatott tárgyalások alapján elmondható, hogy sokan tőlünk várják a megoldást. Bármit viszünk, legyen az technológia, vetőmag, vagy javaslat, kedvezően állnak hozzá, elfogadják a vonatkozó legjobb ajánlást az adott ország mezőgazdaságára. Komplexen szemlélik a változást és nagyon nyitottak arra, ha úgy vesszük, „üres táblára rajzolunk”. Az agrárdiplomácia minden ajtót kinyitott, a MATE és a Debreceni Egyetem is ért már el jelentős együttműködéseket abban a régióban.

A Marton Genetics részéről sokat járunk a térségbe. Bár kis ország vagyunk, de viszonylag jó lokációval rendelkezünk, a magyar mezőgazdaságnak van hagyománya, jelene és nagyon bízom benne, hogy reményteli jövője is. Ehhez pedig kulcs, hogy a fiataloknak mutassunk olyan lehetőségeket, amelyek miatt érdemes ezt a szakmát választani.

Azt ugyanis sokszor hiába mondom, hogy „legyél agrármérnök és ülj be az irodába”, nem elég kecsegtető hívószó. Ám ha azt vázolom fel, hogy ott van egy fejlődő világ, aminek segíteni tudsz emberileg, szakmailag, szellemileg és mérnöki teljesítménnyel, máris egy izgalmas kihívást adunk a fiataloknak. Akik mindig kíváncsiak, ezért a lehetőségeket megragadva intenzívebben szívják magukba a tudást, amit ott kamatoztatni is tudnak. Az ifjú szakemberek szeretik a kalandot, és miért ne érhetné őket ez az életre szóló élmény Közép-Ázsiában?

Hol van most a fajtanemesítés csúcsa? Nyugatra vagy keletre kell figyelni?

Azért sem polarizálnám ezt, mert a globális világban ma már mindenhez hozzá lehet férni. A legfrissebb technológiai előrelépés is elérhető és hasznosítani is lehet azt. Sokszor hallom és tapasztalom Magyarországon, hogy nagy blokkot jelent a pénz és az eszközök hiánya, az alacsony színvonal, ám ezek rendszerint csak kifogások. A tudományos újdonságok itt is elérhetőek, ráadásul lehet utazni, tanulni és tájékozódni az érintett területek megismeréséért. Nem szabad bástyák mögé bújni, mert ma már mindenkinek joga és lehetősége van hozzáférni a fejlesztésekről szóló információkhoz, az pedig már csak az egyénen múlik, hogy él vagy nem él ezzel.

Iránban például az agrárminiszterrel arról beszéltünk, hogy mivel tudunk hozzájárulni az ő életük javításához. Nagyon jó programokat valósítottak meg Új-Zéland és Ausztrália szakembereivel közösen, mégis kíváncsiak ránk, mert nem akarnak egyoldalúvá válni. Kérték, hogy segítsünk nekik mi is az élelmezési és növényter­mesztési kérdésekben. Tehát még ott is hozzáférnek és igyekeznek a tudáshoz, ahol egyébként nagyon kevés területen lehet termelni. Ha ugyanis Iránban nem lehet, akkor Afrikában fogják megvalósítani az elképzeléseket. A kérdésre válaszolva tehát a fajtanemesítés csúcsa annak az embernek a kezében van, aki hajlandó a ma elérhető összes tudást szintetizálni, és még egy szintet rátenni arra a fejlesztés és az alkalmazás érdekében. Nagyon bízom benne, hogy Magyarország ezeket az igényeket felismerve él a lehetőségekkel, hogy a hazai szakma is megerősödjön és tovább fejlődhessen.

Minek köszönhető, hogy a Marton Genetics Cégcsoport egy különleges, nagyon egyedi marketinget képvisel űrkutatással, űrhajókkal, űrbúzával és a magyarként elsőként a világűrbe jutó Farkas Bertalan megjelenítésével?

A történet onnan jön, hogy átgondoltuk, mit is csinál egy nemesítő Martonvásáron. A külső szemlélőnek nem annyira izgalmas feladatokat végez az üvegházakban, a tenyészkertekben, a célkitűzéseknek megfelelve válogatja a fajtákat, a fajokat. Ez egy monoton munka, aminek ráadásul lassan érik be a gyümölcse. A másik oldalról viszont ott van a piac és a termelői réteg, melynek szüksége van a jó minőségű, megfelelő mennyiségű vetőmagra. Ez kiemelten fontos feladat a magyar mezőgazdaság számára. A világűr és a mezőgazdaság összekapcsolásával azt szerettük volna megmutatni, hogy a magyar genetika is azt a legmagasabb színvonalat képviseli, mint bármelyik másik a nemzetközi piacokon. A legmagasabb szintű tudományt képviselő terület a fogyasztók legszélesebb körének a világűr. Azt senki nem vonja kétségbe, hogy oda a legmodernebb eszközök és technológiai megoldások szükségesek. A magyar mezőgazdaság a ma elérhető tudásával, a fiatalokat bevonva akár az élére is állhat a globális változási folyamatoknak. Ehhez mi a dróntechnológiát és az űrkutatáshoz kapcsolódó megoldásokat bemutatva igyekszünk hozzájárulni. Inspirálni szeretnénk a fiatal szakembereket arra, hogy képezzék magukat és vegyenek részt a világ élelmezésének formálásában, legyenek a jövő megalkotói.

Hogy kerül a martonvásári vetőmag az űrbe?

Már valós közelségben van a Holdbázis létrehozása és a Mars bolygóra való utazás, ezért ezekhez teremtünk élelmet. Olyan időtartamú utazásokról van szó, hogy előkerül a kérdés: mit eszünk az űrben? Ehhez időben el kell kezdeni megfelelő vetőmagokat fejleszteni, mert egyelőre nem lehet több 10 tonna ételt elvinni az űrhajóban. Sokkal egyszerűbb egy kis magot, valamint egy szövetdarabot odaküldeni, amivel a helyszínen meg lehet termelni az élelmet. Itt lép be a képbe az űrbiológia, a Földön kívüli növénytermesztés.

Már van űrpaprika, Martonvásáron dolgozunk az űrbúza programon, teszteljük, hogyan tudunk ottani körülmények között táplálékot előállítani. Ez a növénynemesítés csúcstechnológiája, az agrárágazat kutatási és fejlesztési folyamatainak legmagasabb szintje. Személy szerint bízom benne, hogy az űrben is a magyarok kenyerét esszük majd, és az itteni nemesítésű búzából is nevelnek kalászt és készítenek élelmet a többi bolygón.

Egy másik fontos szempont, hogy a kutatóknak és a fejlesztőknek is kellenek az impulzív gondolatok, hogy antigravitációs környezetben, a súlytalanságban hogyan működik például egy szár. A feladat inspirálja a szakembereket és hasznos megoldásokat, következtetéseket eredményez.

Milyen további előnyöket hoz a digitalizáció a vetőmagtermesztésben és a kutatásban?

A növénytermesztésben megvalósuló adatelemzés, -gyűjtés és az elemző szoftver fejlesztése kulcskérdés. A mesterséges intelligencia (MI, AI – Artificial Intelligence) azért fontos, mert lehet, hogy ma még kezdetleges szinten van a gép fejlődési képességének szintje, de kétség sincs afelől, hogy amikor a rendszer elkezdi önmagát fejleszteni, és a tanult hibáiból és tapasztalataiból egy szinttel tovább lép, 5-6 év alatt olyan magasságba jut, hogy felgyorsítja a válaszok megtalálását a növénynemesítés jelentős kérdéseire.

Hogyan hat rátok, hogy az adatalapú gazdálkodás térnyerésével együtt fejlődnek a gazdák is?

Szerencsére sok kapcsolatot tartunk a gazdákkal és azt látjuk, hogy a magyar gazdálkodók számára nagyon ösztönzőek az agrárdigitalizációt támogató pályázatok. Nagyon nyitott és újító szelleműek, amihez hozzájárul, hogy az elmúlt két évtizedben, nagyjából az európai uniós csatlakozásunk idejétől számítva igyekeztek mindent beépíteni a termelési rendszerükbe, ami a világon elérhető és hasznosítható volt. A szántóföldi növénytermesztés és az állattenyésztési technológia gyakorlatában megjelentek a drónok, a GPS alapú helymeghatározás és az RTK-rendszerek megoldásai és a döntéstámogatást segítő programok is.

Kijelenthető, hogy a gazdák többsége ma már pályázat nélkül is látja a technológiai újítások hasznát és akarja is fejleszteni a saját gazdaságát. Hazabeszélésnek tűnhet, de valóban így van: én még ilyen pozitív gazdatársadalommal a világon sehol nem találkoztam. A magyar termelők jelentős része nyitott, érdeklődő, ha mutatsz neki valamit, kipróbálja, referál róla, visszajelzést ad a javaslataival. Ez óriási érték és sokat számít a közös fejlesztések során is.

Például Ukrajna és Románia mezőgazdaságánál ez nincs így. Ott kevésbé kísérleteznek a 10-20-40 ezer hektáros birtoktesteken, egyszerűen megveszik a technológiát, beállítják és alkalmazzák. Itthon viszont kellően szegmentált a rendszer, általában nem a tőkebefektető a tulajdonos. Nálunk a tulajdonos inkább a földhöz kötődik, gazdálkodik, ez ösztönzi a nyitottságát a fejlesztésekre, ami pedig segít, hogy a legtöbbet hozza le a területről. Nem válik biorobottá, lehet vele kommunikálni és közösen, együtt gondolkodva dolgozni.

Mit lehet tanulni a külföldiektől a digitalizáció terén?

A nemzetközi utak inkább az inspirációt adják, mindig jön valami ötlet, ami hozzájárul az alapismeret bővítéséhez és érdemes beépíteni a meglévő rendszerbe. Sokan hozzák az Egyesült Államokat példának, pedig, ha valaki mondjuk Iowából idejön hozzánk, nehezen tud újat mutatni az itthoni, évek óta precíziósan gazdálkodó és gondolkodó termelőknek. A technológia terjedése globális jelenség, a kutatási és a fejlesztési eredmények is hozzáférhetőek, ezekből pedig ki lehet olvasni a jövőt. Összességében 2023-ban a magyar gazda előrelátása, valamint az Európai Unió szabályozási keretrendszere és társadalmi felelősségvállalása sokkal magasabb szintű, mint egy kevésbé szigorú, például amerikai rendszer.

Milyen fejlődési lehetőségei vannak még a genetikának, miket lehet még megoldani, fejleszteni és kitalálni a nemesítésben?

A gyakorlatban mindig akad új rovarkártevő, gombafertőzés vagy időjárási tényező, ezekre reagálni kell. A genetikában viszont már közel járunk a terméspotenciál csúcsához, a gabonánál 15–17 tonnánál tartunk, ennél tovább már nem nagyon lehet menni.
A fontosabb szempont, hogy stabilizáljuk ezt a magas terméshozamot, még a vízellátás hiányaival és nehézségeivel is. Az űrbúza programunk azért izgalmas, mert zárt körülmények között termesztjük a növényt. Ezáltal még kevésbé leszünk kiszolgáltatva a környezeti változóknak és mestereségesen is szinte ökológiai termesztési színvonalat tudunk biztosítani. Az egyik legfontosabb kihívásunk most a zárt rendszerű szántóföldi növénytermesztés gyakorlatának olyan kialakítása, amivel a lehető legjobban közelítjük a gazdasági racionalitáshoz. Iránban például konténerben, ellenőrzött környezetben készítenek rozs- és árpaszilázst: miközben odakint forróság van, bent LED-lámpa világít és biztosított az optimális hőmérséklet és páratartalom. Összesen 4 szinten vannak a növények, amelyeket a megfelelő pillanatban levág a rendszer, aztán pedig a futószalagról kijön a kockabála a mobil konténerből, majd szállítják is az állattartó telepre.

Mi az álláspontotok a CRISPR, a génszerkesztés témájában?

Fontos, hogy a CRISPR technológiában nem írjuk át a génszerkezetet, hanem a növény saját genetikai állományát szerkesztjük és változtatjuk. A génszerkesztés egy természetes mutagenezis folyamaton alapul. Például a felismerésen, hogyan manifesztálódik a genetikai állományban a baktériumoknak a vírusok elleni ellenálló képessége. Ugyanezen technológiával avatkozunk be a növényélettanba. Így ezek természetes folyamatok, csak jelentősen felgyorsítva. Bízom benne, hogy a használatukkal jelentős fejlődést érhetünk el a magyar mezőgazdaság számára.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk következő, 33. részében Győr-Moson-Sopron vármegyébe, Mosonmagyaróvárra teszünk látogatást. A Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar új vezetőjével, Dr. Tóth Tamás dékánnal beszélgetünk a digitalizációról, a Smart Farmról, az agrár- és az élelmiszeripari képzésről, a kutatásokról, valamint a fejlesztésekről. Érdemes lesz velünk tartani!

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
• Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
• Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
• Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok
• Ezért kincs az agráradat – 6. rész: A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet
• Ezért kincs az agráradat – 7. rész: A hozammérés és a betakarítás adatgyűjtése
• Ezért kincs az agráradat – 8. rész: Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés
• Ezért kincs az agráradat – 9. rész: Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést
• Ezért kincs az agráradat – 10. rész: A helyspecifikus gazdálkodás alapja: hallgatni kell a talajokra
  
• Ezért kincs az agráradat – 11. rész: Költséget és időt kímél az agráradatok felhasználása
• Ezért kincs az agráradat – 12. rész: Tőszámkísérletek a Szigetközben
• Ezért kincs az agráradat – 13. rész: Tesztelték a precíziós szolgáltatókat
• Ezért kincs az agráradat – 14. rész: A legokosabb informátor a növény, attól kérdezünk meg mindent: Adatalapon a gyümölcsösben és a lombtrágyában is
• Ezért kincs az agráradat – 15. rész: Az átállás első éve az adatalapú gazdálkodásra a Felvidéken
• Ezért kincs az agráradat – 16. rész: Kalászosok helyspecifikus növényvédelme és tápanyag-utánpótlása Alsódobszán
• Ezért kincs az agráradat – 17. rész: A téradatok szerepe és jelentősége az agráradatok rendszerében
• Ezért kincs az agráradat – 18. rész: Betakarítás és hozammérés egy adatalapon működő gazdaságban, Letenyén
• Ezért kincs az agráradat – 19. rész: Digitalizáció a tejtermelésben: adatalapon javítják a folyamatokat Jászárokszálláson
• Ezért kincs az agráradat – 20. rész: Informatikus és autószerelő testvérpár viszi a precíziós gazdálkodást Tóalmáson
• Ezért kincs az agráradat – 21. rész: Rendszerben gondolkodva gazdálkodnak és fejlesztenek Hajdúböszörményben
• Ezért kincs az agráradat – 22. rész: Újdonságok és fejlesztések Debrecenben: drónok, tartamkísérletek és adatalapú megoldások segítik a szakmérnöki képzést
• Ezért kincs az agráradat – 23. rész: Az agrárdigitalizáció nagykövetei: gépészet és fejlesztések
• Ezért kincs az agráradat – 24. rész: Egy a cél: növelni a magyar gazdák digitális fejlettségét
• Ezért kincs az agráradat – 25. rész: Beltéri kertekkel és adatalapú termesztéssel demokratizálják a mezőgazdaságot
• Ezért kincs az agráradat – 26. rész: Új lendületet kapott a magyar bogyós gyümölcs termesztése Nyugat-Nógrádban
• Ezért kincs az agráradat – 27. rész: Adatokra alapozott döntéstámogatás, öntözés és burgonya Komáromban
• Ezért kincs az agráradat – 28. rész: Gépész szemmel a precíziós fejlesztésekről: Kecskeméti Sándort kérdeztük
• Ezért kincs az agráradat – 29. rész: Megéri-e a digitális átállás a kisebb területen gazdálkodóknak?
• Ezért kincs az agráradat - 30. rész: Precíziós konferenciák Minneapolisban és Bolognában
• Ezért kincs az agráradat - 31. rész: A talajról, a tudásszerzésről és a digitalizációról is gondoskodni kell

A cikk szerzője: Csurja Zsolt