Fertőző kóroktanú lábvégmegbetegedések (Dermatitis digitalis)

A hazai szarvasmarha állományok leggyakrabban előforduló fertőző eredetû lábvégbántalma a Dermatitisz digitálisz, azaz a DD-nek rövidíthető és korábban helytelenül Mortellaro-féle betegségnek nevezett kórkép.

A betegség első diagnosztizálása és leírása óta sok információval és tapasztalattal lettünk gazdagabbak. (R. Cheli és C. M. Mortellaro, 1974.) Ez a bántalom széles körûen elterjedt Európában, Észak-Amerikában és hazánkban is. Hazánkban az első előfordulását a 1980–90-es évekre tehetjük.

Kóroktanáról egyre többet tudtunk meg az utóbbi években. Jellegzetes faktorbetegségnek tekinthető bántalom. Ha a kórokozót már behurcolták az állományba akkor a teheneket ért stressztényezők hatására a tünetek tömegesen jelentkezhetnek. (A. Fiedler, J. Maierl, St. Nüske,: Funktionelle Klauenpflege beim Rind, München, Wien, Zürich, 2000.) Felső bajor területen az említett szerzők saját vizsgálataikkal 70%-os fertőzöttséget tapasztaltak. Hazánkban is nem ritka az 50%-os előfordulás.

A betegség képe jellegzetes: a lábvégen leggyakrabban öt előfordulási területen öt jellegzetes tünetforma látható: a szederszerû sebfelületet hosszú szőrszálak veszik körül a bőrszövettel körülvett területeken. A sebfelületet gennyes izzadmány fedi, mely bûzös szagú és a letörléskor rendkívül fájdalmas. E sebek legtöbbször a sarokvánkosok közötti területen fordulnak elő, valamint az ujjak közötti rés bőrén, frontálisan a pártaszélen, ritkábban a fûkörmökön és utolsó sorban a csülöktok alá terjedően láthatjuk a kórképet. A megjelenési forma az esetek nagyobb részében szemölcsserû, ritkábban fonalas szerkezetû (California-típus).

Okok és kialakulás: a legfontosabb jellemzője a DD-nak, hogy klasszikus faktorbetegség a szó átvitt és valódi értelmében.

A nem fertőzött állományba fertőzött egyedek bevitelével hurcoljuk be a kórokozót. A behurcolás lehet tünetmentes egyed vásárlása esetén is, mely fertőzés később robban. A hajlamosító tényezők hatására az állatok ellenállóképessége megtörik és kialakulnak a jellegzetes tünetek. Nagyon fontos szerepe van a stressztényezők előfordulásának, pl. fertőző betegségek (IBR, BVD), takarmányozási makro- és mikroelem ellátás hiányosságai, energia-, fehérjehiány vagy valamely anyagcsere terméktöbblet, pl. szubklinikai acidózis magas abrakbevitel esetén. Hasonló stressztényező a falkásítás, a nem megfelelő istálló higiénia, nedves trágyás padozat, és a helytelen vagy nem megfelelő csülökkörmözés. Ha az előbb említett tényezőket megpróbáljuk kiiktatni az állatok életéből, akkor indirekt módon az állatok közérzetét javítjuk, azaz más megközelítéssel kifejezve minden tényező, mely javítja az állatok közérzetét az a DD előfordulásának a valószínûségét csökkenti. Különösen fontos szerepe van a higiéniának, mivel az állandóan erősen szennyezett, nedves, álló, fekvő, pihenő felületek, és a rendszeres fertőtlenítés hiánya hozzájárul a fertőző csírák feldúsulásához. Ahol a higiénia csökken ott a DD betegség megjelenik, és szóhoz jut. Annak ellenére, hogy a legelőkön a csíraterhelés sokkal alacsonyabb néha megfigyelhetünk legelőn is DD tüneteket. A nyári hónapokban ez a kórforma emelkedő tendenciát mutathat.

Az utóbbi esztendők beható mikrobiológiai kutatásai változó csíraspektrumot igazolt: Treponema törzseket, Porphyromonas levii-t, Fusobacter törzseket, valamint Mycoplasmákat, Guggenheimella bovist. A különböző törzsek egymás káros hatását erősítik, és együtt vezetnek a tipikus tünetek kialakulásához.

A sántaság különböző mérvû lehet az enyhe tünetektől kezdve, ami előfordulhat a betegség késői már kimerülőben, lévő szakaszában is, egészen az ujjhegyen történő állás formájáig.

A kezelés alapelvei az előbbiek alapján világosak bár egyáltalán nem olcsóak a tulajdonos számára. Az első helyen kell, hogy szerepeljen az egész állomány megvizsgálása a funkcionális csülökkörmözés alkalmával a DD tünetek felismerésére.

A hajlamosító tényezők kiiktatása az állományból illetve az állomány környezetéből. Helyes szakszerû takarmányozás, higiénikus tartás, jó állategészségügyi immunállapot fenntartása a közös cél, amely a lappangó fertőzés kitörését állományszinten megakadályozza. Amennyiben valamely korábban említett tényező vagy az időjárás előidézi a kórkép tömeges előfordulását akkor egyedileg kell védekezni, illetve a kórokozó tovaterjedését kell gyéríteni, pl. lábvégfürdetéssel. Az egyedi kezelést nézzük meg először.

Minden elváltozást mutató lábvéget gondosan szárazra kell törölni, tisztítani. Egyszer használatos papír a legalkalmasabb erre a célra. Vizet nem célszerû használni, mert a gyógyszer lemosódik, sem többször használható anyagot, pl. textilt mivel nagy a fertőzésveszélye a tovahurcolásnak.

A szárazra törlés után a rendelkezésre álló antibiotikumos spray-vel a foltot bepermetezzük úgy, hogy egymás után 2 alkalommal 10–30 mp-es különbséggel, és beszáradás után helyezzük a talajra vissza a lábvéget.

A DD elváltozások nagyobb része már az egyszeri kezelés után is javul, de szükséges a 2 nappal az első kezelést követően az ismétlés, illetve az ellenőrzés. Mit nem teszünk a sebbel: soha nem vágjuk ki, mivel ez a helyi ellenállóképességet csökkenti, és hosszabb időre van szükség a demarkációs szövetek képződéséhez. Amikor extrém nagy a seb kiterjedése akkor szükség lehet védőkötés és gyógyszeres sebkezelés kombinációjára, de ekkor is érvényes a 2–3 napos ellenőrzés mivel a védőkötés gyorsan szennyeződhet és az átnedvesedett kötözőanyag alatt a mikroorganizmusok robbanásszerûen, szaporodnak, és ezzel több kár keletkezik a kötés következtében, mintha levegőn hagytuk volna a beszáradó sebfelületet. Ez különösen érvényes, ha a teheneket lábvégfürdetőn keresztül hajtjuk.

Az alacsony páratartalom, a rendszeres tisztítás, fertőtlenítés, a stresszmentes csoportosítás, más fertőző betegségek elleni védekezés, helyes takarmányozás, jó management mind az állatok komfortérzetének a javítását szolgálja és egyben a DD kártétel csökkentését is. A helyes takarmányozásra különösen oda kell figyelni, mivel a fokozott endotoxin termelődés és a fokozott mycotoxin bevitel egyaránt csökkenti az ellenállóképességet.

Akkor hatékony a DD betegség elleni gyógykezelés/védekezés, ha:

• ismételt száraz kezelés hatékony sprays

készítménnyel,

• istállóhigiénia emelése legalább a kezelések utáni 3 napban, pl. bőséges szalmázás,

• rendszeres lábvégfürdetés az új esetek előfordulásának a csökkentése érdekében.

 



A jól elvégzett csülökkörmözési munka tejben, termelésben, szaporodásban, életteljesítményben sokszorosan megtérülő befektetés, de, csak ha jól végezzük el! A következő részben a megelőző lábvégfürdetésekről lesz szó.

Dr. Lehoczky János