Miért van szükség a lábvég szaruállományának a rövidítésére? A folyamatosan növekvő szaruképletek, túlnőnek és ezzel megváltoztatják a lábvégek teherviselési viszonyait.

Évente kétszer szükséges az állományszintû funkcionális csülökkörmözés. Átlagos testtömegû 550–600 kg-os testtömegû feketetarka tejelő teheneken a hátsó láb belső csülkén a csülök hosszát a pártaszéltől a hegyfalon lefelé mérve vágjuk 7,5 cm hosszúra. A talpvastagságot vágjuk késsel 5-7 mm vastagra, azaz ennyit hagyjunk meg a szaru talpvastagságából a hegyen mérve. Óvjuk a sarkot. A modellt a belső fal érintetlenül hagyása mellett alakítsuk ki, úgy, hogy a csülök öntisztulása megfelelő legyen. A sarokvánkoson távolítsuk el a szakadt szarut. A hátulsó belső csülök után a külső csülköt alakítsuk úgy, hogy a belső csülök mellé illesztve a két csülök teherviselő képessége 50–50% legyen.

Amennyiben a hátsó külső csülök több terhet visel, azaz nagyobb-vastagabb, akkor a felesleges tömeges szaru állományából távolítsunk el annyit, hogy minél közelebb legyen a teherviselés eloszlása a fent említett ideális 50-50%-os értékhez. Ekkor létrehoztuk az anatómiailag ideálishoz legközelebb álló állapotot, amelyet a természet is korábban megalkotott. A teherviselés eloszlását úgy tudjuk ellenőrizni, hogy a kalodában rögzített állat hátsó felemelt lába esetén a csánk irányából belenézünk a csülökhegynél összepárosított két csülök talpi felületébe.

A megfelelően elvégzett munka esetén a két talpfelület tökéletesen egy síkba esik, azaz az egyik talp felülete sem magasabb. Ha magunk elé képzeljük a lábvéget, akkor ez azt is jelenti, hogy az egy magasságban lévő talpfelületek egyforma mértékben fogják az állat egy lábra eső testtömegét viselni.

A helytelen csülökkörmözési gyakorlat több okra vezethető vissza:

1. Hagyományos csülökkörmözési technológia végzése.

A hagyományos körmözés a hagyományos „legelőre” alapozott gulyába kijáró állatok esetén megállta a helyét, hiszen az állatok életük java részében a gyep talaján álltak és a körmök hordozó szélei be tudtak süllyedni a viszonylag puha talajba. A modern istállózási rendszerek kialakulásával, valamint a magas tejtermelésre való fokozott szelekció eredményeképpen a hordozószélekre való állítás technikája idejétmúlttá vált. A modern tehermentesítő csülökkörmözés esetén már nem hordozószélekről beszélünk, hanem hordozó felületek kialakításáról. Ezzel szemben a hagyományos módszert alkalmazó körmöző a csülkök talpi felületén a hordozófelületeket nem stabilra alakítja ki, hanem ívesen lejtősre, azaz teljesen kikagylósítja a talpi felületet. Ezáltal az állat szilárd padozaton mozogva folyamatosan terheli a csülök széli részeit a fehér vonal mentén és a csülök talpi része kevesebb szerepet játszik az alátámasztásban és így a fehérvonal „cementált, ragasztó állománya” könnyen elválhat a fokozott terhelés miatt, létrehozva az oldalfal, fehérvonal fekélyt.

2. A magányos körmöző

Nagyon sokszor előfordul, hogy a csülökkörmöző szakember elvégezi a „Tehermentesítő csülökkörmözési, azaz Holland típusú” tanfolyamot de a munkájában, a továbbiakban magára marad. Ezáltal a körmözési gyakorlatban talán enyhébb hibák a múló hónapok alatt megerősödnek és az alapvetően jó indulás után, félresiklanak. Ezt úgy lehet megelőzni, hogy évente két alkalommal szemegyeztető tréningen kell részt vennie a frissen végzett körmözőnek. Minden alkalommal van mit megbeszélni és van olyan szakmai tapasztalat, amelyet érdemes átvenni egymástól.

3. Késsel nem dolgozó körmöző

A körmöző szakember a munka megkönnyítése végett csak gépi hajtású körmöző tárcsát használ, ezzel túlzottan levékonyítja a talpi felületet. Nem használ körmöző kést és ennek a következménye, hogy a modell jelentős része ott marad a körmözés befejezése után a csülök talpi felületén és ez a szaruállomány extra vastagságú alátámasztást ad a talpnak és így hajlamosít a talpfekélyre. Nagyon súlyos hiba, hiszen csupán a kés szakszerû használatával ezt el tudnánk kerülni. Íves pengéjû körmöző késsel, finom mozdulatokkal el lehet távolítani az ívelt területeken a szarut.

4. A sarokvánkost érintetlenül hagyó körmöző

A sarokvánkos területét le kell tisztítani. A sarokvánkosi szaru nagyon sokszor terhelt számtalan kórokozóval és ezért szakadozott szerkezetû. A megnövekedett szaru felület barázdált, repedezett. A repedések mélyén fertőző, valamint fakultatív kórokozó baktériumok bújhatnak meg tömegesen. Ezzel fennmarad a fertőzési lánc az állatok között. Érdemes megfontolni a sarokvánkosi szakadt szaru jelentőségét mivel a lábvég fürdetés eredménye (illetve eredménytelensége) összefüggésbe hozható az igényesen elvégzett munkával.

5. Papucsos csülkök előfordulása évi kétszeri munka után is

Érdemes felhívnom az olvasó figyelmét még egy sajátságos körmözési hibára, amely a kényelemből és a szakmai igénytelenségből ered. Az állatokat megtekintve többször megfigyelhető az a „genetikai” hiba, hogy a tehenek sarka alacsony, azaz a sarokszög sekély és a csülök hosszú, azaz a csülök előretekintő hegyfali része hosszabb. A tenyésztők egy része hajlamos ebből arra következtetni, hogy genetikai háttere van a jelenségnek. A lábszerkezet hibájának tekinti a leírt képpel rendelkező állatokat. A hiba nem genetikai eredetû akkor, ha megfelelően elvégzett körmözéssel korrigálható. A hiba csülökkörmöző szakember eredetû. A „papucsos” csülök kialakulásának háttere egyrészt, anatómiai másrészt munkavégzési hátterû. A csülök hegyfali és elülső talpi területének a szaruképzése különbözik a hátulsó talpi szaru és a sarokvánkosi szaru képzésétől. A hegyfali, elülső talpi szaru kemény, szívós, nehezen vágható és természetesen nehezebben kopó szaru állományú. A talpi hátulsó szaru és a sarokvánkosi szaru lazább állományú, könnyebben kopó szaru.

 Amennyiben a körmöző ember a munka könnyebb végét fogja meg akkor a keményebb szarut, nem távolítja el a könnyebb lazább szaruállományt, pedig maradék nélkül eltávolítja akkor ennek a hozzáállásnak eredményeképp, tapasztalhatjuk a sekély körömszögû, hosszú papucs csülkök kialakulásának a képét. Ez a szerkezet nagyon kedvezőtlen az állat élete szempontjából, mivel vágóhídi felmérések arra világítanak rá, hogy a sekély körömszögû tehenek hamarabb selejteződnek, mint a normál körömszögûek. Továbbá a sekély körömszöggel rendelkező tehenek sarokvánkosa közelebb van a padozathoz, illetve a padozaton lévő szennyeződésekhez, és onnan könnyebben tud fertőződni a csülök sarokvánkosa. A DD (Dermatitis digitalis azaz a „Mortellaro-féle betegség”) leggyakrabban itt fordul elő a sarokvánkosok között az ujjak közötti résben.

6. Sok körömhegyes állat a körmözés után

A körmöző szakember a csülök hosszát nem hét és fél cm-re vágja le, hanem rövidebbre és így körömhegy-sérült lesz az állat. Rendkívül súlyos hiba mivel a sérült és így megvérzett állat csülke nagyon hosszú idő alatt gyógyul meg. Sokszor ascendáló, felszálló fertőzések kapuja és a legrosszabb forgatókönyv esetén, DD előfordulása esetén sosem gyógyul meg az egyed. A hiba elkerülésének legjobb és legegyszerûbb módja, hogy 7,5 cm hosszúra kell vágni a csülök hegyfali hosszát a pártaszéltől mérve. Gyakorlatias a 4 ujj módszer. A pártaszéltől a körmöző a tenyerébe fogja a csülköt és ahol a 4 ujja alatt túlér a csülök hegyfala, ott le lehet vágni a csülök hegyét. Ezután pedig az oldalfalat rövidítheti az első metszlapból kiindulva. Mint a keringő esetén mindig a kályhától induljunk.

Általában elmondható, hogy a jó csülökkörmözési munka végzése esetén nem éri el a kés, körmöző fogó a csülökirhát, az eleven részt. Az állatok megkörmözésekor a funkcionális csülökkörmözés alapelveit betartják és állatvédelmi szempontokat sem hagynak figyelmen kívül. A jól elvégzett csülökkörmözési munka tejben, termelésben, szaporodásban életteljesítményben sokszorosan megtérülő befektetés, de csak ha jól végezzük el!

Dr. Lehoczky János

Címzetes Egyetemi Docens, Szegvár