Az utóbbi években a változatlan vetésterület kb. 1,2 millió ha mellett nagymértékû a termésingadozás és a kukorica árának ingadozása is.

Az országos termésátlag 2007-ben 3,6 t/ha, a kukorica ára pedig 55–58 ezer Ft/tonna volt, 2008-ban az országos termésátlag 7,6 t/ha, az ára viszont rendkívül alacsony 18–20 ezer Ft/tonna között változott, ami sok esetben még az önköltséget sem fedezte.

Magyarországon az állatállomány és ezzel együtt az abrakigény is nagyon lecsökkent, a kukorica EU-s intervenciós felvásárlása az alacsony felvásárlási árak melletti megszigorított minőségi követelmények miatt nem mûködik.

A felesleges kukoricakészletek felhasználására megoldás lett volna az ipari felhasználás, a bioetanol előállítás növelése, azonban a nagy áringadozás miatt ez jelenleg megtorpant.

A kukorica jelentősége a világon folyamatosan nő, a világpiaci ára – különösen 2010–2015 között – meglehetősen stabil és megbízható lesz.

Magyarországon a kukorica termelési költsége folyamatosan és jelentős mértékben növekszik, 2003–2005 között 123–160 ezer forint/ha között változott. Három év alatt 30%-kal nőtt a termesztési költség (1. táblázat), miközben ugyan ebben az időszakban a hektáronkénti jövedelem alig változott (2. táblázat) 20–60 ezer forint/ha.

A kukorica hektáronkénti termesztési költsége 2008-ban 180 ezer Ft/ha volt, 2009-ben, az energia és kemikáliák árának növekedése miatt kb. 220–240 ezer Ft/ha körül fog alakulni. 2008-ban az alacsony kukoricaárak miatt 8–9 t/ha-os terméssel lehetett a termelési költséget fedezni ami rendkívül kedvezőtlen, hiszen az országos termésátlag 7,6 t/ha volt.

Amíg 2008-ban Magyaroszágon 18–20 ezer forint volt a kukorica tonnánkénti felvásárlási ára, addig más EU-s országokban 33–38 ezer Ft/t (3. táblázat).

A szántóföldi növénytermesztésben a kemikáliák árának 2008 évi nagymértékû emelése miatt nem csak az agrár olló nyílik tovább (vagyis lényegesen nagyobb az ipari termékek árának a növekedése a mezőgazdasági termékek értékesítési árához viszonyítva), hanem csökkeni fog a növénytermesztési technológiáknál az input, a ráfordítás színvonala.

A mérsékelt ráfordítású (Low input system) tovább, az extenzív technológiák irányában fog eltolódni a növénytermesztés, ami más problémát is felvet. Kevesebb NPK mûtrágyát fognak kijuttatni, mint amennyit adott területről a terméssel kivonnak, ez pedig a talajok termékenységének jelentős csökkenéséhez fog vezetni, tovább növelve a termésingadozásokat.

Magyarországon az NPK mûtrágya felhasználása összesen 1985-ben 1,5 millió tonna, 1991–95-ben 298 ezer tonna, 2004-ben 592 ezer tonna, 2006-ban 559 ezer tonna volt. 2004-ről 2006-ra 33 ezer tonnával csökkent az áremelések miatt a felhasználás, és további jelentős csökkenés várható (4. táblázat).

A kemikáliák ilyen ára mellett gondoljunk a kukorica 18–20 ezer Ft tonnánkénti árára, ami nem csak a termelőket hozza kedvezőtlen helyzetbe, hanem növeli a piaci bizonytalanságot is.

Összefoglalásként megállapítható, hogy az ipari termékek árának növekedése várhatóan tovább fogja csökkenteni a kemikáliák felhasználását, ami tovább növelheti a termésingadozást, csökkenti a talajok termékenységét – főleg hosszú távon lesz kedvezőtlen. A kukorica árának valahol 35 ezer Ft/t körül stabilizálódni kellene, hogy a termelő talpon tudjon maradni és a kukorica feleslegeket pedig gazdaságos legyen ipari célra (pl. bioetanol) felhasználni. Az ipari termékek árának nagymértékû növekedése lehetetlen helyzetbe hozhatja Magyarországon a szántóföldi növénytermesztést és a termelőket egyaránt.

Dr. Sárvári Mihály–Boros Beáta