Ahhoz, hogy megítéljük a hazai helyzetet bemutatjuk négy, ezen a téren kedvező pozícióban lévő EU tagállam és hazánk 2007 évi adatait (táblázat).
A táblázatból kitûnik, hogy van mit tenni ezen a téren (is). De a magyar 17%-os aránynál az EU átlaga is jobb, hiszen az 23%. Ausztriában összesen közel 500 hőenergia-ellátó van, amely zöldenergián (biomasszán) alapul. Magyarországon ezek száma nem éri el a 20-at.
Magyarországon a távfûtéses lakások aránya az 1976 és 1985 között épültek közül még 35–38% volt. Ezt 2006–2007-re 2,4%-ra küzdöttük le. Történik mindez akkor, amikor minden érv amellett szól, hogy egyre több legyen a távfûtéses lakás. Miért? Azért, mert ez a legkörnyezetkímélőbb hőtermelési mód. Azért, mert így lehet elérni a legmagasabb tüzelőanyag energetikai hasznosítási hatásfokot. Azért, mert ezzel lehet leginkább kiaknázni a helyi lehetőségeket. Azért, mert ez teszi lehetővé a legkisebb veszteségû áttérést az új tüzelőanyagok alkalmazásához. Történjen ez akár kényszerûségtől, vagy gazdaságossági megfontolástól indíttatva. Ezen a téren is elkövetjük a szokásos hibát: nem tanulunk a múltunkból. Márpedig aki nem tanul a történtekből az arra ítéltetik, hogy a hibákat újra elkövesse.
Ennek bizonyítására vessük össze az egyedi fûtést és a távfûtést, akkor amikor át kellett állni a szénfûtésről az olajra, majd az olajról vissza a szénre-fára, villanyra ezt követően pedig átállni a gázfûtésre. Ezek az átállások mindig kényszerek hatása alatt történtek, tehát nem a divat mozgatta. Bármely átállás azt jelentette Magyarországon a túlnyomó többség számára, hogy az addig használt egyedi fûtőberendezést el kellett dobni. Vagyis kidobtunk az első átálláskor több, mint kétmillió szenes kályhát, és vettünk helyette olajkályhát, aztán alig 10 év múlva kidobtunk 2,3 millió olajkályhát. És volt, aki vett helyette villany- vagy vett újra szenes-fás fûtőeszközt. Igenám, de beköszöntött az „olcsó” földgáz kora.
Nosza neki és két évtized után az ország lakosok 98%-a máris gázzal fûtött. Természetesen itt sem voltunk képesek arra, hogy ne veszítsük el az arányérzékünket. Azok a települések is megkapták a vezetékes gázt, amelyek ki sem látszanak az erdőből. Azok is gázzal fûtenek, akiknek fele annyiba sem kerülne a helyi tüzelőanyag használata. Mindeközben teljesen elhanyagoltuk a szalmát, mint modern közösségi és lakás fûtőanyagot, holott tudtuk, Dániában 250 szalma tüzelésû falu/város fûtőmû üzemel, sőt nem egy közülük áramot is termel. De ennél is nagyobb mulasztás, hogy alig hasznosítjuk a termál energiát, pedig ezen a téren Magyarország dobogós helyen van, hiszen az egy lakosra jutó „forróvíz” kincsben ötödikek vagyunk a világranglistán. Magunk ellen való vétek, hogy a hazai fûtési energiának legalább a felét nem ebből a szinte kiapaszthatatlan, megújuló és környezetkímélő forrásból fedezzük. Ráadásul ez a forróvízkincs olyan közel van a felszínhez, hogy a franciákhoz képest egynegyed költséggel kiaknázható (lenne).
De vegyük fel újra fő témánk fonalát és nézzük meg mi lenne akkor ha minden magyar településen távfûtés volna. Nos akkor a legutóbbi alkalommal a 2,3 millió olajkályha helyett mindössze 3165 távfûtőmûben kellett volna az olaj égőfejet gáz égőfejre cserélni. Ha pedig bekövetkezik a földgáz utáni kor, – félek tőle, hogy sok szegény családnak hamarosan bekövetkezik – akkor pedig bármilyen új fûtési módra is sokkal könnyebb lenne átállni akkor, ha túlnyomórészt távfûtőmûvek adnák a lakásoknak a meleget. De mielőtt a földgázkorszaknak vége, azelőtt is van lehetőség komoly lépésre az energiahatékonyság növelésére a fûtőmûvekkel. Mégpedig úgy, hogy – ahogyan ez már több fûtőmû esetében megtörtént – átállnak kogenerációra, vagy trigenerációra. A kogeneráció kapcsolt áramtermelést jelent.
Vagyis azt, hogy a fûtőmûben termelt gőz először generátort hajt, majd az innen kikerült fáradt gőz pedig fûti az épületeket és/vagy technológiákat, vizet melegít. Így az energiahatékonyság megduplázható. Vagyis 40–45%-ról 80–85%-ra lehet azt növelni. Még ennél is jobb megoldás az, amikor az áram és hőtermeléshez hûtés is társul. Ez az a bizonyos trigeneráció. Ezzel újabb értékes százalékokkal lehet növelni az energia hatásfokot, anélkül, hogy növelnénk a felhasznált fûtőanyagot. Ezt a többrétû energetikai hasznosítást fûtőmûvekben kiválóan meg lehet valósítani zöldenergia hordozókkal is. Például fával, szalmával, szőlővenyigével és persze az ezekre való átállásnál sem kell eldobni a fûtőmûvekben lévő kazánokat, csupán a tüzelőanyag betáplálás rendszerét kell cserélni.
Van még egy döntő mozzanat, mégpedig az, hogyha helyben termelt, vagy gyûjtött tüzelőanyagokkal történik a hőellátás, akkor ez azt jelenti, hogy nemcsak a bevétel marad helyben, hanem a haszon is. Ez pedig különösen a hátrányos helyzetû kistérségekben bír nagy jelentőséggel. Vagyis azokon a helyeken, ahol olyan nagy az ínség, hogy elkél minden segítség. Különösen az, amely a helyi lehetőségekre alapozva hosszú távon és fenntartható módon teszi lehetővé a hőenergia-ellátást.
Most nézzük meg mi a helyzet ezen a téren a szomszédunknál Ausztriában. Niederösterreichben már 1983-ban létrehozták az első nagyobb faapríték-távfûtőmûvet. Azóta 160 zöldenergia-fûtőmû van üzemben ebben a tartományban, amelyek együttes hőteljesítménye 170,3 MW. Ezek a regionális fûtőmûvek egy közös távhővezeték segítségével mûködnek, melynek hossza 320 km, és mintegy 8000 ügyfelet látnak el hőenergiával. Az egyes fûtőmûvek kapacitása a néhány kW-tól a 7 MW-ig terjed. Ezen fûtőmûvek mellett még számos privát fûtőmûvet építettek családi- vagy parasztházak ellátására. Fûtőanyagként elsősorban 550 000 m3 faapríték kerül felhasználásra. Ezeket a fûtőmûveket természetszerûleg azokra a területekre telepítették, ahol elegendő erdei faapríték áll rendelkezésre.
Hazánkban először Pornóapátiban hoztak létre osztrák mintára zöldenergiafa falufûtést, kiváltva ezzel a korábbi szén és fatüzelésû egyedi lakás- és közületi fûtéseket, így biztosítottá vált a lakosok és intézmények hőenergiával való ellátása, egyúttal a levegő minőségének javítása. A Pornóapáti projekt keretében felépült egy 1,2 MW kapacitású biomasszán alapuló bio-szolár fûtőmû a hozzá tartozó hőtároló tartállyal, épülettel, tárolótérrel, szociális és egyéb létesítményekkel, valamint a hőenergiát a lakossághoz eljuttató, 3900 fm nyomvonalú távhővezetékkel. A falufûtőmû elindításakor 86 lakossági és 11 közületi fogyasztó csatlakozott a rendszerre. A fûtőmû 2 kazánnal (2 × 600 kW) üzemel a környék erdeiből származó faapríték hasznosításával. A rendszer teljesen automatikus üzemû, távfelügyelt, a beruházás összege 244 millió Ft volt.
Azt gondoljuk elegendő indokot hoztunk fel annak bizonyítására, hogy a távfûtést hosszú távon is fejleszteni kell, a vele kapcsolatos szabályozásból ki kell húzni azokat az elemeket, amelyek kiszolgáltatottá teszik a fogyasztókat. Főként a hazai energiahordozókra kell alapozni ezen a téren, minthogy azé a nemzeté lesz a jövő, amely képes ezen a téren is stratégiát kialakítani és magvalósítani. Mert nem lehet gazdag az a nemzet, amely nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a saját adottságait minden téren és persze fenntartható módon kiaknázza, hasznosítsa.
Dr. Gergely Sándor PhD
