Agro Napló (A.N.): Mindenekelőtt azt kérdezném: hogyan került kapcsolatba a mezőgazdasággal?

Dr. Süth Miklós. (S.M.): Vidéki születésû vagyok, ezért ebből a szempontból Pápa mindenképpen meghatározó az életemben. Ám ebben a városban én gyerekkoromban az agrártermelés egy másik oldalával kerültem szoros kapcsolatba, mivel édesapám a Pápai Húsüzemben dolgozott, ahol végigjárta a ranglétrát. Gyerekkoromban ajándékszámba ment, ha bemehettem vele a gyárba, és ott megnézhettem a különböző munkafolyamatokat. Ez elég erős kötődést adott a továbbiakban, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos szakmát válasszak. Végül is, hogy állatorvos lettem, abban nagy szerepe volt a nővéremnek, aki orvosnak tanult. Emellett az ugyancsak értelemszerûnek tûnt, hogy egy olyan gyerek, akinek halai, papagája, teknőse és más háziállatai – kutyája, macskája – is volt, állatorvos legyen.

Amikor elvégeztem az egyetemet, egy speciális szakterületet választottam, az Állatorvos-tudományi Egyetem Élelmiszerhigiéniai tanszékén kezdtem el dolgozni. Hét évet töltöttem el az egyetemen, és az ország uniós csatlakozását megelőzően kifejezetten az akkori országos főállatorvos hívására kerültem az agrártárcához. A tárcánál végzett munkám alapján Bálint Tibor felajánlotta: legyek az akkori Országos Élelmiszervizsgáló Intézet (OÉVI) vezetője. Ez számomra nagy szakmai kihívást jelentett, és a továbbiakban csak az igazgatói tevékenységre fókuszáltam.

Amikor Gráf József lett a tárca vezetője, megkeresett, hogy nem vállalnám-e el az országos főállatorvosi tisztet. Egy négyszemközti beszélgetést követően döntöttem úgy, hogy egy évre elvállalom a felkérést. Egy évre berendeltek dolgozni a OÉVI igazgatójaként a minisztériumba megbízott főosztályvezetőnek. Ez az ideiglenes állapot pedig már öt éve tart.

A.N: Milyen lépcsőfokok vezették végül is ahhoz, hogy egy 120 éves szakmai szervezetet, a magyar állatorvosi kart irányíthatja?

S.M.: A hatósági munkához való kötődés már az egyetemen elkezdődött, az élelmiszerhigiéniai tanszéken. Ez a diszciplína igen fontos volt, mivel államvizsgatárgyként is szerepelt. A leendő állatorvosoknak ugyanis tisztában kell lenniük tevékenységük jogszabályi hátterével is a szakmai ismeretek mellett. Az egyetemi munkám mellett volt egy vállalkozásom, amely kifejezetten élelmiszerbiztonsági tanácsadással foglalkozott, így nemcsak az egyetemen szerzett papírízû tudással vérteződtem fel, hanem némi gyakorlati tapasztalatot is szereztem e téren. Az igazi közigazgatási gyakorlatot azonban már a minisztériumban sajátítottam el.

A.N: A pult másik oldaláról nézve az előállítóknak milyen tanácsokra van szükségük ahhoz, hogy egészséges és minőségi élelmiszert készíthessenek?

S.M.: A legfontosabb tanács az összefogás. Meggyőződéssel vallom ugyanis, hogy az élelmiszerláncban szereplők akkor teljesíthetnek a legjobban – felelhetnek meg az elvárásoknak – ha Magyarországon kialakulnak azok a kapcsolatok, amikor az elsődleges mezőgazdasági termelők a feldolgozóval és a forgalmazóval együtt szorosan összefogva alkotnak egy véd- és dacszövetséget. Ebből fakadó véleményem, hogy az ő hármasuk egysége kell ahhoz, hogy a fogyasztókat megfelelő élelmiszerrel tudják ellátni. Ebben a láncban nincs ellenérdekû fél, ugyanis a tisztességes vállalkozó abban érdekelt, hogy kiváló minőségû áruval lássa el a fogyasztót, a kóklereket, jogszabálykerülőket pedig kiszûrjék a rendszerből. A hatóság értelemszerûen ugyanebben érdekelt, azaz, hogy legjobb minőségû élelmiszerek kerüljenek a fogyasztók asztalára.

A.N.: Uniós szemmel nézve milyen a magyar élelmiszerbiztonság? Sokak szerint ugyanis lényegesen jobb, mint az uniós átlag.

S.M.: Az unióban a 27 tagországra jelenleg e tekintetben már egységes szabályozás vonatkozik. Ezek a jogszabályok kötelező erejûek minden tagállamban. Nem tagadható ugyanakkor, hogy minden országban e területnek más és más a történelmi háttere. Magyarország büszke lehet a múltjára, mivel nálunk több évszázados hagyománya van az élelmiszerbiztonság megteremtésének és a kiváló minőségû termékek előállításának. Tavaly ünnepelte a szakma az élelmiszerbiztonságért felelős hatósági rendszer kialakításának 120 éves évfordulóját.

Így Magyarországon nemcsak az élelmiszerek konkrét előállításának van jelentős múltja, hanem az ezt felügyelő hatósági rendszernek is. Ezért például Magyarország sokszor elsőséget mondhat magáénak számos állatbetegség felszámolásában. De így van ez többek között az élelmiszerhigiéniával összefüggő kérdésekben is.

Ahhoz pedig, hogy az élelmiszerlánc bármely területén tevékenykedő vállalkozó sikeres legyen, szoros együttmûködésben meg kell nézni, hogy miként lehet az ország e területen már létező hagyományait uniós szinten is megőrizni. Viszont a mostani gazdasági helyzetben mind a vállalkozóknak mind pedig a fogyasztóknak biztosítani kell azt a jogot, hogy megfelelő árú és megfelelő biztonságú élelmiszert állítsanak elő, illetve fogyaszthassanak.

A.N.: Hivatali ideje nem volt mentes közfigyelmet keltő élelmiszerbotrányoktól sem. Erről mi a véleménye?

S.M: Egy dologban biztos vagyok, és erre nagyon büszke lehetek – nemcsak szerintem, hanem más szakemberek szerint is – hogy a magyar szakértők, munkatársaim uniós összehasonlításban is kiváló munkát végeztek ezeknél az eseteknél. Ezt mutatja az is, hogy gyakran az élelmiszerbiztonsági kérdésekben az uniót megelőzően helyes döntéseket hoztunk a magyar fogyasztók védelme érdekében. Az élelmiszerbiztonság kérdéskörét azzal a képpel tudnám illusztrálni, amikor valaki egy tût keres a szénakazalban. Olykor ezt a tût kell a hatósági embereknek megtalálniuk, lehetőleg minél hamarabb.

Az élelmiszerbiztonság területén olyan dolgokat is végrehajtott a magyar szakmai szervezet, amelyet eddig még a világon sehol. Így többek között Magyarországon volt az első élelmiszerbiztonsági szimulációs gyakorlat. Ezt azért szerveztük, hogy a szakmai szervezet felkészültségét ne éles helyzetben kelljen tesztelni, illetve lássuk, hogy mely problémákon kell javítani a jövőben. Ugyanakkor Magyarország az első olyan állam, amely a területén élők számára törvényben garantálja az élelmiszerlánc hatósági felügyeletét a szántóföldtől a fogyasztó asztaláig.

A.N.: Milyen jobbító ötleteket kell még ahhoz végrehajtani az élelmiszerlánc biztonságáért felelős szervezetnek, hogy még jobb legyen?

S.M.: Az egyik: a hatósági ellenőrző munkában tovább kell erősíteni az együttmûködést a szakmaközi szervezetekkel. Erre azért van szükség, hogy a hatósági elvárások mellett a szóban forgó szakmai szervezetek szakmai kritériumokat is állítsanak tagjaik elé. Ennek szellemében azt remélem, hogy a különböző élelmiszeripari ágazatokban egy közösen generált megtisztulási folyamat mehet végbe.

Úgy vélem, hogy a másik oldalon fel kell idézni azt is, hogy az élelmiszerlánc biztonságáért felelős szervezet nemcsak ellenőrző tevékenységet folytat, hanem elemző munkát is végez. Így a minisztériumi szakállamtitkárság az élelmiszerlánc ellenőrzése mellett az élelmiszerlánc elemzési főosztály tevékenységével az élelmiszerpiac oldaláról próbálja a szabályozást erősíteni, amely egyrészt a Magyar Élelmiszerkönyv folyamatos megújítását jelenti a magyarországi vállalkozók számára, másrészt viszont ez a munka a fogyasztók döntéseinek kialakításában játszik fontos szerepet.

A.N.: Nemrégiben megfordult Berlinben, ahol a víziszárnyasok kényszeretetése is téma volt a világ egyik legjelentősebb élelmiszeripari szakvásárán, a Grüne Wochén egy magyar sajtótájékoztatón.

S.M.: Jelen pillanatban az a legfontosabb, hogy Magyarország tudatosítsa a külföldi fogyasztókban is – akik esetleg másként vannak tájékoztatva – hogy hazánk az állatjóléti előírásokban elkötelezett tevékenységet folytat. Ezért ismertettük, hogy Magyarország mindent megtesz ezen a területen. Ám a sokszínû Európában azokat a hagyományokat, amelyek egy-egy országban már korábban léteztek, nem lehet eltörölni. Ilyen például Magyarországon a kacsa- és libatömés. A mezőgazdaságban egyik pillanatról a másikra nem lehet váltani, de ha a fogyasztói igények mást diktálnak, akkor a változtatásra szükség lesz.

Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi kacsa- és libatenyésztők adandó alkalommal alkalmazkodnak majd önként az új piaci elvárásokhoz, de addig amíg a fogyasztók igénylik a töméses hizlalásból származó termékeket, addig senkinek nincs joga az ebből élők egzisztenciáját fenyegetni. Természetesen minden fogyasztó számára szabad döntést kell biztosítani, amihez kellő információt kötelességünk biztosítani.

Ebben a kérdésben is megmutatkozott a hatóság, illetve a szakmai szervezetek összefogása. Mindezt egy független állatorvosi szakvélemény is alátámasztja, amely szerint magyar állatanatómusok és etológusok bebizonyították, hogy a tömés folyamata, ha azt kellő körültekintéssel, felkészültséggel és gyakorlattal végzik, nem okoz felesleges fájdalmat az állatnak.

A.N.: Munkája elég sok elfoglaltsággal és feszültséggel jár. Miként tud kikapcsolódni?

S.M.: Jelenleg számomra a családdal töltött viszonylag kevés idő jelenti a legnagyobb kikapcsolódást. Előfordul, hogy a feleségem és a kétéves kislányom is velem tart egy-egy vidéki hétvégi eseményre, annak érdekében, hogy egyáltalán valamilyen módon együtt lehessen a család. Néhány hónaposan már a lányom pálinkafesztiválon, de díszmadár-kiállításon is volt. Persze a fiamról sem szeretnék megfeledkezni, aki januárban múlt féléves, és ő is elkísért már hivatalos eseményekre.

–a.n.–