A növényvédelemben közvetett és közvetlen eljárásokat alkalmazunk. Közvetett védekezési eljárások keretébe tartozik a talaj célszerû mûvelésével a gyomok folyamatos csökkentése. A talajtakarás, a szármaradványok felszínen hagyása, vagy a felső rétegbe keverése, talajtakaró réteg (mulch) létrehozása, ezzel a gyomok életterének csökkentése. A tápanyagok célszerû kijuttatása, amikor a kultúrnövényeket és nem a gyomokat tápláljuk. Az optimális időben és feltételek között elvégzett vetés, amikor a kultúrnövény gyors fejlődésével a gyomok hatását mérsékeljük. Az optimális növényi sorrend, amikor megfelelő árnyékoló hatású növények sorrendbe állításával csökkentjük a gyomokat.

Közvetlen védekezési eljárás a mechanikai gyomirtás, amellyel a kapás növények sorközének kultivátorozásával (1. ábra) vegyszert csak a sorban használunk. A sávos vegyszerezéssel kombinált mechanikai gyomirtás jelentős költségcsökkentő tényező és a környezetvédelmet is szolgálja. Későbbi gyomterhelés levél alá permetezéssel kezelhető.

A mai termesztéstechnológiában a kémiai növényvédelem szerepe meghatározó. Ma nem az a kérdés, hogy használjunk-e vegyszert, hanem az, hogy milyen technikát, technológiát válasszunk ahhoz, hogy a növényvédelmet a lehető legkevesebb vegyszerrel, a legkisebb veszteséggel és környezeti terheléssel, de megfelelő hatékonysággal végezzük.

A vegyszeres növényvédelem legelterjedtebb módja a hidraulikus cseppképzéssel végzett permetezés, amely három cseppmérettel jellemezhető. A 150 μm alatti cseppek elsodródásra hajlamosak, a 150–350 μm közötti cseppek a jelenlegi technikával jól kezelhetők, a 350 μm feletti cseppek a célfelületről könnyen lecsurognak, növelve ezzel a veszteséget és a környezeti terhelést. A szórástechnika fejlesztése a nehezen kezelhető cseppek mérséklésére, vagy kezelésére irányul. A másik lehetőség a porlasztás, amikor a permetlevet nagy sebességû levegővel bontjuk apró cseppekre. Ez a cseppképzés is heterogén csepphalmazt képez, emellett meglehetősen energiaigényes. Előnye, hogy a levegő a cseppeket szállítja, a célfelületet mozgatja, ezáltal a cseppek lerakódását, behatolását segíti, a fedettséget javítja.

A kisméretû cseppek a környezeti légmozgás hatására sodródnak. Az elsodródás kedvezőtlen esetben km nagyságrendû is lehet. Az elsodródott cseppek rontják a permetezés hatékonyságát, növelik a költséget, terhelik a környezetet. Az elsodródás szántóföldi permetezőgépeknél a légfüggönyös permetezéssel (2. ábra) mérsékelhető.

A légfüggöny az állományt megnyitja, a menetszelet felfogja, nem engedi az apró cseppek elsodródását, helyes szórófej beállítása esetén azokat bekényszeríti az állományba. A rendszer nagyobb nyomással, kisebb szórófej mérettel dolgozik, csökkentve ezzel a felhasznált permetlé mennyiségét és növelve a fedettséget és ezzel a permetezés hatékonyságát és nagyobb légmozgás (4–5 m/s) mellett is végezhető a permetezés.

A nagy cseppek célfelületen tartása légbeszívásos és -befúvásos szórófejekkel érhető el. A légbeszívásos szórófejek esetén a szórófejben kiképzett injektor hatására a permetléáram egy nyíláson át levegőt szív be és egy kamrában a permetcseppek légbuborékot vesznek fel. A légzárványos, nagyméretû cseppek kevésbé sodródnak, ugyanakkor a célfelületen szétpattannak, és vékony filmként szétterülnek. A hatékonyság növelhető, ha a levegőt nyomás alatt juttatjuk a szórófejbe. Nagyobb nyomás (8–15 bar) alkalmazható a kisebb cseppek keletkezésének veszélye nélkül. Biztonságosabb lesz a nagyobb energiájú cseppek állományba hatolása. Javul a fedettség az állomány minden régiójában. Elmarad a veszélyes permetköd.

Dr. Csizmazia Zoltán