Inkább kétféle bakteriális fertőzésről lenne szó, mely gyakran együtt jelentkezik a sertésállományokban úgymint: a sertés Mycoplasmozisa és a sertés Actinobacillozisa. A megbetegedéseket, Magyarországról származó malacokban is diagnosztizáltam, ezért gondoltam megosztom tapasztalataimat az Agro Napló, sertéseket tartó olvasóival.

A sertes Mycoplasmozisa

Okozója a Mycoplasma hyopneumoniae polimorf bacterium, mely complex táptalajon fejlődik. A betegség egész Románia területén jelen van, ahol intenzív sertéstenyésztés van, és súlyos gazdasági károkat okoz, mely a testtömeg-gyarapodás 13–16%, a takarmányértékesítés 14%-os csökkenését is okozhatja. Romániában először 1971 és 1981 között tanulmányozták a betegséget.

Legfőképpen a választott malacoknál jelentkezik és a betegség perzisztenciáját inkább a fertőzött kocák jelentik, melyek megbetegíthetik a malacokat, és a betelepített fertőzött állatok, melyek baktériumhordozók, ürítők. A fertőzés közvetlen módon történik, figyelembe véve, hogy a baktérium a külső környezetben csak kevés ideig marad életben. Száraz talajon 48 órát, de az esővízben akar 17 napig is életben maradhat, 2–7°C hőmérsékleten, ezért inkább ősszel gyakori, mikor a fertőzési lánc elhúzódhat. A betegség megjelenéséhez hozzájárulnak a hiányos tartáskörülmények: a korai választás, stressz, hidegpadozat, paraziták, túlnépesítés, elégtelen takarmányozás és bizonyos betegségek, melyek gyengítik az állatok immunrendszerét.

A felső légutakon való fertőzés során a baktérium megtelepszik a légcső és a hörgők epitheliumában, majd a tüdőben, ahol súlyos tüdőgyulladást okozhat (1., 2. kép).

Ahogy a képeken is látszik, légtelen (athelectazias) kékesvörös területek jelennek meg a tüdőlebenyeken, melyek inkább a lob apicalis és a lob cardiac részen jelenik meg elsősorban, de gyakran mindkét oldalon. Általában a regionális nyirokcsomók duzzadtak, a tüdőösszeesés figyelhető meg.

A sertes Actinobacillozisa

Okozója az Actinobacillus (Haemophilus) pleuropneumoniae polimorf, nem spórás Gram-negatív baktérium. Több, mint 95%-a a baktériumtörzseknek hemolitikus, Romaniában az 5. szerotípus a leggyakoribb.

Súlyos gazdasági károkat okoz, ugyanis nagy a morbiditás, 40–60%, amely negatívan hat a testtömeg-gyarapodásra, a mortalitás a 20–30%-ot is elérheti. Egy-egy fellobbanó klinikai tünetsor után a betegség megtorpan, átmegy látens-krónikus formába, mely meghatározza a betegség fennmaradását az állományokban. Legfőképp a 2–5 hónapos hízósertésekben jelentkezik, leggyakrabban újonnan betelepített sertésektől fertőződik az állomány (3., 4., 5., 6. kép).

A betegségen átesett állatok baktérium hordozók és -ürítők maradnak melyek a mandulákon akár 4–6 hónapig, a tüdőben hetekig fennmaradhatnak.

Makroszkópikus tüdővizsgálat során a mellüregben vörhenyes savó található, a diafragmatikus, és a rekeszi lebenyekben sötétvörös vagy világosabb színû, tömött tapintatú területek láthatóak. A tüdő metszéslapja száraz, tarkázott, a mellhártya savós fibrines elváltozásokat is mutathat, amelyen gyakran sajtos elhalás, kötőszövettel elhárított területek figyelhetőek meg.

A fentieket figyelembe véve fontosnak tartom e két betegség megelőzésében a vakcinázási programok betartását, a tartástechnológia figyelembe vételét, hiszen ezek a betegségek gyakran együtt fordulnak elő a sertésállományokban, ahol súlyos gazdasági károkat okozhatnak.

Dr. Barcsa Márton magánállatorvos

(Sepsiszentgyörgy)