Az egyik növény a talajjal szemben igénytelenebb, a másik a kevésbé megfelelő klímaadottságokat viseli el könnyebben, míg a harmadik egy esetleges kedvezőtlennek minősülő előveteményt is képes kompenzálni, de összességében megállapítható, hogy nincs olyan igénytelen növény, amely ne követelné meg magának az odafigyelést, s ne hálálná azt meg. Természetesen szántóföldi növényeink minőségi jellemzőit elsősorban genetikai tulajdonságaik határozzák meg, de az eltérő termesztési módszerekkel ezt befolyásolni tudjuk. Vagyis, a helyes fajtaválasztás mellett, az agrotechnikával tudjuk szántóföldi növényeinkre a legnagyobb hatást gyakorolni. Ez történhet a helyesen megválasztott tápanyagmennyiséggel, a kedvező elővetemény vetésforgóba iktatásával (talajlazító, fonálféreg-gyérítő növényfajok stb.), a megfelelő növényvédelemmel, a vetés, illetve a betakarítás időpontjának helyes megválasztásával, a megfelelő tárolással stb.
Az agrotechnikai tényezők közül érdemes kiemelni a talaj mûvelését, annak módját, arányaiban ugyanis meglehetősen nagy részét teszi ki a növénytermesztési tevékenységnek. Hozzájárul annak sikerességéhez, szélsőséges esetekben csökkentheti az összes többi egyébként szakszerûen elvégzett növénytermesztési technológiai elem eredményét. A legszimpatikusabbnak tûnő, vagy a már jól bevált mûvelési és vetési módszerekhez ma már Magyarországon is megtalálhatjuk a legmegfelelőbb gépeket, köszönhetően a nagyszámú gyártó és forgalmazó cég választékban bővelkedő termékskálájának. (Természetesen a gépek finanszírozása újabb kérdést vet fel.) Az alkalmazandó mûvelési módhoz rendelt, minőségi munkát végző gépekkel (legyen az az úgynevezett hagyományos vagy a talajvédő mûvelés gépe) javíthatjuk a termés minőségét, majd annak feldolgozását követően az élelmiszerek emberi szervezetre gyakorolt kedvező hatását is maximalizálhatjuk.
Röviden összefoglalva, a legmegfelelőbb növényfaj és fajta kiválasztását követően, a termőhelyi viszonyokat figyelembe véve, a gépeink adta lehetőségekhez igazodva dönthetünk az agrotechnikát illetően. Mindezt figyelembe véve, ha módunk van rá, akkor érdemes fontolóra venni a minimális mûvelést, mint talajkímélő és költségtakarékos megoldást. A mûveletek számának csökkentése, a csökkentés szükségességének felismerése nem új keletû dolog. Már a klasszikus szerzők (Gyárfás, Cserháti, Kemenesy) is felhívják a figyelmet arra, hogy a talaj állapotát figyelembe véve kell dönteni a mûvelés módjáról, annak idejéről, és nem utolsó sorban a munkamûveletek számáról.
A minimális mûvelést (más néven okszerû mûvelés) gyakorlók nem feltétlenül a költséghatékonyságot tartják szem előtt, amikor csökkentik a munkamûveletek számát. Sőt, a minimális mûvelés nem az egyszerû, jól bevált megoldások egyike. Mivel azonban csak egészséges talajból nyerhető egészséges, értékes termés, ezért a talaj kedvező kultúrállapotának fenntartása és/vagy javítása mindenképpen kiemelt feladata a mûvelésnek. A minimális mûvelés során a munkagépeket kevesebbszer vonultatjuk fel a táblán, így hatékonyan csökkenthetjük a gépek taposásából származó káros talajtömörödést, miközben az összekapcsolt munkamûveletekkel időt is spórolunk. Az egymenetes tarlómûvelés költség- és talajállapot-kímélő megoldást nyújt azoknak a gazdálkodóknak, akik felismerik, hogy a tarló hántása és ápolása elengedhetetlen része a sikeres növénytermesztésnek. A minimális mûvelés során a magágykészítés egy menetben történik a vetéssel, amit a szintén egy menetben megoldott magtakarás követ. Így könnyen kialakítható az aprómorzsás, lezárt, vetésre kész magágy.
Úgy tûnik, hogy a speciális mûvelőgép megvásárlásához szükséges tőke előteremtésén kívül nincs semmi más teendőnk. Az eddigi tapasztalatok azonban arra intik a gazdálkodókat, hogy mielőtt belevágnának a számos előnnyel kecsegtető technológia kivitelezésébe, érdemes fontolóra venniük a technológia előnyeit, illetve mérlegelniük annak nehézségeit, buktatóit. Legelső lépésként ajánlatos olyasvalakivel konzultálni, aki már gyakorlott a minimális mûvelésben, talajmûvelési bemutatókon pedig tanácsos tájékozódni a más technológiákkal szembeni előnyeiről, hátrányairól. Figyelembe kell venni, hogy mely növényfaj esetén érhető el siker minimális talajmûvelés mellett is, és ezen növényfajok mely előveteményekkel párosítva a legproduktívabbak. (Az adott növény termesztése ugyanis nem a vetésnél kezdődik, hanem már az elővetemény kiválasztásánál.) Ezek alapján – minimális mûvelés mellett – az őszi búza kimondottan ajánlható, ha az elővetemény burgonya, és sikerül a burgonya betakarítását követően gyommentes, kedvezőtlen tömörödéstől mentes talajt hagyni. A káposztarepcét vagy borsót követő őszi kalászos termesztése szintén történhet minimális mûveléssel. Az őszi árpát követő káposztarepcével is kedvezőek a tapasztalatok. Az egymenetben történő talajelőkészítés és vetés pedig a másodvetésû növények egyszerû és viszonylag olcsó termesztését is lehetővé teszi.
A minimális mûvelés egyik legsarkalatosabb pontja a gyomszabályozás. Sajnos a talajbolygatás minimalizálása a mechanikai gyomkorlátozás lecsökkentését is jelenti egyben, ami szabad teret enged a gyomok felszaporodásának. Ezen probléma megoldása végett számba kell venni minden lehetőségét, legyen az vegyszeres gyomkorlátozás, vagy egy közismerten jó gyomelnyomó képességû növény vetésforgóba iktatása (facélia, olajretek stb.). A tapasztalatok bizakodásra adnak okot, miszerint több év eltelte után beáll az egészséges egyensúly, és már szükségtelenné válhat a nagy mennyiségû gyomirtó szer kijuttatása.
Ha egy gazdálkodó a minimális mûvelés mellett dönt, akkor nem csak a költséghatékonyságot vagy az időmegtakarítást választja, hanem a talajvédelem mellett is leteszi voksát. Az eróziós károk csökkentésének vagy megelőzésének lehetőségei között ugyanis a minimális mûvelés kiemelt szerepet kap. Napjainkban ugyanis általánossá vált az a nézet, miszerint a sikeres, minőségi növénytermesztés alapfeltétele, hogy az összeegyeztethető legyen a talaj kímélésével. Ez magyarázható azzal, hogy a mûvelésnek éppúgy nagy szerepe van a környezeti károk előidézésében, mint annak súlyosbodásában. A sokmenetes mûvelési rendszer, azon belül is a többszöri mechanikai elmunkálás, nem csak szerkezetromlást, de a víz- és szélerózió kártételének fokozódását is eredményezi. A kultúrnövény betakarítása után a talajfelszín fedetlenül hagyása, „kiszárítása” a talaj biológiai tevékenységének hanyatlásával, a mûvelhetőség hatásfokának romlásával, valamint az eróziónak kitett területek degradációjával jár. A minimális mûvelés kedvező hatása, hogy a növényi maradványok, azaz a mulcs a talaj felszínén marad. Ez a mulcsréteg az erózió kártétele ellen is védelmet nyújt a talaj számára, és egyben eredményesen mérsékli is a talaj nedvességveszteségét. A túl nagy mennyiségû növényi maradvány felszínen hagyása azonban problémát is okozhat. Megakadályozhatja a vetendő növény magjának közvetlen érintkezését a talajjal, ami hiányos kelést eredményezhet.
Sajnos a növénytermesztéshez szerencse is kell. Az időjárás sok esetben jó barát (gondoljunk csak a vetés utáni kelesztő esőre), de néha ellenség is (pl. betakarítás időszakában a nagy mennyiségû csapadék). Sokszor spórol a pénzünkkel, de talán egyre többször ki is vesz a pénztárcánkból. Ezért nem szabad az időjárás szeszélyeire bízni magunkat. Hatékonyan kell fellépni az egyre gyakoribb időjárási szélsőségekkel szemben, ami egy okszerû mûvelésre alapozott, kiszámítható eredményt produkáló növénytermesztéssel valósítható meg. Akik már jártasak a minimális mûvelésben, azok állítják, hogy dacolva a kiszámíthatatlan időjárással, „minimális” munkával is lehet mennyiséget és minőséget realizálni.
Dr. Ujj Apolka
