A kongresszuson – egyéb, kérődzőkkel kapcsolatos fontos témák között – öt szekció foglalkozott a tőgygyulladással, diagnosztikájával, kezelésével, megelőzésével, illetve bizonyos esetekben tőgybimbó-problémák mûtéti megoldásaival. Az öt szekció érdekesebb előadásait foglalom össze az alábbiakban.

Az első nap nyitóelőadását C. Burvenich (Belgium) tartotta a szarvasmarha tejmirigy veleszületett immunbiológiájáról, és az E.coli-fertőzésekről.

A veleszületett immunitás egy evolúciósan ősi, általános és gyorsan ható immunitás. A tejtermelő tejmirigy legfontosabb védekezőrendszere, melynek fő „fegyvere” a neutrofil granulocita nevû fehérvérsejt. A veleszületett immunrendszer felismeri a támadó baktériumokat, elpusztítja őket, miközben nem árt a saját testszöveteknek (öntolerancia). Tökéletes mûködéséhez szükség van az úgynevezett adaptív immunrendszerre is, de önmagában is hatékony.

Abban a kutatók egyetértenek, hogy az ellés körüli időszakban az immunitás jelentősen lecsökken, a neutrofilek egyes funkciói meggyengülnek. Annak érdekében, hogy a szervezet összehangolt módon reagáljon a behatoló kórokozóra, azt nagyon gyorsan fel kell ismernie. A nyálkahártya receptorai (érzékelői) akkor reagálnak, ha a bejutott kórokozók mennyisége egy bizonyos küszöböt elér. A felismerésben nagy szerepe van a baktériumfal oldható lipopoliszacharid (LPS)-komponensének, amely egyben a kórokozó endotoxinja is, és ez így van az E.coli, és a hozzá hasonló, ún. Gram-negatív baktériumok esetében. Ma már molekuláris biológiai módszerekkel meghatározták, melyek azok a fehérjemolekulák az egyes sejteken, amelyek a védekezés különböző lépéseiért felelősek. A tőgygyulladás esetében a legfontosabb szabályozó molekulát NF-kappa B-nek hívják. A baktérium LPS-e olyan anyagok felszabadulását váltja ki, amelyek aktiválják az NF-kappa B-t. A védekezés molekuláris biológiai hátterének feltárása jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megértsük a tőgygyulladás kialakulását, és ez hatékonyabb védekezést tehet lehetővé.

Az első szekcióban Leitner (Izrael) beszélt a tehén ellés előtti egészségi állapotáról, valamint a tejében található immunanyagok mennyiségének és az új tőgyfertőzéseknek az összefüggéséről. Megállapították, hogy a föcstej immunglobulin G-tartalma szoros összefüggésben van a tőgyfertőzésekkel; a magasabb IgG-szintek kevesebb fertőzéssel társultak. Ez arra utal, hogy a tehén tőgyegészségügyi állapota az ellés előtt egy hónappal döntően befolyásolja a föcstej minőségét.

Schwartz (Németország) és munkatársai az egészséges tőgyû tehenek tejében található sejtekről tartottak előadást. A vizsgálatok alapján a szerzők úgy találták, hogy már 43 000/ml-es sejtszámnál (!) gyulladásra utaló elváltozások kezdődnek a tőgyben. Szemléletváltásra van tehát szükség, amikor a havi befejési egyedi elegytej-sejtszám eredményeket értékelik.

Bradley (Egyesült Királyság) a szárazonálló és laktációs időszak jelentőségét vizsgálta a tőgygyulladásban. Egyebek között megállapította, hogy az ellés után jelentkező tőgygyulladások túlnyomó többsége a szárazonállás alatt bekövetkezett fertőzés következménye.

Mashad (Irán) azt vizsgálta, hogy a takarmánnyal adagolt plusz C-vitamin, mint fontos antioxidáns segíthet-e a mastitis elleni védekezésben. Az ellés előtti 10. naptól az ellés utáni 15-ik napig adagoltak 50 g/nap C-vitamint az állatoknak, és fokozott neutrofil-aktivitást és szomatikus sejtszám-csökkenést találtak a kezelt állatok tejében.

A második szekcióban Mansell (Ausztrália) PCR-eljárás alkalmazását írja le Streptococcus agalactiae diagnosztizálására, és megállapítja, hogy a molekuláris biológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a kórokozó sokkal gyakrabban van jelen a farmokon, mint gondolnánk.

Roberts (Egyesült Királyság) vizsgálta a tej, illetve a tej és a CMT (pl. Mastitest) reagens elegyének viszkozitását. Céljuk az, hogy a CMT-vizsgálat jobban számszerûsíthető legyen, és egy új, istállóban használható mûszert fejlesszenek ki, amely jobban segíti a farmer munkáját.

Durel és munkatársai (Franciaország) üszők tőgyfertőzéseit vizsgálták, hiszen ezek befolyásolják leginkább a termelés jövedelmezőségét. A vizsgált üszők 22%-a volt fertőzött, a leggyakoribb kórokozók a nem agalactiae (környezeti) Streptococcusok, CNS-ek (koaguláz negatív Staphylococcusok) és a Staphylococcus aureus voltak.

Graber (Svájc) megállapította, hogy a B genotípusba tartozó Staphylococcus aureusok okozzák a legnagyobb problémákat, a leggyakoribbak és a legfertőzőbbek.

A harmadik szekció Bansal és munkacsoportja (India) előadásával kezdődött. A tej fehérvérsejt-populációit vizsgálták a laktáció különböző stádiumaiban és az egyes tejfrakciókban. Megállapították, hogy az egészséges tőgy egészséges tőgynegyedének minőségi sejtképe különbözött a beteg tőgy egészséges tőgynegyedének minőségi sejtképétől; felvetődik ezért, hogy esetleg a tőgynegyedek mégsem teljesen függetlenek egymástól. A szomatikus sejtszám a fejés során folyamatosan növekszik az utolsó tejsugarakig, ami beteg tőgynegyedek esetében fokozottan igaz (Saját kommentár: a fejők sokszor arra hivatkoznak, hogy azért nem fejik külön a beteg tőgynegyedet, mert csak az első néhány sugárban találtak „túrót”, utána a tej már tiszta volt. Sok tehenészetben ezt el is nézik nekik, holott a fejés vége felé egyre magasabb sejtszámú tej fog az érintett tőgyből ürülni!).

Seegers és kollégái (Franciaország) a szelektív és a teljes körû szárazonálló terápia gazdasági vonatkozásait vizsgálták. Azoknál az állományoknál, ahol az elegytej-sejtszám 150 000/ml körül mozgott, hároméves periódusban különösebb gazdasági előnyét a szelektív terápiának nem találták. Viszont ahol az elegytej-sejtszám elérte a 300 000/ml-t, ott a szelektív szárazonálló kezelés egyértelmûen káros hatású volt az állomány tőgyegészségügyére és ezzel kapcsolatosan a termelés gazdaságosságára nézve. Külső és belső – nem antibiotikus – tőgylezárók alkalmazása különösen a magasabb elegytej-sejtszámot mutató állományokban volt gazdaságilag feltétlenül indokolt. Mint az események összefoglalója, itt is felhívom a figyelmet arra, hogy akkor, amikor minden fillér a farmer saját zsebére megy, akkor nem a legolcsóbb, hanem az optimális megoldásra törekszenek. Ajánlom ezt minden magyar tejtermelő gazdaság döntéshozójának figyelmébe!

Compton és McDougall (Új-Zéland) az elléstől az első fejésig eltelt idő hatását vizsgálta üszők tőgygyulladására, illetve a szelén-kiegészítés klinikai tőgygyulladásokra gyakorolt hatását értékelte. Megállapították, hogy az ellést követő korai kifejés – ödémacsökkentő hatása miatt – előnyös hatású, míg a szelénes takarmány-kiegészítés nem befolyásolta az üszők klinikai tőgygyulladásának gyakoriságát.

McDougall és munkatársai (Új-Zéland) egy jelölt Streptococcus uberis teljes sejtes vakcina tőgygyulladás gyakoriságára (incidenciájára és prevalenciájára) gyakorolt hatását vizsgálta. A végkövetkeztetés az volt, hogy egyik vizsgált mutatóban sem hozott eredményt a vakcina.

Király és Barkóczi (Magyarország) az elegytej-sejtszám csökkentésének lehetőségeiről tartott előadást; arról számoltak be, hogy a szigorú számítógépes nyilvántartás és a fejés folyamatos regisztrálása milyen segítséget nyújt a tőgygyulladások megelőzésében.

A negyedik szekció Y. Schukken (USA) rendkívül hatásos témafelvető előadásával indult; a perzisztens fertőzések és ismétlődő klinikai esetek jelentőségét részletezte az egyes állományokra adaptált tőgyegészségügyi programok kidolgozásában. Többször tőgygyulladásos teheneknél a fertőzések egy részét más és más törzsek okozzák, de az esetek nem kis részében ugyanazon törzs okozta ismétlődő, fel-fellobbanó fertőzéssel állunk szemben. Ez ismert volt Staphylococcusoknál, de bebizonyították már colinál és Streptococcusoknál is. Ma már ismert a perzisztens E.coli és Klebsiella-fertőzés fogalma is. A perzisztáló fertőzést okozó baktériumtörzsek, úgy tûnik, adaptálódnak a gazdaszervezethez. A gazdaszervezethez adaptálódás és a hosszú perzisztencia több lehetőséget biztosít a baktérium más állatra történő átvitelére. Korábban a Staphylococcus aureusról és a Streptococcus agalactiae-ról írták le, hogy tehénről tehénre közvetlen átvitel lehetséges, most, úgy tûnik, hogy ezek a perzisztáló baktériumtörzsek ezt a folyamatot más baktériumok esetében is lehetővé teszik.

A legtöbb tehenészetben a kezelt tőgygyulladások többsége ismételt eset; új fertőzés, vagy fellobbanás. Az éppen egészséges tehenek közül azok, amelyek már átestek tőgygyulladáson, fogékonyabbak az új fertőzésekre, mint a „szûz” egyedek. Az elegytej magas sejtszámáért a perzisztáló fertőzések felelősek elsősorban, nemcsak az adott állat tőgygyulladása, hanem a fertőző organizmus magas szintû, fertőző jelenléte (nagy fertőzési nyomás) miatt is. A célzott gyógykezelés nemcsak a perzisztáló fertőzést szûntetheti meg, hanem a potenciális fertőzési nyomást is csökkentheti, mert csökkenti a baktériumürítést. A kezelés lényegesen hatékonyabb azokban az állományokban, ahol a fertőzés-átvitel kockázata kisebb (kevesebb a perzisztensen fertőzött egyed). A sok permanens baktériumürítő állattal bíró állományokban a kezelés (és klinikai gyógyulás) azt a kockázatot vonja maga után, hogy egyre több lesz a fertőzésből gyógyult, így tőgygyulladásra fogékonyabb állat. Ezért ezekben az állományokban az összes kezelés hatékonysága csökken.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az ilyen állományokban nem kell gyógykezelni, hanem azt, hogy a fertőzési nyomást a perzisztensen fertőzött egyedek selejtezésével és specifikus, célzott szárazonálló és laktációs terápiával, állományra adaptáltan, megfelelő tőgyegészségügyi állományprogrammal kell csökkenteni.

Nagahata (Japán) egy tehénállomány Staphylococcus aureus-mentesítéséről tartott előadást; a perzisztensen fertőzött állatok selejtezésével, az ismert fertőzöttek elkülönítésével és a nem gyógyulók folyamatos selejtezésével, valamint folyamatos állományszûréssel egy 57 tehenes állományban másfél év alatt értek el eredményt.

Malinowski (Lengyelország) munkatársaival azt kutatta, hogy az intramammalis (helyi) kezelés mellett alkalmazott kiegészítő terápia, antioxidáns, immunmodulátor, illetve nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) gyakorol-e hatást a heveny mastitis gyógyulására, illetve az állat szaporodási mutatóira. Megállapította, hogy a laktáció 10–100. napja között kialakult tőgygyulladás hátrányosan befolyásolja az állat szaporodását is, és az egyszer, izomba alkalmazott C vitamin, E vitamin, szelén vagy béta-karotin, illetve a gyulladáscsökkentő flunixin meglumin és az immunmodulátor lizozim dimer fokozza a helyi tőgykezelés hatékonyságát streptococcusok, coliformok és staphylococcusok okozta mastitis esetén. Ez a kezelés egyszersmind javította a heveny tőgygyulladásban megbetegedett állatok szaporodási mutatóit is.

Michel (Svájc) munkacsoportja megállapította, hogy a nagymértékben fertőző B genotípusú Staphylococcus aureus tehénállományban való jelenléte befolyásolja egyéb tőgypatogén baktériumok jelenlétét és gyakoriságát.

Az ötödik szekcióban Tirián Attila és kollégái egy magyarországi tehénállományban Staphylococcus aureus tőgygyulladással beellett üszők vizsgálatáról számoltak be. Megállapították, hogy a nagymértékben Staphylococcus aureussal fertőzött állományokban komoly kockázata van annak, hogy az üsző fertőzött tőggyel ellik meg. Fertőzési forrás lehet az anya föcsteje mellett azonban az üszőborjakkal itatott beteg tej, és egyéb tartási tényezők is szerepet játszhatnak az üszők tőgyének fertőződésében.

Bispo (Brazília) tünetmentes Staphy-lococcus aureus-hordozó tehenek tőgyéből mutatott ki baktériumot, és genotipizálta azt. 200000/ml alatti sejtszámú tehenek esetében mutatott ki számos esetben Staphylococcus aureust – saját megjegyzésem, hogy többek között emiatt sem elegendő a befejéskor levett egyedi elegytej-minta alapján próbálkozni a fertőzött egyedek kiszûrésével, mert ismételt laborvizsgálatok nélkül a fertőzött állatok jelentős része az állományban maradva üríti a fertőző kórokozót.

Sousa és kollégái a bimbócsatorna hiperkeratózisának okairól és hatásáról beszéltek, amely a tőgyet nagymértékben hajlamosítja az új fertőzésekre. Megállapították, hogy a hiperkeratotikus bimbóvégekkel rendelkező tehenek hajlamosabbak Enterococcussal, Enterobacteriaceae (E.coli, Klebsiella) és Streptococcus agalactiae-val való fertőződésre is, és a hajlam a hiperkeratózis mértékével párhuzamosan fokozódik.

Ebner és Schlederer (Ausztria) gyakorló állatorvosok egy, az istállóban végezhető, a tőgybimbó-szûkületek megszûntetésére és levált nyálkahártya-lebenyek („dugók”) eltávolítására alkalmas mûtéti megoldásról számoltak be. Laterális teloszkópiával, azaz a bimbóba az oldalfal felől bevezetett endoszkóppal oldottak meg olyan tőgybimbó-problémákat rutinszerûen az állat tartási helyén, amelyek permanens tőgyproblémákat, a negyed elapadását, és az állat selejtezését vonnák maguk után.

Ezt követően az Egyesült Királyságbéli Breen számolt be egy penetamát hidrojodid hatóanyagú készítménnyel végzett elnyújtott (7 napos) gyógykezelés hatékonyságáról, szemben a javallott, négynapos kezeléssel.

Williamson és munkatársai egy szárazraállításkor használatos tőgylezáró és egy sebkezelésre törzskönyvezett készítmény védő hatását vizsgálta szárazonállás alatti Streptococcus uberis fertőzéssel szemben. A vizsgált periódusban az erre a célra szolgáló készítmény előnyei bebizonyosodtak. Saját megjegyzésem: nem véletlenül vannak különböző készítmények különböző célra bevizsgálva és regisztrálva. Minden esetben tekintetbe kell venni az adott szer (pl. felület- vagy tőgyfertőtlenítő) használati utasítását, és általában az árkülönbség sem véletlen. Ismételten a döntéshozók figyelmébe ajánlom, hogy nem a legolcsóbb, hanem az optimális megoldás hozza a legjobb gazdasági eredményt.

Roy és kollégái (Kanada) egy cefapirin nátrium hatóanyagú készítménnyel végzett elnyújtott (5 napos) kezelés előnyeiről számoltak be Staphylococcus aureus tőgygyulladás esetén.

Végül Marques és kollégái (Portugália) elsőként izoláltak – a már ismert Prototheca zopfii mellett – Prototheca blaschkae-t tőgygyulladásos tehenek tejéből.

Összefoglalva az öt szekció előadásait, újra meg kell állapítani, hogy nem született meg a tőgygyulladást megszûntető csodaszer és csodamódszer, szívós, szisztematikus munkával kell a felmerülő problémákat megoldani, a mastitist a tartás, takarmányozás optimalizálásával, és állományra adaptált specifikus tőgyegészségügyi állományprogramokkal lehet kézben tartani és gazdaságos eredményt elérni.

Dr. Markus Gabriella magán-állatorvos, mikrobiológus, Markus Tejlabor kft.