Az irányelv előírja, hogy négyévente vizeink állapotáról és a cselekvési program végrehajtásáról jelentést kell készíteni. Amennyiben a jelentés adatai azt mutatják, hogy a vizek állapotában nem történt javulás, vagy az előző időszakhoz képest kedvezőtlenebb paraméterek mutatkoznak, akkor felül kell vizsgálni az addigi szabályzást és hatékonyabb intézkedéseket kell hozni.

A 2012-ben elkészült Országjelentés vízminőség adatai szükségessé tették, hogy 2013. szeptember 1-től újabb nitrátérzékeny területek kerüljenek kijelölésre.

A nitrátérzékeny területek települések szerint rendezett listáját a MePAR blokkazonosítók felsorolásával a fent említett 43/2007. (VI.1.) FVM rendelet tartalmazza. A gazdálkodók a települések abc-soros listájából könnyen ellenőrizhetik, hogy adott mezőgazdasági táblájuk nitrátérzékeny területi besorolású-e. Amennyiben igen, akkor gazdálkodásuk során be kell tartani a cselekvési program, azaz a Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat (továbbiakban: HMGY) fenti jogszabályokban található előírásait. Az új nitrátérzékeny területeken 2014. szeptember 1-től kötelező a HMGY szabályainak betartása. A kijelölésétől a hatálybalépésig tartó egyéves időszak a gazdák felkészülését szolgálja.

A régi nitrátérzékeny területeken gazdálkodóknak is új kihívásokkal kellett szembenézni, mivel 2013-tól változtak a HMGY egyes előírásai. A következőkben sorra vesszük a legfontosabb változásokat.

Lényeges változás, hogy a trágyázási tilalmi időszak két héttel korábban kezdődik, így tilos trágyát kijuttatni október 31-től február 15-ig, kivéve az őszi kalászosok fejtrágyázását, ahol február 1-től a trágyakijuttatás megengedett. Az intézkedést az indokolja, hogy az ötven éves csapadék átlag adatok szerint novemberben már nő annak a kockázata, hogy annyi eső esik, ami lefelé tartó vízmozgást eredményez a talajban, így a mozgékony nitrát ionok a talaj mélyebb rétegeibe kerülhetnek, mielőtt még a növények fel tudnák őket venni. A lemosódás következtében csökken a trágyázás, így a gazdálkodás hatékonysága, miközben a felszín alatti vizek jelentős szennyezése következhet be.

További változás, hogy hígtrágya 12%-nál meredekebb lejtésű területre nem juttatható ki, korábban ez 17%-ig volt megengedett.

Fontos előírás, hogy mezőgazdasági területen a tápanyag-gazdálkodás tervezése során a kijuttatandó tápanyagok mennyiségének meghatározásakor figyelembe kell venni a talaj tápanyag szolgáltató képességét és a termesztett növénynek a termőhely adottságaihoz igazított termésszintjéhez tartozó tápanyagigényét. Más szóval talajvizsgálatokra alapozott trágyázási terv alapján szükséges trágyázni. Magyarországon a legelterjedtebb szaktanácsadási módszerek alapelve, hogy közepes talaj tápanyag ellátottság esetén a várható termés által kivont tápanyag-mennyiség kerüljön kiadásra, az ennél gyengébb ellátottságnál a kivontnál több, a jobban ellátottaknál pedig kevesebb. A fajlagos trágyaigényt (a növény és a hozzátartozó melléktermés által várhatóan kivont tápanyag mennyiség) a tervezett terméssel beszorozva kapjuk a kijuttatandó trágya adagot. Nitrátérzékeny területen a tápanyag-gazdálkodási számításoknál figyelembe kell venni növényenként a tenyészidőszak alatt maximálisan kijuttatható N hatóanyag mennyiségeket. Amennyiben ennek egy részét szerves trágyával juttatjuk ki, annak N hatóanyag mennyisége nem haladhatja meg évenként a 170 kg/ha értéket, azonban a tápanyag gazdálkodási tervben a szerves trágya hasznosulását figyelembe vehetjük. A kijuttatásra tervezett trágya adag például őszi búza esetén közepes ellátottságú mezőségi talajon elviekben irodalmi adatokkal számolva 6,2 t/ha termés eléréséhez elegendő. Magyarországon a KSH adatai szerint az utóbbi öt évben az őszi búza termésátlaga 3,7-4,6 t/ha között volt, így a tervezett trágyaadag mennyiségére vonatkozó előírás betartása a gazdálkodók nagy részének nem jelent problémát. Elképzelhető azonban, hogy magas színvonalú gazdálkodás, pl. precíziós termesztés esetén 7 t/ha vagy a fölötti tervezett termés eléréséhez a trágyázási terv nagyobb N adagot ajánl, mint ami a HMGY szerint maximálisan kijuttatható. Ebben az esetben javasolt a tervezett tápanyag egy részének szerves trágyával történő kijuttatása. A maximálisan szerves trágyával évente kijuttatható 170 kg /ha N hatóanyag korlátot figyelembe véve, ha azt istálló trágyával juttatjuk ki, akkor annak 40 %-os hasznosulásával számolva 68 kg/ha N-el kell csökkenteni a kijuttatni javasolt összes hatóanyagot. Így példánkban az istállótrágya mellett további 100 kg/ha műtrágya kijuttatására van lehetőség, amely már nem jelent termesztési korlátot. Ezen felül, amennyiben az elmúlt évben vagy az azt megelőző évben történt szerves trágya kijuttatás, akkor annak tartamhatását a rendelet szerint nem kell beszámítani a kijuttatandó hatóanyagba. Természetesen a tápanyag gazdálkodási terv készítése során ezzel a tápanyagmennyiséggel csökkentjük a kalkulált hatóanyag mennyiséget, vagyis ennyivel több nitrogént kijuttatására van lehetőség.

Mint fentiekből látható, a HMGY tápanyag-gazdálkodási előírásai és a rendeletben az ezzel kapcsolatos táblázatok nem helyettesítik a tápanyag gazdálkodási tervet, vagy a trágyázási szaktanácsadást. Azt, hogy milyen és mennyi trágyát, hogyan és mikor kell kiadni, milyen vetésforgót, talajművelést és növényápolást szükséges végezni ahhoz, hogy a kívánt termésnagyságot és minőséget elérjük, ahhoz a helyi viszonyokra adaptált trágyázási terv szükséges. A szakszerű trágyázási terv nemcsak a növények igényeit, hanem a talaj, a vizek és a tágabb környezet szempontjait is figyelembe veszi a fenntartható gazdálkodás érdekében.

Mindezek mellett ugyancsak a vizek és a talaj védelme érdekében szükséges betartani a HMGY eredeti szabályait, amelyek a hatálybalépés óta nem módosultak, például a vízvédelmi sávokra és a lejtők trágyázására vonatkozó előírásokat.

Meg kell még említeni, hogy az új nitrátérzékeny területeken üzemelő állattartó telepek trágyatárolóinak a rendeletben előírt méretű és műszaki állapotú kialakításának határideje hígtrágyatárolókra 2014. december 31., istállótrágya-tárolókra 2015. december 22.

A korábban kijelölt nitrátérzékeny területeken ez a határidő egységesen 2014. december 31-re halasztódott.

Nitrátérzékeny területen gazdálkodóknak folyamatos nyilvántartást kell vezetni és a gazdálkodásukról adatot kell szolgáltatniuk a talajvédelmi hatóság számára. Újdonság, hogy 2014. szeptember 1. után az adatszolgáltatás csak elektronikus úton lesz teljesíthető. Az újonnan kijelölt nitrátérzékeny területeken gazdálkodóknak először 2015. szeptember 1-től lesz adatszolgáltatási kötelezettségük.

dr. Szabados Ilona

vezető-főtanácsos

Vidékfejlesztési Minisztérium

A cikk szerzője: dr. Szabados Ilona