A nagy nedvességtartalmú roppantott termények aerob stabilitása
Az egész éven át való etethetőség szempontjából fontos, hogy a roppantott termény felbontás és kitárolás után is stabil legyen, a nyári időszakban is. Az erre vonatkozó összehasonlító vizsgálatot az 1. diagram mutatja. Jól látszik, hogy a kezeletlen minták (1/1, 1/2, 2/1. 2/2) hőmérséklete már röviddel a felbontás után emelkedni kezd, ami utal az élesztő, s később a penészaktivitásra. A szerves savval kezelt minták (14/1, 14/2, 15/1. 15/2) ellenben felbontás után is stabilak, 6 nap elteltével sem változott hőmérsékletük.
Gyakorlati takarmányozási tapasztalatok
2004-ben, a roppantásos technológiát választó üzemek, döntő többségében megmintáztuk az erjesztett takarmányokat és elvégeztettük azok teljes beltartalmi analízisét. Szeretném bemutatni Önöknek az elvégzett beltartalmi vizsgálatok eredményeit.
Roppantott kukorica beltartalmi paraméterei
Az 1. táblázat adatai 14 gazdaságban vett minta eredményeinek átlagát tartalmazzák. A szárított kukorica adatsorban az általunk vizsgált legjobb beltartalmú kukorica adatait tettük közzé. A mintákat a kezelések megtörténte után 3–6 hét elteltével vettük.
Az 1. táblázat adataiból látható, hogy a kezelt kukoricák és a szárított termény között a legnagyobb eltérés a fehérjék emészthetőségében mutatkozott meg. Annak ellenére, hogy a szárított kukoricánál a nyersfehérje-tartalom 1,37%-kal magasabb a roppantotthoz képest, az emészthető fehérje vonatkozásában már 0,52%-os előny mutatkozik a kezelt termény javára.
Ha az emészthető nyersfehérjét nézzük a nyersfehérje százalékában, megállapíthatjuk, hogy mintegy 20%-kal jobb az emészthetősége a roppantott, erjesztett szemeknek. A magasabb, emészthető fehérjetartalmat megítélésünk szerint az okozza, hogy a 30–35% víztartalom között betakarított kukoricában a tápanyag bevándorlás már befejeződött és a tápanyagok az állatok számára még könnyebben felvehető kémiai formában vannak jelen, illetve az erjedés folyamán a tápláló anyagok valamelyest feltáródnak. Ezt a tényt látszik alátámasztani az UDP-RDP arány megfordulása és a nyersrosttartalom csökkenése a nyers mintához képest. Ezzel összhangban vannak azok a külföldi vizsgálatok, amelyek az NDF tartalom csökkenését mutatták. A kukoricaminták közül a falközi silóban tárolt kukoricáknak vélhetően azért nagyobb a nyersfehérje-tartalma a fóliahurkában tárolténál, mert alacsonyabb víztartalommal lettek betakarítva a falközi silóban tárolt kukoricák és azokban nagyobb eséllyel fejeződött be a tápanyag bevándorlás. Fenti tényen kívül a táplálóanyag tartalmat befolyásolhatja még a fajták eltérő beltartalma is.
Roppantott búza és kukorica szemcseeloszlási vizsgálata
Az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézete elvégezte a Murska 1400 S 2x2 hengerszékünk mezőgazdasági géptesztjét. A gépészeti jellemzőkre jelen cikkünkben nem szeretnénk kitérni, viszont a takarmányozásbeli fontossága miatt a daraanalízises vizsgálatok eredményeit szeretnénk megosztani Önökkel.
A vizsgálatok eredményeit a 2. táblázat illusztrálja.
A szemcseeloszlási vizsgálatok eredményei szerint a roppantott végtermékek egyes frakcióinak szemcseméretét figyelembe véve, illetve azt a tényt, hogy a vizsgált mintákban nem találtunk ép egész szemet, valamint a lisztes frakció mennyisége elenyésző volt, a roppantási mûvelet szarvasmarhák takarmányozásában jó minőségûnek ítélhető.
Roppantott búza és kukorica daraanalízise
A 2. táblázat adataiból látható, hogy a porfrakció a búza és a kukorica tekintetében egyaránt elenyésző mennyiségû, az ideálisnak tekinthető 2 mm feletti szemcseméret pedig mindkét terménynél meghaladja a 90% feletti hányadot.
Mivel a porfrakció aránya rendkívül alacsony a bendőben a tápanyagok fokozatosan szabadulnak fel a roppantott terményből, kevésbé terhelve az állatok szervezetét. A gyakorlatban dolgozó szakemberek gyakori, visszatérő kérdése, hogy mennyiben okoz többlet savterhelést teheneiknek az, hogy a tömegtakarmányok mellett az abrak jelentős hányada is savas kémhatású. A bendő pH-ja normális esetben 6,4–7,6 között van, amelynek stabilitását három fő tényező határozza meg: az állatok által naponta 40–100 l mennyiségben termelt, erősen lúgos (pH8,1) nyál, a takarmányok pufferkapacitása és az illó zsírsavak felszívódásának üteme és mértéke. Az illó zsírsavak bendőbeli részaránya elsősorban az etetett takarmányok mennyiségétől, illetve arányától függ, mivel ezek hatására változik a bendőfermentáció jellege. Ha növeljük a takarmányadagban a szálastakarmányokat és csökkentjük az abrakot, akkor megnő az ecetsav és csökken a propionsav mennyisége. Ha a takarmányadagon belül az abrak részarányát növeljük, akkor ennek ellenkezője játszódik le. A technológiánkkal kezelt termények savterhelése termény tonnára vetítve megegyezik a tehén által naponta termelt illó zsírsavak mennyiségével, tehát gyakorlati szempontból nincsenek kihatással a bendő pH-jának és a képződő illó zsírsavak arányának alakulására.
A szárítás és roppantás költségeinek összehasonlítása
Mivel a segédüzemi költségek és a szárítási, illetve bérszárítási tarifák gazdaságonként nagymértékben eltérőek, a költségeket az előző évi adataink alapján csak alsó-felső határokkal tudjuk közzétenni (3. táblázat). A roppantás költségeinél falközi silóban történő tárolásra határoztuk meg a bekerülési költségeket. A költségek alakulásánál nem vettük figyelembe a két tartósítási módnál egyaránt felmerülő költségeket (aratás, szállítás stb.). A fóliahurkás tárolás esetén további 1200–1300 Ft/tonna költséggel kell számolni, amely összeg a fólia árát és a töltés díját tartalmazza. Fóliahengeres tárolás esetén a költségek alakulása nagymértékben függ a fólia nagyságától.
Ha a szárítás költségeit összevetjük a nedves tartósítás költségeivel, akkor megállapítható, hogy az állattenyésztési, takarmányozási, növényvédelmi, takarmányhigiéniai, állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági előnyök mellett az erjesztéses technológiával falközi tárolás esetén átlagosan 2000–2500 Ft/tonna, fóliahengeres tárolás esetén pedig 1500–2000 Ft/tonna megtakarítás érhető el a szárítással szemben.
A tartósítási technológiánk betartása mellett a tárolási veszteségek falközi silónál 2–5%, fóliahengernél pedig 1–2% között alakulnak. A fóliahurkás tárolás a látszólagosan nagyobb bekerülési költségek ellenére a tárolási veszteségeket is figyelembe véve olcsóbb lehet a falközi silós tárolásnál.
A nedves kukorica irányított erjesztéssel tartósítási (és előkészítési) technológiája megítélésünk szerint könnyen beilleszthető az üzemek mindennapi gyakorlatába. A technológiában megfelelően illeszkednek egymáshoz a különböző ágazatok termelési célkitûzései. A kapcsolódási pontokat a 2. diagrammal szeretnénk érzékeltetni.
(Folytatás a következő számban.)
A témakörhöz kapcsolódó legfrissebb publikációk:
- H. Miettinen, J. Karnóth: Crimping of Barley Grain with High Moisture – Scandinavian Studies; XXV. World Buiatric Congress, 2008. 06. 06-11., Budapest
- J. Karnóth, H. Miettinen, G. Kovács, I. Palkó, L. Wágner, J. Péter Szûcs, E. Brydl: Crimping of Maize with High Moisture – Feed Hygienic and Economic Aspects; XXV. World Buiatric Congress, 2008. 06. 06-11., Budapest
- E. Brydl, A. Tirián, L. Könyves, V. Jurkovich, L. Tegzes, R. Farkas, L. Horváth, M. Török, J. Karnóth, H. Miettinen: Comparisation of the Effect of Feeding of Crimped versus Dry Corn Grain in High Producing Dairy Cows; XXV. World Buiatric Congress, 2008. 06. 06-11., Budapest
- J. Péter Szûcs, Z. Avasi, J. Karnóth, H.Miettinen: Fermentation and aerobic stability of wet crimped corn ensilaged with organic acids containing preservative, 13th Forage Cons. Conference, Nitra, 2008. September
Karnóth Joris
Silage & Preservation Technologies
mobil: 30/520-34-46
e-mail: jkarnoth@noack.hu
Noack Magyarország Kft.
