A védekezések sikere az alkalmazott vegyszerek hatásossága és egyéb tényezők mellett nagymértékben függ az alkalmazott permetezőgépek kialakításától és az üzemeltetési feltételektől. Nem megfelelő gép használata, illetve helytelen mûködtetés következtében a permeteloszlás nem lesz kellően egyenletes, túl- és alulpermetezett felületek adódnak, a permetlé jelentős része veszendőbe megy, a talajra hull vagy elsodródik.
A permetezési technika megválasztásánál az ültetvény adottságaiból kell kiindulni. Ezek közül a legfontosabbak a sortávolság, a mûvelésmód, a lombozat térbeli elhelyezkedése és sûrûsége. Üzemi szőlőültetvényekben a sortávolság többnyire 1,8–3,5 m között van. A permetezéstechnika szempontjából kedvezőtlen a kis sortáv, mert a traktor és a permetezőgép nehezen tud haladni a növények károsítása nélkül, sőt a kisebb sortávolságú ültetvénybe a hagyományos kivitelû gépek be sem férnek, a keskeny kivitelû traktorok és munkagépek ára pedig a normál kivitelû gépekéhez viszonyítva többszörös is lehet. A permetezéskor a szórószerkezet és a levélzet között egy minimális távolságnak kell lennie ahhoz, hogy munka közben a traktor és a permetezőgép oldalirányú kitérései miatt a gépek szerkezeti egységei a levélzetet, illetve a fürtöket se sértsék meg, a szórófejekből kiáramló permetlé a szórási kúp kialakulása és a megfelelő cseppképződés előtt ne csapódjon le közvetlenül az első leveleken, hanem szétterülve a teljes lombozatot borítsa, az esetleges hibaelhárítást (például a szórófejek eltömődésének megszüntetése) a sorok között is el lehessen végezni, valamint a traktoros a vezetőfülkéből jól láthassa, ellenőrizhesse a szórófejek munkáját. A sortávolság és a lombozat szélességének különbsége adja a szabad sorközt. A lombszélesség a mûvelésmódtól, a fajtától és a metszésmódtól függően egy-egy soron belül is 0,5–1,8 m között változhat, de gyakran tapasztalható méretének jelentős ingadozása. A zöldmunkák, hajtásválogatás elmulasztása miatt a szabad sorköz sok esetben nem elegendő a megfelelő minőségû munkavégzéshez. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy az eredménye permetezés alapfeltétele, hogy a lombozat megfelelően kezelt, szellős legyen. Ez különben a betegségek elkerülésének preventív módja, valamint a termés jó minőségének egyik előfeltétele is.
A szőlőlombozat egyik jellegzetes sajátossága, amit permetezéskor feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a viszonylag nagyméretû levelek általában „pikkelyszerûen” helyezkednek el. A sûrû lombozat permetezésekor zárt, felületet képez, mintegy falat húz a permetcseppek útjába, és ezáltal a kellő penetráció kialakulását nagymértékben akadályozza. Ezt még csak fokozza, hogy a szőlő levélzetének mozgékonysága rossz, ez elsősorban a fertőzések szempontjából jelentős fonákoldal kezelését nehezíti meg, különösen akkor, ha a lombozatot merőlegesen éri a levegő-permet áram, mert ilyenkor ez a leveleket zsindelyszerûen egymásra nyomja, és a behatolás a lombozatba, valamint a fonákoldali fedettség minimális lesz. Ha azonban a permetezéskor a levegő ferde irányban éri a lombozatot, már könnyebben biztosíthat szabad utat a permetcseppek számára a levélzet mozgatásával.
Szőlőültetvények védelmére kisebb táblákon használhatók a 300–600 dm3-es tartállyal ellátott függesztett gépek, ezeknél azonban ügyelni kell arra, hogy a traktor stabilitása a gép felszerelése és feltöltése után is megfelelő maradjon. Ez különösen fontos lejtős területekre telepített ültetvényeknél. A nagyobb felületeken gazdaságosabb munka végezhető vontatott permetezőgépekkel, amelyek általában 800–2000 dm3-es tartállyal kerülnek forgalomba. A gépeket rendszerint 15–20 bar, esetenként 50 bar nyomású membránszivattyúval készítik.
A permetezés minőségét alapvetően meghatározzák a szórószerkezet kialakítása és mûszaki jellemzői. A hidraulikus szórószerkezeteket ma már ritkábban alkalmaznak, mert ezek csak kisebb felületû, nem túl sûrû lombozatú növényzet kezelésére használhatók megfelelő minőségben. Ez alól kivételt képeznek a szórópisztolyok, amelyek használata esetén azonban igen nagy munkaerő-igénnyel és kis teljesítménnyel kell számolni. Üzemszerûen ventilátoros szórószerkezetekkel juttatható ki megfelelő minőségben a permetlé, és az ilyen felszereléssel sûrûbb lombozatú ültetvények is eredményesen kezelhetők. A gép kiválasztásánál figyelemmel kell azonban arra lenni, hogy a nagynyomású ventilátoros gépek teljesítményigénye általában jelentős, ezért üzemeltetésükhöz megfelelő teljesítményû traktor szükséges.
Ültetvénypermetező gépeken általában légszállításos axiálventilátoros vagy légporlasztásos radiálventilátoros szórószerkezeteket alkalmaznak. A korszerû axiálventilátoros gépek (1. ábra) ventilátora általában kétfokozatú hajtómûvel készül, és a lapátszög állításával is szabályozható a kibocsátott levegő mennyisége és sebessége. A kilépő légsebesség rendszerint nem haladja meg a 25–30 m/s-ot, ezért ha a szórófejek és a lombozat között a szórási kúpszög kialakulásához szükséges távolság megvan, akkor a növények sérülése kizárható. Szőlőültetvényekben nem jelent gondot a hatótávolság biztosítása, rendszerint a megfelelő penetráció elérése okoz nehézséget. A védekezésnél nem előnyös, ha a permetezés iránya merőleges a lombfalra. Ez a veszély elsősorban axiálventilátoros szórószerkezeteknél jelentkezik. Ezért a haladási sebességet úgy kell megválasztani, hogy lehetővé tegye azt, hogy a levegő és permetáram elölről, oldalról érje a lombozatot. Erre a légteljesítmény függvényében rendszerint 4–6 km/h munkasebességnél van lehetőség.
A permetezés irányának, a mûvelésmódnak, illetve a lombozat elhelyezkedésének megfelelő, helyes beállítása a nagyobb veszteségek elkerülése érdekében is feltétlenül szükséges teendő. Axiálventilátoros szórószerkezetnél rendszerint oldalanként legalább a felső egy-két szórófejet le kell zárni, hogy a cseppek ne a növények lombozata felett repüljenek el. A permetnek ez a része különben a talajra kerül, vagy a növények külső részén feleslegesen növeli a fedettséget. Természetesen az alsó szórófejek lezárása is szükséges lehet annak elkerülése érdekében, hogy a permetlevet közvetlenül ne a talajra szórjuk. A permetezés irányát a korszerû gépeken a szórófejek szögének és a ventilátoron elhelyezett légterelő lemezek állításával is lehet bizonyos határok között szabályozni.
Axiálventilátoros gépeknél rendszerint 1,0–2,0 bar üzemi nyomást célszerû alkalmazni. Ezeknél az értékeknél már megfelelő méretû cseppeket képeznek a szórófejek. Nagyobb nyomásnál azonban már jelentősen és feleslegesen növekszik az energiaigény, valamint a szivattyú igénybevétele.
A légporlasztású permetezőgépeknél a radiálventilátor légárama nemcsak a cseppek képzését, szállítását biztosítja. A permetezés iránya – mint az a 2. ábrán látható gépnél is szembetûnő – jól állítható, azonban a viszonylag kisebb mennyiségû levegő – különösen kisebb ventilátornál – a kilépés után rövid távolságon belül lefékeződik. Ezért a légporlasztású gépek alkalmazásánál különösen kerülni kell a nagyabb munkasebességek alkalmazását.
Elsősorban szőlőpermetezéshez fejlesztették ki a keresztáramú ventilátoros szórószerkezeteket, amelyek légteljesítménye és kilépő légsebessége rendszerint kisebb, mint a hagyományos kivitelû axiálventilátoros gépeknél. A függőleges tengelyû, kis átmérőjû, nagy szélességû axiális ventilátorok kilépő keresztmetszetében elhelyezett szórófejek a lombfal teljes magasságában egyenletes mennyiségû, és minőségû permetezést tesznek lehetővé. A hidraulikus hajtású ventilátorokat tengelyük körül el lehet fordítani, és így lehetséges olyan beállítás, hogy a lombozatot a legjobb penetrációt biztosító szögben érje a légáram és permet.
A védekezések hatékonyságát a lombozat kezelésének egyenletessége mellett a veszteségek nagysága jellemzi. Szőlőültetvényekben a jelenleg alkalmazott technológiáknál jelentős, 15–40%-os, az első egy-két permetezésnél pedig esetenként 60–80%-os veszteségek lépnek fel. Ennek csökkentésére számos fejlesztés történt, azonban az új megoldások hazánkban ez ideig széles körben nem terjedtek el.
A cseppek megfelelő lerakódásának biztosítására régóta alkalmaznak elektrosztatikus eljárást. Ennél a rendszernél a folyadékot nagyfeszültségû, de kis erősségû árammal elektrosztatikusan feltöltik, és ennek következtében a cseppek az ellenkező töltésû célfelületre intenzíven lerakódnak. Mivel ez az eljárás meglehetősen nagy energiaigénnyel jár, ezért általában kis folyadékfelhasználással
mûködő légporlasztásos gépeket alkalmaznak. A 3. ábrán ilyen elektrosztatikus permetezőgép látható. Az elektrosztatikus feltöltés hatására a cseppek igyekeznek a legközelebbi ellenkező töltésû felületen lerakódni, ennek következtében az elsodródás, a veszteség esélye kisebb. Az azonos töltésû cseppek egymást taszítják, ezért a lerakódás egyenletesebb lehet, mint a hagyományos permetezésnél. Az eljárás eredményessége függ az alkalmazott mûszaki megoldás jellemzőitől, és a környezeti feltételektől, mivel az igen kis töltések hatását a szabadban számos tényező korlátozhatja.
A permetveszteségek egyik oka az, hogy a kezelt ültetvényekben rendszerint nem folyamatos és egyenletes a lombfal. A telepítési mód sajátosságai, a növényzet eltérő fejlettsége, tőkehiányok miatt a folyamatos permetezésnél a permet jelentős része nem jut a célfelületre, nagyobbik része a talajra kerül, a többi elsodródik, elpárolog.
Az elsodródás mérséklését és a permetveszteségek radikális mérséklését teszik lehetővé az alagútpermetezők. Az egy vagy kétsoros gépeken a lombozatot burkoló elemekkel veszik körül, és ezek alatt történik a permetezés. A 4. ábrán egysoros alagútpermetező látható. A növényzetet elkerülő cseppek a burkoló felületen rakódnak le. A lecsapódott permetlé a lemezek alján lévő edényekben gyûlik össze, majd szûrés után újrafelhasználásra visszakerül a gép tartályába. Igen előnyös tulajdonsága ennek a megoldásnak, hogy a burkoló lemezek nemcsak a lombozaton átjutó cseppek felfogására, hanem a szél elsodró hatásának mérséklésére, kiküszöbölésére is alkalmasak. Vizsgálatok eredményei alapján megállapítható volt, hogy kifejlett lombozat esetén a visszanyer permetlé aránya 20–30% lehet, kisebb lombnál ennél lényegesen nagyobb megtakarítás is elérhető. Az eljárás az elsodródás minimalizálását, a permetlé jelentős részének megtakarítását, a gépkihasználás javítását egyaránt lehetővé teszi. A hidraulikus rendszerû alagút permetezőgépek mellett kifejlesztettek axiálventilátoros szállítólevegős változatokat is, ezeknél a folyadék leválasztására cseppcsapdákat alkalmaznak.
Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a szőlőültetvények védelméhez jelenleg megfelelő választékban állnak rendelkezésre különböző kialakítású és rendszerû permetezőgépek. Feltétlenül célszerû az ültetvény adottságainak megfelelő permetezőgépet alkalmazni. A hagyományos axiálventilátoros és légporlasztásos gépek alkalmazása azonban csak az ültetvény adottságainak megfelelő, gondos beállítással lehet igazán hatékony. A védekezések eredményességének feltétele a zöldmunkák gondos elvégzése is. Megfelelő penetráció, egyenletes fedettség, a szórószerkezet célirányos beállításával és a munkasebesség helyes megválasztásával érhető el. A vegyszertakarékos megoldások elterjedése gazdaságossági és környezetvédelmi szempontból egyaránt indokol.
Dr. Dimitrievits György
