A termesztés volumenét, a jelenleg tapasztalható magasnak mondható tőzsdei árat pedig nyílván a hazai és nemzetközi szinten egyaránt megnyilvánuló bővülő kereslet generálja.
A magyarországi kukoricatermesztésnek napjainkban, viszont számos új kihívással kell szembenéznie. Ezek a mezőgazdasági szereplők által jól ismert tényezők az ágazat szempontjából gyakran eltérő irányban hatnak. Az alternatív üzemanyagok térnyerése, a hazai bioetanol előállító üzemek létesítése, a kukorica előállítás fellendülését eredményezhetik. Ezzel párhuzamosan a növényvédelmi és a közösségi agrár-strukturális szempontok által indukált hatósági intézkedések, pályázati rendszerek pedig a kukorica monokultúrás termesztésének visszaszorítását célozzák. Ezek pedig egyértelmûen a magyarországi kukorica-szántóterület csökkenését idézhetik elő.
E kiváltó hatások hátterében, a multinacionális cégek új technológiáinak fokozódó térnyerése, és az ezzel szorosan összefüggő klímaváltozási tényezők állnak. A génmódosított kukorica magyarországi, jövőbeni termesztése szintén napjaink egyik eldöntendő kérdése. A bevezetése körüli vitákat elsősorban gazdasági- és biológiai nézetkülönbségek generálják. E technológia megjelenésének hátterében, újonnan megjelent jelentős kukorica kártevők fellépése is áll. Az amerikai kukoricabogár 1995-ös magyarországi térnyerése alapjaiban változtatta meg a monokultúrára épült hazai kukorica előállítást. Emellett, az ezredfordulót megelőző években fellépő gyapottok-bagolylepke jelentős kártétele is hozzájárult a termelés bizonytalanságának növekedéséhez. Elmondható, hogy a kukoricát károsító két faj magyarországi megjelenése, az összes hazai szántóföldi kultúrát figyelembe véve a két első helyen rangsorolt növényvédelmi probléma. Emellett elszaporodásukból, növekvő kártételükből adódóan, az egyéb kukorica kártevők (mint például a kukoricamoly és kukoricabarkó) is új megvilágításba kerültek. A kukoricamoly bivoltin ökotípusának magyarországi fokozatos térnyerése is a szántóföldi termésveszteségek növekedését prognosztizálják. A juvenilis kártevők (muharbolha, kukoricabarkó, fritlégy) utóbbi években tapasztalt, néhol súlyos gondokat előidéző kártételei szintén alaposabb előrejelzést indokol. Emellett nem szabad elfelejtkezni a gyomviszonyok és a gyomirtási technológiák alkalmazásának változásáról, illetve egyes kórokozók utóbbi évtizedben tapasztalható hangsúlyosabb fellépéséről sem.
A következőkben az elmúlt évek magyarországi kukoricatermesztésére ható legfontosabb hatásokat, tényezőket és az ezekből fakadó intézkedéseket kívánom röviden összefoglalni.
Elsőként a globális méretû klímaváltozás jelenségét és következményeit járom körül. Elmondható talán, hogy a világ növénytermesztését legmélyebben érintő tényezőről van szó, amely alapvetően befolyásolja az előállított termény mennyiségi, minőségi paramétereit és így a gazdálkodás eredményességét is. A témával kapcsolatban több tanulmány és szakcikk látott napvilágot. Így csak a főbb hatásokkal foglalkozom. A kukoricatermesztésben bekövetkezett vagy jövőben várható döntő jelentőségû változások eredőjeként is megítélhető a jelenség. Hiszen közvetlenül hatást gyakorol a kukorica gyomflórájának összetételére, a különböző gyomirtási technológiák hatékonyságára, a kártevő rovarok, betegségek elterjedésére, kártételére. Közvetve pedig a különböző agrotechnikai, növénynemesítési és termény-felhasználási célok irányát is megszabja.
A legnagyobb gondot talán az időjárási szélsőségek (jég, vihar, extrém mennyiségû csapadék stb.) gyakori fellépése, illetve klimatikus viszonyok kiszámíthatatlansága jelenti. Az egymást követő arid és humid évek rendszertelen váltakozása nemcsak az optimális tenyészidejû hibrid megválasztásának nehézségét okozza, hanem az egyéb agrotechnikai mûveletek és a növényvédelmi kezelések hatásának elmaradását is előidézi. A vegetációs időszakban rendszertelenül hulló, gyakran elégtelen mennyiségû csapadék pedig ismét gyakorlati technológiai változásokat és további biotechnológiai, nemesítési fejlesztéseket generálhat.
Következményként inkább, mint hatásként említhető az agrotechnika megváltozása. Nagyobb szerepet kapnak a preventív agrotechnikai elemek. Az elővetemény megválasztása, a megfelelő mennyiségû, minőségû szerves, vagy mûtrágya, annak kijuttatási időpontja mind hat a termőréteg hasznosítható víztartalmára. Az optimális tenyészidejû hibrid megválasztása pedig alapjaiban határozza meg a gazdálkodás eredményességét.
Első helyen mégis a talaj-előkészítési mûveletek szerepelnek, hiszen e módszerek okszerû használatával tudjuk a talajnedvességet leginkább pozitív irányban befolyásolni. A felesleges forgatás, a talajtömörödöttséget kialakító mûvelő eszközök és módok elhagyása mind fontos eleme a nedvességmegőrző agrotechnikának. A periodikus mélymûvelés és az időszakos altalajlazítás alkalmazásával elkerülhető a káros eke-tárcsatalp kialakulása, amely vízzáró réteget képezvén megakadályozza a nedvesség szabad mozgását. A kukorica vetése idején és az azt megelőző időszak csapadékhiánya a kora tavaszi szántás-elmunkálást sürgeti. A télen hullott csapadékmennyiség csökkenése az őszi mélyszántást követően sík területen az azonnali talajzárást is indokolttá teheti.
Az agroklímatikus tényezők nem csupán közvetlenül hatnak a kukorica fenológiai, egészségi állapotára, hanem a károsítók fellépésének, károsításának befolyásolásából adódóan a növényvédelem, a növényvédelmi technológiák változását is okozza. A csapadékhiány miatt a korábban nagy felületen alkalmazott preemergens gyomirtás visszaszorulóban van és egyre inkább a korai posztemergens kezelések kerülnek előtérbe. További problémát jelent a magról kelő gyomok vontatott kelése, amely megnehezíti a kezelések időzítését. A kukorica csapadékhiányból adódó gyenge kompetíciós képessége miatt az agresszív egyéves [kakaslábfû (Echinocloa crus-galli), vadköles (Panicum miliaceum), selyemmályva (Abutilon theophrasti) (1. ábra) stb.], illetve az évelő egy-[fenyércirok (Sorghum halepense), tarackbúza (Elymus repens) stb.] és kétszikû [selyemkóró (Asclepias syriaca), mezei acat (Cirsium arvense), aprószulák (Convolvulus arvensis) stb.] gyomok irtása is nagyobb odafigyelést igényel. Hozzá kell tenni, hogy az említett tarackos, rizómás fajok elleni védekezés az esetek többségében csupán a kukorica lekerülését követően egyéb kultúrában vagy tarlón valósulhat meg teljes hatékonysággal. Egyes mezőgazdasági területeken az agresszív, adventív gyomok [mandulapalka (Cyperus esculentus), parlagi rézgyom (Iva xanthifolia)] hazai megjelenése, károsítása is nehezíti az eredményes gazdálkodást.
A kártevők közül szintén két adventív, inváziós faj említhető első helyen. Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) (2. ábra) kártételével a magyar gazdák már megtanultak együtt élni. A monokultúrában történő kukoricatermesztés ma már elképzelhetetlen a lárvakár kiküszöbölését célzó peszticides védekezés nélkül. Sőt a korábban árukukoricában elképzelhetetlennek tartott inszekticides állománypermetezések megjelenése, terjedése is e kártevő tevékenységére vezethető vissza. E technológiák alkalmazása a gazdák saját, jól felfogott érdeke. A kár mérséklése, a károsító elszaporodásának megakadályozása érdekében FVM rendelet is született [7/2001. (1.17.) 7. melléklet] amely előírja, hogy az amerikai kukoricabogár lárvával fertőzött területet növény-egészségügyi zárlat alá kell helyezni. A fertőzött táblán a következő évben tilos kukoricát termelni.
A növényvédelmi helyzetkép súlyosbításához egy fakultatív vándor faj utóbbi évtizedben történő magyarországi tömeges megjelenése is hozzájárul. A mediterrán elemként nyilvántartott gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) (3. ábra) – amely korábban képtelen volt áttelelni a Kárpát-medencében – az ezredforduló éveiben tapasztalt kártétele megerősíti magyarországi sikeres akklimatizációját. Hazai megjelenése függ az adott év klimatikus viszonyaitól, hiszen a hideg tél, csapadékos, hûvös tavasz visszaveti fellépését, rajzását. Erre volt példa a humid viszonyokkal jellemezhető 2004, 2005 és 2006-os év. 2007 pedig azt bizonyította, hogy nem felejthetjük el e kártevőt, hiszen augusztus közepén, végén tömegesen találkozhattunk kukoricaszemeket rágó lárvákkal. Kártétele a csemegekukorica állományokat érinti érzékenyen, itt szinte kötelező technológiai elem a lepkekártevők elleni védelem. Az ellene való védekezés, csupán peszticid alkalmazásával valósítható meg sikeresen. Árukukoricában az amerikai kukoricabogár ellen történő állománypermetezésektől várható egyedszámának, kártételének mérséklése.
A növényvédelmi helyzetképhez a kórtani viszonyok elemzése is hozzátartozik. A kukoricapatogén korokozók hosszú listájából az utóbbi években a gyengültségi paraziták fellépése okoz gondot. A fuzáriózisok (Fusarium culmorum, F. roseum, F. moniliforme) és a golyvás üszög (Ustilago maydis) fertőzés fellépése jelentősen összefügg az említett rovarkártevők és a kukoricamoly káros tevékenységével, illetve az extrém klímajelenségek gyakori fellépésével. A golyvás üszög fellépése a csemegekukorica és a hibrid vetőmag előállítás sikerességét döntően meghatározza, hiszen túlzott jelenléte az átvételből, előállításból való kizárást eredményezheti. A fuzárium fajok jelenléte az árukukoricában is nagy jelentőséggel bír, hiszen e fajok által termelt toxinok (DON, zearalenon, fuminozin) komoly állat- és humán-egészségügyi aggályokat vet fel. Az ellenük való védekezéshez a rovarkártevők irtása nagymértékben hozzájárul.
Az imént taglalt klimatikus és biotikus tények vezettek ahhoz, hogy egyre nagyobb hangsúllyal lépjen fel az elkövetkezendőkben a modern növénynemesítés, illetve a biotechnológia. Parázs vitatéma egyes országokban és hazánkban is a génmódosított (GMO) kukorica jövőbeni bevezetése. Nézzük először a főbb politikai intézkedéseket, amelyek alapjaiban megszabják Magyarország állásfoglalását.
A Magyar Kormány 2005. január 20-án, az EU 2001/18EK irányelv 23 cikkére (védzáradék) hivatkozva a GM kukorica termesztésére és a környezeti és egészségbiztonsági kockázatok miatt moratóriumot hirdetett. Érvként a Pannon öko-régió különlegessége, értékeinek védelme merült fel. Egyes vélemények szerint viszont az EU Élelmiszerbiztonsági Hivatala (EFSA) nem a benyújtott és dokumentált környezeti és egészségügyi kockázatok miatt fogadja el a magyar védzáradékot. A fő érv, hogy Magyarország nem vett részt a MON 810 Bt kukorica hivatalos elismerésének folyamatában, mert akkor nem volt még tagja az EU-nak. Ebből adódóan pedig a magyar moratórium elég gyenge lábakon áll.
Ennek tudatában a kormány kidolgozta a konvencionális és génmódosított hibridek együtt termesztését szabályzó törvényt, amelyet a Parlament 2006. november 27-én elfogadott. Ez az úgynevezett Koegzisztencia törvény. Célja, hogy a hagyományos termésbe és termékbe ne kerülhessen a GMO 0,9%-nál nagyobb arányban, biotermékek vonatkozásában pedig a GMO tartalom 0,0% maradjon. A törvény példátlanul szigorú. Tulajdonképpen a megfogalmazott intézkedések gátat szabhatnak a GM növények elterjedése elé. A konvencionális hibridektől kötelezően betartandó 400 m-es izolációs távolság (EU-ban 10–20 m), illetve a szomszédos gazdák beleegyezése mind nehézséget gördíthet a GMO-k hazai termesztése elé.
Számos érv és ellenérv fogalmazódik meg a témával kapcsolatban. A technológia mellett elsősorban multinacionális cégek, nemesítő házak, míg a technológia ellen öko- és zöld szervezetek sorakoznak fel.
A GMO mellett fő érvként a világ népélelmezési problémáinak megoldása áll. Mindamellett a különböző rovar rezisztens, peszticidtoleráns hibridek alkalmazásával olcsóbban előállítható, megvédhető a termény. Így az előállított termény önköltségének csökkenésével, az ágazat versenyképességének növelése is elérhető.
A fő ellenérvként az alkalmazása következtében jelentkező tisztázatlan ökológiai és biológiai következmények állnak. A Bt kukorica ökofaunára gyakorolt káros hatása többé-kevésbé ismert. Alkalmazásával nemcsak a hasznos, vagy védett rovarfajaink kerülhetnek veszélybe, hanem bizonyos idő elteltével a célszervezetek (elsősorban kukoricamoly) ellenálló biotípusai is kiszelektálódhatnak. A bevitt transzgének (beültetett génszekvenciák) szökésének lehetősége, illetve a nem kellőképpen tisztázott humán-egészségügyi hatások további aggályokat vetnek fel.
Véleményem szerint a magyarországi alkalmazásáról – a felsorolt érveket háttérbe szorítva – elsősorban gazdasági érdekek fognak dönteni [az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) prognózisa szerint 2010–11-re várható a GMO magyarországi megjelenése]. A kukoricamoly rezisztens Bt hibridek kárpát-medencei alkalmazása nem volt indokolt, mivel e kártevő ellen árukukorica termesztésben nem védekeznek. Tehát egy nem létező „betegség” elleni „gyógyszer” használata nem kapott megfelelő hátteret. Ezzel szemben a 2004-ben világviszonylatban bevezetésre került hármas védelmet nyújtó [Monsanto® Yieldguard, Triple Stack (kukoricamoly-, amerikai kukoricabogár rezisztens, illetve glifozát toleráns)] hibrid magyarországi alkalmazása új megvilágításba kerülhet. Ha e technológia segítségével sikeresen megvédhető és olcsóbban előállítható lesz a kukorica és ennek a jogszabályi háttér is teret enged, akkor a gazdák nem sokáig fognak mérlegelni, hogy milyen hibridet termesszenek.
Végül nézzük a konvencionális energiahordózók konkurenciájaként felmerülő alternatív üzemanyag-előállítással kapcsolatos tényeket. Az elmúlt években egyre többször merült fel a médiában a bioüzemanyagok (bioteanol) bevezetése, alkalmazása mellett és ellen érvelő, annak hasznát és árnyoldalát taglaló híradás. Tény, hogy Magyarországon is beindult a fosszilis energiahordozókat részben felváltó alternatív üzemanyag gyárak létesítése (4. ábra). Annak ellenére, hogy a bioüzemanyagok előállítása ma a legtöbb országban még drágább a fosszilis tüzelőanyagoknál, használatuk a politikai intézkedések ösztönző hatásának köszönhetően világszerte bővül. Jelenleg a legnagyobb előállítók az USA és Brazília. Bár Európában a gyártó kapacitás folyamatosan nő e, régió bioüzemanyag előállítása jóval elmarad az említett országok termelése mögött.
Itt kell elkülöníteni a bioetanol és a biodízel alapanyagául szolgáló növényeket. Míg az utóbbit magas olajtartalmú növényekből állítják elő (repce, napraforgó stb.), addig többek között a kukorica magas szénhidrát tartalmának köszönhetően a bioetanol-gyártás potenciális alapanyagául szolgálhat.
A bevezetése melletti fő érv egyértelmûen a kőolajkészletek válságára vezethető vissza, amely csökkenésével egyre nagyobb jelentőséget kaphatnak az alternatív üzemanyagok. A másik fő érv, hogy felhasználásukkal csökkenhet a légkörbe juttatott üvegházi gázok koncentrációja. Így a fenntartható mezőgazdasági és ipari fejlődés kritériumai is érvényesülhetnek. A magyarországi gazdálkodók érdekeit és a hazai adottságainkat is figyelembe véve, pedig a szárítási költségek elhagyásával egy biztos piaci felvásárlóként is jelentkezhet az iparág. Összességében alkalmazásukkal, Magyarország fosszilis energiahordozóktól való függése, az importőröknek való kiszolgáltatottság is csökkenthető lenne.
Etikai, erkölcsi aggályként jelentkezhet viszont, hogy míg a Föld több elmaradott országában éhínséggel küzdenek, addig a termőterületek nagy részén ipari alapanyagot állítanánk elő. Hazánkat is érintő probléma lehet, hogy a gabona- és egyéb takarmánynövények termőterületének csökkenése a termény- és élelmiszerárak növekedését idézhetik elő.
Az iparág hazai felfutása a kukorica előállítás agrotechnikai, piaci viszonyainak átalakulását is okozhatja. A hosszabb tenyészidejû hibridek alkalmazása is előtérbe kerülhet a N mûtrágyák felhasználásának ésszerû csökkentése mellett, mivel ezen technológiai elemek egyértelmûen hatnak a kukorica keményítőtartalmára. A bioetanol-gyártás várhatóan egyre növekvő kukoricaszükséglete pedig érinti a magyar intervenciós készlet alakulását, átrendezheti a kukoricaexport célpiacait is.
Összességében az említett befolyásoló tényezők alapjaiban változtathatják meg az ágazat termesztési, növényvédelmi technológiáit, illetve a gazdaságos mezőgazdasági gyakorlatról alkotott korábbi szemléleteket. Mindemellett a kukorica előállításban betöltött nemzetközi pozíciónk és versenyképességünk megtartásához elengedhetetlenül fontos, hogy szem előtt tartva kárpát-medencei adottságainkat azokat az újításokat, technológiái fejlesztéseket alkalmazzuk, amelyek Magyarország érdekeit szolgálják.
Dr. Keszthelyi Sándor
