Az időjárás a repce szempontjából nem volt kedvezőtlen, hiszen nem volt jelentősebb fagykár, és a csapadékellátás is közepes, helyenként kedvező volt. Ennek megfelelően a tavalyinál kissé kedvezőbb termésben reménykedhetnek a gazdák. A termesztési ciklus végéhez közeledünk, következik a betakarítás és közelségbe kerül az értékesítés. A repce a termelők számára abból a szempontból fontos, hogy a korai betakarítás okán egyike a gazdaság számára az első nagyobb bevételt biztosító növényeknek. Fontos tehát a jó felkészülés a betakarításra, amely döntően mûszaki kérdés.
A közepesnél kissé jobbnak várható termés optimális körülmények között történő betakarítása nagyon fontos, hiszen a veszteség kedvezőtlen esetben jelentős is lehet. Természetesen a veszteségmentes betakarítás feltételeit nem tudjuk megteremteni, de a veszteség mérséklésének számtalan lehetősége van, ezek között nem hanyagolhatók el a mûszaki jellegûek.
Döntő kérdés a betakarítás időpontjának helyes megválasztása, ehhez a mag érési folyamatainak nyomon követése szükséges. A becők és magvak még viszonylag egyöntetûnek látszó állományban sem érnek egyszerre, amelynek oka, a repce virágzásának elhúzódása. A virágzás – optimális esetben – egy hónapon túl is tarthat. A betakarítás megkezdéséhez a becők, valamint a magvak színe ad iránymutatást. A betakarítás akkor kezdhető meg, ha a becők alsó kétharmada aranybarna és a magok is barnák. Mivel az olaj-felhalmozódás a mag érésével párhuzamosan növekszik, a korai betakarítás jelentős minőségi veszteséget okozhat. Kései beavatkozás pedig, a becők letöredezéséhez, kinyílásához vezethet, ami ugyancsak nagy termésveszteség oka lehet.
A betakarítást szükség esetén megelőzi az állomány mesterséges leszárítása (deszikkálása), amire elhúzódó érés esetén van szükség. Tekintettel arra, hogy a táblarészek között ~ heterogén érés esetén – akár 5–6% nedvességkülönbség is lehet, az állományt a tábla több részén, gondosan meg kell vizsgálni, és ez alapján kell dönteni az állományszárításról. Szükség esetén érésgyorsító készítménnyel az állomány jelentősen kiegyenlíthető. Megfelelő érésgyorsító használatával a tervezett betakarítási idő előtt 14–20 nappal 30–35%-os becőnedvesség mellett az érés idejére elérhető a magvak 12–14% nedvességtartalma, amely lehetővé teszi az arató-cséplő géppel végzett egymenetes betakarítást.
A betakarítás módosított arató-cséplőgéppel történik (1. ábra). A betakarítás hatékonyságát jelentősen befolyásolja a betakarítógép alkalmassága és helyes beállítása. A betakarítógépek előkészítése előtt célszerû megvizsgálni, hogy mik a legfontosabb szerkezeti módosulások a gabonaaratáshoz használt betakarítógéphez képest, és milyen fontos beállítási lépéseket kell elvégezni. A betakarítási veszteség legfontosabb forrása a vágóasztal, ezért erre különös gondot kell fordítani. Ma már szinte minden korszerû arató-cséplő géphez univerzális vágóasztalt forgalmaznak, amelyek felszerelhetők, illetve módosíthatók repcebetakarításhoz szükséges kiegészítő egységekkel. A meglehetősen összefonódott állományt a vágóasztalnak el kell választani. Ezt kis veszteséggel csak azok a vágóasztalok tudják elvégezni, amelyek függőleges rendválasztó kaszaszerkezettel rendelkeznek (2. ábra). Ezek az egy, vagy mindkét oldalon megtalálható kaszák két egymáson elmozduló alternatív mozgású kaszapenge sorból állnak, amelyek legtöbbször sima élû kaszapengével szereltek. A normál osztású kaszák lökethossza általában 70–80 mm. A kaszák magassága 1400–1500 mm, hossza 1200–1300 mm. A kaszák mozgatása lehet mechanikus (az adapterről hajtott), illetve hajthatja őket elektromos, vagy hidraulikus motor.
A vágóasztalok utólag is felszerelhetők oldalvágó kaszákkal. Az IKR RK-I-MJ típusjelzéssel gyárt és forgalmaz saját fejlesztésû függőleges kaszát. Ezt elsősorban New Holland és Case-IH kombájnokra fejlesztették ki, de igény szerint más gépekre (Claas, John Deere, Massey Ferguson, stb) is adaptálható. A fejlesztett kasza jobboldalon mechanikus, baloldalon elektromos mozgatású.
A vágóasztal másik fontos paramétere a kaszaszerkezet és a gyûjtőcsiga távolsága. Mivel a repce nagyobb távolságot igényel, mint a gabona, ezért készülnek olyan vágóasztalok, ahol a kaszaszerkezet előre kitolható (3. ábra), ez az elmozdulás az 500–700 mm-t is elérheti. Ez egyes gépeknél a vezető ülésből akár menet közben is elvégezhető. Más gépeknél betétlemezekkel lehet az optimális kasza-csiga távolságot növelni (4. ábra).
További előnyt jelent, ha a vágószerkezettől az anyagáramot szállítószalag (5. ábra) viszi a gyûjtőcsigához. Ez azért is fontos, mert ezzel kíméletessé és biztonságossá tehető az anyagáramlás a gyûjtőcsigához. Ezzel mérsékelhető a korai becőkinyílás, -töredezés és csökkenthető az idő előtti magkiválás. A szállítószalag a termény szállítását jelentős mértékben átveszi a motollától, így a motollaszállító hatását mérsékelni lehet. A helyesen beállított motolla éppen csak felülről érinti a terményt. A motolla kerületi sebessége csökkenthető, értéke mindössze 1,1–1,3 szorosa a gép haladási sebességének. A gép haladási sebessége ne legyen nagyobb, mint 5 km/h.
Fontos, hogy a cséplőszerkezetet könnyen csépelhető terményhez kell beállítani. Ennek megfelelően a gabonához képest csökkenteni kell a cséplődob kerület sebességét 15–18 m/s-ra, és növelni kell a dob és a kosár közötti távolságot. Fontos, hogy a növényáramban ne legyenek nagyobb nedvességû gócok, mert ebben az esetben az anyagáramból a cséplőszerkezet egy tömör paplant képez, kiválaszthatatlanul magába ágyazva a magok egy részét.
A tisztító szerkezet helytelen beállítása is jelentős hiba forrása lehet. A rosták méretét a repcemag méretéhez kell igazítani úgy, hogy a felső zsalus rosta méretét csökkentjük a gabonabeállításhoz képest, alul pedig, 5,5–6,5 mm méretû lyukrostát alkalmazunk. Csökkenteni kell a tisztító ventilátor légáramát. A betakarítás kezdetén a légáram sebességét ellenőrizve meg kell találni az adott növényi jellemzőkhöz igazodó optimális beállítást.
Külön ügyelni kell a szállító jármûvek tömítettségére, hiszen apró és nagyon gördülékeny magvakról van szó. Rosszul tömített szállítóeszköz jelentős veszteség forrása lehet.
A repcét magas tarlóval takarítjuk be (6. ábra), a vágószerkezet beállításánál az alsó becők magasságát vesszük figyelembe, és minél kevesebb szárat célszerû a betakarítógépbe bevinni. Ennek megfelelően a táblán jelentős mennyiségû szár marad, aminek felaprításáról és talajba dolgozásáról gondoskodni kell.
A repcemag tárolása is kritikus mûvelet. Veszteségmentesen és gond nélkül csak 8% nedvességtartalom alatt lehet a magot tárolni. Amennyiben a magvak nedvességtartalma ezt az értéket meghaladja, úgy a terményt szárítani kell. Fontos azonban, hogy a szárítás hőmérséklete ne haladja meg az 50°C-ot. Arra is oda kell figyelni, hogy a magvak között maradt szár-, levél- és becőmaradványok, gyommagvak rontják a tárolás feltételeit. Ezért a tárolás/szárítás előtt a magvakat tisztítani kell. Tartós tárolás esetén, értékesítés előtt utótisztítást kell végezni.
Dr. Csizmazia Zoltán
