A növényanyag előkészítése, a vetőágy kialakítása

Az üvegházakban vagy fóliasátrak alatt előnevelni kívánt növények vetőmagjait sûrûn, és lehetőség szerint egyenletes tőeloszlásban vetik el, annak érdekében, hogy a kiültetés megkezdésének idejére a palántaállomány kiegyenlített legyen. Azoknak a zöldségféléknek a magvait, amelyek palántái a szántóföldi kiültetést nehezen „viselik” el, már eleve az ún. nevelőföldbe (tápkockába) vetik és abban is nevelik, illetve azokat a későbbiekben a táptalajjal együtt ültetik ki a termőhelyre. A külön (tápkockapréselő) géppel készíthető tápkockák az egyes növények gyökereit megóvják, és a növénykék folyamatos fejlődését a kiültetés után is biztosítják.

Az egyes kiültetésre kerülő növényanyag alapján: sima szálas palánták, különböző méretû és alakú – ezáltal eltérő térfogatú – tápkockás palánták és kis térfogatú, táphengeres (ún. tálcás) palánták különböztethetők meg.

Az utóbbi években egyre jobban előtérbe került a (kisebb térfogatú) tálcás palánták alkalmazása, amelyeket mûanyag nevelőtálcák – gúla; kúp; henger alakú – mélyedéseiben nevelnek, a palánták gyökérzete „benövi” a tálcák mélyedéseinek megfelelő méretû és alakú, a mélyedések negatívját adó földlabdákat. Ezen – aránylag kisméretû – az előnevelő tálcákon 5–600 mélyedés is megtalálható, a tálcák könnyen mozgathatók, többször felhasználhatók és a félautomata gépi palántaültetés teljesítménye ezáltal nagymértékben növelhető. A különböző – a gyakorlatban általánosan használt – tápkockás és tálcás palánták méretei/ formái (alakjai) az 1. táblázatban kerültek összefoglalásra.

A palánták kiültetését megelőzően – ugyanúgy, mint bármely növény vetése, ültetése előtt – megfelelő talajelőkészítést kell végezni. Ennek során – az alapmûveléstől a vetőágy előkészítéséig – a kiültetendő (palántázandó) növény agronómiai igényeinek megfelelően, és annak munkamélységében, kell az optimális magágykészítést elvégezni. A talajelőkészítés mûvelési mélysége természetesen meghaladja a palántaültetés mélységét, hogy a tömörödött altalaj ne akadályozza a palánták gyökérzetének további fejlődését. A kertészeti növények (keskeny és széles sortávolságú) szabadföldi termesztéstechnológiáiban – ez sík, ágyásos v. bakhátas mûvelést is jelenthet – a vetőágy készítésére az aktív mûvelőelemekkel ellátott, rotációs, talajmarós rendszerû gépeket alkalmazzák, amelyek több munkamûvelet elvégzésére is alkalmas szerszámválasztékukkal az egyes termeléstechnológiákban sokrétû felhasználást (teljes munkaszélességben talajmarás, sík ágyásfelszín v. soronkénti bakhátkialakítás) biztosítanak.



A palántázókkal szembeni agrotechnikai követelmények

Az egyes zöldségfélék palántái rendkívül érzékenyek a mechanikai sérülésekkel szemben, ezért kiültetésük nehezen gépesíthető. A gépi kiültetéskor a palántázógépekkel szemben támasztott legfontosabb agrotechnikai követelmények a következők:

• a gépek biztosítsák a különböző sor- és tőtávolságok beállításának lehetőségeit;

• palántaültető szerkezetük a fiatal növénykéket egyenként, egyenletes tőtávolságban, az egyes növények igényének megfelelő optimális mélységben, lehetőség szerint függőleges helyzetben, sérülésmentesen helyezze a sornyitó csoroszlyák által készített barázdákba;

• a nyitott barázdák mélysége – a kiültetett palánták fajtájától függően – változtatható legyen;

• a palántaültetők tömörítő kerekei – a palánták szárának alsó részénél és gyökereinél – megfelelő talajtakarást, ill. talaj-visszatömörítést végezzenek;

• a növények fejlődését a talajnedvesség pótlásával, – gyökér beöntözéssel – esetlegesen mûtrágya- és talajfertőtlenítő szer pótlólagos adagolásával segítsék elő;

• a gépek kialakítása legyen robosztus, kopásálló;

• a kialakítás feleljen meg a kezelő-személy(ek) ergonómiai követelményeinek.



Ezen követelmények biztosítására az automata ültetési rendszerû gépek a legalkalmasabbak, azonban a szigorú követelményeket azok is csak részben, és nem minden esetben tudják kielégíteni. Az automata ültetési rendszerû gépek – a tápkockás v. tálcás palánták különleges nevelési igényeik mellett – jelentős gépi beruházást kívánnak meg, ezért a hazai gyakorlatban a félautomata palántaültető gépek terjedtek el.



A gépek vázlatos ismertetése

A gyakorlatban általánosan használt félautomata palántaültetők (hasonlóan a félautomata burgonyaültető gépekhez) soronkénti ültetőegységekből épülnek fel, és közös tulajdonságuk az, hogy a palánták kiültetését – azok ültetőszerkezetbe helyezését – kézimunkával kell elvégezni. A félautomata palántaültetők többségében függesztett kivitelben készülnek, és a gépek zártszelvényû gerendelyére az egyes ültető egységek kengyelekkel – a vázon eltolhatóan – csavarkötésekkel vannak felerősítve, a gerendelyek alátámasztására járókerekek szolgálnak.

A sortávolságot – a palántázandó növények fajtájához, technológiai igényéhez igazodóan – az ültetőegységek egymáshoz viszonyított távolságának változtatásával lehet beállítani. A palántázó gépek az üzemeltető erőgéphez 3-pontos függesztő berendezéssel kapcsolódnak, kialakításuk 1–8 soros kivitelû, munkaszélességük 1,0–6,5 m közötti. A széles sortávolságú növények palántázásához az ültetőegységek egysorban vannak a gerendelyre felerősítve, míg keskenyebb sortávolságok esetén az ültetőegységeket egymás mögötti sorokban (pl. 2+1; 3+2; 4+3 egység) helyezik el.

A palántázó szerkezet rendszere szerint: szorítótárcsás; fogóelemes (láncos, fogóujjas, szorító-elemes); forgóadagolós (revolverfejtáras); csészés (ültetőserleges) és szalagos rendszerû palántaültető gépek különböztethetők meg. A gyakorlatban használatos típusok között – a kedvezőbb árfekvésük miatt – az egyszerûbb szorítótárcsás és a fogóelemes ültetési rendszerû gépek az elterjedtebbek.

A rugalmas, szorítótárcsás palántaültető gépeknél első technológiai munkamûveletben egy acélhenger tömöríti meg a talaj felszínét, aprítva a mûvelési sávban lévő rögöket. Az ültető barázdát ékes csúszócsoroszlya nyitja meg. A hagyományos, vagy tápkockás palántákat a kezelőülésen lévő személy helyezi az egymással 10–20°-os szöget bezáró rugalmas mûanyag vagy acéllemez tárcsapár közé, amelyek kb. 100°-os ívhosszon feszülnek egymáshoz és forgásuk közben a palántákat az ültető barázdába szállítják. A palánták barázdába helyezésekor a tárcsák szorítása megszûnik és az egymással szöget bezáró tömörítő kerekek a növénykék tövénél a gyökerek felett a talajt visszatömörítik. A takaró lapátok/pálcák még újabb talajréteggel erősítik meg a palánták talajba „rögzítését”. A palánták pótlását a ládatartókon elhelyezett rekeszekből a palántázást végző személyek biztosítják. Néhány gépen – a jobb produktív időkihasználás érdekében – tartalék ládatartók is elhelyezést nyertek. Egy-egy palántázóelemen a kezelő ergonómiai kényelmét és biztonságát szolgáló kezelőülés és a lábtartók is megtalálhatók. Az ültetőtárcsás gépeknél a palánták egyenletes tőtávolságra való kihelyezését a tárcsákon elhelyezett jelzőfülek, vagy a tápkocka megfogó rugós szorítóujjak biztosítják, ill. néhány gépen hangjelzés figyelmeztet a palánták tárcsák közé történő behelyezésére. A korszerûbb szorítótárcsás gépeken az ültető személy nem közvetlenül a tárcsák közé helyezi a palántákat, hanem egy végtelenített láncos adagoló-egységbe helyezi a növényeket. Ez kényelmesebb az ültető személynek és pontosabb tőtávolság biztosítható.

A fogóelemes rendszerû palántaültetők fogóelemei különböző (fogóujjas, csészés, ültetőkelyhes) megoldásúak lehetnek. A megfogó elemeket – sugár irányban – vízszintes tengelyû tárcsára, vagy végtelenített láncra szerelik fel. A fogóelemek nyitását rugóval, zárásukat egy vezérelt pályával biztosítják. (1. ábra) A kezelő személyek a palántákat a szivacs, vagy puha gumiborítású ujjak (1) közé helyezik és egy vezérelt pálya zárja az ujjakat, megfogva ezzel a növénykéket. A fogóelem forgása közben, annak alsó helyzetében (a talajba helyezés pontján) a fogóelemek szétnyílnak és a palántákat a csoroszlya (2) által nyitott barázdába engedik. Az elengedés pillanatában a palánták szárainak végénél „V” alakban elhelyezett tömörítő kerekek (3) tömörítik vissza a talajt. A forgó palántázó elemek meghajtása egyenként a tömörítő kerekektől, vagy központilag a gépek járókerekeiről van megoldva, fogaskerék (lánckerék) áttételek segítségével. Egy másik megoldásnál a láncos-fogóelemes ültetési rendszert alkalmazzák, amikor is az ültető személy – a menetiránynak háttal ülve – a palántatartóból a növényeket egy végtelenített láncra szerelt fogóelem-sorba helyezi és azok szállítják a palántákat a sornyitó csoroszlyák által nyitott barázdákba, amelyeket a tömörítő kerekek „rögzítenek” a talajban. A tömörítő kerekek – áttételeken keresztül – egyben a láncos-fogóelemes ültetőszerkezet meghajtását is biztosítják.

Az ültetőserleges, csészés palántázógépek mûködő részeinek felépítése hasonló a láncos-fogóelemes gépek konstrukciójához. Ennél az ültetési rendszernél a kezelő személyek – a menetirányban ülve – egy vertikális körpályán mozgó serlegekbe helyezik a palántákat és azok a serleg pályájának alsó (holt) pontján kerülnek a talajba. Az ilyen konstrukciójú gépek többségénél a sornyitó csoroszlya el is marad, mivel a hegyes aljú (csúcsos kiképzésû) csészék alakítják ki az ültetőlyukakat a növények (palánták) számára. Az ültetőcsészék alját alkotó, két részből álló csappantyús kiszúrószerkezet az alsó holtponton kinyílik és a palánták az ültetőlyukakba csúsznak. Az ilyen rendszerû gépek fóliafektetővel egybeépítve is készülnek és az előzőleg mulcsfóliával fedett talajba is képesek ültetni, mivel a csészés (serleges) ültetőszerkezet a fóliát is át tudja lyukasztani (2. ábra). A sornyitó csoroszlyákkal is ellátott gépeknél a palánták a csészékből az ültetőbarázdába kerülnek, rögzítésüket tömörítőkerekek végzik el.

A palántaültető gépek egyik nagy csoportját a forgóadagolós (revolverfejtáras) ültetési rendszerû gépek képezik (3. ábra). Ezeknél a gépeknél az ültető személyek a palántákat egy horizontális körpályán forgó adagoló szerkezetbe helyezik, amely különböző számú, általában 6–8–10–12 db csészéből, serlegből áll. A serlegek (csészék) forgás közben a palántákat az ejtőcső fölé szállítják. A palánták az ejtőcsöveken keresztül gravitációval hullanak a sornyitó csoroszlyák által készített ültető barázdákba és a talajba rögzítésüket – a különböző kialakítású – tömörítőkerekek biztosítják. A palánták tőtávolsága a forgóadagoló áttételeinek változtatásával állítható be.

A szalagos adagolószerkezettel rendelkező gépeknél a palántákat – lejtős – szállítószalagok szállítják a kiültetés helyére. Minden sorhoz egy-egy szalag tartozik és a gépek nagy előnye, hogy egy kezelő több ültetősor kiszolgálását is elvégezheti és így nagyobb ültetési teljesítmények elérésére is lehetőség nyílik. A szalagsoron érkező palántákat pneumatikus-hidraulikus szerkezet választja szét, illetve helyezi az ültetőárokba. Az ilyen gépek egy része fóliafektetővel is kombinálható.

Az automata palántázó gépeknél a kezelő(k) munkája csupán a palántaanyag pótlásából áll, minden részmûveletet a gépek automatikusan elvégeznek. Jellemzőjük a nagy ültetési teljesítmény, a korszerû felépítmény és a kiegészítő berendezések sokféle felhasználhatósága. Az automata rendszerû palántázók traktorvontatású és magajáró kivitelben is készülhetnek. Néhány palántaültető gép és az általuk kiültethető palántaformák/méretek a 2. táblázatban kerültek összefoglalásra.

A palántaültető gépeken a növénykék biztos megeredését – a palántázással egyidejûleg – a gyökereikhez kiadagolt (1–2 dl) vízzel biztosítják. A 400–600 literes víztartály a gépek vázán van elhelyezve és a vízpótlás az adagoló elemekhez gravitációs úton történik. A különböző tőtávolságokat az egyes fogóelemek számának változtatásával, ill. a hajtó áttételek módosításával lehet beállítani. A pontos, egyenletes tőtávolságú palántázás akkor biztosítható, ha a palántaszállító elem kerületi sebessége és a gép munka- (haladási) sebessége a talajba éréskor megegyező, de ellentétes irányú, így a két sebesség eredője „0”, vagyis a palánta a talajhoz képest relatíve áll. A gépekhez – opcionálisan – mûtrágya és talajfertőtlenítő szer kijuttatók is beszerezhetők.



A palántaültető gépek választéka

A Mezőgazdasági gépek katalógusának adatbázisában 5 ország 17 gyártója, 47 típusának több, mint 600 ültetőgép változata található meg. A 3. táblázatban a hazai gyakorlatban megtalálható jellegzetesebb típusok főbb mûszaki jellemzőit közöljük.

Dr. Fûzy József