E kiváló hazai fajtákkal rendelkező kultúránk kitûnik jó szárazságtûrő képességével, aszályos években is jó termés-stabilitásával, nagy termőképességével és kedvező beltartalmi értékével. Önmagában, valamint silókukoricával társítva is kiváló minőségû szilázs készíthető belőle. Magas cukortartalmú fajtái alkalmasak bioetanol előállítására is. Terméshozamát és minőségét az agrotechnikai tényezők közül különösen a N-ellátottság befolyásolja. A cikk csernozjom réti talajon végzett mûtrágyázási tartamkísérletek eredményei alapján közöl adatokat a silócirok N-ellátottsága, terméshozama és minősége közötti összefüggésekről.
A silócirok gazdasági értéke
A silócirok afrikai származású, melegigényes és kiváló szárazságtûrő képességû növényünk. Erőteljesen fejlett és mélyrehatoló gyökérzetével a talaj mélyebb rétegében raktározott vízkészletét is képes hasznosítani, így száraz, aszályos években is megfelelő terméshozamú. Jó alkalmazkodóképességéből eredően a gyengébb termékenységû talajokon is sikerrel termeszthető, ahol már a silókukorica termesztés – különösen száraz években – kockázatos.
A hazai nemesítésû fajták üzemi körülmények között 15–20 t/ha szárazanyag termésre és 50–70 t/ha zöldtermésre képesek. Önmagában, valamint silókukoricával társítva is kiváló minőségû szilázs készíthető belőle. Nagy termőképességének és viszonylag kedvező beltartalmának köszönhetően területegységre vetített takarmányértéke jelentős. A viaszérésben betakarított, mintegy 30% víztartalmú silócirok szárazanyagra vonatkoztatott beltartalmi jellemzői: nyersfehérje 7–9%, emészthető nyersfehérje 3–5%, nyerszsír 1,7–2,3%, nyersrost 16–22%, N-mentes kivonat 55–60%, keményítőérték 440–470 g/kg. Egyes silócirok fajták cukortartalma jelentős – 15–18% – , ami alkalmassá teszi azokat bioetanol előállításra is.
A silócirok jó tápanyaghasznosító képességû, de terméshozamát és részben minőségét is jelentősen befolyásolja a tápanyagellátottság. A cikk célja, hogy tartamkísérletek eredményei alapján bemutassa a N-ellátottság zöldterméshozamra és minőségre gyakorolt hatását.
A kísérlet körülményei
A mûtrágyázási tartamkísérletet 1989-ben Szarvason állítottuk be csernozjom réti talajon, 4-4 N-, P- és K-ellátottsági szinten teljes kezeléskombinációban, 64 kezeléssel, kétszeresen osztott parcellás elrendezésben, évente 4 növénnyel, kiterített vetésforgóban, 768 kísérleti parcellán. A kísérletben alkalmazott N-trágyázási kezelések: 0, 80, 160, 240 kgN/ha/év. A P- és K-trágyázással a talaj mûvelt rétegének széles P- és K-ellátottságot hoztunk létre, s így a talaj AL-P2O5-tartalma 120–340 mg/kg, AL-K2O-tartalma 205–465 mg/kg között változott. A kísérleti terület talaja mélyben karbonátos csernozjom réti talaj, a humuszos réteg vastagsága 85–100 cm, a mûvelt réteg pH(KCI)-ja 5,0–5,2, humusztartalma 2,8–3,2%, kötöttsége (KA) 50, agyagtartalma 32%.
A cikkben a 2001–2004 között, a tartamkísérlet 12–15. éveiben, Róna 4 silócirok fajtával végzett kísérletek eredményei szerepelnek. A közölt négy kísérleti évben a tenyészidő alatti (IV–VIII. hónap) csapadék 2001-ben 337 mm, 2002-ben 303 mm, 2003-ban 77 mm és 2004-ben 356 mm volt szemben a sokévi átlag 274 mm-es értékével. A silócirok betakarítását viaszérettségben végeztük. A kísérleti eredmények értékelésekor a N-főhatások kerülnek bemutatásra. A N-hatások elemzésekor gazdaságos termésszintnek a termésmaximum 95%-át vettük; a relatív termés = [kontroll (N0) termésszint/termésmaximum] × 100; a többlettermés = a gazdaságos termésszint – kontroll (N0) termésszint.
Kísérleti eredmények
Terméshozam
A négy kísérleti évben, a kísérleti ciklus 12–15. évei között N-trágyázás nélkül, amikor a talaj 0–60 cm-es rétege vetés előtti NO3-N-tartalma 30–75 kg/ha között változott, a silócirok zöldtermése 45–51 t/ha-os szintet ért el. A N-trágyázás, a jobb N-ellátottság minden évben szignifikáns termésnövekedést eredményezett. Azonban a terméshozam jelentősebben – átlagban 6 t/ha-ral – a 80 kg/ha-os N-trágyázás hatására növekedett. A magasabb N-ellátottság – a 160, 240 kg/ha N-trágyázás – már nem eredményezett további érdemi terméshozam gyarapodást az évek többségében. A relatív termés, amely azt mutatja meg, hogy N-trágyázás nélkül a termésmaximum hány százalékát lehetett elérni, 82–91% között alakult. A gazdaságos termésszintet – négy év átlagában 52 t/ha-t – 80 kg/ha-os N-trágyázással el tudtuk érni, melynek terméstöbblete 5 t/ha. Tápelem-felvételi vizsgálataink szerint az 50–55 t/ha-os termésnek a N-igénye 250–270 kg/ha. Kísérleti körülményeink között a 2,8–3,2% humusztartalmú csernozjom réti talajon, melynek N-szolgáltatása vizsgálataink szerint évente átlagosan 100–110 kg/ha, a gazdaságos terméshozamot (50–55 t/ha) a talaj 0–60 cm-es rétegének vetés előtti 100-110 kg/ha-os NO3-N készleténél értük el (1. táblázat).
A terméshozam adatok egyértelmûen igazolják a silócirok kiváló szárazságtûrő képességét, mert a termésingadozás az évek között nem jelentős, és a 2003-as rendkívül aszályos évben is a termésszint csak 10%-kal maradt el a kedvező vízellátottságú 2001-es év terméshozamától (1. táblázat).
Termésminőség
A nyersfehérje, nyerszsír és nyersrost szárazanyagra vonatkoztatott értékeit a
2. táblázat tartalmazza. N-trágyázás nélkül a silócirok nyersfehérjetartalma 8,9% volt, amit a 80 kg/ha-os N-trágyázás 1%-ponttal növelt. A nagyobb adagú (160, 240 kg/ha) N-trágyázás, amely már a zöldhozamot jelentősen nem gyarapította, további 0,5–0,7%-pontos nyersfehérje-növekedést eredményezett.
A nyerszsírtartalom a N-trágyázott kezelésekben 2,1% volt, szemben a N-trágyázásban nem részesült silócirok 1,9%-os nyerszsír értékével. N-trágyázás nélkül a nyersrosttartalom átlagban 23,4%-ot tett ki, amit a jobb N-ellátottság kismértékben csökkentett.
A silócirok fehérjéinek biológiai értéke közepesnek tekinthető. Az esszenciális aminosavak aránya az összes aminosavon belül 42% körüli. A fehérjén belül legnagyobb mennyiségben a glutaminsav, a leucin, a prolin, az aszpraginsav és az alanin fordul elő. Kicsiny a metionin, a lizin, a cisztein, a hisztidin és tirozin tartalma. A jobb N-ellátás hatására növekedett mind az esszenciális, mind a nem-esszenciális aminosavak aránya, de a fehérje aminosav összetételében csak néhány aminosav – izoleucin, leucin, alanin, aszparaginsav és a glutaminsav – mutatott szignifikánsan nagyobb értéket (3. táblázat).
A silócirok cukortartalmát és cukorhozamát virágzáskor, a viaszérés kezdetén és végén vizsgáltuk. Míg virágzáskor és a viaszérés kezdetén a cukortartalom közel azonos, kereken 9% volt, addig a viaszérés végén már 14,35% a kezelések átlagában. Betakarításkor, a viaszérés végén 160 kg/ha N-dózisig a cukortartalom jelentősen nem módosult a N-trágyázás nélküli kontrollhoz képest, s értéke 15% körüli. A túlzott N-ellátottság (240 kg/ha) a cukortartalmat statisztikailag igazolhatóan csökkentette. 2002-ben a hektáronkénti cukortermés virágzáskor 4,51 t, a viaszérés kezdetén 5,12 t, és maximális értékét a (6,09 t/ha) N-trágyázási kezelések átlagában a viaszérés végén érte el (4. táblázat). Hasonló tendencia érvényesült 2003-ban is a cukortermés felhalmozódásakor. A hektáronkénti cukorhozam 80, 160 kg/ha N-dózisig növekedett, értéke 6,5–7,1 t/ha. A túlzott N-ellátottság (240 kg/ha) a területegységre eső cukorhozamot csökkentette.
Prof. Dr. Izsáki Zoltán–Németh Tamás
Tessedik Sámuel Főiskola,
Mezőgazdasági Víz- és Környezet-
gazdálkodási Főiskolai Kar, Szarvas
