Marth Péter és társai (1996) szerint Magyarországon a javításra szoruló mezőgazdasági terület mintegy 2,8 millió hektár, ezen belül a talajsavanyúság 2,2 millió ha-t érint. Nagyobb részben a Dunántúl nyugati és déli felében, az Északi-középhegységben, a Tisza és vízrendszeréhez tartozó folyók és a Rába stb. alluviális területein fordulnak elő. Mivel a talajok savanyodását előidéző talajképző folyamatok és klimatikus hatások állandóan érvényesülnek, a talajokból jelentős mennyiségû kalcium távozik el. Mint Máté Ferenc 1997-ben megállapította, annak ellenére, hogy 1,3 millió ha részesült melioratív meszezésben, a savanyú területek részaránya – az eredeti állapothoz képest is – növekedett.



A talajsavanyúság kialakulása

A savanyodás alapvető oka minden esetben az, hogy a talajképződés során keletkező lúgos és semleges mállástermékek a talajszelvényből kilúgzódnak, így a talajban a savtermelő folyamatok kerülnek túlsúlyba. A befolyásoló tényezők a következők:

• Éghajlati tényezők. A fokozottabb csapadékosság mellett intenzívebbé válik a talajok kémiai mállása, a könnyen oldható mállástermékek kilúgozódása.

• A növényzet módosítja a kilúgozás mértékét. A lágyszárú füves vegetáció hatásával szemben a fás, erdős vegetáció alatt a biológiailag fontos elemek akkumulációja kisebb, ezáltal a talajok kilúgozási vesztesége és savanyodása intenzívebb.

• A táj domborzati és hidrológiai viszonyainak befolyása. Dombos, lejtős területen a talajba szivárgó víz mennyisége a felszíni elfolyási veszteség miatt kisebb, ezáltal a csapadékvíz kilúgzása is mérsékeltebb. Ezeken a talajokon a bázisokban vagy karbonátokban gazdag anyakőzet az eróziós pusztítás következtében felszín közelébe kerülve akadályozza a savanyodást. A talaj savanyodását és mértékét esetenként a folyók vízgyûjtő területének geológiai viszonyai is befolyásolják. A savanyú szilikátos hordalékok és mállástermékek alluviális lerakódásain ugyanis savanyú talajok alakulnak ki.

• A talajképző kőzet minősége is lényeges tényező. A savanyú, kvarcban gazdag kőzeteken savanyú talajok képződnek.

• A mezőgazdasági tevékenység befolyása jelentős. A talajok öntözése elősegíti a talajok kilúgzását, a növények felvétele szegényíti a talajok Ca-tartalmát. Egyes mûtrágyák savanyító hatása vagy az intenzív mûtrágyázás hozzájárulhat a talajsavanyúság kifejlődéséhez.

• Ipari szennyezés (savas esők).



A meszezés és a kultúrnövények Ca-táplálása

A kalcium fontosságát a talajban és a növényben eltérően értékeljük. A gyakorlat oldaláról nézve a Ca-nak mint talajtrágyának van nagyobb jelentősége. A talajban a biológiai élethez, a morzsastabilitáshoz, a lebontó és építő folyamatok kedvező alakulásához lényegesen nagyobb Ca-mennyiségre van szükség, mint amennyit a növények igényelnek életfolyamataikhoz. A meszezés tehát elsősorban talajtrágyázás. Ha segítségével a talaj Ca-háztartását rendben tartjuk, akkor a növény Ca-táplálkozását is biztosítjuk.

A meszezéssel egyrészt Ca-ionokat, másrészt alkalikusan ható vegyületeket (Ca- vagy Mg-sókat) juttatunk a talajba. Az első behatásra a talaj Ca-koncentrációja, a másodikra a pH értéke emelkedik meg. Ezzel a két, egymástól alapjaiban különböző folyamattal tisztában kell lennünk. A Ca-ion-koncentráció gipsz- vagy mészsalétrom trágyázással növelhető, a pH-érték pedig alkáli-karbonátokkal. Az említett eljárások egyike sem meszezés.

A talaj pH-értékét és Ca-koncentrációját meszezéssel kell kedvező szinten tartani, mégpedig ún. „bázisosan hatékony mésszel”. Ezen Ca- vagy Mg-karbonátokat, -oxidokat és szilikátokat értünk. A pH érték emelése nem mindig kívánatos. Így pl. alkálitalajok meliorációja során azért kell Ca-ionokat juttatni a talajba, hogy a K- és a Na-ionokat kiszorítsák a szorpciós komplexekből, de az egyébként is magas pH-t lehetőleg csökkenteni kell. Ilyenkor semleges hatású Ca-sóval, gipsszel trágyázunk.

A bázikus hatású meszezőanyagok között meg kell különböztetni a karbonátokat és az oxidokat. A karbonátok vízben csak nagyon kis mértékben oldódnak:

CaCO3 + H2O + CO2 Ca++ + 2HCO3–

2HCO3– + 2H+ 2H2CO3 2CO2 + 2H2O,

vagyis

nettó CaCO3 + 2H+ Ca++ + CO2 + H2O



Az egyenletből látható, hogy a szénsavas mésznek a talajban történő átalakulása során H-ionok neutralizálódnak, és Ca-ionok szabadulnak fel. A vízben rosszul oldódó Ca-karbonát révén a szénsavas mésszel történt trágyázás csak lassan, de hosszabb időn át, tartósan érvényesül. A talaj pH-értéke sem változik ugrásszerûen. Ilyen lassú hatás olyankor kívánatos, amikor a talaj rosszul pufferolt, és már a kis mennyiségû gyorsan, bázikusan ható trágyákra is érzékenyen reagál. A szénsavas meszet ezért elsősorban könnyû talajokon alkalmazzuk. Ezzel szemben az oxidok, mivel a vízzel hevesen reagálnak, nagyon gyorsan hatnak, vagyis:

CaO + H2O Ca(OH)2

Ca(OH)2 + 2H+ Ca++ + 2H2O



A meszezés célja és módjai

Három fő cél különböztethető meg.

1. Melioratív meszezés

A természetes talajfejlődési folyamatok eredményeként az eredetileg, vagy a kilúgzás által a felső szintben savanyú kémhatású talajok kémiai javítása.

2. Fenntartó meszezés

A melioratív meszezés hatékonyságát fenntartó, a talajsavanyúság, illetve a Ca-hiány újbóli kialakulásának kisadagú meszezésekkel történő megakadályozása.

3. Mésztrágyázás

A rendszeresen mûvelt rétegében nem, vagy csak 1–2% CaCO3–ot tartalmazó talajok Ca-ellátottságának javítása, a termesztési szempontból káros savanyúság kialakulásának megakadályozása, illetve a melioratív meszezést igénylő, de még nem javított talajok növényfiziológiai szempontból káros mérvû Ca-hiányának és savanyúságának csökkentése.

A meszezőanyag mennyiségének meghatározása

A savanyú talajok javítása hazánkban is, de még inkább külföldön jelentős múltra tekinthet vissza. Itthon a különböző célú meszezés adagjának meghatározására többféle módszert dolgoztak ki, amelyek elsősorban a hidrolitos aciditás (y1) és az Arany-féle kötöttségi szám mérési eredményeire épülnek, egyes módszereknél a talajtípus és a pHKCl értékek figyelembevételével.



A talajjavító mészadag mennyiségének meghatározása

A javításhoz szükséges CaCO3 mennyiség kiszámítására NYIRI (1980) az alábbi módszert ajánlja:

• Váz-, barna erdő- és nyers, gyengén humuszos, kevés agyagtartalmú öntéstalajoknál:

CaCO3 szükséglet t/ha = y1 • 0,005 KA • 1,73

• Réti, öntésréti és lápos réti talajoknál:

CaCO3 szükséglet t/ha = y1 • 0,01 KA • 1,73



A MÉM NAK 1979-ben a kötöttségi számon alapuló szorzófaktort vezette be. A módszer a szántott réteg (0–30 cm) talajvizsgálati eredményein alapul: CaCO3 szükséglet t/ha = y1 • szorzófaktor

Arany-féle kötöttségi szám (KA) Szorzófaktor