Ilyenek például a talajok szervesanyag-csökkenése, biodiverzitás csökkenése, talajszennyeződések, szerkezet leromlás, valamint a szikesedés és a talajsavanyodás is. A mostani számban a fenti főbb problémák közül 2 témát szeretnék érinteni: a talajsavanyodást és a talajok szikesedéseit. Mindkét probléma jelentős felületeket érint, viszont sok helyen a termelők nem is tudják sajnos, hogy milyen területeken gazdálkodnak és mi jelentheti növénytermesztés szempontjából a legnagyobb problémákat. Jelen anyagban azzal fogunk foglalkozni, hogy kicsit jobban megérthessük, hogy ezek a folyamatok hogyan alakulhatnak ki és ha már kialakultak, akkor hogyan ismerhetjük fel a jeleket. Ha talajjavításról szeretnénk beszélni, akkor fizikai, kémiai és biológiai módszerek állhatnak a rendelkezésünkre. Minden beavatkozásnak a fő célja, hogy a talaj termékenységében pozitív irányú változást érjünk el. Korábban volt szó róla, hogy mi történik abban az esetben, ha a területen belül vízrendezést (elsősorban alagcsövezést, drénezést) szeretnénk megoldani. De nézzük meg azt, hogy ha a fizikai talajjavítást megoldottuk (elsődlegesen szikes területek esetén), akkor a kémiai beavatkozásokra milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre.

1. Savanyú talajok jelenléte (2,2 millió hektár)

A talaj savanyodása a talajok kémhatásának kedvezőtlen irányú csökkenése, melynek hatására nem kívánt irányba változnak a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai. A savanyodás az egyik  legkiterjedtebb degradációs folyamat hazánkban, a mezőgazdaságilag hasznosított területeink több mint 25%-án savanyú talajokat találunk. Mindezek alapján az elsavanyodás elleni védekezés, illetve a savanyú talajok javítása kiemelt jelentőségű Magyarországon.

A talajsavanyodás során a talajképződéskor keletkező lúgos és semleges mállástermékek (Ca, Mg, Na, K) kilúgzódnak a talajszelvényből, és így a talajban a savtermelő folyamatok kerülnek túlsúlyba, melyek során a bázikus kationok savas karakterű vegyületekkel helyettesítődnek (pl.: H+ ionokkal, oldható Al és Fe-komplexekkel), a bázistelítettség csökken, és a talaj telítetlenné válik. A talajsavanyodás folyamata természetes tényezőkre és emberi tevékenységekre is visszavezethető. A természetes tényezők során az alábbi folyamatok felelnek azért, hogy talajaink elsavanyodjanak (forrás: Michéli Erika, Fuchs Márta, Gál Anita, Simon Barbara, Szegi Tamás (2011):

- Talajképző kőzet mennyisége és minősége: savanyú, kvarcban gazdag kőzeteken (gránit, gneisz, agyagpala, fillit, porfirit, hidroandezit) eleve savanyú talajok képződnek. E kőzetek bázisokban szegények, így a savanyúság kifejlődésének üteme nagy. Jellemzően e kőzetek mállásterméke kaolinit agyagásvány, melynek savtompító képessége kicsi.

- Klíma: a nagyobb talajnedvesség-tartalom, és a lefelé irányuló talajnedvesség-mozgás, ha ez magas hőmérsékleten zajlik le, intenzívebbé teszi a talajok ásványi részének mállását, így a könnyen oldható mállástermékek (főleg bázikus kationok) a mélyebb talajszintek felé mozdulnak el, ami csökkenti a feltalaj kémhatását.

- Idő: a talajok fejlődése során kémiai és fizikai folyamatok játszódnak le a talajokban. Az idősebb talajokban e folyamatok hatása jobban érvényre jut, mint a fiatalabb talajok esetében. Így a talajképződés ideje hatással van a talajok savanyúságának kialakulására, a hosszabb ideig tartó talajképződés, ha az lefelé irányuló nedvességgazdálkodással párosul, talajsavanyodást idéz elő.

- Domborzat: a dombos, lejtős területeken a talajba jutó víz mennyisége a felszíni elfolyás veszteségei miatt kisebb, így a talajba jutó lefelé irányuló nedvesség mennyisége is kevesebb, ezáltal a kilúgzás mértéke, a talajok bázisokban való elszegényedése is mérsékeltebb.

- Biológiai tényezők – vegetáció: a lágy szárú füves vegetáció hatásával szemben a fás, erdős vegetáció alatt a biológiailag fontos bázikus elemek (Ca, Mg, Na, K ionok) akkumulációja kisebb, ezáltal a kilúgzás veszteségei, illetve a savanyodás erőteljesebb. Az erdő alomanyagának bomlása során, többnyire reaktív, kisméretű telítettetlen humuszanyagok keletkeznek, melyek tovább fokozzák a kilúgzás mértékét. Az alomanyag lebontását többnyire gombák végzik. A talaj savanyodásához hozzájárul még a fás vegetáció gyökérzete is. A főgyökerek mentén erőteljesebb a lefelé irányuló nedvességmozgás, így a kilúgzás mértéke is. A makrofauna tekintetében (főként giliszták) az erdőtalajok kisebb produktivitással rendelkeznek, így a giliszták „visszameszező hatása” erdő alatt nem számottevő.

- Savas légköri ülepedés: a légköri ülepedés során a légkörből savas karakterű anyagok válnak ki, eső, hó, köd stb. formájában. A savas légköri ülepedés két vegyülettípusra vezethető vissza, ezek az SOx és az NOx vegyületek. Ezek a gázok napfény jelenlétében vízzel érintkezve H2SO4-é és NO3-á alakulnak át. Meg kell említeni a széndioxid (CO2), illetve az ammónia (NH3) savanyító hatását is. Természetes SOx források vulkánkitörések során juthatnak a légkörbe, míg az NOx vegyületek az állattartásból, villámlásból és a légkör ammónia-oxidációjával kerülhetnek a légkörbe.

Az ember által okozott folyamatok közül az alábbiak a legjelentősebbek:

- Öntözés: a talajra, talajba jutatott többletnedvesség elősegíti a mállást és a kilúgzást, a bázisokban történő elszegényedést, ezáltal növeli a talajok elsavanyodásának kockázatát.

- Műtrágyázás: a trágyázás, műtrágyázás fontos a mezőgazdasági termékek előállításában, habár a nem megfelelően végrehajtott műtrágyázás talajsavanyodást idézhet elő. A legtöbb műtrágya közvetlen vagy közvetett módon talajt savanyító hatású. Ezek közül is a nitrogénműtrágyák savanyítanak a legintenzívebben.

- Savas légköri ülepedés: az antropogén eredetű SOx-források közül mintegy 70% a széntüzelésű erőművekből, míg az NOx-kibocsátás a közlekedésből, illetve az erőművekből származik. Általánosságban megállapítható, hogy a savanyodási folyamatok körülbelül kétharmadáért természetes folyamatok, míg körülbelül egyharmadáért az antropogén folyamatok felelősek.

Mindezen folyamatok eredményeképp a talajokban savanyító hatású kationok (pl. H, Al, Fe) kerülnek túlsúlyba.

A savanyú talajokat talajvizsgálatokkal ismerhetjük fel. Egy eredményt az alábbi határértékekkel elemezhetünk ki:

Több mint kétmillió hektár nagyságú területet érint a kedvezőtlenül alacsony kémhatás. Talajtípustól függően a csapadék hatására évente 250–500 kg/ha kalcium mosódik le a felső termőrétegből a mélyebb zónákba, amely a növények számára nehezebben elérhető  (laza, homok talajon gyorsabban, kötöttebb talajon lassabban mozog a kalcium). A talajban élő szervezetek ugyancsak folyamatosan használják a talajban lévő kalciumot, így az a mennyiség a növények számára nem felvehető, kötött formában van. Az egészséges talajélet, a talajbaktériumok felszaporodásának egyik feltétele a megfelelő kémhatás biztosítása. Savanyú talajok esetén tápanyag-felvételi problémák alakulhatnak ki, a talaj szerkezete szétesik, elporosodik.

Megoldási javaslat: kémiai talajjavítás/ vagy talajkondicionálás CaCO3 alapú talajjavító anyag kijuttatásával. A hazai piacon most főleg 3 kategóriába sorolható talajjavító termék jelenik meg. Az első csoportba a mészkőpor alapú termékek tartoznak. Több gyártó és forgalmazó is van. Egy klasszikus talajjavítási terv esetén általában a tervezők nagy dózisú mészkőporral szoktak számolni. A termék egyik legnagyobb előnye, hogy ha a bánya a termelő közelében helyezkedik el, akkor relatíve olcsó lehet a termék. Hátrányát tekintve, ha messzebbről kell a terméket szállítani, akkor magas lehet a szállítási költség. Mivel a termékek általában por formájúak szoktak lenni, nehézkes a kijuttatás és nagy tömegeket kell megmozgatni. Sok esetben lehet olyan termelői tapasztalatokat hallani, hogy a porfrakció mellett nagyobb törmelékek is megjelennek egy szállítmányban, ami a kijuttató eszközöket károsíthatja. A nagy mennyiségű kijuttatás következtében elsődlegesen mikroelem-felvételi problémák, valamint akár foszforlekötődés is kialakulhat. E mellett a talaj biológiai életébe is jelentősen beavatkozunk, ezért a talaj „életét” is jelentősen felboríthatjuk. A mészkőpor mellett egyre többet lehet hallani az égetett mészről (CaO) is. Ez a termék általában közepes árfekvésű. Mivel itt a termék nem CaCO3 formában, hanem CaO formában van jelen, gyorsabban tudja a hatását kifejteni, de tartamhatással (kémhatásnövelés) nem rendelkezik. Egy homokos talaj esetén akár 1 tenyészidőszak alatt ki tud mosódni a kijuttatott kalcium. A termék erősen higroszkópos, ami azt jelenti, hogy a levegő páratartalmát gyorsan megköti, így erősen érzékeny az anyag az összeállásra. Ha az anyag vízzel érintkezik erősen hőtermelő folyamat alakul ki, ami több esetben a termék kigyulladásához is vezetett. Az égetett mész egy erős lúg, ami miatt fokozottan kell figyelni a kijuttatásra, mert egészségkárosító hatása lehet. A harmadik kategóriába sorolható a különböző granulált CaCO3 alapú termékek. Mindegyik alapvető jellemzője, hogy a mészkövet nagyon finomra őrölik le, majd egy granuláló segítségével kör alakra granulálják. Itt is többféle gyártó többféle terméket értékesít a hazai piacon. Elsősorban az alapanyagokban, az őrlés nagyságában, majd a granulálás minőségében vannak a legfőbb különbségek. Mivel ezeket a termékeket legelőször leőrlik, sokkal nagyobb az anyagok reaktív felülete, így kisebb kijuttatott mennyiségek esetén is ki tudják fejteni a kémhatás növelő hatásukat. Mivel CaCO3 alapúak a termékek, ezért tartamhatással is rendelkeznek, ami akár 2-3 év is lehet. Kisebb mennyiségeket kell megmozgatnunk a kijuttatás során és a termék műtrágyaszóróval, akár precíziósan is kijuttatható.

2. Szikes területek jelenléte (1 millió hektár)

Közel 600.000 hektár termőföld érintett a kedvezőtlen összetételű mélyben sós és közel 400.000 hektár termőföld érintett a felszínen is megjelenő kedvezőtlen sókkal. A só megzavarja a növények növekedését azzal, hogy korlátozza a tápanyagfelvételt és rontja a növény rendelkezésére álló víz minőségét. Hatással van a talajban található organizmusok anyagcseréjére is, és a talaj termékenységének jelentős csökkenéséhez vezet. A talaj kiterjedt szikesedése a növények sorvadását idézi elő az ozmózisnyomás növekedése és a só mérgező hatása miatt. A túlzott sómennyiség a talaj szerkezetének romlásához vezet, a talaj az oxigénhiány miatt képtelen lesz fenntartani a növények növekedését vagy az állati életet.

A szikes területek ismérvei laborvizsgálatokkal elemezhető ki. Azon belül is elsődlegesen a talajok összes sókoncentrációjának Na, Mg kationok mennyiségének elemzésével.

A vízben oldható sók mennyisége szerint a sófelhalmozódás lehet:

• < 0,05% – nyomok, amelyre a termesztett növények még nem érzékenyek,
• 0,05–0,15% – gyengén szoloncsákos, amelyben sóérzékeny növények nem termeszthetők,
• 0,15–0,40% – szoloncsákos, melyben csak kevés sótűrő növény él meg,
• > 0,40% – erősen szoloncsákos, melyben kultúrnövények nem termeszthetők.

A vizsgált nátriumszint esetén

Megoldási javaslat: savanyú kémhatású szikes területek esetén kémiai talajjavítás/ vagy talajkondicionálás gyors és tartamhatással is rendelkező CaCO3 alapú talajjavító anyag kijuttatással, míg lúgos kémhatású szikes területek esetén pedig CaSO4 alapú talajjavító anyag kijuttatása pontos szaktanácsadás alapján. Lúgos területek esetén a gipsz kijuttatása általában nehézkes szokott lenni, mert ez a termék is könnyen megköti a vizet, így összeállhat. Manapság viszont rendelkezésre áll a hazai piacon is granulált termék, ami olyan felületkezeléssel van ellátva, ami miatt az anyag nem tapad össze és műtrágyaszóróval is könnyen kijuttatható.

A talajért elkötelezett támogatói kör:

A TALAJEGYETEM korábbi részei:

• I. rész: TALAJFIZIKA I.
• II. rész: TALAJFIZIKA II.
• III. rész: TALAJFIZIKA III.
• IV. rész: Műtrágyák és kémiai talajtényezők hatása (savanyodás, tápelemek megkötődése, felvehetősége)
• V. rész: A talajerő-gazdálkodás tudományos és gyakorlati főbb összefüggései
• VI. rész: TALAJBIOLÓGIA I. – A talajélet felismerése, avagy mikor van szükség beavatkozásra?
• VII. rész: TALAJBIOLÓGIA II. – A talajélet napi, szezonális és évjárati ritmusa. A talaj egészsége, regenerálása. Mit tehetünk alacsony vagy rossz talajerő értékeknél?
• VIII. rész: Talajképző tényezők és folyamatok Magyarországon
• IX. rész: A Kárpát-medence talajtípusai
• X. rész: A diagnosztikus szemléletű talajosztályozás és gyakorlati jelentősége
• XI. rész: A táblán belüli művelésizóna-lehatárolás módszerei
• XII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – I. rész
• XIII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – II. rész
• XIV. rész: Talajvédelmi tervek a gyakorlatban (mezőgazdasági esettanulmányok)
• XV. rész: Talajvédelmi tervek a gyakorlatban (ültetvénytelepítés)
• XVI. rész: Talajművelési rendszerek I. – forgatásos talajművelés
• XVII. rész: Talajművelési rendszerek II. – forgatás nélküli talajművelés

A cikk szerzője: Bucsi Tamás