Az egyik legfontosabb energiaforrás, a kőolaj különösen a figyelem középpontjába került, az egyre növekvő felhasználási igények és csökkenő készletek miatt. Mindezt fokozza, hogy a kőolajkészletek kétharmada a világ egyik legforróbb válságövezetében található. A háborúk és válságok sorozatos olajár robbanást okoztak, amelyek következtében megnőtt az igény az alternatív energiaforrások iránt. A repcéből, napraforgóból nyerhető biodízel, valamint a cukorcirok, burgonya, csicsóka, őszi búza, kukoricacukorból nyerhető alkohol versenyképessé tételével új gazdasági szereplők jelenhetnek meg ezen a szûk kör által uralt piacon.
Az új energiaforrások alapvető versenyelőnye környezetkímélő jellegükből fakadhat. Azon túl, hogy az ezzel az üzemanyaggal hajtott jármûvek károsanyag-kibocsátása kisebb a benzinüzemûeknél, a lényegi különbséget az adja, hogy használatukkal csak olyan CO2-t bocsátunk a levegőbe, amelyet a növény a fotoszintézis során, éppen onnan kötött meg. Tehát nem növeljük a légkör jelenleg már a 380 ppm-et elérő üvegházhatást fokozó és klímaváltozást előidéző CO2-tartalmát. Ez az energiaforrás rendszeresen megújítható, tehát a rendszer fenntartható.
A környezetkímélő tulajdonságon felül azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a versenyképesség alappillérét, az alternatív üzemanyagok lehetséges fogyasztói árát. Bár a korábbi évek tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy az üzemanyag-kereslet rugalmatlanul reagál a benzinár változásra, azaz az olajár-ingadozások nem változtatták meg jelentősen a fogyasztás volumenét, az alternatív üzemanyagok versenyképességét jelenleg nem lehet csak a környezetkímélő jellegükre alapozni. Egyrészt ahhoz, hogy a jelenlegi gépkocsiparkot alternatív üzemanyaggal lehessen mûködtetni, az autók bizonyos mértékû átalakítására van szükség (ami bár kis költséggel jár, az autótulajdonosok mégis csak nagyon kis hányada mutat hajlandóságot ennek megvalósítására), másrészt – és ez a hangsúlyosabb – még nem alakult ki a társadalomban az a környezettudatosság, ami lehetővé tenné az alternatív üzemanyagok benzinnél magasabb áron történő forgalmazását.
Jelen dolgozat célkitûzéseiként fogalmazhatjuk meg:
• a magyar piacra koncentrálva az alapvető ökonómiai szempontok áttekintését,
• a benzin és gázolaj alternatíváinak költséghatékonyságának elemzését,
• valamint a mikro-, makrogazdasági kihatások vizsgálatát.
Elemzési alapelvek, módszerek – az alternatív üzemanyagok vizsgálata
Az itt ismertetett értékelés során négy közgazdasági elemzési módszert alkalmaztunk: az üzemanyagpiac általános vizsgálatakor Porter (1980) 5 tényezős iparágelemző módszerét, a jelenlegi és potenciális termékek értékelésekor a portfolióelméletek egy viszonylag egyszerû, a Boston Consulting Group által kialakított BCG-mátrix kategóriáit, a mikrogazdasági hatások elemzésekor a Porter (1985) értéklánc szemléletén alapuló ellátási lánc elemeit vizsgáljuk meg, a makrogazdasági hatások közül pedig az elmaradt hasznot (opportunity cost) számszerûsítjük.
Porter módszerének célja a piacon tapasztalható versenyhelyzet szélesebb körû vizsgálata. Porter szerint nem elég az aktuális versenytársakra koncentrálni, hanem figyelmet kell fordítani a beszállítói és vevői ügyfélkör piaci erejére, a termékhelyettesítés valamint a potenciális új belépők lehetőségeire, és az öt tényezőt együttesen vizsgálva kell az adott termék vagy szolgáltatás piaci lehetőségeit meghatározni. A BCG-mátrix kategóriái az egyes versenytársak piaci részesedését és növekedési potenciálját értékelik.
A dolgozatban bemutatásra kerülő alternatív üzemanyagok (repce és napraforgó valamint kukorica alapú bioüzemanyagok) költséghatékonyságának vizsgálatához a KSH adatbázisából, valamint a felsorolt és hivatkozott forrásanyagokból származó alapadatok kerülnek felhasználásra.
A mikro- és makrogazdasági kimenetek vizsgálatánál a magyar piacra koncentrálunk. Egyrészt értékeljük az ellátási lánc valamennyi résztvevőjére gyakorolt hatást, továbbá megvizsgáljuk az állam helyzetét, a rá vonatkozó pozitív és negatív hatásokat. Az állam szempontjából az elmaradt bevételi forrás költségként (opportunity cost) történő figyelembevétele döntő lehet az alternatív üzemanyagok megítélésében.
A lehetséges pozitív és negatív hatásokat összevetve a tanulmány ökonómiai értékelési támpontot kíván nyújtani.
Az üzemanyagpiac áttekintése
Porter módszerének kiindulópontjául szolgáló aktuális piaci helyzet „kvázi-monopólium”-nak tekinthető. Az üzemanyagpiac kínálatát jelenleg a benzin és gázolaj uralja, az alternatívák (bioetanol, biodízel, hidrogén, gáz) globális szinten jelenleg kis részarányt képviselnek. Ebből adódóan a piacon lévő helyettesítők és potenciális új belépők, mint porteri tényezők gyengének bizonyulnak. Az egyre bővülő fogyasztói kör élénkíti a keresletet, amely a korábbi évek tapasztalatai alapján rugalmatlanul reagál az árváltozásokra. A benzin, gázolaj beszállítóinak érdekérvényesítő lobbija viszont rendkívül erős, és szerepüket tovább erősíti az, hogy a gépjármûvek jelentős része benzinnel ill. gázolajjal hajtott, és az egyes alternatívákra való áttéréshez – eltérő mértékû – átalakítások szükségesek. Emellett a benzin és gázolaj jövedéki adóval és áfával terhelt fogyasztói ára is egyelőre kedvezőbb az alternatívákhoz képest, melyeknek a versenyképesség eléréséhez támogatásra és/vagy adókedvezményre lenne szükségük.
A BCG mátrix (1. ábra) két szempont szerint értékeli a piaci szereplőket: az aktuális piaci részesedése és a növekedési lehetőségei alapján. A benzin és a gázolaj jelenleg a „sztár” kategóriába sorolható, azonban a jövőben a környezettudatosság szerepének növekedésével és a nyersanyagforrások apadásával a piaci potenciál csökkenése várható. A „kérdőjelek” kategóriába sorolható jelenleg valamennyi üzemanyag alternatíva. Alacsony piaci részesedésükből és magas növekedési potenciáljukból adódóan két irányban mozdulhatnak a mátrixban: sikeres piaci szereplés esetén növekedhet a részesedés, sikertelenség esetén a növekedési lehetőségek visszaesnek, és lényegében kikerülnek a piacról.
Gazdaságossági kérdések
1. Gázolaj kontra biodízel
Elsőként a gázolajat és az alternatívájaként bevezetett biodízelt hasonlítjuk össze. Biodízel növényi olajokból, elsősorban repcéből és napraforgóból állítható elő (a dolgozatban a Magyarországon termelhető növényekre koncentrálunk). A napraforgóból előállított biodízel jobb minőségû (a napraforgó magasabb olajtartalma miatt: 45–55%), viszont a magasabb felvásárlási ár miatt az önköltsége is magasabb. A 2. ábra 2003 januártól mutatja a havi napraforgó átlagárakat, ill. az ezek alakulására illeszkedő trendet.
A repce előnye, hogy csak elvétve használjuk élelmezési célokra. Nem meríti ki a talajt, viszonylag igénytelen és szívós. Ugyanakkor hozama nem túl nagy, olajtartalma is alacsonyabb (42–48%), és csak négyévente, vetésforgóban lehet vetni, különben elszaporodnak a növényt tizedelő gyomok és kártevők (Szanyi 2007).
A repce esetében is a felvásárlási árszínvonal jelentős emelkedését tapasztalhattuk, a repce ára elszakadt a napraforgóétól, és lineárisan emelkedni kezdett. 2005-ben a repce ára rövidebb szállítási határidőre (július, augusztus) 43 000 Ft/t, novemberre 46 000 Ft/t körül alakult. (Marton 2005) 2006 május közepén már 54–56 000 Ft/t volt az átlagos felvásárlási ár.
A költséghatékonyságot tekintve fontos kérdés továbbá, hogy mennyi energiát kell befektetni a bioüzemanyag előállításába, és hogy milyen arányban térül meg a felhasznált energia. Repce esetében az egységnyi energia négyszer annyit hoz, de még ez a jó arány sem teszi olcsóbbá a benzinnél. Míg 64 dolláros hordónkénti olajár esetén literenként 55 centre (2007 szeptemberi árfolyamon 101 forintra) jön ki a finomított benzin előállítási ára, addig a biodízel literje nagyjából 220 forintot kóstál (Szanyi 2007).
A versenyképesség döntő kritériuma azonban a fogyasztói ár alakulása. Jelenleg Magyarországon a biodízel még nem kapható. Németországban 2007 júniusi adatok szerint 1 liter dízelolaj ára 1,62 USD, míg a biodízelé 1,79 USD. Az előállítási költségekből adódóan tehát a biodízel még drága, azonban fontos eredmény, hogy a biodízellel hajtott autók által kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége 68%-kal kevesebb a dízelolajénál (Bourne 2007).
Magyarországon a gázolaj fogyasztói árát a 3. ábra mutatja. A versenyképes ár elérése a magas önköltség miatt feltehetőleg hazánkban is nehézséget jelent.
2. Benzin kontra bioetanol
Bioetanol számos növényből előállítható. A bevezetésben felsorolt növények (cukorcirok, burgonya, csicsóka, őszi búza, kukorica) közül a búza és a kukorica azzal az előnnyel jár, hogy hosszú időn át tárolhatók, így a feldolgozás egész éven át, folyamatosan biztosított. A kukorica nagyobb termőképességével és energiasûrûségével a búzánál is jobban használható. A kukorica nagy, 65% körüli keményítőtartalma kiválóan alkalmas bioetanol előállításra. Emelett nemesítéssel a közelmúltban sikerült tovább növelni egyes fajták keményítőtartalmát (Jolánkai et al. 2007).
A 4. ábra mutatja a kukorica havi átlagárát 2003-tól kezdődően. A 2007-es gyenge termésnek köszönhetően az utóbbi hónapokban jelentős áremelkedés tapasztalható.
A bioetanol gyártás szempontjából fontos tehát, hogy meghatározható legyen a különböző agrotechnikai tényezőktől függő hozamstabilitás (5. ábra mutatja a magyarországi kukoricatermés alakulását), illetve hogy feltárjuk és kvantifikáljuk a tényezők közötti kölcsönhatások következményeit. A SZIE Növénytermesztési Intézetében 2006-ban indult, 3 éves kísérlet célja a szemeskukoricából nyerhető bioetanol előállítás agronómiai feltételeinek vizsgálata, az eltérő genetikai alapú hibridek, a tápanyagellátás, valamint a termőhely hatásának értékelése.
Az első évi eredmények alapján megállapítható, hogy a nemesítés hozzájárulása az energianövény termesztéshez elsődlegesen meghatározó. A vizsgált martonvásári nemesítésû kukoricahibridek átlagos keményítőtartalma 70,5–74,2%-os volt, amely 8,4–14,1%-kal nagyobb mint a hagyományos, köztermesztett genotípusoké. A vizsgált hibridek termőképességét nagymértékben meghatározta a tenyészidejük hossza. A korai hibridek szemtermése mintegy 40%-kal kisebb volt a későiekhez képest. A nagyobb nitrogénadagok minden hibrid esetében nagyobb szemtermést eredményeztek, azonban a nitrogén mennyiségének növelése kismértékben ugyan, de csökkenést mutat a keményítőtartalom alakulásában. Jelentős eredmény azonban, hogy a vizsgált kukoricahibridek mindegyike, különösen a nagyobb nitrogénkezelésekben 400 l/t-t meghaladó mértékû etanol kihozatalra volt képes (6. ábra) (Jolánkai et al. 2007).
A kukoricából történő bioetanol adómentes önköltsége jelenleg 0,65 és 1 USD közé tehető (Jolánkai 2007).
A bioetanol benzinnel való versenyeztetése esetén nagyon fontos az energiasûrûségek pontos összehasonlítása. Térfogat alapján összehasonlítva 1liter etanol = 0,65 liter benzin. Ez azt jelenti, hogy 1 liter benzin 1,538 liter etanollal helyettesíthető. Azonos energiamennyiség 53,8%-os többlettérfogatot igényel az üzemanyagtank esetén.
A 7. ábra mutatja a benzin fogyasztói árának alakulását. Bioetanolt jelenleg Magyarországon 4 helyen lehet kapni (az első E85 kút 2007. július 12-én nyílt meg Bábolnán). Bár a literenkénti fogyasztói ára kedvező a benzinéhez képest (átlagosan 215 Ft/liter), a bioetanolos jármûvek 30–40%-kal többet fogyasztanak, így valójában a fogyasztók drágábban jutnak a benzinnel azonos energiaértékû bioetanolhoz.
A fogyasztói árat ezen felül befolyásolja a jövedéki adó alakulása. 2007. július 1-től kétféle adószint terheli a motorbenzint: a maximum 10 ppm kéntartalmú és legalább 4,4 százalékban biokomponenst tartalmazó benzint alacsonyabb (103,5 Ft/l), a 10 ppm-nél magasabb kéntartalmú és/vagy 4,4 százaléknál kevesebb biokomponenst tartalmazó benzint magasabb adóval (111,8 Ft/l) sújtja. Ezt az adódifferenciálást (mely az adóvisszatérítéses konstrukciót váltja fel) tervek szerint 2008-tól a dízel üzemanyagokra is kiterjesztik (Szanyi 2007).
A bioetanol használatánál érdemes a benzinnel való keverhetőséget is megvizsgálni. Az irodalmi források szerint 8–20% etanolarányig a motor átalakítása nélkül használható. Magasabb etalonarány, illetve tiszta etanol használata esetén a motorok átalakítása elkerülhetetlen. Az E85 – mely 15% benzint és 85% bioetanolt tartalmaz – állami támogatás formájában mentesült a jövedéki adó alól, ezzel segítve az üzemanyag versenyképességét.
Alternatív üzemanyagok gyártásának és forgalmazásának mikro-, makrogazdasági kimenete
A mikrogazdasági hatásokat tekintve meg kell vizsgálni, hogy az ellátási lánc egyes szereplőire (mezőgazdasági termelők, feldolgozóipar résztvevői és a hozzá kapcsolódó forgalmazók, beruházók, finanszírozók, és végül a fogyasztók) milyen hatással van az alternatív üzemanyagok forgalomba hozatala. A mezőgazdasági termelők a keresleti piacnak köszönhetően biztosabb értékesítési lehetőségekkel és elméletileg magasabb terményárakkal, a hazai (esetleg helyi) felhasználás miatt pedig kisebb tranzakciós (raktározási, szállítási) költségekkel számolhatnak. A terményárak emelkedése más növénytermesztési ágazatokra is áttevődhet, a többi növény vetésterületének esetleges csökkenése miatt (Bai 2007, Popp-Potori 2006).
Az alapanyag feldolgozására hazánkban elsősorban a már mûködő szeszgyárak szabad kapacitásai vehetők figyelembe. Számukra a bioetanol alapanyagok feldolgozása az állandó költségek mintegy 30%-nak megtakarítását tenné lehetővé többletberuházás nélkül. Ennél a kapacitásnál azonban a benzinhez keverés, ill. az országos értékesítői hálózat mûködése több feldolgozó üzemet igényel (Bai 2007). A beruházási kedv lanyhulásának hátterében a gabonafélék árának emelkedése, a gabona iránti kereslet növekedése, illetve a szárazság áll. Marginális az az uniós terület, ahol jelenleg bioetanol előállítására termelnének gabonát, az áremelkedés mögött jóval inkább az áll, hogy megnőtt néhány ázsiai ország – Kína, India – gabonaigénye. A jelenlegi etanolpiaci körülmények, illetve mezőgazdasági nyersanyagárak mellett lehetetlen a bankok és befektetők számára a projektek finanszírozása. A tervezett 800 ezer tonnás bioetanol termelési kapacitás kiépítése megvalósíthatatlan a kormány, illetve az Európai Unió támogatása nélkül (Istvanko 2007).
A makrogazdaságra gyakorolt hatásokat tekintve jelenleg Magyarország, mint energiaimportőr, elsősorban két területen szenved el veszteségeket az energiahordozók áremelkedése miatt. Egyrészt romlik a külkereskedelmi mérleg egyenlege, nő a mérleg passzívuma, másrészt a magas olajárak begyûrûznek az inflációs rátába. Az üzemanyagok ára reagál legelőször a kőolaj árának emelkedésére, a forint gyengülése tovább emelheti az árat.
Az alternatív üzemanyagok forgalomba hozatalának elsődleges pozitív hatása lenne az olajimport egy részének megtakarítása, ezzel összefüggésben a külkereskedelmi mérleg egyenlegének javítása. Az etanol keresletbővítő hatásának köszönhetően bizonyos mértékû GDP növekedés várható el. A bioetanol termelése együtt munkahelyet teremt, növelve a mezőgazdaság eltartóképességét. A gazdák és az állam számára is előnyt jelent a termékfeleslegek levezetése, hiszen mentesül az állam az intervenciós és közraktározási támogatások folyósításától, a felvásárolt termékek értékesítésétől, valamint az exporttámogatások kifizetésétől. Mindezeken túlmenően a bioetanol alkalmas az élelmiszer-, ill. takarmányozási célra fel nem használható (pl. fuzáriummal fertőzött) gabonafélék feldolgozására is (Bai 2007).
Ugyanakkor egy eredményes hazai bioetanol program megvalósulását több tényező veszélyezteti. Ezek közül a legfontosabb, hogy a jelenlegi olajárak megduplázódásáig, tehát várhatóan hosszú távon a bioetanol termékalapú támogatás nélkül nem lesz hazánkban versenyképes. Emellett a másik problémakört a beruházásigény jelenti (a beruházások nagysága és a megtérülés bizonytalansága). Az energianövények nagyarányú termesztése növelheti az egyéb élelmiszer-, ill. takarmánynövények felvásárlási árát (és ezen keresztül a fogyasztói árszínvonalat). Továbbá globális szinten felmerül a kérdés, hogy etikus-e a fejlett gazdaságú országokban energianövényeket termeszteni, míg a világ más részein éheznek?
A hazai összes folyékony motorüzemanyag bioüzemanyagra történő teljes átállása az állam számára jelentős bevételkiesést, kb. évi 2300 milliárd Ft-ot jelenthet (Jolánkai in Szanyi 2007). A jövedéki adó elmaradásából származó elmaradt haszon (opportunity cost) az egyik legkönnyebben számszerûsíthető és prognosztizálható makrogazdasági hatás, ezért döntő lehet a program megítélésében.
Összegzés
Az EU által 2007. nyarán kiadott klímaváltozási adaptációval foglalkozó Green Book konkrétan megfogalmazza aggályait, miszerint; a biomassza alapú energiatermelés potenciális veszélyt hordoz a világ élelmezésére.
Az ellenzők egyebek mellett azzal is érvelnek, hogy 100 liter bioetanolt nagyjából annyi kukoricából állítanak elő, amennyiből egy embert egész évben táplálni lehetne. Továbbá, minél több termelő áll át a kukoricatermesztésre, annál kevesebben fognak búzát és rizst vetni, így ezek ára is drágulhat. Márpedig egyes számítások szerint az alapvető élelmezési cikkek árának 1 százalékos emelkedése 16 millióval növeli a földön az éhezők számát (Izsák 2007).
Összefoglalva megállapítható, hogy az alternatív üzemanyagok termelése és használata a kifejezett környezetvédelmi és klímavédelmi előnyök mellett számos technikai, gazdasági és etikai probléma forrása is. Nyilvánvaló, hogy a kérdéskör csak és kizárólag komplexen, minden összefüggésének egyidejû elemzése mellett tanulmányozható, értékelhető.
Farkas Ildikó–Gyuricza Csaba–Nyárai H. Ferenc
Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő
