A szőlőgyökértetû „immunis” homoktalajon – mint köztudott – nem él meg; ilyen területeken akár saját gyökéren, alany felhasználása nélkül is termeszthetünk szőlőt. Miért foglalkozunk mégis alanyhatás kísérlettel az Alföldön? Hogyan befolyásolják az alanyok a tőke vegetatív és generatív teljesítményét? Ezekre a kérdésekre a szakirodalom és a szigetcsépi tartamkísérlet eredményeinek értelmezésével próbálom megadni a választ.
Az alanyhatásról röviden
A szőlészeti szakirodalom bővelkedik alanyhatás kísérletekről szóló írásokban. A kutatók arról számolnak be, hogy a szőlőtőke mész-, szárazság-, illetve nedvességtûrő képessége, a filoxératûrés mértéke, továbbá a tenyészidő hossza az alany tulajdonságai szerint alakul. Az alanynak meg kell felelnie a terület környezeti adottságainak és a rá oltott termőfajta igényeinek is. Azzal is számolni kell, hogy az oltás révén egy új, egyedi tulajdonságokkal rendelkező szervezet jön létre. Az alanymegválasztás eredményességét nem egyszerû elbírálni, ugyanis az oltványtőkék teljesítményét nem kizárólag az alany és a termőfajta együttmûködése, az affinitás mértéke, hanem a termőhely ökológiai adottságai, az ültetvényszerkezet kialakítása, és az alkalmazott termesztéstechnológiai mûveletek együttesen határozzák meg. Az oltvány szereplésének sikere tehát számos tényezőn múlik.
Az alanyfajták hatása elsősorban a tőkék növekedési erélyében és a fürttermés mennyiségében jelentkezik, a termés mustfokára és savtartalmára gyakorolt befolyásuk sok esetben nem szembetûnő. A cukortartalomban kimutatható esetleges eltérések többnyire a fürthozam alakulásával hozhatók összefüggésbe – nagyobb termésmennyiség esetén szerényebb mustfok várható. Az alanyhatás kísérletek különböző parcelláiból szûrt mustok titrálható savtartalma ritkán mutat látványos ingadozást. Az almasav, illetve a borkősav mennyiségében zsendülésig jelentkezhetnek ugyan alanyok szerinti eltérések, de ezek a beérett termésből vett mintákban már nem igazolhatók. A megfigyelések szerint a termőfajta gyenge hajtásnövekedése esetén valamelyest kisebb lehet a must savtartalma.
Az alanyfajták megválasztása során érdemes figyelembe venni a nemzetközi, és a hazai szakirodalom útmutatásait. A „messziről jött” szakirodalmi közléseket azonban némi fenntartással kell kezelni. Azonos növekedési erélyû, de eltérő hő- és vízigényû alanyok másként viselkedhetnek a megadottnál szárazabb, vagy melegebb környezetben. Az alany megválasztásakor ezért mindig a térségben folytatott adaptációs kísérletek eredményeit tekintsük irányadónak.
Alanyfajtáink
A tartamkísérletbe négy elterjedt alanyfajtát vontunk be.
Teleki-Kober 5BB. (5BB) Kober osztrák szőlész szelektálta Teleki Zsigmond Berlandieri × Riparia 5A fajtacsoportjából. A ráoltott nemes növekedési erélye többnyire igen erős, felhasználásával a termőfajták általában kiemelkedő vesszőhozamot adnak. (Ez akkor válik igazán szemléletessé, ha az egymást követő évek „halmozott” vesszőtömegét ábrázoljuk.) Az 5BB alkalmazása többnyire nagy fürttermést eredményez, viszont elrúgásra hajlamos szőlőfajták (pl. Tramini) esetén az általa kiváltott erős vegetatív növekedés kóros virághullást, terméskiesést idézhet elő. Moser, a tőke-mûvelésmódról közismert szőlőtermesztő szerint egyes fajták (Rajnai rizling, Ottonel muskotály, Zöld veltelini) ezen az alanyon nem teljesítenek az elvárások szerint. Termékeny, mélyrétegû talajokra, illetve erős növekedésû termőfajták alanyaként nem javasolható, viszont kiválóan alkalmas széles sorközû ültetvények nagy tőkeformáinak a kinevelésére. Szárazságtûrésének köszönhetően rossz vízgazdálkodású, kevésbé termékeny talajokon is jól helytáll. Használata előnyös takarónövényes talajápolás esetén is.
Teleki 5C. (5C) Teleki Sándor szelektálta a Berlandieri x Riparia T. 5A fajtacsoportból. Hazánk legelterjedtebb szőlőalanya; kedvező tulajdonságai miatt vélhetőleg a jövőben is fő fajtánk marad. Növekedési erélye – a forrásmunkák szerint – középerős vagy erős. Egyes szakírók szerint az S.O.4 fajtánál erősebben, de az 5BB-nél és a 125AA-nál gyengébben növekszik. A ráoltott fajták általában szépen fejlődnek, nagy hozamot, jó minőségû termést adnak. A Dél-Dunántúlon végzett kísérletek szerint az 5C-re oltott nemes jobb szüreti eredményt ad, mint az 5BB alanyon. Az 5C adaptációs képessége kifejezetten jó, szárazságtûrése kiemelkedő, azonban igen száraz talajokra nem való. Használata tápanyagokban közepesen gazdag talajokon is eredményes lehet.
Teleki-Fuhr S.O.4. (S.O.4) Fuhr szelektálta Németországban a Berlandieri × Riparia Teleki 4A fajtacsoportból. A világ egyik legelterjedtebb alanyfajtája. Középerős növekedésû, többnyire az 5C-hez hasonló, vagy annál kissé gyengébb hajtásnövekedést eredményez. Kezdetben viszonylag erős hajtásnövekedést biztosít, de a 15–20 éves oltványtőkék növekedési erélye visszaeshet. A ráoltott fajtákat jól beérleli, használatával a tőke termőképessége és mustfoka egyaránt kiemelkedő lehet. Hibája, hogy érzékeny a szárazságra. Jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag, mély termőrétegû talajokra javasolható. Termesztési értékét illetően megoszlanak a vélemények.
Teleki-Kober 125 AA. (125AA) Kober osztrák szőlész szelektálta a Berlandieri × Riparia 7B fajtacsoportból. A ráoltott termőfajta növekedési erélyét sokan erősnek vagy igen erősnek tartják. Termesztési értéke nem feltétlen éri el az 5C és az 5BB fajtákét, jóllehet a tartamkísérletek eredményei szerint kiegyenlített teljesítményre képes. A ráoltott nemes viszonylag alacsony hozamot, de aránylag magas mustfokot érhet el. Tudvalevő, hogy egyes alanyok magnézium-ellátottsági zavart idézhetnek elő. Hazai kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az S.O.4 mellett a 125AA alanynak is viszonylag gyenge a magnézium felvétele. Szárazságtûrő képessége közepes. Luntz (1987) szerint rossz vízgazdálkodású, sekély termőrétegû talajokra is alkalmas.
A tartamkísérlet
A vizsgálatokat Szigetcsépen, a Budapesti Corvinus Egyetem Szőlészeti Tanszékének Kísérleti Üzemében végeztük az 1998–2006 közti időszakban. A terület sík fekvésû, talaja karbonátos, gyengén humuszos homok. Az éves csapadékösszeg átlagosan 550 mm. Az oltványokat 1992 tavaszán telepítettük el ikertőkés megoldással, 3 × 2 + 0,2 m sor- és tőtávolságra. A sorok iránya ÉNy-DK-i;
a mûvelésmód egyesfüggöny. A tőkéken nyakas termőalapok meghagyásával hosszúcsapos metszést folytattunk, 4 rügy/m2-es terheléssel. A vizsgálatainkhoz termőfajtaként a Csillámot választottuk (1. ábra).
A Csillám Kozma Pál, Sz. Nagy László, Sesztákné Urbányi Márta és Tusnádi József fajhibridje. Szigetcsépen állították elő 1966-ban, a Seyve-Villard 12375 és a Csaba gyöngye keresztezésével. Növekedése középerős vagy erős. Bőtermő, túlterhelésre érzékeny, könnyen fáját vesztő fajta, termésátlaga 13–18 t/ha. Fürtátlagtömege150 g, átlagos bogyótömege 1,9 g. Szeptember második felében vagy október elején érik. Termése szüretkor rendszerint eléri, vagy meghaladja a 18 mustfokot. Titrálható savtartalma általában 7–8 g/l közötti. Rothadásra alig érzékeny. Hajdu (2003) szerint középerős növésû alanyfajtára érdemes oltani.
Eredmények
Az alanyok hatását – az irodalmi megállapításokkal egyezően – elsősorban az oltványtőkék növekedési erélyében és a termésmennyiség alakulásában tudtuk kimutatni, a must minőségében nem találtunk szignifikáns eltéréseket. Megállapítást nyert viszont, hogy a generatív túlsúlyra hajlamos Csillám vesszőhozama – az alanyhatástól függetlenül – kifejezetten gyenge (átlagosan 0,13 kg/m2). A vesszőtömeg értékei alapján a legerőteljesebben fejlődő alanynak az 5BB bizonyult (0,15 kg/m2). Az erős növekedésûnek tartott 125AA alanyon a vesszőhozam nem érte el az 5BB által kiváltott eredményt, lényegében az 5C-vel azonos teljesítménnyel szolgált. A vesszőproduktumot tekintve a szárazságra érzékeny S.O.4 szerepelt a leggyengébben (2. ábra).
A Csillám 2 kg/m2-es átlagtermésével megdöntötte minden eddigi forrásmûben feltüntetett hozamrekordját. (Itt meg kell jegyeznem, hogy a fajta teljesítményét a szőlő 7. éves korától, az ültetvény teljes termőképesség szakaszába lépésétől követtük nyomon.) A legtöbb termést az 5C-re oltott tőkékről szüreteltük (2,17 kg/m2), a legkevesebbet, 1,95 kg/m2-t az S.O.4 alanyú tőkék adták (3. ábra). A leggyengébb hozamú évben, 2005-ben az S.O.4 alanyú tőkékről mindössze 0,7, míg az 5BB alanyú parcellákról átlagosan 1,6 kg/m2 termést kaptunk.
Az ültetvényt az alanyhasználattól függetlenül generatív túlsúly jellemezte, a termésmennyiség és a vesszőhozam hányadosa, azaz az y/n arány az évek átlagában 15,7 volt. E tekintetben viszonylag jobbnak minősíthetők az 5BB-re oltott tőkék (y/n = 13,9), a többi alany esetében az y/n hányadosai 16–17 közötti értékeket vettek fel (4. ábra).
A Csillám a legkisebb fürtöket az S.O.4, a legnagyobbakat a 125AA alanyon nevelte (143 g, illetve 160 g); a kezelések átlagában a fürtátlagtömeg 154 g-ot tett ki (5. ábra).
A Csillám átlagos bogyótömege a kísérletben 1,94 g volt. Az átlagos bogyótömeget illetően szintén a 125AA alany hatása emelkedett ki (2,05 g), a legszerényebb méretû bogyók az 5BB alanyon fejlődtek.
A mustfokok alapján nem találtunk döntő különbséget; a termés szeptember második felében 18 (5BB) – 18,4 (125AA) magyar mustfokot ért el. A fürtök cukortartalmát tekintve a leggyengébb évjáratunk 2001 volt. A fokoló ez évben az 5BB esetén mindössze 15,3, a 125AA-n beérett termésnél viszont 17,4 MMº-ot mutatott. Az átlagos titrálható savtartalom 8,3 g/l volt, az 5 C esetében kaptuk a legmagasabb (8,6 g/l), a 125AA-nál a legalacsonyabb értéket (8 g/l).
Következtetések
Az 5BB alany szigetcsépi körülmények közt is jól szerepelt, igazolta, hogy a ráoltott termőfajta akár mostoha termőhelyi adottságok mellett is nagy teljesítményre képes. A termőegyensúly a Csillám valamennyi kezelése esetében a generatív túlsúly irányába billent, de az 5BB alanyon adta a termőegyensúlyhoz legközelebbi értékeket. Az 5C-re oltott tőkék magas fürthozamukkal emelkedtek ki. Nem állíthatom, hogy az S.O.4 alanyfajta ne váltotta volna be a hozzá fûzött reményeket, hiszen összességében igen nagy, egyúttal jó minőségû termést biztosított. Vélhetőleg talaj iránti igényessége és gyenge szárazságtûrő képessége miatt nem tudta megelőzni termésmennyiségben és a mustfokban az 5C-t. Jóllehet Villányban az S.O. 4 jó összteljesítményre képes, a Csillám alanyaként az Alföldre nem javasolható.
A 125AA alany növekedési erélye, vesszőhozama elmaradt az elvárásoktól. Annak ellenére, hogy hajtásnövekedését a szakírók erősnek (Fardossi 2004), vagy igen erősnek (Luntz 1987) tartják, Szigetcsépen nem adott kiemelkedő teljesítményt. Az adatok birtokában nem állíthatom, hogy rossz vízgazdálkodású, sekély termőrétegû talajokon a 125AA az 5BB-hez hasonló növekedést képes biztosítani, azt azonban megerősíthetem, hogy a rá oltott termőfajta kiegyenlített teljesítményekre képes. Az eredmények alapján az Alföldre a Csillám alanyául elsősorban az 5C és az 5BB fajták megválasztását javasolom.
Dr. Zanathy Gábor
