A talajhasználat során a legradikálisabb és legköltségesebb beavatkozás a talajmûvelés. A fölösleges vagy rossz időpontban végzett talajmunka rendkívül drága, és szerkezetromboló, terméscsökkentő hatása hosszú időn keresztül érvényesül.

A Nagykunságban rendkívül sok úgynevezett „perc talaj” található, amelyeknél a talajmûvelésre optimálisan alkalmas időtartam a talaj nagy agyagtartalma és ezzel összefüggésben kedvezőtlen vízháztartása miatt rövid. Az ezen időszakot megelőzően, illetve azt követően végzett talajmûvelési beavatkozás már talajszerkezet-romboló hatáselemeket is tartalmaz.

A talajmunkáknál alkalmazott erőgépek nagy önsúlyához (9–12 tonna) társulva a sokszor nem okszerûen megválasztott munkagép alkalmazása a gépkapcsolat talajra gyakorolt nyomását megnöveli, így tovább szûkül az optimális beavatkozási időtartam.

A gyakorlatban elterjedt helytelen eljárás szerint a kedvezőtől eltérő nedvességtartalomnál már elkezdik a talajmûvelést és az ennek eredményeként létrejött kedvezőtlen talajállapotot több sorral végzett mûveléssel igyekeznek helyrehozni, amely költségnövelő és talajromboló hatású, és nem biológiailag nem beéredett magágyat eredményez, hanem gyakorlatilag talajélet nélküli fizikai magágy alakul ki. A talajmûvelési problémáknak ez a halmozott, egymás hatását erősítő jelenléte azt eredményezi, hogy mûvelt talajaink szerkezete a mûvelés mélységében leromlik, tömörödése, fizikai degradációja fokozódik.



Negatív változások a talaj szerkezetében

• mûvelt réteg vastagságának csökkenése,

• a termőréteg elvékonyodása,

• a talajtömődöttség fokozódása,

• a pórustérfogat kedvezőtlen irányú változása,

• a tárcsatalp és eketalpréteg megjelenése.



Következmény

• a talaj vízgazdálkodása leromlott,

• a tápanyagszolgáltató képesség csökkent,

• a mikrobiológiai aktivitás csökken



Ezen hibák megszüntetésére egy új talajhasználati eljárást dolgoztak ki az 1970-es évektől az USA-ban. A módszer lényege, hogy minél kevesebb menetben, de jó minőségben végezzük el a vetőmag talajba juttatását úgy, hogy közben biztosítsuk a megfelelő feltételeket a keléshez és a növény fejlődéséhez. Ennél az eljárásnál nem mûveljük az egész területet (ami 1 ha talaj 25 cm mély szántásánál 2500 m3/ha talaj megmozgatását jelenti), hanem csak a vetőmag közvetlen környezetét, az úgynevezett magcsatornát mûveljük.

Szabadföldi kísérletein, illetve az intézetünkben rendelkezésre álló nagy térfogatú súlyliziméteres mérőrendszer lehetővé teszik a hagyományos talajmûvelési eljárásokat perspektivikusan felváltó, csökkentett menetszámú, energiatakarékos mûvelés alkalmazásának tudományos megalapozását, azoknak a talaj víz- és hőforgalmi tulajdonságaira gyakorolt hatásainak számszerûsítését.

A redukált talajmûvelésre alapozott mûvelet-, energia- és költségtakarékos termesztéstechnológia kialakítása, fejlesztése érdekében nagyüzemi körülmények között vizsgáljuk a lazításra alapozott, forgatás nélküli talajmûvelést és annak üzemi kihatásait. Ez az eljárás speciális talajmûvelő eszközöket igényel, amivel a talajtaposás során fellépő tömődöttséget megszüntetjük (pl. JD-510 Disk Ripper tárcsás középmélylazító) és a speciális direktvetőgépek (pl. JD-750A gabonavetőgép, JD.1750 vagy 1760 szemenkénti direktvetőgép), amelyek szerkezeti megoldásuknál fogva mûveletlen talajon is képesek a megfelelő magcsatorna kialakítására.



A kisújszállási területünkön a K8 táblában 24 ha-on három, egyenként 8 ha nagyságú területet alakítottunk ki, amelyek az alapvető talajmûvelési beavatkozások tekintetében teljesen eltérnek egymástól az alábbiak szerint:

• 2–3 évenkénti lazításra alapozott, direktvetéssel a talajvédő mûvelt réteg kialakítását célzó mûvelési eljárás,

• 2–3 évenkénti lazításra alapozott, tárcsával történő alapmûvelést követő hagyományos magágykészítési és vetési módszer használata,

• hagyományos, forgatásra alapozott talajmûvelés és talajhasználat.



A redukált talajmûvelési eljárás hatása a talaj tömődöttségére és nedvességtartalmának alakulására a tenyészidőszakban

Összehasonlítva a JD-510 tárcsás középmélylazítóval és IH 7,2 tárcsával végzett őszi talajelőkészítést, látható az új eljárás kedvezőbb lazító és nedvességmegtartó hatása a tenyészidőszak végén, ami jó esélyt biztosít az új eljárással előkészített talajon termesztett őszi búzának a tájkörzetünkre jellemző, az érést megelőző aszályos időszak terméscsökkenés nélküli elviselésére (1. és 2. ábra).

Megfigyelhető, hogy a talajnedvesség görbéje vetés után szorosan egymás mellett fut, míg a penetrációs ellenállás görbéi a Disk Ripperrel történt talajelőkészítés esetében a 28–30 cm mélységig lényegesen lazultabb talajra utalnak, mint a tárcsás előkészítés esetében. A feltûnő különbség a 2. ábrán figyelhető meg, ahol a Disk Ripperrel mûvelt talaj nedvességtartalma sokkal kedvezőbb, így a búza érésének végső fázisában is megfelelő a talaj vízszolgáltató képessége, ezzel a növény jobban át tudja vészelni az ebben az időszakban gyakran fellépő légköri aszályt.

Terméseredményre gyakorolt hatás

A talajmûvelési kísérlet elmúlt nyolc évének terméseredményeit a táblázat tartalmazza.

Megállapítható, hogy a vizsgált időszakban a redukált talajmûvelési eljárás alkalmazása a vizsgált növényeknél biztosította a gazdaságos termesztés agrotechnikai feltételeit és nem eredményezett számottevő termésdepressziót. A redukált mûveléssel elért költségmegtakarítások fedezték a terméskiesésből adódó árbevételkiesést és csökkentették a mûvelés során fellépő talajterhelést.



Költségmegtakarítás

Hagyományos vetőágykészítés gépimunka-többletköltsége kalászos kulturánál kapás elővetemény után az alábbiak szerint alakult:

• Két sor tárcsa: 10 652 Ft/ha

• Gyûrûshenger: 3 817 Ft/ha

• Kombinátor: 5 647 Ft/ha

Összesen: 20 116 Ft/ha



Hagyományos vetőágykészítés teljes üzemeltetési többletmunka-költsége kapás kultúránál, kalászos elővetemény után pedig az alábbi összetevőket tartalmazza:

• Tarlóhántás: 3995 Ft/ha,

• Lezárás: 3888 Ft/ha,

• Őszi szántás 22–25 cm: 17 000 Ft/ha,

• Szántáselmunkálás: 5426 Ft/ha,

• Fogasolás: 4697 Ft/ha,

• Vetőágykészítés kombinátorral: 5658 Ft/ha

Összesen: 40 664 Ft/ha



A költségmegtakarítás számításnál a térségben elfogadott bérmunkatarifákat vettük alapul.

A költségmegtakarításon kívül a redukált talajmûvelési rendszerek további előnye, hogy a felsorolt munkamûveletek talajszerkezet-romboló hatása is elmarad, illetve a talajmûvelési beavatkozások ezen a mûvelésre érzékeny talajokon is megfelelő időpontban elvégezhetőek.

Folyékony tüzelőanyag megtakarítás

A talajmûvelési beavatkozások számának csökkenésével arányosan jelentkezik a megtakarítás a folyékony tüzelőanyag-

felhasználás területén is. Tapasztalataink szerint a jelzett munkamûveletek során a kísérleti területen kapás kultúrában a

3. ábrában foglaltak szerint alakult a hektáronkénti üzemanyag- fogyasztás.

A redukált talajmûvelés alkalmazásával csökken az üzemanyag-

fogyasztás (40–50 l/ha), csökken a költség és ezzel együtt a környezeti terhelés is.

Az új szemléletû talajhasználati rendszer technikai eszközeinek alkalmazásának tapasztalatait az alábbiakban foglalhatjuk össze:

• A JD-510 Disk Ripper tárcsás lazítóval még szélsőséges vízellátottsági körülmények között is megszüntethető a káros talajtömődöttség.

• A JD 750A gabona, JD 1760 és JD 1750 direktvető gépek kötött és víznyomásos talajokon is eredményesen alkalmazhatóak.

• A betakarítás során ügyelni kell arra, hogy a mellékterméket lehetőleg leszecskázva vagy szárzúzva egyenletesen terítsük el a talaj felszínén, ezzel biztosítva az egyenletes vastagságú talajtakaró réteg kialakulását, hogy annak hatása egyenletesen érvényesülhessen a teljes területen

• Az optimálisnál nedvesebb talajon végzett direktvetés – a magcsatorna szélének elkenődésével és az ennek következtében tökéletlen magtakarási mûvelettel, valamint a mag alatt káros eketalp réteghez hasonló kéregsáv kialakulásával – kedvezőtlen körülményeket teremt a mag takarásához, valamint a csírázáshoz.

• Csökken a talaj taposása, ezzel mérséklődik a talajszerkezet romlása, fizikai degradációja.

• Optimális időben tudunk mûvelni a kevesebb menetszám miatt.

• A káros eke és tárcsatalp megszüntetésével javul a talaj vízháztartása, csökken a belvízveszély és nő a mikrobiológiai aktivitás.

• Az új talajmûvelési eljárás bevezetése során a legtöbb problémát a növényvédelem során jelentkező új kihívások megoldása jelenti. Mivel ennél a mûvelési módnál a talajmûvelés gyomirtó hatása jelentősen mérséklődik, egyes esetekben elmarad, ezért új védekezési eljárásokat kell kidolgozni és bevezetni.

• Új és ígéretes megoldásnak tûnik az úgynevezett „zöld híd megszakításos módszer”, melyet a Magyarországon is jelenlévő egyik növényvédő szer gyártó és forgalmazó cég dolgozott ki. E módszer alkalmazásával a gyomnövények fejlődésének korai stádiumában elvégzett beavatkozással jó eredmény érhető el a gyomirtás területén.

Dr. Forgács Lajos

Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum

Karcagi Kutatóintézet