A teljesítményvizsgálatok másik típusa az úgynevezett ivadékvizsgálat, melynek keretében az ivadékok teljesítménye által a vizsgálati egyedek szüleinek teljesítményéről tájékozódunk.

A sertés ivadékvizsgálat egyik legfontosabb típusa a hízékonyság és vágóérték vizsgálat (HVT). Ennél a tesztnél a vizsgálat módszereit oly módon dolgozták ki, hogy a környezeti hatások a lehető legkisebb mértékben befolyásolják az eredményeket. A HVT keretében a – vizsgáló állomástól függetlenül – azonos az etetett takarmány összetétele is. A vizsgálat végén az egyedek testsúlya között maximum 4 kg eltérés lehet. Ezt követően a vizsgálati egyedeket levágják. Az értékelt tulajdonságok a teljesítményvizsgálati kódexben úgy vannak meghatározva, hogy azok rendkívül pontosan mérhetők.

A fentiek alapján nem meglepő, hogy a HVT értékmérők lényegesen nagyobb öröklődhetőséget mutatnak, mint az ÜSTV értékmérők, vagyis az ezekben tapasztalt változékonyságnak jóval kisebb hányadát okozzák környezeti hatások. Ennek ellenére érdemesnek tartottuk megvizsgálni, hogy az ivadékvizsgálat értékeléséhez használt matematikai-statisztikai modell javítható-e egy, eddig még nem kutatott környezeti hatás – a vizsgálat kezdeti testsúly – bevonásával.



Anyag és módszer

A vizsgálathoz használt adatbázis a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (korábbi nevén OMMI) által gyûjtött HVT adatokon alapul. A vizsgálatot a magyar nagy fehér hússertés (MNF) 1994–2005 közötti 7571 HVT adatai alapján végeztük. Az egyedeket 60 tenyészetből küldték be a vizsgálati állomásokra. A származást rögzítő pedigrében 13988 egyed szerepelt. A vizsgált populáció főbb statisztikai mutatóit az 1. táblázaton mutatjuk be.

A teljesítményvizsgálati adatok értékeléséhez a REML és BLUP módszereket használtuk. A módszerek alkalmazását a PEST (Groeneveld, 1990) és VCE (Kovac és Groeneveld, 2003) szoftverek tették lehetővé. A tulajdonságokat jellemző többváltozós egyedmodellben (modell I) az alábbi hatásokat vettük figyelembe: vizsgálat végén mért testsúly, vizsgálati év-hónap, ivar, tenyészet (ahonnan az egyedeket a vizsgálatra küldik), vizsgáló állomás, illetve egyed. Az egyedmodellt kiegészítettük a vizsgálat kezdetén mért testsúllyal (modell II), majd az értékelést ismételten elvégeztük.



Eredmények és megbeszélés

Az egyes környezeti tényezők hatásának nagyságára vonatkozó BLUP becslések közül – terjedelmi okok miatt – csak a vizsgálat kezdetén (2. táblázat) és a vizsgálat végén (3. táblázat) mért testsúly, valamint a tenyészetek hatását (ábrákon) mutatjuk be az értékelt tulajdonságokra vonatkozóan.

Az említett táblázatok alapján jól látható, hogy a vizsgálat kezdetén mért testsúly hatása, azaz a vizsgálatba állításkori testtömeg-eltérés hatása jóval meghaladja a vizsgálat végén mért testsúly (testsúlykülönbség) hatását. Az eredmények alapján például – amennyiben a vizsgálati egyedet egy kg-mal nagyobb testsúly elérése után vágják – az mintegy 0,5 kg-mal növeli a vizsgálat alatti összes takarmányfogyasztást. Ezzel szemben – amennyiben ugyanez az egyed egy kg-mal nagyobb testsúllyal kezdi meg a vizsgálatot – a várható összes takarmányfogyasztása csaknem 1,5 kg-mal lesz kevesebb.

A tapasztalt tendenciának a magyarázata abban keresendő, hogy a vizsgálat végén mért testsúlyra vonatkozóan a teljesítményvizsgálati kódex egy egyértelmûen meghatározott testsúly-tartományt jelöl meg elfogadható vizsgálati súlyként (103–107 kg). Ezzel szemben a vizsgálat kezdetére vonatkozó testsúlynak nincs meghatározott tartománya. A teljesítményvizsgálati kódex csupán a beszállított malacok súlyának maximumát (34 kg) rögzíti, illetve annyit közöl, hogy azokat legkésőbb 77 napos korukig kell a vizsgálati állomásra szállítani. Ezek alapján nem meglepő, hogy a vizsgálat kezdetén mért testsúly sokkal nagyobb szórást mutat (1. táblázat), mint a vizsgálat végén mért testsúly. A vizsgált egyedek között a vizsgálat kezdetén mért testsúly tehát igen nagy változékonyságot okoz, ami az egyes tulajdonságokban elért eredményeket is befolyásolja.

Korábbi vizsgálataink során az volt az általános tapasztalat, hogy a vizsgálati állomásra szállított malacok fejlettségét, testsúlyát és egészségi állapotát leginkább a „szállító telep” általános miliője határozta meg. Tehát azt mondhatjuk, hogy még a központi ivadékvizsgálatban is a telephatás a környezeti hatások között az egyik legjelentősebb, tehát a vizsgált tulajdonságokat nagymértékben befolyásolja. A telephatás nagyságát az 1–4. ábrán mutatjuk be.

 

Az ábrákon jól látható, hogy a vizsgált tulajdonságok többségében, de főleg a növekedési erélyt kifejező hízlalási napok számában a tenyészetek hatásának nagysága a vizsgálat kezdetén mért testsúlynak a kiértékelésbe való bevonása után (modell II; jelölése: fekete kör) jelentősen csökkent. Ezek alapján megállapítható, hogy a sertés teljesítményvizsgálati kódexben célszerû lenne a vizsgálat kezdetén elfogadható testsúlytartományt a jelenleginél pontosabban meghatározni.

Dr. Csató László–Vígh Zsófia–Gyovai Petra

–Nagy István–Farkas János