Cseresznye - és meggyfák korai pusztulása

Agro Napló
Cseresznye- és meggyültetvényekben az idõjárás hatására egyik napról a másikra súlyos következményekkel járó, baktérium vagy gomba okozta járványok léphetnek fel.

Egyes években váratlan rovar felszaporodás, gradáció okoz gondot. Ilyen esetekben általában ősszel derül ki, hogy milyen veszteséget jelentett egy elmulasztott védekezés, a helytelen növényvédelmi terv, vagy a permetezések teljes elhagyása. A legnagyobb kárt azonban a fák korai, hirtelen, „gutaütés-szerû” elhalása, a fák korai pusztulása okozza.

 

A fák vegetációs időben történő kipusztulásának az apoplexiának két formája van

Az egyik esetben, ha az alany is elpusztult, a talajszint alatt kell keresni a pusztulás okát. Egyszerûbb a károsító meghatározása, ha a fa kiásása után megtaláljuk a cserebogár pajorok rágásának a nyomát a gyökereken, vagy a kószapocok rágását a gyökérnyakon. Nehezebb a diagnózis, ha csak azt tapasztaljuk, hogy a vékony gyökerek deformálódtak, megvastagodások, gubacsok találhatók rajtuk, vagy a gyökereken nincs hajszálgyökér, vagyis hiányzik a felszívó öv. Ebben az esetben, talajban élő fonálféreg károsításra, vagy a gyökérkéreg alatt élő gyökérgombára gyanakodhatunk. A fonálféreg kimutatása vékony gyökereket is tartalmazó talajminta, a gyökérgombák kimutatása gyökérmintákból történik. Nagyon sok fonálféreg vírusterjesztő, ezért a veszélye még nagyobb.

A másik esetben a kipusztult fa tősarjból, gyökérsarjból kihajt, tehát az alany egészséges. Ebben az esetben a károsítót a föld fölött, a hajtásrendszeren kell keresni. A pusztulást okozhatta súlyos sérülés, baktériumos vagy mikrogombás fertőzés, de a metszés helyén, vagy roncsolt sebzésen megtelepedő farontó taplógomba is. Ez a cikk a földfeletti hajtásrendszer, a törzs és vázágak fertőződésével és hirtelen pusztulásával foglalkozik.



Sebparazita xilofág taplók

A pusztuló fák vastagabb ágait vagy a törzset elfûrészelve megfigyelhetjük az álgeszt képződést és kezdeti revesedést. Ezt a szimptómát általában xilofág bazidiumos nagygombák, közismert nevükön a taplók okozzák. Nagyon fontos a pontos diagnózis, mert csak a kórokozó ismeretében lehet felmérni a betegség várható terjedését és a védekezés lehetőségeit. Mivel a gyümölcsfák oltása, szemzése „sebészeti beavatkozás” sebzést okoz, nagyon fontos a fertőzésmentes alany és nemes felhasználása, a higénikus faiskolai munka. Amennyiben nem ellenőrzött törzsültetvényből gyûjtik be a szemzőhajtásokat, vagy oltócsapokat a rügypikkelyek alatt vagy a rügyek felülete fertőzött lehet réteggombával. Eszközeinkkel, metszőollóval, szemző-, oltókéssel is fertőzhetjük a sebfelületeket. A fiatal cseresznye- és meggyfák pusztulási okait vizsgálva, az elmúlt 5 évben leggyakrabban a borostás réteggomba (Stereum hirsutum) és a lilás réteggomba (Chondrostereum purpureum) indítja el. Ezek a taplógombák nagyon lassú fejlődésûek, a szemzéshelyen megtapadva egy ideig nem akadályozzák a nemes szem forradását, és a kalluszosodást. Csak évek múlva erősödik meg annyira, hogy a termelt mikotoxinja a fa fejlődésének akadályozója, majd pusztítás okozója lesz. A Stereum hirsutum mikotoxinja, a sejtfalak feloldásával, intenzív mézgásodást, a Chondrostereum purpureum mikotoxinja a levelek ólomfényûségét okozza. A kórokozót azonban nem könnyû kimutatni, meghatározni, mert a bazidiumos gomba termőteste gyakran csak a már elpusztult faanyagon fejlődik ki. Az elszáradt fákon nagyon gyakori és a nyesedéken is gyakran kifejlődik a hasadtlemezû gomba (Schizophyllum commune). Ez a feltûnő fehéres szürke termőtestek sokaságát kifejlesztő tapló ugyan lehet parazita, de általában nem az első a sorban. Mindig más gomba által már megtámadott, vagy éppen lemetszés miatt száradó, elszáradt ágakon kezdi meg a fehér revesítését.



Sebparazita mikrogombák

Csapadékos években tapasztalható, hogy korábban jó kondíciójú, előző évben bő termést adó fák ágai száradnak, a törzsek, vastagabb ágak kérge elszíneződik, lehámlik, majd rákosodik. A részletes vizsgálat felderítheti, hogy a vékonyabb ágakon, de a törzs és vastagabb vázágak kérgén is található ágrákosodást, ágszáradást Nectria és Leucostoma fajok fertőzése okozta. Ezek a kéregrákosodást okozó mikrogombák sebparaziták, elsősorban faiskolában, vagy telepítés után, a szemzéshelyen fertőzve, fiatal korban pusztítják el a gyümölcsfákat. Egyes, vékonyabb ágak elszáradását, az átoltás sikertelenségét ugyan okozhatják, de a vastag vázágakat, törzset csak más kedvezőtlen körülmények között, a fák gyengültségi állapotában képesek elpusztítani. Ilyen meglepetésszerû károsodást tapasztaltunk egy fiatal, 3 éve telepített meggyesben. A rovarkártevők közül szinte minden vizsgált fán előfordultak a szúbogarak okozta lyukak a törzseken. A szúbogarak a sínylődő fákat keresik fel, a fakadó rügyeket rágják, majd befúrnak vesszőkbe, ágakba, törzsbe és járataikba helyezik el tojásaikat. A tojásból kikelő lábatlan lárvatípus, a kukac rágásával tovább károsítja a megtámadott fát. Cseresznye- és meggyfákon a nagy kéregszú (Scolytus mali), a kis kéregszú (Scolytus rugulosus) és a púpos szú (Xyleborus dispar) előfordulása és károsítása a leggyakoribb. A Scolytus fajoknak évente két nemzedéke van, májusban-júniusban és július-augusztusban érdemes figyelni a rajzásukat. Az apró lyukakkal borított kérget levágva a kéreg és a fatest között találjuk meg a járatokat. A kis kéregszú járatai keresztezik egymást, a nagy kéregszú járatai egymástól mindig azonos távolságban vannak. A Xyleborus fajnak évente csak egy nemzedéke van. A megtermékenyített nőstény telel át, és májusban számíthatunk a rajzásra és tojásrakásra. A púposszú járatai a fatestben vannak. Az anyajárat egy évgyûrû ívét követi, ebből elágazó további járatok egymással és a faággal, vagy törzzsel is párhuzamosak. A lárvák a járatokban tenyésző gombaszövedéket fogyasztják. Az ágat vagy törzset felvágva a Monilia candida gomba micéliumát találjuk a járatokban. A szúbogarak veszélye fokozódik, ha a közelben elhanyagolt idős gyümölcsös, nyesedékhalom, vagy erdő van. A vegyszeres védekezés akkor hatásos, ha figyelemmel kísérjük a lárvák fejlődését és a bogarak rajzásakor rovarölő készítménnyel permetezünk. A védekezésben nagyobb jelentősége van a permetezés időpontjának, mint a rovarölő szer hatóanyagának. A fák felületén érési táplálkozást folytató bogarak ellen bármelyik, rágó kártevők ellen javasolt készítmény hatásos, a már fatestben élő lárvák és bábozódó bogarak ellen nincs eredményesen használható készítmény. A szúbogarak okozta sérüléseken sebparazita kórokozók támadtak. A helyszíni szemlén leggyakoribbnak a leukosztómás ágelhalást okozó Leucostoma cincta mikrogombát és a cseresznye-meggyen hazánkban ritkán előforduló, a fás részek elhalását okozó Nectria cinnabarina narancssárga, korál színû szemölcsszerûen kiemelkedő sztrómáit. Ez a kórokozó általában az alma és a körtefák, esetenként a kajszi ágelhalásának az okozója. Eddigi tapasztalataink szerint a gomba kórfolyamata olyan gyors, hogy a fertőzött ágak elhalnak, mielőtt rákosodás kialakult volna. Egy rokon gombafaj, a Nectria galligena ugyan okozhat hosszú lefolyású, krónikus ágrák betegséget, de ez a faj nem fertőzi csonthéjas gyümölcsfáinkat. Ezért volt számunkra szokatlan a kezdetben durván „piszkosnak” tûnő, majd deformálódott héj, később zárt, majd nyílt rák keletkezése. A laboratóriumban azonban minden ágdarabon, ami a fenti tünetet mutatta, kifejlődött a határozáshoz szükséges sztroma.

Jogos a kérdés, hogyan vált ilyen gyakorivá ez a Prunus-fajokon ritka kórokozó a fiatal meggyültetvényben? A magyarázat feltehetően gyengültséget okozó állapotban, körülményben keresendő. A helyszín ismeretében lehet erre utólag következtetni. Lehet egy késői telepítés, mélyültetés, száraz, aszályos vagy éppen egy hosszabb ideig tartó vízállásos időszak, ami a fák fonnyadásához vezetett. Az ilyen körülmények okozta fonnyadás, még reverzibilis, ha öntözünk, vagy elvezetjük a pangó vizet, és permetezéssel védjük a fákat a gyengültségi parazitáktól. A vizsgált ültetvényben a fonnyadás hatására szúbogarak támadták meg a fákat, és érési táplálkozásuk, majd tojásrakásuk nyomán fertőzött a sebparazita, Nectria cinnabarina és Leucostoma cincta mikrogomba.

A pusztulás okának megállapítása még egyetlen fa esetében is fontos, mert csak a vizsgálat eredménye alapján lehet eldönteni, hogy pótolható-e a kipusztult fiatal oltvány vagy a már termő gyümölcsfa. A gyümölcstermesztőnek fontos azt is tudni, hogy számíthat-e járvány kialakulására, vagy a beteg, elpusztult fát kivágva, eltávolítva megelőzhető a további fertőződés. A pusztulás okainak felderítése, a diagnózis felállítása után lehet csak védekezési javaslatot adni, „növényvédő szer receptet felírni.”

 

 



 



 



Dr. Véghelyi Klára

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?