A felvehető nitrogén meghatározásának jelentősége kisebb, mert mennyisége időszakonként is erősen változó, és feltáródása a biológiai folyamatok alakulásának függvénye.
A növények szükségletét meghaladó foszfor és kálium tápelem mennyiség alkalmazásánál a talajban az illető tápanyag-készletének növekedése tapasztalható. A növények által fel nem vett foszfor és kálium a talajban akkumulálódik, növelve annak nemcsak összes, hanem könnyen oldható tápanyag-tartalmát is. Az így felhalmozódott tápanyagnak még évek múlva is kedvező utóhatása tapasztalható. A növények szükségletét meghaladó mûtrágya alkalmazásánál a kijuttatott hatóanyag a trágyázás időpontja után még jó ideig megmarad alkalmazásának helyén. A rendszeres mûtrágyázás nyomán, amennyiben több tápanyagot juttatunk ki, mint amit a növénnyel kivonunk, a talaj fokozatosan gazdagodik e tápelem vonatkozásában.
A talajban visszamaradt foszfor és kálium mennyiségének becslése a talaj egyszerûsített tápelem-mérlegének felhasználásával történik.
A talajba került foszfor- és kálium mûtrágya/szervestrágya hatóanyag mennyiség további sorsát elsősorban a termesztett növények tápelemfelvétele befolyásolja. Ennek figyelembevételére használjuk a foszfor- és kálium tápelem-mérleg egyenleg fogalmát és értékeit, amit a talajba adott mûtrágya/szervestrágya hatóanyag mennyiség és a termesztett növényekkel onnan felvett tápelem mennyiség különbségéből számítunk ki. Az így számított és ténylegesen a talajba maradt mûtrágya hatóanyag mennyiség a későbbi években hasznosítható a növények számára, de kimutathatóságát további tényezők erőteljesen befolyásolhatják. Elsőként az alkalmazott oldószer (esetünkben AL oldószer), illetve a vizsgált tápelem talajtulajdonságoktól függő oldhatóságát kell említeni. Jelen esetben más és más oldhatóságot – sőt ezen felül növényi felvehetőséget mértek meszes, illetve nem karbonátos és a kötött, illetve laza talajokon. Modellkísérletben megállapították, hogy az AL-oldható foszfortartalom azonos mûtrágyamennyiség hatására sokkal nagyobb mértékben növekedett meg a laza és karbonátos talajokon, mint a kötött és savanyú talajokon. Természetesen ez a másik oldalról közelítve is igaznak bizonyult ugyancsak modellkísérletben. Eszerint a növényi felvétel ott csökkentette nagyobb mértékben a talaj AL-oldható foszfortartalmát, ahol annak mûtrágyázás hatására bekövetkezett növekedése a nagyobb volt, vagyis a laza és karbonátos talajokon. A mûtrágyázás hatására történő AL-oldható foszfortartalom-növekedés és a növény foszforfelvétel hatására történt AL-oldható foszfortartalom-csökkenés között lineáris összefüggést találtunk. Az összefüggés nemcsak a foszfortartalom, hanem a káliumtartalom esetében is lineáris a mérleg-egyenleg tartomány nagy pozitív, valamint kisebb negatív értékeinél. Nagyon nagy negatív mérlegtartományban megszûnik a linearitás és különösképpen az AL-oldható kálium tartalom már nem csökken tovább lineárisan, hanem egy állandó értékhez tart (1. ábra).
Modellkísérletben azt is bemutattuk, hogy a talajban maradt foszfor mûtrágya hatóanyag mennyiség kimutathatósága és ezzel együtt növényi felvehetősége az idővel csökkent. A csökkenés mértéke elsősorban a hatóanyag mennyiség nagyságától függ. Kisebb foszforadagok esetében a csökkenés lineáris, nagyobb adagoknál sokkal erőteljesebb, exponenciális vagy hiperbolikus. Az időtényező jelentős mértékben kiküszöbölődik, ha több éves szántóföldi tartamkísérletekben vizsgáljuk a jelenséget.
A talaj felvehető foszfor- és káliumtartalmának meghatározása hazánkban hivatalosan az AL-módszerrel történik.
Kivonószerként 3,75 pH-jú ammóniumlaktát-acetát oldatot alkalmaznak. Előnye a viszonylag jó reprodukálhatóság, a gyors, nagy sorozatokban végezhető elemzés. Azonos foszfor- és kálium mûtrágya adag hatására különböző termőhelyeken, különböző mértékben növekedik meg a talaj AL-oldható foszfor-
és káliumtartalma. Az egységnyi, 10 mg/kg AL-P2O5, illetve AL-K2O-tartalom növeléséhez szükséges foszfor-, illetve kálium mûtrágya mennyisége a talajtulajdonságoktól és a mûtrágya adagjától függően igen eltérő lehet. A talajgazdagító foszfor- és kálium-mûtrágyázás módja lehet évenkénti (lassú, fokozatos), illetve feltöltő (melioratív) adagú mûtrágyával végzett gyors feltöltés. Közgazdasági okok miatt a fokozatos feltöltést tartják célravezetőnek (2. ábra).
Emiatt elsősorban azon tartamkísérletek eredményeit vettük figyelembe, amelyek a lassú feltöltés hatására alakultak ki. Vizsgálataink szerint a talajok P-feltöltődése egyenesen arányos a talajhoz adott P-mennyiséggel, illetve a P-mérleggel. Az AL-P változását a mérleg függvényében ábrázolva, a kapott egyenes meredeksége mind a pozitív, mind a negatív P-mérleg tartományokban azonos. Az OMTK keretében végzett kísérletek talajvizsgálati adatai alapján megállapították, hogy valamennyi kísérleti helyen a rendszeres foszformûtrágyázás hatására a talaj foszfortartalmában különbségek alakultak ki, amelyek nagysága szoros összefüggésben van a kísérlet során kiadott foszfor mûtrágya mennyiséggel és a foszformérleggel. A talajban maradt foszfor mûtrágya adaggal lineárisan változott a talaj AL-oldható foszfortartalma és a változás ilyen összefüggése szorosnak és megbízhatónak mutatkozott.
Az AL-P mennyiségben bekövetkezett növekedés a karbonátos talajoknál minden esetben nagyobb volt, mint a nem karbonátos talajoknál. A nagyüzemi mezőgazdasági gyakorlat és a kutatási eredmények az AL-oldható kálium mennyiségének változásában hasonló összefüggéseket bizonyítanak. Kötött talajokon nagyobb mûtrágya adagokra van szükség egységnyi AL-oldható K-tartalom növeléshez, mint laza, kisebb agyagtartamú talajokon. Az AL-oldható káliumtartalom változását a K2O mérleg függvényében ábrázolva kapott egyenes iránytangense mind a pozitív, mind a negatív tartományban azonos. A talaj káliumfeltöltődése egyenesen arányos a talajhoz adott kálium mennyiségével, pontosabban a K-mérleggel. Számos vizsgálati eredményt gyûjtöttünk össze a talaj AL-P2O5, -K2O tartalmának egységnyi (10 mg/kg) növeléséhez szükséges mûtrágya mennyiség, pontosabban mérleg egyenleg értékekről különböző talajtípusokon. Felhasználtuk az 1966/67-ben beállított Egységes Országos Mûtrágyázási Tartamkísérletek és más tartamkísérletek eredményeit. A választott helyszínek és talajféleségek jól reprezentálják a magyar talajviszonyokat.
A vizsgálati értékek a talaj szántott rétegére vonatkoznak, mivel mindkét tápelemre jellemző, hogy a hazai klíma alatt a mûtrágyák legnagyobb része a talaj mûvelt rétegében marad. Ugyanakkor a kálium esetében érdemes lenne a mélyebb rétegekben lévő káliumtartalmat is figyelembe venni (1. és 3. ábra).
Az egységnyi talajvizsgálati érték növeléshez szükséges mérleg a talajtulajdonságoktól függően eltérően alakul. A foszfor vizsgálatakor határozott összefüggés mutatkozik a talaj karbonát-tartalma, valamint pH-ja és a 10 mg-al történő növekedéshez szükséges tápelem-mérleg mennyisége között. A kis pH-jú talajokon több, nagy pH-jú talajokon kevesebb foszfor mûtrágya hatóanyag szükséges az AL-P2O5 tartalom 10 mg/kg-mal történő növeléséhez. A kálium esetében az agyagtartalom áll szoros összefüggésben az egységnyi felvehető káliumtartalom növeléséhez szükséges mûtrágya mennyiséggel. A számos vizsgálati eredmény átlagértékei foszfor esetében karbonátos, laza talajon 116 kg P2O5/ha, nem karbonátos, kötött talajon pedig 216 kg P2O5/ha voltak. Kálium esetében karbonátos, laza talajokon 157 kg K2O/ha, nem karbonátos, agyagos talajon pedig 293 kg K2O/ha elemmérleg, illetve mûtrágya hatóanyag mennyiség volt szükséges 10 mg AL-P2O5, illetve 10 mg AL-K2O/kg talaj növekedéshez. A talajban maradt mûtrágya hatóanyag mennyiség és a felvehető tápelem-tartalom között kapott összefüggés fordítva is igaz. Vagyis a talajvizsgálati eredmények alapján következtetni lehet a többletként adott, a növények által fel nem vett mûtrágya hatóanyag mennyiségére. Ha sok tápanyag halmozódik fel a talajban, a növények egy újabb trágyázásra nem, vagy alig reagálnak. A várható mûtrágyahatás megszûnésének helye karbonátos, laza és nem karbonátos, kötött talajokon eltérően alakul. A tápanyag-gazdálkodásban és szaktanácsadásban ismert, a talaj tápelem-ellátottsági kategóriáit bemutató táblázatok alapján a mûtrágyahatás megszûnése foszfor esetében karbonátos talajon 150, nem karbonátos talajon 120 mg/kg AL-P2O5 tápelem tartalom értékeknél várható. Káliumnál ez karbonátos, laza talajon 150, nem karbonátos, kötött talajon 200 mg/kg AL-K2O értékeknél várható. Gyakorlatilag ezek az értékek a talaj közepes ellátottságának felelnek meg. Amennyiben a talaj tápelem-tartalma ennél nagyobb, azonos termésmennyiség eléréshez kevesebb mûtrágya kijuttatására, vagy nagyon jó viszonyok között a mûtrágyázás elhagyására is lehetőség van.
Dr. Füleky György
