Az egész stratégia egy rendszert képez, amely a következő lépésekből állhat össze:



1. Az állatállományt veszélyeztető kórokozók meghatározása

A folyamatos állatorvosi ellenőrzések, az élő és elhullott állatok klinikai és laboratóriumi vizsgálatai, a környék járványügyi helyzete, a megelőző időszakokban előforduló betegségek általában elég támpontot adnak arra nézve, hogy milyen kórokozók behurcolása és elszaporodása ellen kell védekeznünk.

A kórokozók ellenálló képessége a különböző fertőtlenítő hatóanyagokkal szemben nagyon különböző. Érdemes ezért olyan gyári készítményt használni, amelyek összetételét kémikusok optimalizálták, független hatóságok mikrobiológiailag teszteltek, méghozzá a gyakorlati körülményeknek leginkább megfelelően. Ilyenek, a Magyarországon is törzskönyvezett Germicidan FF, és Germicidan Iodes fertőtlenítő készítmények az Anti-Germ cégtől, amelyek bizonyítottan hatékonyak még a legellenállóbb mikroorganizmusokhoz tartozó burok nélküli vírusok ellen is (pl. Gumboro-, Parvo-, és Circo vírusok).



2. A fertőzésveszélyes helyek (Critical Control Points) meghatározása

Az állattartó telepek vonatkozásában itt általában a következő helyek szerepét kell megvizsgálni:

3. A fertőzési nyomás határértékeinek mérése és meghatározása

A könnyebb kivitelezhetőség érdekében általában nem a kórokozók, hanem az összes aerob csírák számát határozzák meg 1 cm2 felületre vonatkoztatva. Az értékelhetőség alapja az a feltételezés, hogy ha sikerül csökkenteni az össz csíraszámot, a jóval kisebb számban jelenlévő kórokozók száma is csökken. Ez persze csak akkor lesz igaz, ha megfelelően széles hatásspektrumú fertőtlenítő szereket (pl. Germicidan FF, és Germicidan Iodes) használunk.



4. Monitoring

Az Állategészségügyi Intézetek adnak a mintavételekhez tamponokat és oldatokat, amelyben a tamponminta biztonságosan a laboratóriumba küldhető. Hogy a véletlen szerepét csökkentsük, legalább 30 mintát érdemes venni ólanként.

Az eredmények rendkívül eltérőek lehetnek az eredeti, tisztítás előtti kiindulási csíraszám és a fertőtlenített felületek minősége szerint. Célszerû tehát a következő négy mintavételi csoportot felállítani a következők szerint:

• beton padozat, falak, lábazatok

• erősen porózus felületek, pl. fa (de ilyen lehet a rossz állapotú beton is!)

• berendezések (etetők, itatók, szellőzők)

• mozgatható berendezések (pl. etető kocsik)



Az eredményességet szintén befolyásolhatja még a környezeti hőmérséklet, a felhasznált anyagok hatékonysága, koncentrációja, és a behatási idő. A laboratóriumok is különböző eljárásokat alkalmaznak, különböző hatékonysággal.

Ezért az eredmények leginkább a telep saját, korábbi eredményeivel összehasonlíthatóak, ha a megfelelő számú mintákat mindig ugyanazokról a kritikus helyekről veszik, hasonló módszerrel és körülmények között, és ugyanabban a laboratóriumban vizsgáltatják.

Átlagos viszonyítási alapként azért a következő össz csíraszám értékeket érdemes figyelembe venni, mint elérendő célt a fertőtlenítés után:

5. Korrekció

Amennyiben elégtelen a fertőtlenítés utáni eredmény, vagy a korábbi saját vizsgálati értékeinkhez viszonyítva romlás következett be, meg kell ismételni a fertőtlenítést, különös tekintettel a következő tényezőkre:

• egyes szereknél a használati utasításban megadott oldat-koncentrációk lehet, hogy túl optimális laboratóriumi körülmények között lettek meghatározva, erősebb szennyezőanyag-terhelésnél, kemény víz esetén, vagy alacsonyabb hőmérsékleten nagyobb koncentrációjú fertőtlenítő oldat alkalmazására lenne szükség;

• használjunk olyan készítményeket (pl. Germicidan FF plus), amelyek laboratóriumi tesztjei a gyakorlati feltételeket leginkább megközelítő módszer szerint készültek. Ilyen a német állatorvosi társaság – DVG – mikrobiológiai vizsgálati protokollja, ahol nemcsak szuszpenziós teszteket, hanem ún. csírahordozásos teszteket is végeznek. Itt a fertőtlenítő szernek nemcsak a mikroorganizmusokat teljesen körülvevő oldatban kell hatnia, hanem a különböző felületekre rászáradt és beszívódott csírákat is el kell pusztítania;

• a leggyakoribb hiba az istállók fertőtlenítésénél, hogy előtte nem tisztítják meg a felületeket hatékony, detergenseket is tartalmazó tisztító szerekkel. Még a szerves anyagok jelenlétére kevésbé érzékeny készítmények (pl. Germicidan FF plus) esetében is sokkal jobb eredményt kapunk, ha a szemmel nem mindig látható szennyeződéseket is előzetesen lemossuk. A tiszta víz nem elegendő ehhez, mint ahogy a zsíros tányérok elmosogatásához sem. Az Anti-Germ cég széles választékát nyújtja a szennyeződés típusának legmegfelelőbb tisztító szereknek (Ferropurin, SR C 50, SR S 15, Sintex).



6. Dokumentálás

A higiéniai intézkedések dokumentálása nem felesleges adminisztráció. A felhasznált anyagok adatai, az alkalmazás körülményei, a mikrobiológiai eredmények feljegyzése lehetőséget adnak az intézkedések hatékonyságának ellenőrzésére és folyamatos javítására.

Dr. Sághy Tibor állatorvos

Értékesítési és Technológiai Menedzser,

Anti-Germ Austria