E növények termesztése történhet fő- és másodvetésben. A fővetés a hazai és nemzetközi gyakorlatban egyaránt kevéssé elterjedt, Magyarországon előzménye a másodvetésû zöldtrágyanövények termesztésének van. Jelen cikkben a másodvetésû zöldtrágyanövények termesztésének sikerét megalapozó talajmûvelési technológiáit mutatjuk be.
A zöldtrágyanövények termesztését követően bedolgozott növényi részek javítják a talaj fizikai és biológiai állapotát, a tápanyag-gazdálkodást, hozzájárulnak a szerves anyag mennyiségének növeléséhez, védik a felszínt az eróziótól és a deflációtól. Intenzív gyökérnövekedésük révén biológiai lazító hatást fejtenek ki a talajban, csökkentve ezzel tömör záróréteg kialakulásának az esélyét. Másodvetésben termesztve – különösen csapadékos évjáratban – mérséklik a tápanyagok kimosódását. Elsősorban a nitrogént veszik fel nagy mennyiségben, amely az utónövény számára közvetlenül hasznosíthatóvá válik. A pillangós virágú növények a légköri nitrogén megkötése révén növelik a talaj tápanyagtartalmát. A nem pillangósok tápanyag-gazdálkodási szempontból jótékony hatása is kimutatható, ugyanis a talajban lévő, a növények számára közvetlenül nem hasznosítható tápanyagformákat könnyen felvehetővé alakítják. Egyes növények (pl. mustár, olajretek) mélyre hatoló, vastag karógyökerükön keresztül a felső talajrétegbe hozzák fel a tápanyagokat, ami az utónövény táplálóanyag-felvételét könnyíti meg. A mustár, az olajretek a cukorrépában, burgonyában és gyökérzöldségekben gyakori talajlakó fonálférgek elleni biológiai védekezésben is hatásos módszerként szolgálhat. Egyes zöldtrágyanövényeket az állati takarmányozás változatosabbá tételében is alkalmazhatják. Ebben az esetben a zöld növényi részek bizonyos hányadát levágják, és frissen vagy silózással tartósítva etetik fel az állatokkal.
A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program keretében mintegy másfél millió hektár mûvelt terület kapott támogatást 2005-tel kezdődően. Ezeken a területeken bizonyosan néhány éven belül jelentős felfutást lehet tapasztalni, különösen a másodvetésû zöldtrágyanövények termesztése terén, de kedvezőtlen adottságú területeken a fővetésû termesztésnek is lehet létjogosultsága.
A Szent István Egyetemen 2004-ben indítottuk be zöldtrágyanövény-termesztési programunkat, amelynek során fő- és másodvetésben egyaránt végezzük vizsgálatainkat barna erdőtalajon. A kutatások legfontosabb célja, hogy újabb tapasztalatokat kapjunk e növények gazdaságos termesztésével kapcsolatban, valamint kedvezőtlen termőhelyi és ökológiai feltételek között alkalmazható termesztéstechnológiát dolgozzunk ki.
A siker titka a talajmûvelés
Zöldtrágyázási céllal pillangós és nem pillangós virágú növényeket egyaránt termeszthetünk. A pillangósok közül elsősorban a csillagfürtnek savanyú homokon van hagyománya Magyarországon, de jó hatásfokkal termeszthető a somkóró, a bíborhere, a különböző bükkönyfélék akár keverék formájában is. Napjainkban azonban a legnagyobb sikere a nem pillangósoknak van, különösen a mustár, az olajretek és a facélia kedvelt a gazdálkodók körében. Ennek az az oka, hogy ezek a növények rendkívül gyors növekedésûek, viszonylag igénytelenek, és olcsó a vetőmagjuk. A levegő nitrogéntartalmát nem képesek megkötni, ugyanakkor nagy szerepet játszanak a tápanyagok mélyebb rétegbe mosódásának megakadályozásában, a talajfelszín védelmében, valamint a szerves anyag tartalom növelésében.
E növények hazai termesztésének sikerességét alapvetően meghatározza a talajmûvelési technológia és a vetés időzítése. Másodvetésû zöldtrágyanövényt nyáron lekerülő elővetemények (gabonafélék, borsó, repce) után termeszthetünk, ugyanis egyrészt időre van szükség a talaj előkészítéséhez, másrészt a vegetációs időszakból elegendő időnek kell rendelkezésre állnia a növények fejlődéséhez. A talajmûvelésnek két alapvető követelménynek kell megfelelnie: egyrészt a lehető legköltségkímélőbb megoldásra van szükség, ugyanis közvetlen bevételt a zöldtrágyázás nem eredményez, másrészt törekedni kell a talaj nedvességveszteségének csökkentésére. Az elővetemény lekerülését követően azonnal el kell végezni a tarlóhántást és a felszín elmunkálását. Mivel hazai viszonyaink között a nyár többnyire száraz, aszályra hajlamos, ezért különösen ügyelni kell arra, hogy a lehető legtöbb nedvességet a talajban tartsuk, illetve minimálisra csökkentsük a párolgási veszteséget. Ezt szolgálja a szakszerûen elvégzett tarlómunka. Tarlóhántás hiányában az esetek többségében a zöldtrágyázás kudarcra van ítélve. Nagyon ritkán előfordulhatnak csapadékos nyarak, ebben az esetben a hántás elmaradhat, de mechanikai gyomszabályozásra ebben az esetben is szükség lehet. A nyár folyamán a talaj gyomfertőzöttségétől függően szükség lehet egyszeri tarlóápolásra a vetést megelőzően, de közvetlenül a vetés előtt, mindenképpen célszerû a talaj sekély megmunkálása, ami különösen kötöttebb talajon lehet célravezető. A fentiekben leírt módszerrel úgy lehet előkészíteni a talajt a másodvetésû növény számára, hogy az pótlólagos költséget nem jelent a gazdálkodónak, abból a feltételezésből kiindulva, hogy zöldtrágyanövény termesztése nélkül is elvégezné a tarlóhántást és annak ápolását. Az egyes talajmunkák elvégzésénél arra kell törekedni, hogy ebben az esetben is a lehető legkisebb menetszámmal elvégezhető legyen valamennyi eljárás, ez kapcsolásokkal együtt legfeljebb három menetet jelent: tarlóhántás és felszínlezárás, ápolás és magágykészítés.
A vetés idejének helyes megválasztása a szakszerûen elvégzett talajmûvelés mellett a másik kritikus eleme a technológiának. A másodvetésû zöldtrágyanövény termesztésének ellenzői gyakran hangoztatják, hogy az aszályra hajló nyári időszakban a növények magjai nem kelnek ki, vagy csak nagyon vontatottan és hiányosan fejlődnek, ezért nem adnak számottevő zöldtömeget. Ez valóban igaz abban az esetben, ha túl korán történik a vetés (július, illetve augusztus eleje). Ezért a biztos termesztéshez a vetést augusztus második felére kell időzíteni, ami sok év átlagában már csapadékos időjárást hoz, és garantálja a növények gyors csírázását és fejlődését. Ha mégis csapadékmentes az augusztus, többnyire az sem veszélyezteti a termesztés sikerét, ugyanis a nedvességmegőrző talajmûvelés, továbbá az arra az időszakra jellemző harmatképződés együttesen elegendő nedvességgel látják el a csíranövényeket. Ezt követően október végéig, november elejéig, amikor a zöldtrágya bedolgozásra kerül elegendő idő áll rendelkezésre nagy mennyiségû zöldtömeg kialakulására. A termesztett növényfajtól függően ezidő alatt mintegy 25–45 t/ha frisstömeg érhető el. Természetesen ez arra az esetre is vonatkozik, amikor az egyes növényeket keverék formájában termesztjük. Ebben az esetben azonban ügyelni kell arra, hogy hasonló növekedési erélyû fajok kerüljenek egymás mellé, mert egyébként a gyorsabb növekedésû növény (pl. mustár) elnyomja a lassabb növekedésût (pl. facélia).
Kilátások
A zöldtrágyanövények termesztése témakörében Magyarországon számos kutatási eredmény és gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre. Az utóbbi évtizedekben elhanyagolt módszer az elkövetkező időszakban várhatóan ismét fel fog értékelődni. Az állatállomány jelentős csökkenése, és az ebből adódó szerves trágya hiány, valamint a talajok tápanyagtartalmának és fizikai, biológiai állapotromlása miatt a zöldtrágyanövények másodvetésben történő termesztése és talajba történő bedolgozása a vetésváltás fontos eleme lehet.
Az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribbak Magyarországon a szélsőséges időjárási jelenségek (elsősorban aszály, ritkábban túlzott csapadékbőség), amelyek leginkább a nyári időszakban jelentkeznek. A zöldtrágyanövények termesztésének ezért korlátozó tényezője a talajnedvesség lehet. Közvetlenül a kalászosok betakarítása után gyorsan száradó, homokos vályog fizikai féleségû talajon az időben elvégzett mûvelés is olyan nedvességveszteséggel járhat, amely a vetés és kelés feltételeit egyaránt rontja. Az augusztus második felében történő vetés ugyanakkor a hajnali harmatképződés és a csapadék kialakulásának nagyobb esélye miatt megnöveli a sikeres termesztés esélyét. Bár a zöldtrágyanövények termesztése fokozott vízfelhasználással jár, igazolhatóan csökkenti a talaj nedvességtartalmát a felső 50-60 cm rétegben, azonban ennek egy része a bedolgozás során a növényben lévő nedvesség révén visszakerül a talajba. A kutatások azt bizonyítják, hogy az így keletkező hiány a tél végére eltûnik, ugyanakkor hosszú távon a talaj tápanyag- és vízgazdálkodásának javulása a növénytermesztés biztonságosabbá tételét eredményezi.
Amint Magyarországon is kötelezővé válik a termőterület bizonyos százalékának pihentetése, megnyílik az út a fővetésû zöldtrágyanövények előtt. A másodvetés legnagyobb korlátozó tényezője a nem megfelelő talajnedvesség, fővetésben a csírázás és a kezdeti lassabb fejlődés kritikus szakaszában még nem jelentkezik. Jóllehet a zöldtrágyanövények jelentős mennyiségû vizet használnak fel, bedolgozásukkal ennek egy része visszakerül a talajba, illetve borítottságuk során, és a későbbiekben mulcsként hasznosulva jelentősen csökkentik az evaporációt (talajfelszín párolgása). Emellett fővetésben rendelkezésre áll a kellő vegetációs periódus a növényállomány virágzásához, így a növények másodlagos méhészeti hasznosítására is lehetőség nyílik. Keverékek alkalmazásánál jól érvényesül az egyes növényfajok egymásra gyakorolt kedvező hatása is. A mustárnak és az olajreteknek allelopatikus hatásuk révén a gyomszabályozásban is komoly lehetősége lehet.
A cikk szerzője: Dr. Gyuricza Csaba
