A növényt 2007-ben 26,89 millió hektáron termelték, és várható, hogy a termés 47,02 millió tonna lesz, majd azzal lehet számolni, hogy 2016-ig eléri az 59 millió tonnát. A repce globális kereskedelme az elmúlt években évente egy százalékkal nőtt, viszont a növekedés valószínûleg felgyorsul és évi 3 százalékos lesz.
A legnagyobb európai termelők a franciák és a németek, akik külön-külön 1,4 millió hektárról takarítják be a repcét – mondta Szeidl Balázs. Franciaországban egy év alatt 170 ezer, Németországban 90 ezer hektárral növelték a területet, ami azt mutatja, hogy váratlanul jelentős területeket vontak be. A lengyelek a 624 ezer hektárral a harmadik legnagyobb uniós termelők, területük 75 ezerrel több, mint egy évvel korábban volt. Anglia a maga 575 ezer hektár repcéjével a negyedik legjelentősebb európai termelő. Románia az előző évi 180 ezer hektárról 300 ezer hektárra növelte a termelést 2006-ban, vagyis csaknem megduplázták a területet. Hasonló a helyzet Bulgáriával is, ahol a viszonylag száraz tavasz után a repce jobb eredményekkel kecsegtet, mint a búza. Hazánk a 6. legnagyobb repcetermelő, 233 ezer hektár volt tavaly, ez 90 ezer hektárral több a 2005-ösnél.
Oda kell figyelni arra, hogy az EU-n kívül, például Ukrajnában 385 ezer hektáron termelték a növényt, ez kétszerese az előző évinek, míg úgy tudni, hogy az előrejelzések szerint 2007-ben 820 ezer hektáron lesz szomszédunknak, sőt elképzelhető, hogy még 2010 előtt az 1 millió hektárig „feltornázzák” magukat az ukránok.
A fellendülés okát sokan, sokféleképpen magyarázzák. Az Európai Unió elkezdte az új bioenergia stratégiájának megvalósítását. Ennek egyik oka geopolitikai ok: az unió növelni akarja a megújuló energiák felhasználását azért, hogy csökkentse az energiafüggőségét a politikailag nem stabil országokétól. A másik ok, hogy célba vette a biodízelgyártást, környezetvédelmi ok, mert szeretné a széndioxid kibocsátás és felhasználás egyensúlyát javítani. A stratégia harmadik oka társadalmi vonatkozású, s nyomós ok az is, hogy a nyugat-európai mezőgazdasági termelés egyfajta hobby jelleget kapott, olyan mértékû ott az agrártámogatás. A nyugati termelő a támogatásokból tudja a profitját megszerezni, s amennyiben nem ront el semmit, akkor a termelési költség és az árbevétel közötti különbséggel tovább tudja növelni profitját. Ez a támogatási rendszer társadalmi feszültséget generál, különösen, ha túltermelést eredményez, amelyek a kezelését szintén finanszírozni kell az EU büdzséjéből. Ilyen szempontból a bioenergia stratégia a vidék társadalmi megbecsülését javítja, mert megszünteti a túltermelést és lehetőséget ad a dotáció mérséklésére.
Az európai bioenergia-stratégia megvalósításának egyik eszköze, hogy a gázolaj 5,75 százalékát a biodízellel kell kiváltani. Az EU arra ösztönzi az országokat, hogy kényszerítsék ki a nagy üzemanyag gyártóktól e bekeverési arány alkalmazását. A biodízel gyártására a repceolaj a legalkalmasabb, mert gyártása kevesebb kémiai átalakítással jár. Már vannak olyan repcefajták, amelyeknek magas az olajsavtartalma és kedvezőbbek a fizikai (például viszkozitási) és kémiai tulajdonságai, emiatt a motor technikai adottságait nem kell annyira korlátozni, átalakítani (kisebb a dugulásveszély, jobb az égés hatásfoka stb.). Mindezek lendületet adhatnak a termelésnek, főként, ha az üzemagyag alapanyaga olyan olajkomponensekből áll, amelyek nem okoznak problémákat a motorgyártóknál. Biztos, hogy új iparág születik, a biodízelgyártás már elkezdett versenyezni az élelmiszercélú agrártermeléssel. Ez árfelhajtó szereppel bír.
A hazai repce termesztésére előnyös, hogy előnyös földrajzi helyzetben vagyunk az EU bioenergia stratégiája szempontjából: földjeink igen alkalmasak a termesztésére, közel vagyunk az egyik legnagyobb biodizel felhasználóhoz, illetve gyártóhoz, Németországhoz. A hazai feldolgozás is hozhat előnyt, a biodízelgyártásba befektető külföldiek szívesebben vállalkoznak hazánkban, mint keletebbre. Jelenleg három hazai üzem készen van és másik háromnak az építését tervezik. Így 390 ezer tonna feldolgozására elegendő kapacitás jöhet létre.
Szeidl Balázs szólt a termelés sikereinek legfontosabb tényezőiről is. Elmondta: az egyik legfontosabb követelmény a genetika, a mag genetikai potenciálja, emellett szintén fontos a termesztés kémiája, a talaj, a technológia, a nedvesség megőrzése és a mûszaki háttér. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nehezen írtható gyomokat nem az állományban kell irtani, hanem a tarlón. Fontos a kiváló magágyba történő precíz vetés, annak a megfelelő tőszámnak a betartása, amelyet a nemesítő kikísérletezett. A növényvédelmet akkor kell időzíteni, amikor a kártevő inváziója és életciklusa a beavatkozást a legeredményesebbé teszi.
A genetika szerepéről kifejtette: fontos, hogy a repcetermesztést is összetett folyamatnak tekintsük, mert sok a változó tényező a rendszerben. Fajtaválasztás szempontjából nem szabad egy évjáratban gondolkodni. Nem elfogadható, hogy kivételeket ragadjunk ki, és ezekből téziseket kreálva félrevezessük a termelőket. A fajtaválasztást olyan tényekre kell alapozni, amelyek nagy gyakorisággal bekövetkeztek. Több évre, tendenciákban kell gondolkodnia a termelőnek. Van genetikai fejlődés, ezt a saját példájukon kersztül igazolta: a Doublol után jött a Bristol, az utóbbit nem is termelték volna, ha nem lett volna jobb „elődjénél”. Azután igen sokan váltottak a Catonicra, amely 200 kilogrammal volt jobb elődjénél, s ugyanekkora pluszt hozott a Colombo 2003-ban. Már ugyanebben az évben jött az Explus hibrid, amely a Colombo-nál 140 kilóval termett többet, majd 2006-ban az Explusnál 240 kilóval többet termő Exagone került a piacra. Arról is szólt, hogy a termelőknek érdemes a hibridek előnyeivel számolni, mert nemcsak 300–500 kg-os többlettermést adnak több éves átlagban, hanem előnyük, hogy nagyobb a termelési biztonságuk, nagyobb a fejlődési erélyük, és jobb a vetésidő-rugalmasságuk, később vetve is megerősödve mehetnek a télbe. Számos előnyük van a szárazabb időjárás esetén.
A cikk szerzője: Fehér István
