A minőségi termelés egyik előfeltétele, hogy a szerves anyagok tápanyagként minél nagyobb mennyiségben és megfelelő minőségben kerüljenek felhasználásra. Ehhez szükséges a hazai gyakorlatban alkalmazható szervestrágya-szóró gépek, illetve a kiszolgálásukat segítő rakodógépek ismertetése.
A szerves tápanyag tenyészidőben történő kijuttatásának a növénytermelés teljes vertikumában fokozott jelentősége lesz a jövőben is. Az ésszerû, agrárstratégiai súlypontú gép- és technológiafejlesztő vizsgálatoknak, illetve az azok eredményeit felhasználó üzemi adaptációknak a már jól ismert és bevált agronómiai/agrotechnikai elemekre kell támaszkodni:
• az osztott tápanyag-kijuttatás a termésnövelés lehetőségét biztosítja, szoros összhangban a csapadékellátás mennyiségével és periodikus eloszlásával,
• talaj-előkészítési, vetési stb., illetve egyéb technológiai problémák okozta kelés/tőhiány miatti terméskiesés semmilyen tápanyag-kijuttatással nem pótolható,
• a szélsőséges időjárási kihatásoktól eltekintve általában megállapítható, hogy a vetés előtti tápanyag-kijuttatás tenyészidőben lényeges terméscsökkenés nélkül is pótolható (növényfajta, agrotechnika stb.).
A mezőgazdaság üzemi gyakorlatában a mûtrágya árak folyamatos emelkedése, a talajállapot javítására törekvés, valamint a környezetvédelmi előírások a szerves anyagok fokozott felhasználása felé fordította a figyelmet. A megfelelő beltartalmi értékkel rendelkező szerves trágyák kijuttatásával szemben mind a mûszaki-agrotechnikai, mind a biológiai követelmények szigorodnak. A szerves trágya sokoldalú tulajdonságait a talajban akkor fejti ki a legkedvezőbben, ha szerves anyagként a fizikai, kémiai és biológiai folyamatokat – a kultúrnövények számára – előnyös irányban befolyásolja. A szerves trágyák felosztása hatással van a kijuttatás teljes technológiai folyamatára, ezért fontos a megfelelő – halmazállapot és összetétel szerinti – csoportosítás alkalmazása:
• istállótrágya;
• hígtrágya;
• növényi szár- és gyökérmaradványok;
• komposzt és tőzeg;
• egyéb szerves trágya (szerves hulladékok, erjesztett szerves anyagok stb.).
A szerves anyagok felhasználása nemcsak megfelelő NPK tartalma, hanem egyéb kedvező hatásai miatt is indokolt, melyek a következők:
• javítja a talajok fizikai és kémiai tulajdonságait;
• elősegíti a jó talajszerkezet kialakulását, illetve fenntartását;
• élénkíti a mikrobiológiai életet a talajban;
• a lebomlás során keletkező CO elősegíti a tápanyagok és talajjavító anyagok oldódását;
• a talajt humuszanyagokban gazdagítja;
• javítja a talaj mikroflóráját.
A szervestrágya-szórók üzemeltetési jellemzői
A magyarországi növénytermesztési technológiák alkalmazása során egyre nagyobb mértékben részesítik előnyben a gazdálkodók a rendszeres tápanyag-visszapótlást, azon belül is a szerves anyagok kijuttatását. A termőhelyi adottságokhoz igazodó, magas színvonalú növénytermesztési és tápanyag-gazdálkodási technológiák megvalósításának, valamint az egyre inkább előtérbe kerülő környezetvédelmi szempontok érvényesülésének fontos feltétele a tápanyagok megfelelő szintû talajra(ba) juttatása.
A mezőgazdaság üzemi gyakorlatában a mûtrágya árak emelkedése, a talajállapot javítása, valamint az új környezet- és talajvédelmi szempontok a szerves anyagok fokozott felhasználásának irányába fordította a gazdálkodók figyelmét. A megfelelő beltartalmi értékekkel rendelkező szerves trágyák kijuttatásával szemben – az EU csatlakozás közeledtével – mind a mûszaki, mind az agrotechnikai követelmények szigorodnak.
A szerves trágyák kijuttatásának gépei, valamint gépesítési rendszere két fő csoportosítási módot biztosít a gazdálkodók számára, egyrészt a szilárd halmazállapotú szerves anyagok kijuttatására alkalmas szórógépek, illetve a folyékony halmazállapotú trágyák kiosztását szolgáló trágyalé- és hígtrágyaszórók. Jelenlegi összeállításunk a szilárd szerves anyagokat kijuttató gépek mûszaki ismertetésére terjed ki.
A szervestrágya-szórók felosztása
A mezőgazdasági vállalkozások állattartó telepein megtermelt istállótrágya kezelése és tárolása eltérő körülmények között és módszerekkel történik. A szerves trágyát általában az állattartó telepek, illetve a trágyázandó terület közvetlen közelében helyezik el. Két különböző módszert ismer a gyakorlat a szervestrágya-szórókkal megvalósítható technológiai eljárások alkalmazására. Így megkülönböztethető:
• egyfázisú vagy hagyományos és
• kétfázisú szervestrágya-szórási technológia.
A szilárd szerves anyagot többnyire az állattartó telepek, vagy a trágyázandó terület közelében tárolják, esetleg kezelik. Az állandó, vagy ideiglenesen kialakított tároló telepeken (depó) a trágyát általában szállító jármûvel lebillentik és esetleg rakodógépek segítségével halomba tolják. Az alkalmazott tárolási és kezelési módszerektől függően különböző minőségû, konzisztenciájú és tápanyag-tartalmú szerves anyag kerül felhasználásra. A szerves trágya folyamatos termelődése az állattartó telepeken biztosított, ezzel szemben felhasználása, kiszórása szakaszos (idény-) jellegû.
A szerves trágya felhasználás gépesítése során kialakult és ma hagyományosnak mondható technológiájánál a trágya rakodása magajáró-, illetve traktorra szerelt rakodógépekkel történik. A trágya rakodására – megfelelő munkaeszközzel felszerelt – rakodógépeket alkalmaznak, ami a szerves anyag fizikai jellemzőitől is jelentős mértékben függ. Trágyavillával szerelt rakodógépek alkalmazását a nagyobb szárazanyag tartalmú szalmásabb, vagy komposztszerû szerves anyagoknál használják, míg a nagyobb nedvességtartalmú érett istállótrágyák rakodásánál rakodókanállal felszerelt alapgépek dolgoznak hatékonyan.
A hagyományos szervestrágya-szórási technológiában a trágya szállítására és kiszórására ugyanazon gépeket használják, a lehordó szerkezettel rendelkező, speciális kialakítású szerves trágyaszóró pótkocsikat, így a trágya szállítása, valamint kiszórása egy fázisban és egy géppel történik.
Az egyfázisú technológiában alkalmazott szórógépek teljesítményét jelentősen befolyásolja a szállítási távolság növekedése, mivel a trágya szállítása is a szórógépekkel történik, így a fajlagos kihasználás és a beruházási költség kihasználás jelentősen romlik.
A szervestrágya-szórás gépeivel szemben támasztott követelmények
A szerves trágyák közül az istállótrágya az állatok ürülékének, valamint az alomnak a keveréke. A szokásos adagmennyiség több tényező – pl. talaj, növény elővetemény stb. – állapotától és adottságától függ. Az éves kijuttatott adagmennyiség 20–60 t/ha. Lényeges szempont a kijuttatott szerves trágya N-tartalma.
Számos vizsgálat alátámasztotta, hogy az élővizek elszennyeződéséért jelentős mértékben a koncentrált állatlétszámmal üzemelő, és a nagy mûtrágya felhasználó mezőgazdasági üzemek a felelősek. Az Európai Közösségek Tanácsa 1991-ben kiadta a 91/676/EEC számú Irányelvét, ami a mezőgazdasági eredetû nitrátos szennyezés elleni vízvédelemről, illetve a szennyezés megakadályozásáról, valamint az állattartó telepek trágyakibocsátásának szabályozásáról és a talajok terhelhetőségéről rendelkezik. Az uniós jogharmonizáció eredményeként született meg a hazai un. nitrát direktíva (49/2001. (IV.3.) Korm. rendelet) is, melynek főbb pontjai a következők:
• mennyiségi korlátozás;
• trágyázási tilalmi időszakok;
• trágyakijuttatás az erősen lejtős mezőgazdasági területen;
• trágyázás vízzel telített, fagyott, hótakaróval borított talajokon;
• a trágyázás szabályai vizek környezetében;
• állattartó telepek trágyatároló mûtárgyainak kialakítására vonatkozó szabályok:
• hígtrágya tároló;
• istállótrágya tároló.
A kormányrendelet szerint a mezőgazdasági területekre éves szinten szerves trágyával kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket (ez a szabályozás megfelel az EU hatályos előírásának). A talajállapottól függően a következő elfogadott értékekkel lehet számolni:
• kötött talajokon a szokásos adag: ~30–40 t/ha 3–4 évente,
• laza talajokon pedig ~15–20 t/ha 2–3 évente.
A jól beérett szerves trágyákra jellemző, hogy a térfogattömege 500–800 kg/m3, átlagos nedvességtartalma 60–70%, természetes rézsûszöge 43–48°, belső súrlódási tényezője pedig 0,6–1,4.
A szerves trágyaszórókkal szembeni fontosabb agrotechnikai követelmények:
• a szerves anyag konzisztenciájától függetlenül a szórás keresztirányú egyenlőtlensége a gép teljes munkaszélességén belül nem haladhatja meg a 25%-ot;
• a területegységre kijuttatott trágya mennyiségének eltérése max. 15% lehet;
• a kiszórt trágyát olyan mértékben aprítsa, hogy az egyes trágyacsomók mérete a 60 mm-t ne haladja meg;
• a területegységre kijuttatható mennyiség tág határok között változtatható legyen (10–60 t/ha);
• a kiszórandó mennyiséget a traktoros a vezetőfülkéből állíthassa, illetve szabályozhassa.
A szerves trágya alkalmazása a következő előnyös tulajdonságai miatt is indokolt:
• a növények számára összes tápanyagot kompletten tartalmazza;
• fokozza a szervesanyag mennyiségét a talajban, ami a talaj elsavanyodását csökkenti;
• jelentősen javítja a talaj mûvelhetőségét;
• kedvező hatást gyakorol a talajban lévő baktériumok életére;
• hatását hosszú távon fejti ki, mivel évről-évre fokozatosan bomlik le a talajban;
• rendszeres használata a termésátlagok szempontjából kiegyenlített;
• az állattartó telepek esetében – jelentős mennyiségben – melléktermékként keletkezik.
A szervestrágyázás nehézségei, illetve hátrányai a következők:
• gyommag tartalma elősegíti a növényi kultúrák gyomosodását;
• viszonylag kis beltartalmi értékek mellett nagy tömegeket képviselnek;
• fajlagos szórási költsége jelentősen meghaladja a mûtrágyázás költségét.
A kijuttatás gépesítése és beállítási lehetőségek
A szerves trágyák kijuttatásának gépei, valamint gépesítési rendszere két fő csoportosítási módot biztosít a gazdálkodók számára, egyrészt a szilárd halmazállapotú szerves anyagok kijuttatására alkalmas szórógépek, illetve a folyékony halmazállapotú trágyák kiosztását szolgáló trágyalé- és hígtrágyaszórók.
A szilárd szervestrágya-szóró gépek nagyobb részt tekintve hasonló szerkezeti elemekből épülnek fel. Egy- vagy kéttengelyes (esetleg tandem) futómûvel rendelkező traktorvontatású, vagy tehergépkocsira szerelt változatban üzemelnek. A szórás irányát tekintve a gépek lehetnek hátul szórók, valamint oldalra szórók.
Hátul szóró gépek
A hátul szóró gépek fontosabb szerkezeti megoldásai a vízszintes szóródobos, illetve az un. kombinált szórószerkezet, melynél ugyanezen konstrukciót egészítik ki függőleges tengelyû szórótányérokkal, valamint a vízszintes elhelyezésû egy szóródobos, a tépő-szóró hengerrel szerelt elosztócsigás és a függőleges szóróhengeres gép.
A láncos lehordó szerkezetes berendezéssel rendelkező gépek közül hazai gyakorlatban legelterjedtebbek az Annaburger, a JF, a Kirchner, a Farmtech, a RUR és az N sorozatú/gyártmányú nagy területteljesítményben és munkaszélességgel dolgozó hátul szóró gépek.
Oldalra szóró gépek
Az oldalra szóró gépeket a kétfázisú trágyaszórási technológiában alkalmazzák. Ezeknek a gépeknek lényegi különbségük az előzőekkel szemben, hogy csak a szórási munkafázis során kerülnek igénybevételre, a szállítási munkamûveleteket más gépekkel végzik, így a szórógépek „csak” a kijuttatást végzik. Az oldalra szóró gépeknek két fő változata ismert: a szóródobos és a szóróláncos kivitelû. A legismertebb oldalra szóró gépek a hazai gyártmányú TG sorozat tagjai.
A szilárd szervestrágya-szóró gépek vásárlásánál fontos szempont – az üzembiztos mûködés mellett –, hogy a gazdálkodók a gépet minél jobban kihasználják. Ez kibővíthető bizonyos szállítási munkákban való részvételnél is, ahol a beépített lehordószerkezet segíthet a mezőgazdasági anyagok szállításában és ürítésében. Üzemeltetési szempontból fontos lehet még a különböző szórószerkezetû gépek alkalmazási módszerinek ismerete, így a hátul szóró gépekkel vetélő mozgást végezve érdemes dolgozni, míg az oldalra szóró gépek esetén az un. fogásokban végzett járatási módszert kell alkalmazni. Mivel a szórásszélesség és a munkaszélesség nem egyezik meg, ezért átfedésekkel kell végezni a munkákat mindkét rendszerû gépeknél.
A szilárd szervestrágya-szóró gépek vásárlásánál fontos szempont – az üzembiztos mûködés mellett –, hogy a gazdálkodók a gépet minél jobban kihasználják. Ez kibővíthető bizonyos szállítási munkákban való részvételnél is, ahol a beépített lehordószerkezet segíthet a mezőgazdasági anyagok szállításában és ürítésében.
Üzemeltetési szempontból fontos lehet még a különböző szórószerkezetû gépek alkalmazási módszereinek ismerete, így a hátul szóró gépekkel vetélő mozgást végezve érdemes dolgozni, míg az oldalra szóró gépek esetén az un. fogásokban végzett járatási módszert kell alkalmazni. Mivel a szórásszélesség és a munkaszélesség nem egyezik meg, ezért átfedésekkel kell végezni a munkákat mindkét rendszerû gépeknél.
A kijuttatható adagmennyiség a szervestrágya-szóró haladási sebességével és a lehordólánc sebességével állítható be. Adott haladási sebesség esetén úgy kell megválasztani a lehordószerkezet láncsebességét, hogy a gép még az előírt adagmennyiséget szórja ki. A kiszórandó mennyiséghez szükséges a lehordólánc sebességének kiszámítása, ami a következők alapján határozható meg:
Egy kocsirakománnyal beszórható terület:
Gh – a kocsiszekrényre felrakott tömeg (kg),
Q – a területegységre kijuttatott trágyamennyiség (kg/m2, ill. t/ha).
A kiszórás ideje:
L – a lehordólánc hossza (m),
vL – a lehordólánc sebessége (m/s).
A beszórható terület nagysága a munkaszélességgel, a haladási sebességgel és a kiszórás idejével jellemezhető:
vH – a haladási sebesség (m/s),
B – a munkaszélesség (m).
Ebből a lánc sebessége:
A kiszórási időből számítható a gép elméleti ürítési teljesítménye:
A géppel elérhető területteljesítmény függ az egy fordulóra jutó időtől:
Az istállótrágyák kiszórásánál a legnagyobb problémákat a trágyába került bálakötöző zsineg okozza, mivel a szórószerkezetre felcsavarodva egyrészt csökkenti az aprítóhatást és a dobási távolságot, másrészt a tengelyek csapágyainál melegedést okoz. Ezek kiküszöbölésére a bálák bontásánál ügyelni kell arra, hogy a zsineg ne maradjon a szalmában, ugyanakkor a már feltekeredett zsinegeket mûszakonként többször célszerû eltávolítani a hengerekről a pontos munkavégzés érdekében.
A hígtrágya kijuttatás során a tartálykocsival egy forduló négy szakaszra oszlik: a felszívás, kiszállítás, szórás, visszatérés. Ezek közül a felszívási idő a tartály méretétől, az anyag konzisztenciájától és a szívási magasságtól függően 3–6 min. A kiszórási idő a felületegységre kiszórt mennyiségtől függően 6–10 min, mivel az 1 ha-ra előírt trágyalé, ill. hígtrágya kiszórt mennyisége tág határok között – 5–30 t/ha – változik.
A szórógép a táblán vetélőmozgást végezve dolgozik. Nehezen észlelhető a beszórt sáv szélessége, ezért a csatlakozó menetet az előző húzás keréknyomához kell igazítani. Kisebb munkaszélességnél (3–4 m) még jól biztosítható a csatlakozás, azonban 10–12 m esetén már jelentős túlfedések, vagy beszóratlan területek maradhatnak.
A cikk szerzője: Kassai Zsolt
