Fontossága sokrétûségéből adódik, mivel hasznosíthatósága az állatok takarmányozásától egészen a bioetanol előállításáig kiterjed. Jelentőségét jól jelzi országos vetésterületének mérete. Termesztése a megyében közel 110000 hektáron, míg országosan több, mint 1 millió hektáron folyik. Ehhez hozzájárul a megfelelő termésmennyiség és piaci ár mellett tapasztalható jövedelmezősége. A termelés nehézségei az elmúlt években viszont, többek között az időjárási szélsőségek gyakoribb megjelenése, az amerikai kukoricabogár fellépése következtében megemelkedtek.
Az aktualitást szem előtt tartva az őszi vetésû gabonák tavaszi állomány-kezelései, illetve a kapásnövények vetési, gyomirtási munkálatai foglalkoztatták, illetve foglalkoztatják leginkább a gazdákat napjainkban. Ez utóbbiak a kukorica esetében a következők: talaj-előkészítés, mûtrágyázás, vetés, pre- és posztemergens gyomirtás. Az enyhe tél, száraz, csapadékmentes és meleg tavasz egyaránt éreztette hatását és negatívan befolyásolta a talaj-előkészítést, a növények fiatalkori fejlődését, valamint a gyomirtás sikerességét is.
A száraz télből adódóan tavasszal a szántásokat hamar le kellett zárni, hogy elkerüljük a talaj felső termőrétegének idő előtti kiszáradását. A szántások elmunkálását követően a szilárd, vagy folyékony halmazállapotú mûtrágyák kijuttatása (1. ábra), s talajba dolgozása következett.
Sajnos, azonban az aszályos klímából adódóan a kijuttatott hatóanyagok hasznosulása nem volt megfelelő, amelyet a kelő állományok fejlődése később jól tükrözött. A kukorica vetéséhez szükséges optimális 10–12°C talajhőmérséklet már április elején adott volt. Így a korábbi 2005, 2006-os, humid évekkel szemben közel 15–20 nappal korábban megkezdődhetett a vetés. A kukorica mono-, vagy bikultúrában történő termesztése esetén, vetéssel egy menetben a talajfertőtlenítők kijuttatása szinte kötelező technológiai elem, hiszen az amerikai kukoricabogár átteleléséhez, idei nagyfokú lárvakártételéhez optimálisak voltak a klimatikus feltételek.
A kukorica vetése optimális körülmények között zajlott, s szinte a megyében mindenhol időben a talajba került a vetőmag. A fiatal növények kelése, viszont a talaj alacsony nedvességtartalmából következően vontatott volt. A két-három leveles kukorica egyenetlen fejlődése, hiányos sorolása volt megfigyelhető a szántóföldön (2. ábra). A május eleji csapadék hatására a tőállomány, azonban a későbbiekben kiegyenlítődhet.
A növényvédelmi tevékenységek közül a talajfertőtlenítést követően a preemergens gyomirtás következett. A vetést követő, gyomirtó szer kijuttatás optimális időben, és körülmények között zajlott le, amelytől okkal várhattuk, hogy sikerrel szál szembe a kukoricatáblán magról kelő egy- és kétszikû gyomokkal. Sajnos, azonban a preemergens kezelések esetében rendkívül fontos, a herbicideket a gyomok gyökérszférájába bemosó csapadék kissé megkésve érkezett. Csupán a kezeléseket követő második hét végén hullott Somogyban heterogén eloszlású csapadékmennyiség (15 mm-től 50 mm-ig), amely elvileg a biológiai hatás kifejtését még elősegítheti. Erre a jelenségre vezethető vissza a kukoricatáblákban május elején feltûnő, egyéves (Th) gyomflóra, illetve napraforgó elővetemény esetén megfigyelhető tetemes árvakelés. Ezzel kapcsolatban említendő, hogy a kukorica preemergens gyomirtására rendelkezésre álló szerek skálája a 2007-es évet követően szûkül. Az alapgyomirtásban fontos szerepet betöltő triazinok az idei évben kivonásra kerülnek (2007. június 30-ig forgalmazhatók, illetve 2007 végéig felhasználhatók). Ezen olcsó és megbízható magról kelő kétszikûeket irtó hatóanyag csoport kiesésével, illetve az említett klimatikus változásokból adódóan az utóbbi években egyre nagyobb teret hódító posztemergens gyomirtás még nagyobb jelentőséget kaphat.
Kukoricában az évelő gyomok okozzák évről-évre a legnagyobb problémát. Felszaporodásuk, tömeges fellépésük monokultúrás termesztés esetén hatványozottabb. Kiemelkedő fontossággal bírnak a kukoricatermesztő területeken a tarackos, rizómás (G1-es) [fenyércirok (Sorghum halepense), mezei zsurló (Equisetum arvense), nád (Phragmites australis), tarack búza (Elymus repens)], és a szaporító gyökeres (G3-as) [selyemkóró (Asclepias syriaca), aprószulák (Convolvulus arvensis), mezei acat (Cirsium arvense), sövényszulák (Calystegia sepium)] fajok, amelyek mechanikai gyomirtása nem megvalósítható. A magról kelő és évelő kétszikûek (3. ábra) ellen hatásos, hormon rendszerre ható herbicidek széles skálája áll a gazdák rendelkezésére.
E készítményekkel kapcsolatban a megfelelő időben történő, elsodródás mentes kijuttatást kell kiemelni. Kukoricában nehezebb és költségesebb irtásukból adódóan az évelő egyszikûek (fenyércirok) okoznak nagyobb problémát. A fenyércirok 2007-ben különösen nagy felületen jelent meg (4. ábra). Az ellene történő védekezés állománykezelés formájában történhet levélen keresztül felszívódó szerek alkalmazásával. A kezelés történhet egyszeri kijuttatással és osztott kezelés formájában is. Bár ez utóbbi esetben a segédüzemi költségek megduplázódnak, az egy hektárra kijuttatott hatóanyag mennyisége több és a szer hatékonysága is megfelelőbb. A kezelések időzítése is rendkívül fontos feladat, hiszen az állományban történő szulfonilurea hatóanyagú szerek maximum a kukorica 7–8 leveles állapotáig juttathatók ki, illetve a permetezések kivitelezése akkor optimális, ha a magról kelő egyszikûek is megjelentek a táblán [köles-(Panicum spp.), muhar fajok (Setaria spp.), kakaslábfû Echinocloa crus-galli)].
Sajnos, azonban e gyomok kelése is a csapadékhiány miatt vontatottan történik. Az állománypermetezésre 2007-ben használható gyomirtó szerek listáját összefoglalva az 1. táblázat tartalmazza.
A rizomás, tarackos fajok esetében a legjobb megoldást a felszívódó totális gyomirtókkal (EPSP szintetáz gátló glifozát és glifozát-izopropilaminsó) végzett tarlókezelés jelenti, amelyre természetesen csupán a következő évben betervezett kalászos gabonák nyári betakarítását követően kerülhet csak sor.
Az enyhe télből adódóan a rovarok áttelelése nagyobb mértékû mortalitás nélkül sikerrel végbemehetett, amelynek következményei érzékenyen érinthetik a szántóföldi kultúrákat többek között a kukoricatermesztést is. A fiatalkori kártevők közül a barkók [kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis), hegyesfaru barkó (Tanymecus palliatus), fekete barkó (Psallidium maxillosum), hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici)] kártételét kell megemlíteni, amelyek korai előjövetelét a meleg csapadékmentes tavasz elősegítette. Egyes mezőgazdasági területeken a fiatal, két-három leveles kukoricán (5. ábra) okozott kártétel állománypermetezések elvégzését tette indokolttá.
A tavaly megfigyelhető rajzás mértékéből és a téli, tavaszi klimatikus viszonyokból adódóan az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) 2007. évi agresszív fellépése prognosztizálható. A meleg tavaszi napok elősegítik a kártevő korábbi fejlődését, imágóinak korábbi előjövetelét [április 1-je után elkezdve, ha fejlődési küszöbérték, azaz a 12,7°C feletti értékekből számított hőmérséklet összeg eléri a 150–160°C-ot (irodalmi adatok 176,5°C-ot adnak meg), akkor számíthatunk a kelés – és egyben a gyökérkárosítás – megkezdődésére]. A lárvák elleni inszekticides védekezések elhagyása a bi-, illetve monokultúrában termesztett kukoricában súlyos gyökérkárok megjelenését idézhetik elő.
A gazdák előtt álló növényvédelmi tevékenység az imágók elleni védekezés a kukorica virágzása idején. A rajzás ragacslapos, feromon-, illetve illatcsapdás megfigyelésével nyomon követhető a rovarnépesség egyedszám változása. Abban az esetben, ha a kukorica virágzása idején tömeges imágó jelenlétet és bibekárosítást tapasztalunk az állománypermetezés szükségszerû. Emellett a védekezést indokolhatja még, ha a nyár közepén, csúcsrajzásban a kifejlett egyedek (imágók) száma elérte az átlagosan növényenkénti 1 egyed értéket, vagy a kihelyezett sárgalap csapdák minimum egy héten keresztül napi 5, vagy ennél több imágót fognak (heti 30–40 imágó). Ez esetben az egyedszám elérte azt a mértéket, amely a következő évre gazdasági szintû kárt jelezhet. Az inszekticidek kijuttatása hagyományos, légi úton és hidas traktor segítségével egyaránt megoldható. Az amerikai kukoricabogár ellen 2007-ben állománypermetezésre használható készítmények láthatók a 2. táblázatban.
A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) és a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) 2007. évi fellépésének és kártételének is kedveznek az időjárási viszonyok. A 2006-os magyarországi gyapottok-bagolylepke populáció hiányából következően a korai, nyár eleji rajzás nem várható. Viszont a 2007-es időjárási trend folytatódásával a nyár második felében délről Magyarországra migráló egyedek megjelenésével és kártételével számolni kell. A kukoricamoly 2007-es fellépésével kapcsolatban elmondható, hogy a korábbi évek tapasztalatai szerint az idei évben is e rovar tömeges rajzása és kártétele prognosztizálható. Bár külön e lepkekártevők ellen csupán csemegekukorica előállításban védekeznek, (hiszen az árukukorica termesztés nem bírja el a plusz védekezések költségeit), egy esetleges amerikai kukoricabogárt célzó inszekticides kezelés e károsítók ellen is hatékony megoldást jelenthet.
Összességében a sikeres árukukorica termesztés érdekében szükséges döntéseket zömében már meghozták, a szükséges technológiai folyamatokat többnyire már elvégezték a gazdák. A rentábilis gazdálkodáshoz, azonban még a hatékony herbicides, az időben elvégzett, inszekticides állománypermetezések, és – bár még korai beszélni róla – a betakarítás idején meghozott taktikai döntések is hozzátartoznak. E technológiai elemek sikerességét, hatékonyságát, így az ágazat jövedelmezőségét, viszont az időjárási és piaci befolyásoló tényezők még nagymértékben befolyásolhatják.
A cikk szerzője: Dr. Keszthelyi Sándor
