Ennek hatására gyorsan csökkent a talajok vízkészlete. Ez folytatódott áprilisban is, egészen április 20-ig csapadék nem hullott, s az időjárás előrejelzés továbbra is száraz, az időszakhoz képest meleg napokról szól. Április utolsó napjaira várható egy kicsit változékonyabb időszak, de még ez sem jelent általános és bőséges csapadékot, pedig nagy szükség lenne rá. A kora tavaszi szárazság máris komoly gondot okoz a mezőgazdaságban, a talajok nehezen mûvelhetők, az elvetett magvak csak lassan, hiányosan kelnek ki.
Az őszi vetések fejlődése lelassult, az állományok nem elég erősek, a növények a felvehető nedvesség csökkenésével párhuzamosan a száraz körülmények átvészelésére készülnek, s nem a bőséges termés kinevelésére. Erre mutat, hogy a repce virághozó szára kevés elágazást mutat, az őszi búza leveleinek a bőrszövete erősödik. Ezt a folyamatot erősíti több helyen a tápanyaghiány is. Szerencsére az ültetvényekre még nincs ilyen hatással a kialakult szárazság, a fák bőségesen hoztak virágot, a szőlő erőteljesen fakadt.
A növényvédelem szempontjából még kedvezőnek is tekinthetjük ezt a helyzetet, legalábbis a gombabetegségek megjelenésére, felszaporodására fékezőleg hatott a környezeti körülmények ilyen alakulása.
Az őszi búza táblák kiegyenlítettek, bár néhány helyen a kelési egyenetlenség, illetve talajhibák, tápanyaghiány foltokat okoz. A növények általában az 1–3 nóduszos fejlettségi állapotot érték el. A levélbetegségeket általánosan megfigyelhetjük, de az utóbbi időszakban a fertőzés terjedése lelassult. A lisztharmat az állományok 30–60%-át fertőzte meg, de az ország déli tájain lehet találni 80%-ban fertőzött táblát is. A tünetek egyelőre az alsó leveleken, illetve a szár alsó részén találhatóak. Az áprilisi meleg napokon annyira alacsony volt a levegő páratartalma, hogy a reggeli órákban sem történt páralecsapódás, az állományokban nem alakul ki olyan mikroklíma, amely kedvezne a betegség terjedésének. A fertőzöttség mértéke egyelőre alacsony szinten maradt. Kevésbé általános a helmintospóriumos levélfoltosság, ennek is lassú a terjedése. A vörösrozsda tünetei szintén megtalálhatók, de általában az állományok 5%-át nem éri el a fertőzött terület aránya. Délen megjelent a sárgarozsda tünete is, a meleg idővel remélhetőleg nem tud felszaporodni. A termelők általában a gyomirtással egymenetben már megkezdték a betegségek elleni védekezéseket. Az őszi árpán szintén megtalálható a lisztharmat és a hálózatos levélfoltosság tünete. Az árpánál az utóbbi betegség a domináló, a fertőzöttség aránya meghaladja az 50%-ot, de a fertőzés erőssége alacsony szinten maradt. Amennyiben az időjárás április vége–május elejéig jellemzően száraz, felmelegedő jellegû lesz, akkor ez a betegségek terjedését erőteljesen visszafogja, s ezzel párhuzamosan egy ellentétes hatású folyamat is érvényesül, a növények fogékonysága csökken. Csapadékos ciklus érkezésével viszont alapvetően megváltozik a helyzet, a kórokozók gyors felszaporodását eredményezheti. Ezek után nagy kérdés, hogy mi várható a virágzás időszakában, lesz-e fuzárium fertőzés. A cikk megírásakor lehetetlen megítélni az időjárás akkori várható alakulását, s tudjuk, hogy a kalászhányás-virágzás időszaka, az akkori időjárás meghatározó a betegség fellépése szempontjából. Mindenesetre emlékezzünk az elmúlt két évre, 2005 és 2006-ban is a betakarított minták belső fuzáriumos fertőzöttsége országos átlagban 15%-ot mutatott, de ez az érték igazából igen nagy szórásból jött ki, találtunk 50–80%-os fertőzöttséget is. Az átlag is és a szélsőségek is igen súlyos gondra mutatnak rá, ezért érdemes rendszeres megfigyelés alapján jól időzített védekezéssel megelőzni a betegség károsítását. Amennyiben a kalászhányástól a virágzás kezdetéig csapadékos napok jönnek, nedves körülmények alakulnak ki, ami általában kisebb lehûléssel párosul, akkor haladéktalanul el kell végezni a védekezést.
A vetésfehérítő bogarak betelepedtek a táblákra, általában magas az egyedszám, a tojásrakás folyamatos, várhatóan április végén megjelennek a lárvák. A védekezéseket érdemes a kis lárvák ellen, a tömeges megjelenés időszakára időzíteni, ahol eredményes, ott szegélykezeléssel lehet általános kártételüket megelőzni. A gabona-levéltetû telepek megjelentek, egyelőre alacsony az egyedszám a kolónián belül, de növekvő tendenciát mutat. A repce a szokottnál gyorsabban elvirágzik, a virágzáskori kép alapján nem számíthatunk rekordtermésre. A repce-szárormányos már kevésbé károsít, viszont megjelentek a becő kártevők. A repcebecő ormányos egyre nagyobb tömegben jelenik meg a táblákon, a repcefénybogárral közösen az állományok 30–50%-án károsítanak. Megjelent a repcebecő-gubacsszúnyog is, de a száraz időjárás nem kedvez a felszaporodásának.
A kapásnövények vetése időben megkezdődött, sajnos a száraz talajban nehezen lehetett jó minőségû magágyat készíteni, a kelés elhúzódó. Több helyen a napraforgó vetését félbeszakították, mert a száraz talajon a preemergens készítmények nem hatnak. A cukorrépa kelése április közepén megkezdődött, a kukorica április utolsó dekádjában dugta ki szögcsíráját a talajból. A barkók megkezdték ezek károsítását, a népesség növekszik a táblákon, várhatóan a kártételi küszöbértéket meghaladja, tehát védekezni kell. A cukorrépát a répabolha is károsítja. A kukoricabogár lárvája a talajok gyors felmelegedése miatt várhatóan a szokásostól korábban jelenik meg, délen már május közepén megjelenhetnek az első példányok. A kártétel mértéke az elvégzett védekezésektől és az időjárás alakulásától függ.
Zavartalanul virágoztak a szilvafák, őszibarack, majd a cseresznye és meggy is. Április 20–25. között általában a csonthéjasok virágzása befejeződött. A csonthéjasok moníliás hajtás és virágszáradás gombabetegségének nem kedvezett ez az időjárás, így az áprilisban virágzó fák remélhetőleg nem fertőződtek meg. A kajszibarack korábban virágzott, sajnos akkor többször is kedvező körülmény alakult ki a kórokozó fertőzéséhez, így a nem védett területen megfertőződtek fáink. A tünetek a hónap közepén alakultak ki, délen az ültetvények is erősen károsodtak, máshol inkább a házikerti fákra jellemző a betegség károsítása. A kajszifákat újabb betegség fenyegeti, megkezdődött az apiognomóniás levélfoltosság aszkospóráinak szóródása. E kórokozó fertőzéséhez is szükséges a csapadék, tehát a védekezések időzítésénél erre kell figyelemmel lenni. A fómás levélfoltosság szintén korán fenyegeti a kajszi-, esetleg cseresznye-, meggy-, szilvafákat, számára a csapadékos meleg időjárás a kedvező. A tafrinás levélfodrosodás korán fertőzte meg őszibarack fáinkat, de a tünetek csak április első dekádja után jelentek meg, húsos, vörösödő levelek formájában. Az ültetvényekben gyenge-közepes fertőzés alakult ki, házikertekben sajnos általános és súlyos a kártétel. A levélfodrosodás kórokozója nem szereti az áprilisra végig jellemző száraz, meleg időjárást, így a fertőzési folyamat leállt. Újabb fertőzési hullámot indíthat el csapadékos, hûvösebb időjárás, a fertőző tömeg ott van a fákon. Az alma egyik legérzékenyebb fejlődési állapota, a virágzás április elején kezdődött, s várhatóan – tájegységtől függően – április végén befejeződik. Ekkor fokozottan érzékeny a varasodás, illetve a tûzelhalás betegség támadására. Mindkét kórokozó fertőzéséhez csapadék, nedvesség szükséges a magas hőmérséklet mellett. Az aszkospóra szóródás a száraz időjárás következtében áprilisban lelassult, de ez nem jelent végleges mentességet, legfeljebb a kezdeti fertőzések elmaradását. Várható viszont, hogy egy csapadékos nap után lökésszerûen szabadul ki a fertőző anyag, s rövid inkubációs idővel bekövetkezik a fertőzés. Ez indokolja az időjárási paraméterek folyamatos megfigyelését, s a kezelések időzített elvégzését. Április hónapban a termelők a kontakt készítményeket használták, ezzel némi megtakarítást értek el a növényvédelmi költségekben. Szerencsére csapadék hiányában Erwinia fertőzés sem történt, reméljük az almafák, és a körték is befejezik a virágzást a betegségek megjelenése nélkül. A körténél különösen, de almánál is előfordul másodvirágzás, amikor kialakulhat kedvező körülmény a baktérium fertőzéséhez. Éppen ezért a fővirágzást követően erre is figyelni kell. Az alma vesszővégein kialakult hajtások sok helyen mutatják a lisztharmat primér fertőzésének tüneteit. Ennek magyarázata egyrészt a kórokozó jó telelésében, másrészt a metszési hibákban is keresendő. A fertőzöttség jelentősebb mértékû, mint a korábbi években, Szabolcs megyében a gyümölcsösök 33%-át gyengén, 15%-át közepesen betegítette meg a kórokozó, az ültetvények 2%-án járványveszélyes helyzet alakult ki. Más termőtájon is hasonló a helyzet. Április közepétől a relatív páratartalom rendkívül alacsony szinten maradt, (nappal 30% körül, éjszaka 50–60% között), ez még a lisztharmat fertőzéséhez is alacsony. A mikroklíma változásával – több csapadék, magasabb páratartalom – a betegség gyors terjedésére kell számítani. A kártevőket kevésbé zavarja a száraz időjárás, újabb fajok jelennek meg, illetve a korábban előjöttek tovább szaporodnak. A levéltetvek óriási tömegben lepik el a gyümölcsfákat. Gyakorlatilag minden fajon megjelentek, de a szilvát több helyen olyan mértékben támadták meg, hogy a fa kis hajtáskezdeményeit teljesen deformálták, a fa nem tud kihajtani. A piros gyümölcsfa takácsatkák tojásainak kelése április közepén megindult. Az almáskertek egynegyede gyengén, 10%-a közepesen fertőzött, de kisebb területen, Szabolcsban gradációs mértékû felszaporodás kezdődött. Április közepén megjelent a keleti gyümölcsmoly, a barackmoly lárvája a hajtáscsúcsokat rágja, repül a szilvamoly és az almamoly is. Az aknázómolyok már április 10. után megjelentek, a tojásrakás és embrionális fejlődés után már április utolsó dekádjában megjelennek a kis hernyók. A körtelevél bolhák tojásrakása április közepén folyamatos volt, közben megkezdődött a lárvák kelése is. Április 20-ra a lárvák 1 és 2 stádiumot értek el. A kártevő felszaporodása komoly kártétellel fenyeget.
A szőlő fejlődése gyorsan halad, a tőkék erős hajtásokat hoznak. Betegség egyelőre nem károsítja a tőkéket, de a lisztharmat korai fellépését segíti az időjárás alakulása. Elkezdődött a tarka szőlőmoly rajzása, a repülés általános, Tokajhegyalja egyes térségeiben erős, a tojásrakás folyamatos. A tömeges lárvakelés május első dekádjának végére várható. Helyenként a szőlőlevélatka, szőlő gubacsatka és szilvafa-takácsatka (Tokajhegyalja, Bükkalja) egyedszáma nagy, ezeken a helyeken a tünetek (rövid-szártagúság, levéldeformálódás, a levélfelszíni kitüremkedés) kialakulása, a kártevő felszaporodása csak speciális atkaölőszerek felhasználásával előzhető meg.
A gyapjaslepke lárvakelése április közepén megkezdődött, de a kártevő gradációja az elmúlt évben összeomlott, az idén már súlyos kártételére nem kell számítani. Ennek ellenére érdemes az ültetvényeket megfigyelni, helyenként nagyobb tömegben előfordulhat, főleg az Északi-középhegység erdőhöz közeli területein. Sokakat meglepett a májusi cserebogár korai repülése, a rajzás április 10. körül megkezdődött, s egybeesett az áprilisi cserebogár korábban indult repülésével. Az imágók is okozhatnak kárt rágásukkal, de várhatóan a nagy egyedszámú populációt követő nagyszámú lárva fejlődése során okoz több gondot. A mezei pocok felszaporodása tart, a környezeti körülmények kedvezőek a kártevőnek, komoly kártétellel fenyeget.
A cikk szerzője: Tóth Miklós
