A termesztéstechnológia elemeit ezért úgy igyekszünk összeválogatni, hogy csökkenthessük a kukorica növekedését és fejlődését kedvezőtlenül befolyásoló környezeti hatásokat. A kukoricahibridek genetikai változatossága, a külső feltételekhez való eltérő alkalmazkodásuk lehetőséget nyújt arra, hogy a termőhely adottságaihoz a legmegfelelőbb hibridet válasszuk. A technológia meghatározása és a megfelelő hibrid kiválasztása ismereteinkre épül, nem igényel külön befektetést.
Kukorica élettani igénye: talaj, fény, hőmérséklet, víz
A kukorica a talaj minőségével szemben igényes, mégis nagyon eltérő típusú talajokon termeszthetjük. A termés eredményét a talaj kultúrállapota, tápanyag-ellátottsága, tápelem-összetétele, víz- és hőellátottsága jelentős mértékben meghatározza. A kukorica kiemelkedő terméseredményt ad a jó vízgazdálkodású, levegős, mély termőrétegû talajokon. Szikes talajokon nem célszerû kukoricát termeszteni, mert a növény szenved, fejlődésében elmarad, sokszor még cső sem képződik. A homoktalajokon a termésünk elsősorban a vízellátottságtól függ. A laza futóhomok alkalmatlan a kukoricatermesztésre. A talaj pH értéke a kukorica szempontjából akkor optimális, ha az 6,6–7,5 között van, de jó termést takaríthatunk be még az 5,5–8,0 pH kémhatású talajokon is.
Kukoricatermesztés szempontjából a talaj tömörödöttsége nagyon káros. A kemény, tömörödött talajokon a növények alacsonyak, rosszul fejlettek, meddők lesznek vagy apró, fejletlen csöveket teremnek. Ezt az állapotot jól szemléltetik a kukoricatáblák forgói. Kerülnünk kell tehát minden olyan mûvelést, ami fokozza a talajok tömörödését, a mûvelő talpak kialakulását.
A kukorica eredendően rövidnappalos növény volt, a trópusokon ma is ezt a változatot hasznosítják. A mérsékelt égövi termesztéshez a hosszúnappalos változat alakult ki. Ha a mérsékelt égövi kukoricát a trópuson akarjuk termeszteni, akkor azok alacsonyra nőnek, tenyészidejük lerövidül, és minimális termést adnak. A mérsékelt égövön pedig a trópusi kukorica igen magasra nő, nagyon későn virágzik, a szántóföldön szinte be sem érik.
A kukorica fényigényes. Ha a növényállományban tartósan csökken a fény intenzitása, a kukorica hosszabb tenyészidejû lesz. A fényhez hasonlóan hat a hőmérséklet csökkenése is. Hûvös tavaszi napokon nagyon lassan fejlődik a kukorica, sárgul, szinte semmire sem megy. A kukorica 1 g szárazanyag előállításhoz lényegesen kevesebb vizet használ fel, mint más növények. Ennek ellenére a termés nagyságát a tenyészidő alatti vízellátottság határozza meg. A kukorica a fejlődéséhez a legtöbb vizet a címerhányás és a szemkitelítődés idején igényli, ezért okoz olyan súlyos termésveszteséget a június végi, júliusi aszály.
Magyarországon jellemzően úgy termelünk kukoricát, hogy egyik vagy másik termesztési tényező rendszeresen limitáló lehet. Az utóbbi évtizedek szeszélyes időjárása sokszor egymással gyökeresen ellentétes hatásokat idézett elő. A limitáló tényező miatt a növény stresszhelyzetbe kerül. A termés mennyiségét a stressz nagysága és tartóssága határozza meg. Ezért érdemes tanulmányoznunk azokat a kölcsönhatásokat, amelyek az időjárás, a mûvelési eljárások és a hibridek között figyelhetők meg.
Talajmûvelés–kártevők–hibridek–vetésváltás
„A jó minőségû talajmûvelés érdekében alapvetően fontos, hogy milyen eszközt választunk és hogy milyen mûveleteket, mûvelési módot és talajmûvelési rendszert alkalmazunk, ami számos körülménytől függ (talajtípus, talajállapot, éghajlati-időjárási körülmények, a termesztett növény sajátos igénye, a terület gyomfertőzöttsége, a vetésváltás). A hazánk földrajzi elhelyezkedéséből adódó szemi-arid viszonyok között a talajmûvelési rendszer tervezésénél fontos a nedvességtakarékos talajmûvelési eljárások elsődlegessége.” (Nagy J., 2007)
A talajmûvelés tudományával foglalkozó kutatások alapján kijelenthetjük, hogy Magyarországon a kukorica fejlődéséhez a kedvezőbb feltételeket az őszi mélyszántás és a lehetőleg minél kevesebb számú tavaszi talajmunka teremti meg. Az Egyesült Államok kukorica övezetében (Corn Belt) általános a csökkentett és a no-till mûvelési rendszer alkalmazása. A csökkentett talajmûvelési eljárás alkalmazásának kidolgozását nem a takarékosság, hanem a talajerózió megfékezése indokolta. A talajfelszínen hagyott növényi maradvány megfékezi a talajeróziót, ugyanakkor kiváló életfeltételeket biztosít a kártevőknek. Ha nem szántjuk be a szármaradványt, a következő évben komoly kukoricamoly kártétellel kell számolnunk, mint ahogy az a csökkentett talajmûvelés esetében elő is fordul. A klasszikus kukoricanemesítés nem tudott molyrezisztens hibrideket előállítani, ezért a mélyszántás nélküli területeken a mollyal szembeni védekezés reménytelennek tûnik. A kukoricamoly nemcsak szártörést okoz, hanem a csövön táplálkozó lárva rágása kaput nyit a fuzáriumos megbetegedésnek. A kukoricamoly rezisztencia kérdését a géntranszformáció oldotta meg. Ott, ahol a molylárva rágása és a másodlagos fuzáriumfertőzés olyan mértékû, hogy a kukorica termése részben vagy egészében fogyaszthatatlan, egyértelmûen megváltásnak tekintik a genetikai transzformációval előállított rezisztens hibrideket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenütt molyrezisztens GM növényeket kell termeszteni. Nem kell génmódosított növényeket bevetni ott, ahol a kártevők ellen megfelelő agrotechnikával védekezni tudunk. Ugyanez vonatkozik a rettegett kukoricabogárra is. Szerbiából indult a kukoricabogár európai hódító útra. Ma már nem gond a kukoricabogár jelenléte sem Szerbiában, sem Magyarországon, mert a vetésváltással kártétele megakadályozható.
Vetésidő–hidegtûrés–tenyészidő
A kukorica optimális vetésideje április harmadik dekádja. Sokszor fordul elő, hogy valamilyen ok miatt ettől az időponttól eltérünk. A több ezer hektáron kukoricát termesztő gazdaságban a gépek kihasználása indokolja, hogy már április elején, közepén megkezdjék a vetést. A korai vetés csak kiváló minőségû, hidegben jól csírázó vetőmaggal lehetséges. A korai vetéssel elvileg a tenyészidőt hosszabbítjuk meg, de ez csak akkor vezet sikerre, ha vetés után meleg az idő, különben vagy lassan és egyenetlenül kel ki a kukorica, vagy ha ki is kelt, nem halad semmire. Sokszor az egy héttel később vetett táblán szebben díszlik és gyorsabban fejlődik a kukorica, mint a korán vetett táblán, ahol megfázott az állomány. A korai vetéshez a nemesítők olyan új hibrideket javasolnak, amelyek csírázása már 6°C-nál megindul. Ebben az esetben a hibridek korai vetését kockázatmentesen tehetnénk meg. Ez ma még többnyire csak ajánlat, a széles körû gyakorlati tapasztalatok még hiányoznak.
Az optimális időnél később kényszerülünk elvetni a kukoricát a belvizes területeken. Ma újra igényként fogalmazódik meg a másodvetés, az árpa után is vethető kukorica.
A májusi vagy annál későbbi vetésekhez gyors kezdeti fejlődésû, gyors szemkitelítődésû igen korai hibrideket kell vetnünk. A vetés és természetesen a kelés idejétől függően – van-e a csírázáshoz elegendő nedvesség a talajban –, ez a kukorica nagyobb szemnedvességgel szemesként vagy silókukoricaként, esetleg csalamádéként hasznosítható.
Lehet-e a repce előveteménye kukorica? Igen, ha a repce vetése előtt betakarítjuk a kukoricát. Ehhez valójában a legkorábbi hibridek jöhetnek szóba, amelyek természetesen kisebb termőképességûek lesznek. E hibridek termesztése akkor lehet gazdaságos, ha nem egy év, hanem több év termesztési eredményét vetjük össze.
Termőképesség–állománysûrûség–szárazságtûrés
Az egy hektárról betakarítható termés nagyságát a növények egyedi termőképessége és a hektáronként vetett növényszám határozza meg. Azt, hogy milyen sûrûre vethetjük a kukoricát, a talaj víz- és tápanyag-ellátottsága határozza meg. A hetvenes és nyolcvanas években Magyarországon sikeresen alkalmazhattuk a termés növelésében az állománysûrítést, mert bőséges volt a tápanyag visszapótlása, volt elegendő csapadék és rendelkezésre álltak a kiváló szárú, jól sûríthető hibridek. A rendszerváltás és az időjárás változása véget vetett ennek a technológiának, mert elmaradt a tápanyag-visszapótlás és aszályos évek köszöntöttek ránk.
A sûrûbb állomány az egyes kukoricanövényeknek nagyobb konkurenciát jelent, ami végső soron a csőképződés, a szemtermés kialakulásának a kárára megy.
Azokban az európai országokban, ahol a feltételek adottak, még ma is 100 ezer tő/ha körüli növényszámmal termesztenek kukoricát. Magyarországon a hibridek sûríthetősége ma már messze nem olyan szigorú követelmény, mint jó egy évtizeddel ezelőtt volt. Az utóbbi években általában 50–75 ezres tőszámmal termesztünk kukoricát, a kedvezőbb termőhelyeken sûrûbb, a gyengébb termőhelyeken ritkább állománnyal. A termesztéshez továbbra is a széles tőszám-intervallumú hibrideket ajánljuk (a nemesítők is az ilyen típusú hibridek nemesítését részesítik előnyben), mert ezeknek nagyobb a termésbiztonságuk.
Aszályos években sok tapasztalatot gyûjthetünk a talajmûveléssel és a hibridválasztással kapcsolatban. Az aszálykár sokkal kisebb a tápanyaggal jól ellátott és a víztakarékos szemlélettel mûvelt talajokon. A hibridek kiválasztásánál pedig arra kell gondolnunk, hogy azok jól szerepeljenek mind a száraz, mind a csapadékos évben, hisz előre senki nem tudja megmondani, hogy csapadékos vagy aszályos év köszönt ránk. Az pedig önbecsapás, ha aszályos év után csak szárazságtûrő hibridet akarunk vetni, vagy több év csapadékosabb időjárása után még nem foglalkozunk a szárazságtûréssel. Az, hogy milyen termést takarítunk be aszály idején, nagyon sok, egymással összefüggő tényezőtől függ. Például száraz időszakban a szerencsés időpontban lehulló néhány milliméternyi helyi zápor jótékony hatása a termésben tonnákat jelenthet.
A hibridek szárazságtûrését nem lehet laboratóriumban megállapítani. Az aszályos években jól termő hibridek kiválasztása is szántóföldi kísérletek alapján történik.
Nem véletlen, hogy a nemesítő cégek mindenütt a világon minél több kísérlet beállítására törekszenek, hisz ez az adatbázis adja meg a hibridek szakszerû jellemzéséhez az információt, többek között, hogy melyik hibrid termése csökken a legkevésbé a talaj vízkészletének csökkenése esetén.
Bölcs gondolkodásnak véljük azt, ha a termelők a saját termőhelyük termésszintjének megfelelően választják ki azokat a hibrideket, amelyek maximális termést adnak kedvező körülmények között, és száraz években mérsékelt a terméscsökkenésük. A nemesítő cégek egyre tudatosabban törekednek saját hibridjeik ilyen szellemben történő bemutatására. A szegedi nemesítésû hibridek között a Szegedi TC 367-re a 8–10 tonna körüli termőhelyeken immár évek óta biztonsággal lehet számítani csapadékos és aszályos években egyaránt. Az intenzív feltételek között kimagasló termésre képes új hibridek is szárazságtûrők (Sarolta, SZE 269, Szegedi 343, Kenéz).
A természetes csapadékhiányt öntözéssel pótolhatjuk. Az öntözés az árukukorica-termesztésben költséges mûvelet, és sok helyen az öntözés feltételei sem adottak. Különös módon, olyan országokban, ahol eddig általános volt az öntözéses termesztés (pl. Franciaországban), korlátozzák az öntözést a vízfogyasztás visszafogása végett. A kukoricatermesztésben tehát a tudásunkat és az eszközeinket elsősorban a szárazmûvelésre kell összpontosítani.
A kukorica hasznosítása – az egyes hibridek alkalmassága
A 60–70 évek gyakori polémiája volt, hogy szükséges-e a silókukorica termesztésre külön hibridajánlat. Sokan úgy vélték, hogy a legjobb szemes kukorica egyben a legjobb silókukorica is. A minőségi szilázs iránti igény fokozódása, és a szemeskukorica-termesztésben az alacsony szemnedvességgel történő betakarítás követelménye döntötte el ezt a kérdést.
Silótermesztésre nagy szárazanyag-termésû, jó csőarányú és jól emészthető hibrideket ajánlunk. Ezek a hibridek jellemzően hosszú tenyészidejûek, és az optimális betakarítási idő meghosszabbítása végett jó, ha vízleadásuk lassú. Szemes kukoricaként pedig a korai, szárszilárd, gyors vízleadó hibrideket részesítjük előnyben.
A kukorica mind szerteágazóbb hasznosítási lehetősége (élelmiszeripari feldolgozás, bioetanol, biogáz-gyártás) egyre több tulajdonság vizsgálatát igényli.
2006 őszén az EU rendeletben határozta meg, hogy milyen minőségû kukoricát lehet intervenciós raktárra értékesíteni. A hektolitertömeg bevezetése nem kis riadalmat keltett. Tulajdonképpen Magyarországon a hektolitertömeggel korábban senki sem foglalkozott, ezért az ismeretanyagunk is szegényes volt. Az első megközelítés szerint az hangzott el, hogy a Magyarországon termesztett hibridek alkalmatlanok lesznek, mert nem a hektolitertömegük alapján lettek kiválasztva. A hektolitertömeg mérése után kiderült, hogy nem lesz a hibridekkel baj, mert a termesztésben szereplő hibridek zöme genetikailag megfelel az elvárásoknak. Arra viszont fel kell hívni a figyelmet, hogy sokat ronthatunk a hektolitertömegen, ha betakarításkor és szárításkor nem ügyelünk arra, hogy minél kevesebb legyen a tört és hősérült szemek aránya.
A kukoricagríz az élelmiszeripar egyik jelentős nyersanyaga. A hibridek között a grízhozamban jelentős különbségek vannak. A kukoricaszem endospermiumában a szarus rész a gríz alapja. Legjobb grízkihozatalúak a simaszemû kukoricák, azonban alacsony termőképességük és lassú vízleadásuk miatt nincsenek termesztésben. Hasonló okok miatt hiányoznak a termesztésből a féllófogú hibridek is. A megoldást a jó grízkihozatalú lófogú hibridek kiválasztása jelentheti. A jó grízkihozatalt az úszási számmal jellemezhetjük. A grízkihozatalt a termesztési feltételek jelentős mértékben befolyásolják. A csapadékos évek a keményítőképződésnek, a szárazabb évek pedig a szarus réteg kialakulásának kedveznek.
A bioetanol- és a biogáz-gyártás újabb lehetőség a kukorica hasznosítására. A bioetanol-gyártás alapja a kukoricakeményítő. A hibridek között a keményítőtartalomban nem túl nagy a különbség, ezért minden lófogú, lisztes endospermiumú kukorica etanolgyártásra is alkalmas.
Ha eddig bármikor a szokvány takarmánykukoricától eltérő minőség előállításáról esett szó, az volt a legfontosabb kérdés, megfizetik-e az eltérő minőségû tételek külön kezelését, fizetnek-e magasabb árat a kedvezőbb minőségért, mivel az rendszeresen kisebb termőképességgel párosul. A nemesítők következetes munkájának és a piaci tényezők orientáló szerepének köszönhetően, a sárga lófogú kukoricát a piacon az egyes hasznosítási irányoknak legjobban megfelelő kukorica válthatja fel.
Felhasznált irodalom:
Nagy János: Kukoricatermesztés. Élelmiszer-bioenergia-takarmány.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007, p. 393
A cikk szerzője: Szél Sándor
