Az őszi búza értékének megőrzése céljából mind nagyobb gondot jelent a minőség romlása, amely nemcsak az időjárási körülményeknek, hanem a hiányos tápanyagellátásnak is következménye. Csak a búza minőségét meghatározó tényezők (fajta, ökológiai-klimatikus adottságok, talajmûvelés, tápanyaggazdálkodás stb.) kapcsolatainak feltárásával, pontosításával állítható helyre az elmúlt években megbomlott fajta-termesztéstechnológiai egyensúly.

A három legfontosabb makro tápanyag N, P, K mellett mind nagyobb figyelmet kell fordítanunk termesztett növényeink mikroelem ellátottságára is annak a figyelembe vételével, hogy az egyes búzafajták tápanyagigényét, trágyareakcióját az agroökológiai feltételek, valamint az agrotechnikai tényezők is alapvetően befolyásolják.

A szántóföldi növények közül a cink hiányára a kalászosok (búza, árpa, zab) meglehetősen erősen reagálnak. A biokémiai folyamatokban betöltött fontos szerepe folytán cinkhiány esetén a növények gátolt fejlődésével, csökkenő terméshozammal, minőségromlással, valamint gyengébb betegség ellenálló képességgel számolhatunk.

A cink hiánya gátolja a N-felvételt, a kijuttatott N mennyiségének nagymértékû növelése viszont környezetszennyező. Az ebből adódó problémák megoldását jelentheti a Zn, UAN oldattal történő együttes adagolása. A lombtrágyázás során alkalmazott cink kedvező hatását így nem csak a jobb N-hasznosulás útján fejti ki, hanem felhasználásával biztosítható a növények egyenletesebb cinkfelvétele is.

Az ily módon megvalósított harmonikus növénytáplálás segíthet a környezeti tényezők (csapadék, hőmérséklet, sugárzás) okozta stresszhelyzetek mérséklésében is melyek jelentősen módosíthatják az őszi búza terméselemeit és közülük bármelyik döntő hatást gyakorolhat a termés nagyságára és minőségére egyaránt.

A vázolt összefüggések tisztázására szántóföldi kisparcellás kísérleteket állítottunk be a cink-UAN oldat őszi búzában történő hasznosulásának vizsgálatára. Az UAN oldathoz a Mosonmagyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Kémia és Földmûveléstani Tanszéke által kifejlesztett cink-amin komplexet adagoltunk, majd ezen trágyaanyag hatását vizsgáltuk a hozam, valamint az őszi búza minőségi mutatóinak (nyersfehérje, nedvessikér, hl-tömeg, sütőipari értékszám) alakulására.

Szántóföldi kisparcellás kísérleteinket három éven keresztül (1999–2002) végeztük rézben és cinkben hiányos, meszes Duna öntéstalajon a SOLUM Rt. területén Komáromban.

A kísérleti terület talajvizsgálati eredményeit az 1. táblázat mutatja be.

A kísérletben alkalmazott cink-dózisok Ø (kontroll); 0,1; 0,3; 0,5; 1,5; valamint 2,0 kg/ha voltak. A véletlen blokk elrendezésû kísérletet 10 m2-es parcellákon állítottuk be négy ismétlésben. Az egyes kezeléseket a bokrosodás, illetve a virágzás fenológiai fázisában végeztük el. A kísérletben alkalmazott búzafajta a GK-Kincső volt.

A vizsgálati eredmények értékelése alapján megállapíthatjuk, hogy a bokrosodáskor, illetve a virágzáskor végzett lombkezelések az őszi búza valamennyi tulajdonságának alakulására kedvező hatással voltak.

Az elvégzett statisztikai vizsgálat megmutatta, hogy az őszi búza hozama a kezelések növekvő adagjainak hatására statisztikailag igazolhatóan változott. Az eredmények alapján megállapítottuk, hogy a maximális hozam mindkét kezelési időpont esetében a 0,3, illetve 0,5 kg/ha-os adag esetében adódott (1. ábra).

 Ennél nagyobb Zn-adagok hatására mindkét esetben a hozam értékeinek csökkenését figyeltük meg.

A virágzáskor végzett állománykezelés a 0,3–0,5 kg/ha dózistartományon belül hatásosabbnak bizonyult a bokrosodáskor kijuttatott Zn-kezeléseknél.

A nyersfehérje-tartalmak alakulását a 2. ábra mutatja be.

 Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgálatba vont őszi búza nyersfehérje-tartalma a különböző időpontban elvégzett Zn-kezelések növekvő adagjainak hatására eltérően alakult. Míg a bokrosodáskor végzett állománykezelések növekvő Zn-adagjainak hatására az őszi búza nyersfehérje-tartalma folyamatosan nőtt, addig a virágzáskor végzett lombtrágyázás a 0,3 kg/ha Zn-adagnál mért maximum elérése után a nyersfehérje-tartalom csökkenését eredményezte. Számítások alapján megállapítottuk, hogy a maximális nyersfehérje-tartalom a bokrosodáskor végzett Zn-UAN kezelések 1,6 kg/ha-os dózisánál adódott.

Az őszi búza nedvessikér-tartalma a nyersfehérje-tartalomhoz hasonlóan változott a kezelések hatására (3. ábra).

 A nedvessikér-tartalom mind a bokrosodáskor, mind a virágzáskor végzett kezeléseknél bizonyítható különbségeket mutatott. Az őszi búza nedvessikér-tartalma valamennyi kezelésnél szignifikánsan meghaladta a kezeletlen kontroll értékét. Az elemzések során kapott adatokra függvényt illesztve, azt kapjuk, hogy bokrosodáskor várhatóan az 1,5 kg/ha-os Zn-adag alkalmazása esetén kapjuk a legmagasabb nedvessikér-tartalmat.

A hektolitertömeg változását a 4. ábra mutatja be.

 

Az eredményekkel elvégzett statisztikai elemzés megmutatta, hogy a különböző adagú kezelések hatására kapott hektolitertömeg értékek szignifikáns különbségeket csupán a virágzáskor elvégzett kezeléseknél adtak. A statisztikailag nem igazolható összefüggések ellenére ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a bokrosodáskor végzett Zn-UAN oldatos kezelések között a legmagasabb hl-tömeg az 1,0 kg/ha-os dózisnál adódott. A virágzáskor kijuttatott növekvő Zn-UAN adagok hatására az őszi búza hektolitertömege a 0,3 kg/ha-os dózisig nőtt. Az ennél nagyobb Zn-adagok minden esetben a hl-tömeg csökkenését eredményezték.

A sütőipari értékszám szintén igazolható különbségeket mutatott a különböző adagú Zn-kezelések hatására.

Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a bokrosodáskor elvégzett kezelések hatására az őszi búza sütőipari értékszáma statisztikailag igazolhatóan nőtt a kezelések növekvő adagjainak hatására. A maximális sütőipari értékszám, azaz a legkedvezőbb sütőipari minőség az 1,4 kg/ha-os Zn-adagnál várható. A virágzáskor végzett Zn-UAN kezelések növekvő adagjainak hatását vizsgálva az őszi búza sütőipari értékének alakulására ugyanakkor kimutattuk, hogy a legmagasabb sütőipari érték a 0,3–0,5 kg ha-1-os Zn-adagnál várható.

A két kezelési időpont vonatkozó értékeit összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a 0,5 kg/ha-os adagig a virágzáskor végzett kezelések hatásosabbnak bizonyultak a bokrosodáskor kivitelezett levéltrágyázásnál.

Kísérleteink alapján megállapítható, hogy Zn-hiányos területeken hasznosnak bizonyult a tavaszi fejtrágyázás során az UAN-oldat Zn-komplex-szel történő kiegészítése. Az alkalmazandó adagok függnek a célparamétertől, a fenológiai fázistól és a környezeti tényezőktől, összességében azonban megállapíthatjuk, hogy a vizsgált esetekben az optimális dózis 0,3–0,5 kg/ha-nak adódott virágzáskor és 1–1,5 kg/ha-nak bokrosodáskor.

A cikk szerzője: Dr. Schmidt Rezső