Kezdjük azzal, hogy mit értünk az adjuváns kifejezés alatt. Minden permetlében használatos adalékanyag gyûjtőneve ez a szó, amely a kijuttatott hatóanyag minél jobb hasznosulását van hivatva elősegíteni. A növényvédő szerek hatóanyagait ugyanis önmagukban nem érdemes kijuttatni a növény megvédendő felületére. Gondoljunk csak a legrégebben használt rézszulfátra – rézgálicra, vagy kékkőre – amelyhez szintén szükséges oltott meszet adagolni egyrészt a permetlé semleges kémhatásának biztosítása érdekében, másrészt a permetlé-cseppek jobb tapadása céljából. Arról nem is beszélve, hogy a gazdák mindmáig a kékre színezett szőlőlevél láttán minősítik a permetezést. A hatóanyagok mellé tehát segédanyagokra van szükség, amelyek közül az egyik a permetlé-készítés során biztosítja a hatóanyag egyenletes eloszlását, az azonos koncentrációt a tartályban, a másik a permetlé-cseppek minél jobb terülékenységét, vagy a tapadását a célfelületen, mások pedig a tárolhatósági tulajdonságokat, hatóanyag stabilitását stb. Ezeknek a segédanyagoknak a kívánt hatás érdekében kidolgozott kombinációit a formáló-kutató vegyészek kísérletezik ki. A növényvédő szer formálástól függ tehát elsősorban a hatóanyagok hasznosulása.
Most lássuk, milyen anyagok jöhetnek számításba ennek a feladatnak a megoldására:
Felületaktív anyagok. Ezek valójában a felületi feszültséget csökkentik és ezzel a tulajdonságukkal biztosítják, hogy a különböző határfelületû anyagok ne váljanak szét a rendszerben, például az emulzióknál az olaj és víz között, a szuszpenzióknál a szilárd részecske (pl. hatóanyag) és a víz között folytonos átmenetet képeznek.
Funkciójuk szerint a következő csoportosításban sorolják: diszpergáló-, nedvesítő- és emulgeáló szerek.
Az adalékanyagok sorát folytatva megkülönböztetünk még: tapadást fokozó, párolgást csökkentő, lemosódást csökkentő anyagokat, valamint felszívódást elősegítő adalékokat, keverhetőséget – kompatibilitást – biztosító készítményeket, habzásgátlókat, vízlágyítókat, és a pH értéket befolyásoló (puffer képességû) segédanyagokat. Ezek többsége egyébként alkatrésze a készterméknek, a formulációnak, azaz a gyártási recept is tartalmazza, mégis sokszor a kész permetlé adalékanyagaként külön is használatosak lehetnek a gyakorlatban.
Miért? Mert a növényvédő szer kijuttatási technológiák fejlődésével együtt egyre igényesebb mûszaki megoldású, precíziós permetezőgépek jelentek meg a gyakorlatban, aminek eredményeként jelentősen csökkenthető lett az egységnyi felületre kiszórható permetlé mennyisége, de a kezelt felület teljes borítottságának követelménye mellett. Ezt a kritériumot pedig a növényvédő szerekben alkalmazott felületaktív anyagok már nem voltak képesek teljesíteni. Másként fogalmazva: mert már nem fértek bele olyan részaránnyal a késztermék receptbe, amely a permetlé-csepp terülékenységét és tapadását a gyakorlati szakember igényei szerint képesek lennének kielégíteni. Magyarán a 100% korlátja érvényes a formálási receptre is. A sokszorta hígabb permetlébe viszont ez a kívánt részarányuk már könnyedén biztosítható. Ezért a növényvédelmi kezelések biológia hatékonyságának növelését a permetléhez kevert adalékok fejlesztése jelentette, vagy jelenti ma is, a kijuttató technika, a permetező géppark mûszaki színvonalának fejlesztése mellett. Itt érdemes megjegyezni, hogy a növényvédő szer hatóanyag-kutatás és -engedélyeztetés költségeinek mind erőteljesebb növekedése is ebbe az irányba terelte a fejlesztőket, úgy is, mint a környezet- és felhasználóbarát irány gazdaságosabban elérhető céljai. Éppen napjainkban a növényvédősök szeme láttára öltöznek át a gyakorlatban már sokszor bizonyított, bevált és a pontosabb analitikai háttér mellett alaposabban ellenőrizhető hatóanyagok újabb szerformulációkba. Példa lehet erre az oldószerek cseréje, esetleg megszüntetése, vagy éppen a por formulációk vízoldható granulátumokra váltása. Ennek a fejlesztési iránynak egy olcsóbb, vagy ha úgy tetszik kisebb költséggel járó, azaz versenyképesebb iránya a permetlé adalékok kutatása.
Milyen adalékanyagokat kínálnak a gyártók?
A bordói lé készítésének példáját már említettem, ugyanis a mész hozzákeverését a rézgálic oldatához ugyancsak a hatóanyag mellé adagolt segédanyagok ősének tekinthetjük, hiszen az oltott mész a permetlé semleges pH értékre beállítása mellett annak tapadását is segítette a levél felületén. A permetlé-csepp felületre tapadása pedig egyik feltétele a kezelés eredményességének, de a jól tapadó permetlének a csapadék-lemosódási kockázata is kisebb. Talán ennek felismerése vezette a gyártókat is abba az irányba, hogy az első adalékokat éppen a tapadás fokozására dolgozták ki, amelyek közül ma is sok kereskedelmi készítményt találunk a kínálatban. Ilyen termékek például a Nonion, vagy a Nu-Film. Hasonló eredményt hoznak a különböző olaj alapú adalékok is, hiszen erős adszorpciós tulajdonságuknál fogva jól tapadnak a levél felületén, hidrofób tulajdonságuk pedig az esőállóságukat javítja. Agropon, vagy Agrol plus márkanéven találkozhatunk ilyen termékekkel.
A másik nagy csoportja az adalékanyagoknak a felületi feszültségcsökkentő termékek köre. Ebben az esetben az a cél vezette a fejlesztőmérnököket, hogy olyan anyagokat dolgozzanak ki, amelyek a permetlé-csepp terülését, azaz a kezelt felület fedettségét növeljék meg. Azt ma már egy gyakorlati szakembernek sem kell bizonygatni, hogy mekkora jelentősége van annak, ha sikerül megtöbbszörözni a növényvédő szer hatóanyag jelenlétét a kezelt felületen, különösen akkor, ha az a hatóanyag éppen kontakt hatású. Az egyenletesebb borítottság nemcsak a megvédendő felület növelésével, de sokszor a hatóanyag – esetenként éppen annak vivőanyaga, vagy oldószere – okozta perzselési kockázatot is csökkenti a permetlé-cseppek beszáradási és ezzel a hatóanyag-koncentrálódási esélyének minimalizálásával. Sokszor együttjár ez a terülékenység-növelés a permetlé-felhasználás mennyiségének a csökkentési lehetőségével is, azaz kevesebb vízzel biztosítható a kezelni kívánt, illetve megvédendő felület borítottsága. A gyakorlat számos ilyen adalékanyagot ismer, sőt egyre több állománykezelésre alkalmas herbicid mellé is javasolnak a gyártók ilyen készítményeket a hatékonyság javítása, illetve biztonságának fokozása érdekében. Ezek a készítmények esetenként a postemergens gyomirtó szerekkel együtt kerülnek értékesítésre, annak mintegy csomagolási részeként, mondván, ami nem fért bele a herbicid formálási receptjébe, az belefér majd az egységcsomagjába. Ebbe a csoportba tartozó adalékanyagok például a Dash HC, a Trend-90, vagy az Extravon.
Az adjuvánsok speciális csoportjába tartozik a Silwet L-77 márkanevû termék is, amely nincs egy növényvédő szer értékesítési csomagjához sem kötve, ezért szinte valamennyi permetezőszernek adalékanyaga lehet, amelynél az említett előnyöket érvényesíteni akarja a felhasználója. Hogy miért speciális, arra nemionos detergensek között is speciális – apoláros – volta ad magyarázatot. „A nemionos detergensek ugyanis általában könnyen lebomlanak a természetben, sőt több olyan vegyület van közöttük, amely már a kipermetezést követően a permetlé beszáradása után a napfény és a levegő hatására elveszti felületi feszültségcsökkentő tulajdonságát. Ez a kedvező tulajdonság a polialkoxi lánc hasadásával van összefüggésben, aminek azért van jelentősége a gyakorlat szempontjából, mert a permetlé felszáradása után 1-2 nap múlva érkező esőzés hatására a levél viaszrétege újra „mûködőképes”, az esővíz lepereg a levelekről, a termésről. A nem ionos detergensek vízben általában jól oldódnak, de az oldékonyság, valamint az oldódási idő függ az apoláros csoport kiterjedtségétől, a lánc hosszától, illetve a kettő egymáshoz viszonyított arányától. Ezért egyre szélesebb körben alkalmazzák a nem ionos detergensek azon származékait, amelyek apoláros csoportját valamely polisziloxán (pl. heptametil-triloxán) vegyület alkotja. Ennek az előnye az, hogy a sziloxán csoport térbelileg kedvezőbben helyezkedik el a hosszú szénláncú alkilvegyületekkel ellentétben, ami miatt kevesebb detergens molekula képes azonos felületi feszültségcsökkentő hatást kiváltani” – írja Tóth Ágoston az adjuvánsokról összeállított munkájában. Ezért ezeknek a készítménynek alkalmazása segítheti leginkább a permetlé csökkentési törekvéseket a gyakorlatban.
Az adalékanyagok sorát szaporítja még az úgynevezett hatásfokozók néven bevezetett termékek köre is, amelyek ugyancsak a már említett tulajdonságok valamelyikével rendelkeznek és ennek eredményeként javítják a kijuttatott növényvédő szer hatékonyságát, illetve csökkentik az effektivitásuk gyengülésének a kockázatát. Legismertebb képviselőjük a Hyspray.
Szót kell ejteni még a permetlé adalékok körében a habzásgátló és a permetlé-cseppek elsodródását csökkentő – cseppnehezítő – készítményekről is. Habzásgátló készterméket Antifoam márkanéven ismerhették meg a növényvédősök, míg a különböző gyomirtó, vagy érésgyorsító készítmények repülőgépes kijuttatásakor a Bandrift Plus márkanevû adalékanyagot használhatják.
Befejezésül: a felhasználási útmutatókat az adalékanyagok alkalmazása előtt is – hasonlóan mint a növényvédő szereknél – mindig gondosan olvassuk át, hogy elkerüljük a kezelések utáni kellemetlen meglepetéseket. Ilyen nem kívánt következményekkel szembesülhet a gyakorló növényvédős, amikor az anionos detergensek kationos hatóanyaggal, vivőanyaggal, vagy diszpergáló anyagokkal reakcióba lépnek, azaz semlegesítik egymást, ezzel hatásukat vesztik, s kicsapódnak. Például ilyen eseteknek lehettek tanúi egykor a Nonit alkalmazói, ha ezt a szabályt figyelmen kívül hagyták. Ezért mindenkor javasolt előzetes keverési próbával meggyőződni a kombinálhatóságukról is. A hatásfokozó adalékok esetében pedig az alkalmazott növényvédő szerek kombinációira is legyünk figyelemmel, mert éppen a hatékonyság fokozásával megnőhet a fitotoxicitás kockázata.
Összefoglalásként elmondható, hogy a permetlé adalékanyagokra – a permetlé fizikai-kémiai tulajdonságainak javítása érdekében is – szüksége van a növényvédősöknek, mert a biológiai hatékonyság fokozása mellett számos környezet- és pénztárca-kímélő megoldást kínálnak, a gazdálkodók, a gyakorló növényvédősök számára.
Felhasznált irodalom:
Petróczi István szerk. - Adjuvánsok és peszticidek együttes hatása a környezetkímélő technológiában. 1994. Gödöllő.
Hadobás Jánosné - Körösmezei Csaba: Az adalékanyagokról – a permetezési szezon kezdetén 1. Agrofórum 2004/4
Tóth Ágoston: Permetezési adalékanyagok (adjuvánsok) – kémiája, hatásmechanizmusa, alkalmazása 1. Agrofórum 2006/11
Tóth Ágoston: Permetezési adalékanyagok (adjuvánsok) – kémiája, hatásmechanizmusa, alkalmazása 2. Agrofórum 2006/12.
A cikk szerzője: Inczédy Péter
