Mivel az agrárium nehéz helyzetben van, óriási, ugyanakkor elodázhatatlan feladat annak talpraállítása. Üdvözlendő az a miniszteri szándék, hogy a döntések előkészítésében és a végrehajtásban végre komoly és aktív szerepet kapnak a szakmai szervezetek. Ez persze nagy felelősséget is jelent, amihez a szervezeteknek is fel kell tudni nőni. Amennyiben igaz az, hogy az FVM a jövőben a szakma „megrendeléseit” lesz hivatott teljesíteni, akkor nekünk az a dolgunk, hogy átgondolt és megvalósítható „megrendeléseket” adjunk a tárcának. Ha nem tudunk ilyen javaslatokat tenni a döntéshozók asztalára, a siker elmarad. A siker pedig mindannyiunk érdeke. Mi állattenyésztők, a MÁSZ tagjai sokféleképpen gondolkozunk. Vannak azonban közös céljaink, melyek között a legfontosabb: a magyar állattenyésztést erős, versenyképes ágazattá tenni, aminek nem csak múltja de jövője is van. Ezt csak akkor érjük el, ha mindenki a maga szintjén akarja, hogy ez így legyen és képes összefogni tenyésztő és állattartó.

Megtisztelő, egyben nagy felelősség is, hogy Gráf József miniszter úr a MÁSZ-t kérte fel, hogy a tagszervezeteit érintő ágazatok fejlesztési elképzeléseit és lehetséges megoldásait a minisztérium által megbízott szakértőkkel együttmûködve dolgozza ki. Miniszter úrral egyeztetve állatfajonként munkacsoportokat alakítottunk ki. Ezeknek a gyakorló szakemberekből és tenyésztőszervezetek vezetőiből álló csapatoknak két fontos feladata van:

• fejlesztési javaslatok kidolgozása állatfajokra – adott esetben ágazatokra – lebontva;

• az uniós (SAPS, top-up, EMVA) és nemzeti támogatások véleményezése, ajánlások készítése, végrehajtási programok értékelése, támogatási célterületek, jogosultsági kritériumok, prioritások meghatározása, módosító javaslatok megfogalmazása annak érdekében, hogy az állattenyésztés a rendelkezésre álló forrásokat a leghatékonyabban hasznosítsa.



Az állattenyésztés kapcsolódási lehetőségei az EMVA célterületekhez

2007-től a vidékfejlesztésre adható pénzeket elsősorban az EMVA forrásai jelentik majd. Ez a pénzügyi alap az NVT és AVOP forrásainak összevonásával jön létre. A támogatható fejlesztési célterületeket és a feltételeket a 1698/2005/EK rendelet tartalmazza. Hazánk 2007 és 2013 között mintegy 1300 milliárd forint támogatáshoz juthat így, amennyiben a kormányzat az uniós pénzek mellé teszi a nemzeti kiegészítést, illetve ha olyan pályázati rendszert dolgozunk ki, amely segítségével minden pénz lehívható lesz. Ez azért is fontos, mert korábbi tapasztalat az, hogy a bonyolult pályázati rendszer, a tájékoztatás hiánya és egyes célterületek és feltételek rossz meghatározása miatt nem tudtuk a teljes rendelkezésre álló uniós forrást leigényelni, több tíz milliárd forint ragadt így bent. Az állattenyésztési ágazatokhoz leginkább kapcsolódó célterületek az alábbiak:

Mezőgazdasági üzemek korszerûsítése: az állattenyésztésben a fejlesztési jellegû beruházások az elmúlt évtizedben kevés kivételtől eltekintve elmaradtak. Idős épületekben, elavult technológiával és gépekkel, illetve egyre szigorodó környezetvédelmi előírások szorításában kellene a gazdáknak felvenni a versenyt a folyamatos fejlesztést, jelentős beruházásokat végző uniós és tengeren túli országok termelőivel. E célterület kihasználása kulcsfontosságú a magyar állattenyésztés fejlődő pályára állítása szempontjából. Egyes területek (pl. trágyaelhelyezés, -kezelés) fejlesztésére ráadásul igen szûk határidő áll rendelkezésre. Számításaink szerint erre a célterületre 7 év vonatkozásában legalább 200 milliárd forintra van szüksége az állattenyésztésnek. E fejezethez az alábbi fejlesztési célterületeket javasoljuk:

•Trágya kezelését, tárolását, felhasználását elősegítő építészeti, technológiai és gépberuházások;

•Állati férőhelyek kialakítását, minőségét javító építési és korszerûsítő felújítási beruházások;

•Jó minőségû takarmány előállítását és felhasználását, a takarmányminőség megőrzését biztosító építészeti, technológiai és gépberuházások;

•Állattartáshoz kapcsolódó munkafolyamatok minőségét javító beruházások;

•Tenyészállat állomány minőségi javításával kapcsolatos beruházások célterülete;

•A telepi állategészségügyi helyzetet, illetve a nyomon követhetőséget javító, állatbetegségek kialakulását és terjedését megelőző beruházások.



Uniós előírások betartására irányuló többletráfordítás támogatása: legfeljebb 10 000 euro/gazdaság mértékig, évente csökkenő összegben és maximum öt évig nyújtható támogatás. Ez egyfajta költségkompenzáció olyan kiadásokra, amelyeket az uniós rendeletekre épülő nemzeti jogszabályok előírásainak betartására kell a gazdáknak felvállalniuk. Itt az alábbi célterületeket javasoljuk:

•Környezetvédelmi előírások betartása (pl. nitrátszennyezési szabályozásnak való megfelelés, környezetterhelési tanulmány elkészítése);

•Állategészségügyi előírások betartása (állatvédelmi és állategészségügyi törvény előírásainak való megfelelés);

•Állatnyilvántartási előírások betartása (szarvasmarha, sertés, juh- és kecske és ló ENAR);

•Munkavédelmi előírások betartása (mg-i biztonsági szabályzatnak való megfelelés).

Minőségi élelmiszer előállítását garantáló rendszerekben való részvétel támogatása: kiemelkedő jelentősége lehet e támogatásnak a hungarikumok (mangalica, magyarszürke termékek stb.) piacra juttatásában, illetve a márkázott termékek előállításában. Ilyen célra legfeljebb 3000 euro/gazdaság összeg adható öt éven keresztül. Termelői csoportok támogatása: támogatás nyújtható a termelői csoportok létrehozására és adminisztratív mûködtetéséhez. Minden termelőnek szüksége van az összehangolt értékesítésre a feldolgozók felé. Az exportérdekelt ágazatoknál (juh, húsmarha) sajnos a termelői csoportok gyakran nem az eredeti céljuknak megfelelően mûködnek és az integrátor érdekeit szolgálják. Vannak ugyanakkor követendő példák az összefogásra (termelői csoport tulajdonába került tejfeldolgozó).

Natura2000 területekhez kapcsolódó támogatások: hazánkban 843 ezer ha ilyen terület van, amelynek fele gyep és annak jelentős részén folytatnak legelőre alapozott állattartást. A kifizetések az ilyen területen gazdálkodók jövedelem-kompenzációját teszi lehetővé, hiszen nekik speciális természetvédelmi előírásoknak kell megfelelniük. A támogatás mértéke legfeljebb 200 euro/ha lehet. A jelenleg folyó Natura2000 program 2009-ig, csak egy kisebb összeg juttatását teszi lehetővé. A MÁSZ javaslata erre az átmeneti időszakra: 10 ezer Ft/ha.

Agrár-környezetvédelmi támogatások: az őshonos fajták támogatása ide tartozik. A magyar állattenyésztők sok évtizedes munkája révén kialakult helyi fajták fenntartásában és a mai kor igényeinek megfelelő nemesítésében segíthet ez a támogatás, amely 200 euro/NÁE mértékig adható őshonos fajtáknak. A program várhatóan 2009-től indulhat. Ezeken túl szintén e célterület keretében 450 euro/ha támogatás adható olyan földhasználóknak, akik a közösségi iránymutatásokon túl többletvállalást teljesítenek. Javasoljuk a legeltetéses állattartók kiemelt támogatását e célterületen belül.

Állatjóléti többletvállalások támogatása: azon termelők kaphatnak ilyen támogatást, akik önkéntes alapon vállalják, hogy az uniós állatjóléti előírásokon túlmutató beruházást hajtanak végre. A pályázónak öt vagy hét éves időszakra kell vállalásait teljesíteni. A támogatás állategységre vonatkozik és legfeljebb 500 euro/NÁE lehet évente az igazolt költségek függvényében. Az alábbi célterületek támogatását javasoljuk:

•Klimatikus és levegő-tisztasági viszonyokkal kapcsolatos elvárások betartása (istálló levegő optimalizálás, istállón belüli és kívüli szagok semlegesítése);

•Férőhely-kihasználással kapcsolatos elvárások betartása (telepítési sûrûség csökkentése, nem betonozott kifutók, almozott pihenőtér, állatok kedvére való életterek kialakítása);

•Takarmány- és vízminőséggel kapcsolatos elvárások betartása (takarmány és ivóvíz laborvizsgálatok);

•Nyilvántartások vezetésével, illetve rendszeres információközléssel kapcsolatos elvárások betartása (termelési adatok közlése, állományváltozás és nyilvántartás);

•Állatbetegségek kialakulását megelőző, preventív intézkedések alkalmazásával kapcsolatos elvárások betartása (preventív gyógykezelés, mentesítés, illetve meglévő betegség elterjedésének megakadályozása).



Az elmúlt évek állatjóléti támogatásainak tapasztalatait figyelembevéve, e célterület mûködtetéséhez évente legalább 15 milliárd Ft forrásra lesz szükség.



A MÁSZ ágazati helyzetelemzései és fejlesztési elképzelései



Szarvasmarha ágazat

Tejtermelés



Hazánkban 2006. augusztus 1.-én 705 ezer szarvasmarhát és 326 ezer tehenet tartottak nyilván. Ez a létszám 20 százalékkal marad el az ezredforduló előtti 5 év átlagától. Eltérő tendencia figyelhető meg a tej és a húshasznú állományok között. A keresleti piac következtében emelkedő árak, a támogatások, illetve a kedvező időjárás soha nem tapasztalt pozícióba hozta a húsmarha tartókat, hizlalókat. Ez tetten érhető a hús-, és kettőshasznú tehénállomány gyarapodásán, ugyanakkor 200 ezer alá esett a tejtermelés ellenőrzött tehenek száma, ami 15 százalékos csökkenés 3 év alatt. Ilyen méretû állomány már a belső keresletet sem képes kielégíteni dacára az évek óta folyamatosan emelkedő fajlagos termelési eredményeknek (egy tehénre vetített tejtermelést tekintve a régióban vezetők vagyunk). A 60 forint körüli tejár ugyanis csak a leghatékonyabban termelő gazdaságoknak biztosít szerény jövedelmet.



A tejágazat versenyképessége az ezredfordulóig – ha lassan is de – javult, ugyanakkor az elmúlt 3 évben újabb visszaesés tapasztalható. A tej ára 2006-ban ugyan kisebb mértékben ingadozott, mint az elmúlt években, azonban az árszínvonal az uniós – az utóbbi időben pedig már a szomszédos tagországok – árai alatt maradt tartósan. Ezek ellenére a magyar tejár (23-25 euro cent/kg) magasabb, mint az új-zélandi (15-16), az amerikai (21-22) vagy a brazil (16) nyerstej ára. Az unióban 25-26 cent/kg volt az átlagár 2006. nyarán. A termelők kiszolgáltatottságát jelzi és a feldolgozók eltérő piacpolitikájának eredménye, hogy a legkisebb és legnagyobb belföldi ár közötti különbség eléri a 15-20 százalékot! Mindeközben a tej beltartalmi mutatói rég nem látott mértékben romlottak. A hazai tejtermelőknek erős versenyhelyzetben kell piacaikat megtartani. A KAP reformok során az unióban fokozatosan csökkentették a tejszektornak juttatott támogatásokat, így az új tagállamok termelői csak töredékét kapják az egykori összegeknek. Az állati alapú támogatások közül mindösszesen a tejkvótához kötött prémium, illetve a hímivarú egyedek hízlalási időszaka végén felvehető hízott-marha támogatás vehető igénybe.



A rendkívüli mértékben lecsökkent tejelőmarha létszám több veszélyt is rejt:

-A folyamatosan növekvő fajlagos hozamok ellenére sem képes már a hazai tejelő szarvasmarha állomány a tejkvótánkat teljes mértékben kihasználni, miközben Lengyelország, Csehország túllépték kvótájukat (az unióban csökken, ugyanakkor Európán kívül növekszik a tejfelvásárlás);

-Az alacsony belföldi árak és a jó minőségû tejnek köszönhetően az idehaza megtermelt tejet – elsősorban Olaszországba – exportáljuk. 2005-ben 130, 2006-ban mintegy 300 millió kg nyerstejnek megfelelő alapanyag kivitele, illetve fokozódó alapanyag hiány várható idén és jövőre, eközben a feldolgozott termékek importja növekszik;

-Magyarország nem tudja kihasználni a kiváló állategészségügyi státuszából és az uniós export visszatérítésekből származó rendkívül kedvező piaci helyzetét, hiszen a lecsökkent populáció már a saját utánpótlásra sem elég, így alig jut exportra a kiváló minőségû tenyészállatokból. Hagyományos piaci partnereink részéről hatalmas nyomás nehezedik a tenyésztőkre. A keleti piacok és a velünk csatlakozott, illetve 2007-től taggá váló országok is hajlandók megfizetni a magas árakat, hogy magyar tenyészállatokhoz jussanak. Ezek a tenyésztők – kellő felajánlás hiányában – most Nyugat Európából szerzik be az állományaik utánpótlását és rendszerint gyengébb minőségû, sokszor bizonytalan állategészségügyi kockázatú egyedeket importálnak.

-A gyenge minőségû import élelmiszer termékek jelentősen rontják az élelmiszerbiztonságot. Ezekkel a megtévesztő silány termékekkel szemben minden jogszabályok adta lehetőséggel fel kell lépnünk és fel kell hívnunk a figyelmet a kiváló minőségû magyar alapanyagokból készült termékekre.



A tejágazatot sújtó nehézségek megoldási javaslatai



Termőföld, takarmánytermő terület



A szakosodott tejelőmarha-telepek sok esetben kedvezőtlen helyzetben vannak, hiszen a takarmány előállításhoz és a szervestrágya elhelyezéséhez szükséges saját földterület nem áll rendelkezésükre. Nagy a bérelt földterületek aránya, amely nehezíti az egységes támogatási rendszerben (SPS) történő támogatásigénylést. A tejtermelő gazdaságok 7 százaléka egyáltalán nem rendelkezik SPS támogatásra feljogosító földterülettel. A birtokrendezés ebben az ágazatban kulcskérdés. Az osztatlan közös területek kimérése (akár kisajátítás árán is), illetve a Nemzeti Földalap (NFA) tulajdonában lévő földek segítségével megvalósított táblacserék nélkül ezek a problémák nem valószínû, hogy belátható időn belül megoldhatók.



Technológia

Az állattartó telepek technológiája, infrastruktúrája, épületei és gépei korszerûtlenek és elhasználódtak. Fokozott gondot jelent a nagymennyiségû szervestrágya, csurgaléklé és szennyvíz kezelése és elhelyezése. A korszerû könnyûszerkezetes istállók tömbösítettek, magas tetőszerkezetûek, nyitott oldalúak. Az eltérő termelési fázisban lévő egyedek csoportosítása, a fejőházi fejés ma már alapkövetelménynek számítanak. A korszerû hígtrágya kezelés szeparálással történik: a vizes rész lagúnás rendszerû gyûjtést követő injektoros kijuttatása, míg a szilárd fázis komposztálása és széles körû felhasználása (talajjavítástól a kertészeti felhasználásig) a jellemző szemben a korszerûtlen mélyalmos rendszerekkel. A talaj nitrát szennyezése a szivárgás-biztos lagúnákkal és megfelelő technológiával gyártott tartályokkal kezelhető.



Termékfeldolgozás

A több évtizedes tőkekivonás a feldolgozó-kapacitások esetében is érzékelhető. Magyarország tejtermelési kvótáját jelenleg nem képes teljesíteni, ami egyedülálló jelenség az Unió országainál. Hazánk tejtermelése az elmúlt 3 évben 13 százalékkal csökkent, miközben a tejtermékek behozatala négyszeresére nőtt. Az ésszerûtlenül dekoncentrált, sok esetben multinacionális vállalati irányítás alatt álló hazai feldolgozók nem képesek megfelelő hatékonysággal dolgozni, hiszen a rendkívüli mértékben lecsökkent belső fogyasztás okán csak részlegesen képesek mûködtetni kapacitásaikat. Világviszonylatban és az unióba is a minőségi élelmiszerek piaca bővül, a tudatos fogyasztók egyre inkább ráébrednek, hogy a tej és tejtermékek biológiailag aktív, egészséges táplálékot jelentenek. A fejlett országokban csökken a folyadéktej fogyasztás, miközben a tejtermékek – különösen a sajté – emelkedik. Hazánkban a tej, és tejtermékek fogyasztása az elmúlt évben ugyan növekedett (155 kg/fő/év), de még így is elmarad az uniós átlagtól. Ez a lemaradás a sajt fogyasztás esetén ennél is jelentősebb (7 kg szemben a 19 kg-mal). A tejtermékek fogyasztásának elősegítéséhez jól célzott marketingre, társadalmi reklámkampányra és az iskolatej program kiterjesztésére van szükség. Ez már túlmutat az agrártárca egyedüli felelősségén.

A jövőben fontos lenne további feldolgozó kapacitások termelői tulajdonba juttatása, hiszen a Parmalat Rt. példája is mutatja, hogy ez kedvező hatással van a felvásárlási árakra, illetve a termelőket összefogásra ösztönzi.



Tenyészállat értékesítés

A tenyészállat piacokon az ország kiemelkedően kedvező állategészségügyi státuszát meg kell őriznünk. További lépéseket kell tenni azért, hogy fel tudjunk zárkózni az olyan nagy exportáló országok mellé, amelyek a kötelező előírásokon túl például IBR illetve BVD mentes státusszal rendelkeznek. Fontos, hogy egy részletesen kidolgozott állapot-felmérési és mentesítési programot indítsunk és erről tájékoztassuk a brüsszeli illetékeseket. Ezt a folyamatot már elkezdték közép-kelet-európai versenytársaink és félő, hogy kiszorítanak bennünket az igényes piacokról.

A kiváló minőségû tenyészállatok előállítását nemzeti tenyésztési program keretében irányítják a tenyésztőszervezetek, amelyek független szereplőként megbízhatóan végzik évtizedek óta ezt a piac szereplőitől nem elvárható non profit tevékenységet a közösség javára. Ez a tevékenység erősödne, illetve a tenyésztői tagság felé nyújtott szolgáltatások bővülnének a teljesítményvizsgálat intézménye, illetve a tenyésztési és teljesítményvizsgálati adatbázis társadalmasítása (szakmai szervezetek tulajdonába és kezelésébe kerülése) által.



Húsmarha ágazat



A hazai húsmarhatartás és marhahizlalás az uniós csatlakozás utáni kedvező körülményeknek (keresleti piac, uniós és nemzeti támogatások, kedvező időjárás) köszönhetően egyértelmûen kilépett marginális szerepéből és talán a legjövedelmezőbb állattenyésztési ágazattá vált. Tény az is ugyanakkor, hogy az évek óta halogatott fejlesztések elmaradása miatt bizony sok esetben rossz körülmények között folyik a termelés. Az előrejelzések szerint az unió belső piacát továbbra is a keresleti piac fogja jellemezni, növekvő minőségi (elsősorban brazil és argentin) marhahús importtal. Ez kedvező lehet a hazai húsmarha tartóknak. Magyarországon a marhahús fogyasztásnak az utóbbi évtizedekben nem alakult ki olyan hagyománya, mint a sertés-, vagy baromfihúsnak. Az egy főre vetített fogyasztás (4-5 kg) az uniós átlag negyede, amely a következő években várhatóan alig fog emelkedni (15 éve 8 kg/fő volt). Ez előrevetíti, hogy hazánk borjú és hízómarha, illetve marhahús tekintetében továbbra is kivitel érdekelt marad. Az ágazat fejlesztésénél tehát a nemzetközi versenyképesség kialakítása és megőrzése elsődleges szempont. Fontos cél lehet még a belső fogyasztás korábbi szintre történő emelése.



Az ágazat két jól elkülöníthető tevékenységi körre tagolható hazánkban: anyatehéntartás, amelynek végterméke a választott borjú, illetve a másik terület a marhahízlalás. A tenyészállat előállítás bizonyos értelemben (technológia) kapcsolódik az anyatehéntartáshoz, azonban annál átfogóbb és sokkal több odafigyelést igénylő tevékenység. Ebben az esetben a végtermék a tenyészüsző (éves vagy vemhes üsző), illetve a tenyészbika. Az ágazat fejlesztési céljait is e két szegmensre célszerû összpontosítani.





Anyatehéntartás

Az anyatehéntartás lényegesen átalakult az utóbbi években. Rendkívül sok új termelő kapcsolódott be, a magántulajdon meghatározóvá vált. Az ágazati méret is változott, a nagy mérettől a klasszikus családi méreten keresztül a kiegészítő tevékenységig minden méret előfordul. Ez egyben jól alkalmazkodik a szétaprózott gyepterületek hasznosításához, másrészt a vidéki munkalehetőség biztosításához, a táj kultúrállapotban tartásához. Ez a tevékenység versenyképes lehet családi gazdaságok esetén is és nagybirtok méretben egyaránt.



A végtermék a választott 6-9 hónapos borjú, amelyet elsősorban olasz és görög piacra szállítunk, de nem elhanyagolható a horvát, szlovén, bosnyák, osztrák export sem. Piaci korlátai a termék elhelyezésének nincsenek az összes minőségi magyar marhahús termelés jelenleg nem több, mint az EU termelésének néhány százaléka. A választott borjak nagy része jó minőséget képvisel. A kialakult árak is ezt tükrözik, amelyek tartósan évek óta 600 Ft/kg élősúly fölött vannak. Az árak az elmúlt 2 évben 20%-kal emelkedtek. A régi tagországokban a húsmarha létszám – a támogatások termeléstől történő leválasztása miatt – a következő években 10 százalékkal csökken. Ez további létszámnövelő lehetőség a magyar termelőknek.



Az ágazat létszámbővítése a támogatási felsőhatár miatt kérdéses de üdvös, ugyanakkor a 117 ezres nemzeti felsőhatár minőségi árualappal történő kitöltése talán a legfontosabb cél a következő években. A fejlesztéseket is ennek a célnak, illetve a versenyképesség növelésének kell alárendelni. Ma az anyatehén támogatásban részesülő állomány mintegy 60 százaléka tekinthető klasszikus húsmarhának. Lényeges kérdés a versenyképes állományméret kialakítása. Ez legalább 50-100 tehenet és szaporulatát jelenti. Hangsúlyozzuk, hogy mindenütt a táj eltartó képessége a meghatározó, hiszen optimális üzemméret nincs: az mindig viszonylagos és pillanatnyi. A jelenlegi (SAPS + top up) támogatási rendszer a húsmarhatartóknak elfogadható, ennek 2009-ig történő fenntartását javasoljuk. Az SPS rendszerben pedig a nemzeti borítékok (CNDP) fenntartását, azaz egy hibrid modell (regionális alapon elosztott pénzek + termeléshez kapcsolt támogatások a nemzeti keretből) bevezetését tartjuk elfogadhatónak. Ez azért is fontos, hiszen a következő években kell a termelőknek úgy megerősödniük, hogy 2013-tól, a direkt támogatások megszûnés után is versenyképesek maradjanak.



Marhahízlalás

A marhahizlalás már sokkal inkább a versenyszférához tartozó, piacorientált szektor, ahol a termelési hatékonyság alapvető szempont. Ezt csak bizonyos méret és technológia mellett lehet megvalósítani. Az egyszerûsített farmtámogatás bevezetése óta az unió számos tagállamában már nincs támogatás marhahízlalásra. Hazánkban, amennyiben azt a hibrid modellt választjuk, amelyben az anyatehén támogatás 100 %-ban megmarad, a hízómarha prémium megszûnik, azaz beolvad az egységes farmtámogatásba 2009-től. Ráadásul az unió belső piacán egyre nagyobb mennyiségû marhahús importra lehet számítani elsősorban Brazíliából és Argentínából. Ez egyben nyomást is gyakorol a hazai termelőkre, ösztönözve őket a minőségi termék előállítására.



Hazánkban jelenleg kevés olyan hizlaló van, aki versenyképes lehet 2 év múlva is, ugyanis a jövedelmet ma elsősorban a hízottbika prémium jelenti. Nemzeti támogatási felsőhatárunk csupán felét használjuk ki, tehát volna lehetőség a fejlesztésre. Ennek érdekében a következő években ki kell alakítani, illetve fejleszteni kell azokat a marhahizlalásra alkalmas telepeket, amelyek – figyelembe véve a választott borjú exportot – a nagysúlyú, vágómarhák hatékony előállítására, a vevők (vágóhidak, viszonteladók) kiszolgálására (a szükséges mennyiséget biztosítva) képesek. Ami a fajta, illetve genotípus kérdést illeti, a tejelő állományokból származó hímivarú borjak nagy súlyra történő hizlalása már nem kifizetődő. Ezeket kis súlyban (80-150 kg) levágva lehet speciális piacra értékesíteni, mint tejesborjakat. A nagysúlyú bika és üsző hizlalásnál elsősorban a valamilyen befejező fajtával keresztezett hízóalapanyag előállítása lehet kifizetődő. Ennek érdekében növelni kell a haszonállat előállító keresztezéseket (minőségi árualap előállítása). Nemzeti parkok jelentős vágómarha (elsősorban szürkemarha) előállító kapacitással fognak rendelkezni.





Juh-kecske ágazat



Az ágazat jelentősége jóval nagyobb, mint a mezőgazdaságon illetve állattenyésztésen belül statisztikailag kimutatható termelési értéke. Fő cél a jó minőségû, exportképes termék előállítása és a vidéki munkaerő foglalkoztatása.



Az ágazat a mezőgazdaság termelési értékéből 0,8 – 1,0%-kal részesedik, az állati eredetû termékekből 2%-ot képvisel. A juh- és kecsketermékek export árbevétele illetve import kiváltása (gyapjú) meghaladja az évi 38-42 millió eurót. Az állomány mélypontját 1995-ben érte el, amikor is az összes nőivarú juhlétszám 860 ezer, míg az anyajuh létszám 720-740 ezer volt. A létszám a csatlakozást követően enyhén csökkenő tendenciát mutat. A kecskeállomány 1994 és 2000 közötti időszakban növekedett, majd folyamatos csökkenés figyelhető meg, jelenleg 60-80 ezer egyedre tehető. Az ágazat helyzetét súlyosbítja, illetve a tenyésztést nagymértékben hátráltatja a kecske ENAR (egyedi jelölés) nem megfelelő végrehajtása, az ebből adódó hiányos nyilvántartás. Ennek következtében a kecskeállomány tényleges létszáma nem ismert, csak becslésekre hagyatkozhatunk, továbbá az állomány állategészségügyi státusza sem tisztázott. Az ágazat fő terméke a tej, a hús csak mellékterméknek tekinthető, a tejtermelés becsült mennyisége mintegy 12-15 millió liter évente. A kecskehús termelés mintegy 900-1000 tonnára becsülhető, amelynek körülbelül tizede kerül külföldi piacra. Az ágazatra inkább az extenzív termelés jellemző, minimális számban találhatók intenzív kecskefarmok. Kecsketej-termelés esetén a 400 liter és afölötti termelési szint adja meg a gazdaságos mûködés feltételeit. A kecskék jelentős hányadát juhokkal együtt tartják.



A kiskérődző ágazatban nagy a tőke hiány, a juhtartók a szaporulatot szinte teljes egészében értékesíteni kényszerülnek. A juh- és kecsketartók döntő többsége nem rendelkezik saját földterülettel. Mivel a SAPS támogatások nincsenek állattartáshoz kötve, jelentősen nőttek a bérleti díjak, számos esetben a gyepterület tulajdonosa felbontotta a bérleti szerződést, és önmaga veszi igénybe a támogatást. A Magyar Juhtenyésztő Szövetség adatai alapján a juhtartók által használt szántók 55%-a illetve legelők 58%-a bérelt terület, és a juhtartók tizede egyáltalán nem rendelkezik földterülettel.

A privatizáció előtt alkalmazottként foglalkoztatott juhászokból és más tevékenységet folytató emberekből magán juhtartók lettek. A továbbképzés és szakemberképzés (elsősorban szakmunkás szinten) fejlesztése kulcskérdés. Javasoljuk, hogy a támogatáshoz jutás feltétele legyen, hogy a gazdák a szakmai szervezetek által szervezett főrumokon vegyenek részt.



Az állomány 86%-a egyéni juhtartók tulajdonában, 13%-a pedig magántulajdonon alapuló mezőgazdasági szövetkezeteknél, társaságoknál van. Az anyajuh állomány 45%-a 300 alatti tenyészetekben található. A juhtartók 87%-a 300 alatti anyajuh állománnyal, míg a tulajdonosok 13%-a – akik 300-nál több anyajuhot tartanak – az anyajuh állomány 55%-ával rendelkeznek. Juhtartással 7600-7800 tenyészetben foglalkoznak. A 100-300 közötti tenyészetek lehetnének az alapjai a családi farmgazdálkodás kialakulásának. A 300-1000 anyajuhlétszámmal rendelkező tenyészetek jelenthetik a magyar juhtenyésztés versenyképes bázisát, amennyiben saját földterületen minimális alkalmazotti létszámmal, hatékony minőségi termelést tudnak megvalósítani. Az 1000 feletti állományok esetében már olyan járulékos költségek jelennek meg, melyek a nem megfelelően hatékony termeléssel párosulva jelentősen rontják a jövedelmező gazdálkodás esélyeit. A jövedelmet hozó kecsketartás is alapvetően függ az üzemi mérettől. Egy család megélhetéséhez szükséges aktív termelő létszám 50-100 anyakecske között kezdődik.



Hazánkban a merinó jellegû állományok adják a juhlétszám 87%-át. A törzskönyvezett állományon belül a merinók aránya kisebb, a specializált fajták aránya nagyobb. A hazai kecskeállomány a tejelő hasznosítási körbe sorolható, az árutermelő tenyészetek döntő többsége „parlagi” típusú anyakecskét tart. A kis létszámú törzsállományok tenyésztői túlnyomórészt alpesi és szánentáli fajtát tenyésztenek, és pár tenyésztő anglo-núbiai, búr kecskék tenyésztésével foglalkozik.



A feltétlen juhlegelők és a talajvédő gyepek hasznosítása más állatfajjal nem lehetséges. Természetvédelmi szempontból sok gyeptípuson kifejezetten a juhok legeltetése indokolt. Hasonlóan jelentős szerepe lehet a kecskének a cserjésedő-beerdősülő, természeti értékekben gazdag gyepek karbantartásában. Ezért a kiskérődző ágazat fenntartható fejlesztése egybevág a hazai természetvédelem érdekeivel is.



A termelési eredmények jellemzői: juh esetében 100 anyára 100 bárányszaporulat, kecskénél 100 anyára 150 szaporulat jut. A hústermelés 18.000-20.000 tonna, a juhtejtermelés országosan 1,2 – 1,5 millió liter, a kecsketej-termelés 12 – 15 millió liter évente, az átlagos laktációs kecsketej-termelés nem több 300 liternél, a termelt gyapjú mennyisége 3 500 – 4 000 t.



Az EU juhhús tekintetében mindössze 80%-ban önellátó, így jelentős importra szorul. Ez a tény, illetve a friss hús iránti kereslet kedvez az unió felé irányuló élőjuh exportnak.

A legfőbb bevételt a bárányértékesítés adja, amely szezonális. A három fő értékesítési időszak a húsvét, feragosto (augusztus) és karácsony. A tavasszal túlkínálat jelentkezik. Jelentős többletbevételt lehetne elérni, ha a termék előállítás eltolódna a nyári, őszi időszakra. A magyar vágóbárány minősége a piaci súlykategóriájában jó vagy kiváló minőségû.



A juh-, és kecsketejből készült termékek úgy a hazai, mint az export piacon megfelelő marketing munkával eladhatóak. A felvásárolt és feldolgozott juhtej mennyisége az 1997-ben bevezetett minőségi juhtej támogatás hatására 2003-ig másfél millió literre emelkedett, majd a támogatás megszûnése után újra csökkent. Évi 350-420 tonna juhtejtermék kerül be az országba, melyek rontják a hazai előállítású termékek piaci helyzetét. Sajnos ugyanúgy, mint a húsfogyasztás területén, belső fogyasztásunk nem nagy, és ha az export területén bármi történik, az azonnal visszahat a termelésre. Juhtej-termelés mintegy 120-150 különböző méretû juhászatban folyik. 2005-ben 12-14 üzemben foglalkoztak juh- és kecsketej feldolgozással, melyek az ország területén elszórtan találhatóak. A tejfeldolgozás nagy forgótőke- és beruházási igénye miatt csak hosszú távon biztos piaci körülmények között mûködtethető. Mivel az árbevétel tekintetében jelentős szerepet tölt be, ezért azokban a térségekben, ahol a feldolgozás és értékesítés megoldott, a jövedelmezőség javításának egyik megoldása lehet a tejtermelés.



A juhágazat árbevételében nem egyforma súllyal szerepelnek a termékek, ezért egy hús-gyapjú termelésû állomány esetében az árbevétel 96%-a a vágóbárány értékesítésből, 4%-a a gyapjúból származik. A tej-hús-gyapjú termelő populációk esetében az árbevétel 45% a tej, 53% a vágóbárány, míg 2% a gyapjú értékesítésből származik. A jövedelmezőség javításának legfőbb eleme a szaporaság és az értékesített bárányszaporulat növelése.



A juhtenyésztésben már egy éve mûködik az egységes egyedi nyilvántartás. A kecskeágazatban jelenleg folyik a tenyészetek és egyedek nyilvántartásba vétele, jelölése, melynek költségeit a kecsketartók viselik, ami nagy anyagi terhet jelent számukra. Ennek mûködtetése állami segítség nélkül (mint az a juh esetében is megtörtént) nem lesz megvalósítható.



A juh- és kecskeágazatban soha nem valósult meg országos fejlesztési program, ezért az épületek mûszaki állapota és az alkalmazott technológiák jelentősen elmaradnak a kor követelményeitől, mely egyben az egyik akadálya is a hatékony és korszerû termelés kialakulásának. A csatlakozás előtti időszakban a juh- és kecsketartók nem vehettek igénybe SAPARD pályázatot sem. Az AVOP lehetőségekkel kevesen tudnak élni, mert bonyolultak a pályázatok és az utófinanszírozási rendszer a gazdák lehetőségeit korlátozza. Javíthatná a jövedelmezőséget a világon és Nyugat-Európában elterjedt szabadtartásos, legelőkertes technológia bevezetése, elterjesztése, amivel csökkenteni, illetve hatékonyabbá lehetne tenni az élőmunka felhasználást.



EU-s közvetlen támogatások – SAPS, TOP UP

A csatlakozási szerződésben biztosított határidőig – 2009-ig – mindenféleképpen szakmailag indokolt

• a jelenlegi SAPS – TOP UP támogatási rendszer további mûködtetése.

• a kiskérődzőkre vonatkozó állategység szorzó 0,15-ről 0,1-re történő változtatása

• a „de minimis” támogatási lehetőség kihasználása a juh és kecsketartók számára



2009-től az SPS-re (egységes támogatási rendszer) történő áttéréskor:

• a referencia évek alapján azok a gazdaságok kapják a juh anyaállomány után járó pénzt, amelyek támogatási felsőhatárral rendelkeznek.

• fenn kell tartani a 21 eurós anyajuh támogatás 50%-os mértékû állatalapú kifizetésének rendszerét, és a kedvezőtlen adottságú térségben tartott anyák utáni 7 eurós kiegészítő támogatást.

• kezdeményezni kell az Európai Uniónál a jelenlegi országos támogatási felsőhatár felülvizsgálatát, s ezzel egyidejûleg a kecske anyaállat támogatás országos szintû engedélyezését (derogáció kezdeményezése).



Egységes Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA)

A juh- és kecskeágazatban gazdálkodók számára soha nem nyílott lehetőség, hogy az elavult, korszerûtlen termelési feltételeket széles körûen fejlesszék, javítsák. Ezért is van kiemelt jelentősége, hogy a következő 7 évben az ágazat az EMVA forrásokból valóban megkapja a fejlesztéshez szükséges támogatást. A MÁSZ által összesített általános javaslatokon túl az alábbiakra hívjuk fel a döntéshozók figyelmét:



-A termelők tulajdonában lévő tej-és húsfeldolgozó üzemek építésének, korszerûsítésének, technológiai fejlesztésének a kiskérődzők esetén alapvető jelentősége van, hiszen jelenleg exportra szinte csak élő állat kerül, azaz hiányzik a termékfeldolgozás;

-A földtulajdonviszonyok rendezése keretében a hazai törvényi és jogszabályi előírásokat a szakmai elvárásoknak megfelelően úgy kellene módosítani, hogy az állattulajdonos valóban előnyt élvezzen az állattartási hely közelében fekvő földterületek vétele, állami tulajdonú földek cseréje, bérlése esetében. A vásárlás és a földrendezés, földtulajdonlás egyéb kapcsolódó költségeit pedig támogatni szükséges (kedvezményes hitel, kamattámogatás).

-A tenyésztők vízgazdálkodásból, vízhasználatból és víztársulási díjakból eredő többletköltségeihez az állam adjon segítséget.

-Továbbra is támogatni kell a termelői csoportok mûködési költségét. Az árbevétel arányos támogatási rendszer sajnos hazai viszonylatban nem az egységes árualap előállítását segítette, hanem arra ösztönözte a szervezeteket, hogy minél nagyobb áruforgalmat bonyolítsanak le. A termelői csoportok elismerési eljárása során érdemes lenne kikérni a szakmai szervezetek véleményét a benyújtott mûködési programról. Ellenőrizni kellene, hogy egy tenyésztő csak egy termelő csoportnak legyen tagja és a rendeleti előírásoknak megfelelően az előállított terméket kizárólag a termelő csoporton keresztül értékesítse.

-A szaktanácsadás és szakképzés területén jelentős változásoknak kell bekövetkezni szaktanácsadást végző szakmai szervezeteket kiemelten kellene kezelni és finanszírozni.

-Az EMVA keretében tovább kell folytatni, és a legeltetéses állattartást végzők még szélesebb körére ki kell terjeszteni az agrár-környezetgazdálkodási célprogramokat. Meg kell hirdetni és mûködtetni kell a gyeptelepítési, gyepkezelési célprogramokat és az ökológiai állattartás jogcímeit, kiterjesztve a kecskére is.

-A kedvezőtlen adottságú területek kompenzációs támogatását fenn kell tartani, azokra a területekre, ahol az állattartás számára tömegtakarmány előállítást és gyepgazdálkodás folytatnak. Azokat a gyepterületeket, melyen legalább 0,2 állategység/ha az állatsûrûség, magasabb összegû támogatásban célszerû részesíteni.

-Az állatjóléti előírások betartását elősegítő beruházási illetve jövedelemkiegészítő támogatási formákat tovább kell mûködtetni. Ebben az esetben is módosítani szükséges az állategység szorzót (0,1), és azt, hogy az csak éven felül állatokra vonatkozzon. Az egy tartási helyen tartható állategység számát indokolt 200-ra emelni és a kecskefajra is kiterjeszteni. A támogatási jogcímek közé újra vissza kell tenni a külső kifutók, állatpihenők, válogatóhelyek szilárd burkolattal történő ellátásának támogatását.



Nemzeti támogatások

-A „de minimis” támogatást 2006-2008. között tovább kell mûködtetni juh és kecske tartóknál egyaránt.

- Stabilizálni kell a törzskönyvezési és teljesítményvizsgálati munkát részben finanszírozó Állattenyésztési Alap mûködését, garantálni kell annak hosszú távú, folyamatos és biztonságos fenntartását. Szükségesnek tartjuk a normatív tételek szakmai alapokon történő felülvizsgálatát, és az előző évtized gyakorlatának megfelelően egy minimális keretösszeg meghatározásával pályázati lehetőségek biztosítását.

-Amennyiben az EMVA keretében nem lehet megoldani a tenyészállatok minőségi cseréjének támogatását, akkor a minőségi termelést és forgalmazást ösztönző támogatások keretében vissza kell állítani az értékesített kosok és bakok után járó indexpontszám szerinti támogatást.

-Az államnak hozzá kell járulnia a juhok és kecskék egységes nyilvántartási és azonosítási rendszer mûködtetési és üzemeltetési költségeihez. A hazai juh- és kecsketartók ez irányú költségei tovább nem növelhetők, viszont piacaink fenntartásának alapvető feltétele az EU előírások maradéktalan betartása.

-Át kell vállalni a gazdáktól a hatósági állatorvosi és húsvizsgálati díjtételek, a hulla-hulladék megsemmisítés teljes költségét és az állategészségügyi mentesítési, szûrési programokat támogatni kell (surlókór, CAE, Brucella melitensis). Élőállat szállításaink zavartalan lebonyolítása érdekében meg kell őriznünk mentes státuszainkat, ehhez monitoring vizsgálati rendszer mûködtetése szükséges. Meg kell igényelni és ki kell használni a surlókór vizsgálatok végzéséhez biztosított EU-s forrásokat, ezáltal is csökkentve a hazai juhtartók állategészségügyi kiadásait.

-Felül kell vizsgálni a tenyésztési hatóság részére fizetett tenyésztői és tenyésztő szervezeti díjtételeket, és a hatósági állatorvosi díjtételekhez hasonlóan az államnak ezeket a költségeket át kell vállalni vagy csökkenteni, mert ezek jelentős többletköltséget jelentenek az állattartóknak.

-A kormányzatnak minden rendelkezésre álló eszközzel ösztönözni kellene, az állami tulajdonban lévő nemzeti parkok, természetvédelmi területek üzemeltetőit, hogy a legeltetéses állattartást részesítsék előnyben a jelenlegi legelő, gyep bérbeadási gyakorlattal szemben.

-A tulajdonbiztonság és vagyonvédelem területén szülessenek olyan hathatós intézkedések, melyek megteremtik a technológiaváltás lehetőségét. A szaktárcák a maguk területén (FVM, IRM, GKM, VPOP) szigorúan és következetesen tartsák és tartassák be az érvényben lévő előírásokat.

-Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a gazdaságokban dolgozók munkaidejének speciális szabályozását hogyan lehetne a Munka Törvénykönyvben szabályozni, hiszen az itt dolgozók munkarendjének az állattartáshoz, az állatok biológiai ritmusához kellene igazodni. Ki kell terjeszteni a foglalkoztatási kedvezményeket a kiskérődző ágazatban foglalkoztatottak körére is (pl. közterhek átvállalása, csökkentett mértékû fizetése bizonyos korhatár felett)

-Az érvényben lévő hazai rendeletek közül szakmailag szükséges több rendelet előírásait felülvizsgálni és a szakma szabályai szerint minél hamarabb módosítani kell.



Magyarországnak a környezeti és piaci lehetőségei adottak egy hatékony, jövedelmező juh- és kecskeágazat fenntartására, amennyiben kihasználjuk azokat az adottságokat, melyekkel rendelkezünk, illetve élünk az uniós tagságunk biztosította lehetőségekkel.

A tényeket figyelembe vé

A cikk szerzője: Dr. Wagenhoffer Zsombor