A csupasz zab egyik legértékesebb gabonánk, kitûnik nagy fehérje- (18–21%) és olajtartalmával (6–9%), kedvező aminosav- és zsírsav-összetételével, táplálkozás-élettani hatásával, széles körû hasznosíthatóságával. Vetésterülete hazánkban még csekély, de a táplálkozásban betöltött szerepének növekedésével, a feldolgozóipari háttér jobb kiépülésével és az ökotermesztés további térhódításával a csupasz zab egyik perspektivikus növényünknek tekinthető.
A csupasz zab termesztése Európában és hazánkban nem annyira elterjedt, mint a pelyvás zabé, pedig a csupasz zabok több előnyös tulajdonsággal is rendelkeznek:
• szemtermésüket hántolni nem kell, a csupasz szemtermésből készült végtermék 25–30%-kal kisebb költséggel és energiaigénnyel állítható elő;
• a pelyvás zabokhoz képest a szemtermés legalább 20–30%-kal több fehérjét és lipidet tartalmaz, vagyis fehérjetartalma 18–21%, olajtartalma 6–9%, energiaértéke magasabb, s ugyanakkor emészthető élelmi rostokban (béta-glucan) is gazdag;
• felhasználásuk széles körû: élelmezés, takarmányozás, gyógyászat;
• a csupasz zabok kiválóan alkalmasak különböző étkezési pelyhek, darák, instant készítmények, kevert extrudátumok előállítására;
• kedvező táplálkozás-élettani hatásuk a gyógyászatban is hasznosítható, pozitív terápiás eredményeket értek el vele az érrendszeri, az emésztőszervi betegségek és diabetes kezelésben;
• abraktakarmányként nagy biológiai értékû keverékekben is használhatók, zöldtakarmányként pillangósokkal (borsó, bükköny) társítva termeszthető, szalmája a többi gabonaszalmánál magasabb takarmányértékû, s így kérődzőkkel etethető;
• a csupasz zab értékes tulajdonságai miatt ökotermesztésre kiválóan alkalmas.
A csupasz zab hátrányaként említhető, hogy a pelyvás zabokhoz képest
– a pelyva tömegével arányosan – kissé kevesebbet terem és túlérésben pergésre hajlamosabb.
A csupasz zab vetésterülete hazánkban még csekély, de a táplálkozásban betöltött szerepének növekedésével, a feldolgozóipari háttér jobb kiépülésével és az ökotermesztés további térhódításával a csupasz zab, mint perspektivikus növényünk jelentőséget fog kapni. A csupasz zabnak különleges agrotechnikai igényei nincsenek, a pelyvás zabokhoz hasonlóan termeszthető, de célszerû azonban e cikk alapján áttekinteni sikeres termesztésének főbb elemeit.
Fajtamegválasztás
A fajta megválasztásakor érvényesüljenek a fajta azon alapvető értékmérő tulajdonságai, mint: a jó termőképesség (genetikailag 3–4 t/ha), extenzív és intenzív termesztési feltételekhez való jó alkalmazkodóképesség, korai érés, jó szárazságtûrés, szilárd szalma, jó állóképesség, megfelelő pergésellenállóság, betegségekkel (lisztharmat, levélrozsda, Helminthosporium sp., vírus) szembeni rezisztencia vagy tolerancia, kiváló minőség, azaz magas fehérje- és olajtartalom, kedvező aminosav- és zsírsav-összetétel. Tekintettel a csupasz zab hazai kis vetésterületére az államilag elismert fajták (GK Zalán, Abel, Cacko) kielégítik a termelők igényeit, jól megfelelnek a termesztéstechnológiai és felhasználási követelményeknek.
Területkiválasztás
A csupasz zab a talajra kevésbé igényes, mert a szélsőséges talajok (sülevényes homoktalajok, szikes talajok, sekély termőrétegû, erősen kilúgzott talajok) kivételével szinte minden talajon termeszthető. Legnagyobb termést azonban a jó vízgazdálkodású, gyengén savanyú, középkötött csernozjomokon és barna erdőtalajokon adja. A mély fekvésû, magas talajvízállású, belvíznek kitett területek nem megfelelőek, rajtuk a talajmunka és a vetés is csak később kezdhető meg. A csupasz zab az egész ország területén termeszthető, de biztonságosan jó terméshozamra a mérsékelten melegebb, kedvezőbb csapadék-ellátottságú és eloszlású területeken számíthatunk, ahol tenyészidő alatti 250–280 mm-es vízigénye kielégíthető.
Előveteményre nem igényes. A tábla kiválasztásakor azonban vegyük figyelembe, hogy növénykórtani okok miatt cukorrépa, burgonya, dohány és önmaga után ne következzék.
Tápanyagellátás
Az agrotechnikai tényezők között a tápanyagellátottság, mely a terméshozamot és a minőséget leginkább befolyásolja. A tápanyagellátás alapelvének ismertetése a GK Zalán fajtával, Szarvason végzett tartamkísérleteink eredményeire alapozódik. A csupasz zab fajlagos tápanyagigénye 1 tonna szemterméshez a hozzátartozó mellékterméssel együtt: N-ből 60 kg, P2O5-ból 20 kg és K2O-ból 50 kg. E fajlagos értékek jelentősen meghaladják a pelyvás zab fajlagos tápanyagigényét, mert a csupasz zab szemtermése magasabb fehérjetartalmú, foszforban gazdagabb, szalmája N-tartalma nagyobb és kisebb hozama miatt egységnyi szemtermésre több melléktermés esik.
A csupasz zab N-trágyaigényét a talaj 0–60 cm-es rétegének vetés előtti NO3-N tartalma alapján határozzuk meg. Kísérleteink szerint a szemtermés a talaj 0–60 cm-es rétegének vetés előtti 125–170 kg/ha-os NO3-N
ellátottsági szintjéig növekedett. E N-ellátottságig a fehérjetartalom jelentősen emelkedett, míg az olajtartalomban érdemi csökkenés nem mutatkozott. A talaj 170 kg/ha-nál nagyobb NO3-N készleténél a szemtermés már csökkent a termésmaximumhoz képest, a fehérjetartalom jelentősen már nem növekedett, de az olajtartalom hanyatlott (1. táblázat).
A csupasz zab N-trágyaigényét a tervezett termés, a talaj humusztartalma és a talaj 0–60 cm-es rétegének vetés előtti NO3-N tartalma alapján az alábbiak szerint célszerû meghatározni:
Ntr= „a” – Nnitrát, ahol:
Ntr= N-trágyaigény kg/ha N-hatóanyag
„a”= talajtól, növénytől, terméshozamtól függő paraméter (2. táblázat)
Nnitrát= NO3-N-tartalom a 0–60 cm-es talajrétegben vetés előtt, kg/ha
Például: a talaj humusztartalma 2,4%, a tervezett termés 2,5 t/ha, a talaj 0–60 cm-es talajrétegének vetés előtti NO3-N-tartalma 45 kg/ha, akkor a N-trágyaigény: 120–45= 75 kg/ha.
A csupasz zab N-trágyázását a vetést megelőzően végezzük el maximum 100–120 kg/ha-os N-hatóanyaggal.
A P-trágyázás a csupasz zab szemtermését jelentősebben csak gyenge és közepes P-ellátottságú talajon növeli. Kísérleteinkben a talaj mûvelt rétegének 120–360 mg/kg AL-P2O5-ellátottsági tartományában a szemtermés és a fehérjetartalom az évek többségében szignifikánsan nem változott. Azonban a szem olajtartalma 155 mg/kg AL-P2O5-ellátottság felett már jelentősen csökkent. A csupasz zab P-trágyázása akkor javasolt 40–60 kg/ha-os P2O5 dózissal, ha a mûvelt talajréteg AL-P2O5-tartalma 100–120 mg/kg alatt van (3. táblázat).
A csupasz zab fajlagos K-igénye magas. A K-ellátottság terméshozamra és minőségre gyakorolt hatása mérsékeltebb, mint a nitrogéné és a foszforé. Kísérleteinkben a talaj mûvelt rétegének 250–560 mg/kg AL–K2O intervallumában a terméshozam és a minőség érdemben nem változott. A csupasz zab K-trágyázása ott indokolt 80–120 kg/ha-os K2O adaggal, ahol a mûvelt talajréteg AL–K2O-ellátottsága nem éri el 130–160 mg/kg értéket.
A csupasz zab táplálkozás- és takarmányozás-biológiai értékét nem csak fehérje- és olajtartalma határozza meg, hanem aminosav és zsírsav összetétele. A többi gabonaféléhez viszonyítva a csupasz zab fehérje minősége, aminosav-garnitúrája a legjobb. Az esszenciális aminosavak fehérjén belüli aránya meghaladja a 40%-ot, a limitáló aminosavak, mint a lizin, a metionin, a cisztin részesedése nagyobb. Míg a jó N-ellátottság a fehérjetartalmat növelte, addig a fehérje aminosav összetételét lényegesen nem befolyásolta. Ezzel szemben a P-ellátottság a fehérjetartalmat nem módosította, de jó P-ellátottsági szinten növekedett az arginin, a fenilalanin, a hisztidin, a lizin, a szerin és az alanin fehérjén belüli részesedése. A fehérje aminosav összetételét az évjárat nagyobb mértékben módosítja, mint az agrotechnikai tényezők (4. táblázat).
A csupasz zab zsírsav összetétele igen kedvező, a telítetlen zsírsavak aránya meghaladja a 80%-ot, az esszenciális zsírsavak (linolsav, linolénsav) részesedése az összes lipiden belül közel 45%-ot tesz ki. A csupasz zab zsírsav összetétele igen stabil, az agrotechnika és az ökológiai tényezők csak csekély mértékben módosítják (5. táblázat).
Vetés
A csupasz zab csírázása 4–5 °C-on már kellő agronómiai eréllyel megindul, korán vethető. Ezért tavaszi talajelőkészítését, amint a talajra rá lehet menni kezdjük el. Korai kitavaszodás esetén vetése március elején megkezdhető. A vetésidő optimuma az évek többségében március közepe. Március végéig vetését be kell fejezni, mert megkésett vetésben gyengébben bokrosodik, kevesebb produktív bugát hoz, kevésbé fejlett gyökérzete miatt a szárazságra érzékenyebb lesz, a nyári aszály szemszorulást okozhat, és 25–30%-os terméskieséssel számolhatunk. A vetést 3–5 cm mélyen, gabonasortávolságra, 4,0–4,5 millió/ha csírával, 110–120 kg/ha vetőmagmennyiséggel végezzük.
Növényápolás
A növényvédelmi munkálatok jelentősen csökkenthetők a helyes vetésváltással, a jó minőségû talajmunkával, a harmonikus tápanyagellátással és a korai vetéssel. Az időben vetett, homogén, jól fejlett állomány gyomelnyomó képessége igen jó, ilyenkor a vegyszeres gyomirtás elhagyható. A zab a „legegészségesebb” gabonanövényünk, a lisztharmat, a fuzáriozis, a helminthosporium és a rozsda kevésbé károsítja, mint a búzát és az árpát. Így kémiai növényvédelme – a csávázást kivéve – az évek többségében nem indokolt, nem gazdaságos. Mindez tovább növeli ökológiai-gazdálkodásban betöltött szerepét. Kártevői (vetésfehérítő, levéltetû, talajlakó kártevők) általában jelentős gazdasági kárt nem okoznak. Amennyiben egyes években szükségessé válik a vegyszeres növényvédelem, akkor a pelyvás zaboknál használt növényvédő szerek alkalmazhatók.
Betakarítás
A zab egyenetlenül érik, a buga érése a csúcstól az alsó elágazódásig halad lefelé. A csupasz zab aratása akkor kezdhető meg, amikor a bugák csúcsán, felső harmadában a szemek a teljes érés kezdetén vannak, szemnedvességük 15% körüli, és a buga alsó részében a szemek elérték a biológiai érettséget, a viaszérésben vannak. A csupasz zabot kíméletesen kell aratni, mert a csupasz szem sérülékenyebb, ezért lehetőleg gumi verőlécet használjunk. A szem nagyobb olajtartalma miatt a sérült szemek törésfelülete könnyen oxidálódik és avasodik. Nagyon fontos a késedelem nélküli aratás, mert virágszerkezetéből adódóan a csupasz zab túlérésben pergésre hajlamosabb.
A cikk szerzője: Prof. Dr. Izsáki Zoltán
Címlapkép: Getty Images
