Az intenzitás növelés többek között nagyobb ültetvénysûrûséget és/vagy gyengébb növekedési erélyû alany használatát is jelenti. Az ilyen gyümölcsös fokozott vízigényét a hazai klímában legtöbbször csak öntözéssel lehet kielégíteni. Az öntözés nagy lehetőség, de ahhoz, hogy a gyökerek maximálisan kihasználják a kedvező vízellátottságot és a jobb tápanyag felvehetőséget, szükség van megfelelő talaj-előkészítésre és a jó talajállapot fenntartásra is. Ellenkező esetben a talaj tömörödhet, levegőtlenné válhat, és az öntözés, a trágyázás fajlagos hatékonysága alacsony marad.

A környezetkímélő és integrált gyümölcstermesztés (IFP) tápanyag-gazdálkodásra vonatkozó feltételei és egyben feladatai is a következők szerint foglalható össze:

• kedvező termőhely megválasztása,
• a tápanyag-utánpótlást a növények igényeihez igazodva, a talajvizsgálatok és levélanalízis alapján szabad végezni,
• a mûtrágya felhasználása ezen vizsgálatok alapján engedhető meg a minőségi gyümölcstermesztés követelményeivel összhangban,
• szerves- és zöldtrágyázás előtérbe helyezése,
• talajtermékenység, a természetes mikroflóra megőrzése, helyreállítása,
• tápanyagok és szerves anyagok körforgásának biztosítása, figyelembevétele,
• a nitrogén mûtrágya mennyisége – a talajtípus nitrogénszolgáltatását is figyelembe véve – nem haladhatja meg a növény tényleges igényét,
• a legkisebb tápanyag-kilúgozódás érdekében a mennyiség mellett meg kell határozni a trágyaszer kijuttatásának idejét és módját,
• a szakmailag megalapozott levéltrágyázás kiegészítésként az átmeneti tápelemhiány esetén és a gyümölcsminőség javítására alkalmazható,
• talaj pH beállítása a megfelelő szintre telepítéskor.

Ha a termesztő a tápanyag-gazdálkodásban korszerû akar lenni, akkor talajmûvelést is összhangba kell hoznia az IFP elveivel. Ezekről szól részletesen ezen példányban olvasható „A gyümölcsösök környezetkímélő talajmûvelése” címû cikk.

A gyümölcsfák táplálásának komplex kérdését a részletekre menően, de átfogóan kell megoldani. Az integráltsághoz, a tápanyag-ellátási kérdések szintetizálásához tartozik, hogy széles körben értelmezett egyensúlyra kell törekedni. Ez érvényes nemcsak a környezetre, hanem a tápanyag-gazdálkodást közelebbről is érintő területekre is, mint a táplálkozás-fiziológia, a tápelemarány, a termőegyensúly kérdései vagy a tápanyag-ellátottság, terméshozam, gyümölcsmennyiség, gyümölcs- minőség kölcsönhatásai.

A jó tápláltság eléréséhez szükséges a megfelelő

• tápanyagháttér kialakítása,
• talajaktivitás és tápanyagfelvétel,
• felvehetőség biztosítása,
• tápláltság fenntartása,
• trágyázási mód és eljárás alkalmazása,
• trágya anyagok kiválasztása.

A tápanyag-gazdálkodás egyes elemeinek összefüggéseit, a főbb szempontokat mutattuk be vázlatosan az Agronapló augusztusi számában „A gyümölcsösök tápláltságát befolyásoló tényezők” címû cikk 1. ábráján.
A tápanyagháttér kialakításához a talajtulajdonságok és tápanyagtartalom mellett ismerni kell a tápelemek talajbeli dinamikáját is (szolgáltató képesség, megkötődés, lemosódás stb.). Árutermő gyümölcsösök esetén elengedhetetlen a részletes talajvizsgálat.

Talajaink a típusuktól függően különböző mennyiségû tápanyagtőkével rendelkeznek. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt a tulajdonságukat is, hogy az adagolt tápelemeket különböző mértékben és módon képesek megkötni. Ez előnyös és hátrányos is lehet. Ebben a fixálásban kedvező, hogy ezáltal a ritkábban végzett trágyázásokkal tartalékot képezhetünk a növény számára, továbbá így az átmenetileg fel nem vett tápelemek nem lúgozódnak ki a gyökérzónából, a környezetet nem terhelik. Kedvezőtlen oldala a megkötésnek, hogy amennyiben nem az aktív gyökérzónába helyezzük az adszorpciónak jobban kitett elemeket (pl. felszíni foszfortrágyázás), akkor az erőteljes trágyázás ellenére is nagyon keveset tudnak belőle hasznosítani a fák, mert a bemûvelés mélysége alatti talajrétegek továbbra is szegények maradnak.
A nitrogén a talaj felszínére kerülve az átszivárgó vízzel még az agyagtalajokon is gyorsan eljut a beázás mélységéig.

A nitrogénnel ellentétben a foszfor az egyik legerősebben és többféle módon megkötődő tápelem. Az agyag- és szerves kolloidok is szerepet játszanak ebben, de döntően a kémiai átalakulások határozzák meg a foszfor dinamikáját. Csak a semleges kémhatású, kevés leiszapolható agyagásványt tartalmazó homokban számíthatunk jelentős foszformozgásra. Ezért másutt ezt a tápelemet közvetlenül az aktív gyökérzónába kell juttatni, másként szinte hatástalan marad.

A kálium dinamikájában a talaj agyagfrakciója a meghatározó. A tápanyag-szolgáltatás megítéléséhez, a trágyázás tervezéséhez fontos az agyagásványok mennyiségének, minőségének, de legalább az Arany-féle kötöttségi számnak (KA) a figyelembe vétele.

A kálium talajbeli mozgása is változik a kötöttségtől függően. Laza homokon még a felszínre történő kiszórás esetén is rövid idő alatt eljut a beázás mélységéig. Az agyagtartalom növekedésével a kálium a bemûvelés mélységében halmozódik fel.

A foszforról és káliumról röviden leírtakat bővebben mutattuk be az Agronapló 2003. évi 1. számában.

Fontos kérdés, hogy az adott gyümölcsösben van-e szükség valamely tápelem adagolására és milyen mennyiségben, a többi elemhez képest milyen arányban?

Gyakori, hogy nem is a trágyaszerek között nyilvántartott anyagra, hanem talajjavítóra, mészre van szükség elsősorban. A benne lévő kalcium sokoldalúan ható makroelem is. A sejtfunkciója mellett a kalcium komplexen, biológiailag, fizikailag és kémiailag hat a talaj szerkezetére, víz-, levegő- és tápanyag-gazdálkodására, hőháztartására is. A szervesanyag-tartalom mellett az egészséges, aktív talaj egyik fontos tényezője annak kalciumszintje. Hiánya a savanyú talajon lévő gyümölcsösben szembetûnőbb, de meszes talajon is találkozunk a növény kalcium ellátottságára, Ca kedvezőtlen arányára visszavezethető táplálkozási rendellenességekkel. Az utóbbin sokat javíthat a tápelem-aránytalanság megszüntetése és a kedvező vízellátás.

A tápanyagfelvétel és felvehetőség biztosítása magába foglalja a tápanyagok talajbeli mennyiségén túl azok kedvező arányát is, mert pl. a savanyúság fokozódásával oly mértékben válik felvehetővé a mangán, hogy a növényen megjelenhetnek mangánmérgezés tünetei is. A túl magas foszforszint cinkhiányt idézhet elő. A meszes talajon fokozott figyelmet kell fordítani a makro- és mikroelemek mennyiségére, adagolási módjára. Leglátványosabb és gyakori hiány a vas esetén klorózis formájában fordul elő magas mésztartalmú talajon. Ilyen körülmények között gyakran jelentkezik a magnézium hiánya is.

A tápanyagok felvehetőségéhez elegendő talajnedvességre van szükség. Ezért maximálisan törekedni kell a természetes csapadék érvényesülésére (a talaj vízkapacitásának és hasznos vízkészletének növelése, a vízelfolyás, az evaporáció csökkentése stb.), és vízhiány esetén az öntözésre. Ennek ellenkezője a túlzott vízbőség, a magas talajvízállás (ritkább jelenségek) részleges gyökérfulladáshoz vezethetnek, és a fa ezért sem tudja felvenni a tápelemeket. A jó talaj-tápanyagtartalom ellenére ugyancsak a tápláltságot ronthatja a más okok miatti gyökérkárosodás (pajor, fonalféreg, talajuntság stb.). Lehetőleg már a telepítéskor vagy a termőrefordulást megelőzően ajánlatos kialakítani vagy el kell kezdeni a tápanyag-gazdálkodás eddig említett feltételeinek teljesítését. A feladat tehát a nagyszámú feltétel minél teljesebb körû kielégítése.

A talaj aktivitása szempontjából lényeges a jó talajszerkezet. A szerkezetnélküli homok talajokon ebből a szempontból a szerves anyagok használatával segíthetünk. A talajmûvelés egyéb fontos, integrálandó szempontjairól szól részletesen az Agronapló ezen számában olvasható „A gyümölcsösök környezetkímélő talajmûvelése” címû cikk.

A termő évek során az ültetvény sok tápelemet igényel, aminek biztosításához a talaj tápanyag-szolgáltató képességét rendszeres trágyázással fenn kell tartani. Az ún. fenntartó trágyázáshoz a környezetkímélő, integrált gyümölcstermesztés esetén nem hagyható ki a tápláltság ellenőrzésére szolgáló levélanalízis sem. Elsősorban ennek alapján lehet módosítani a tápanyag kivonáshoz képest a pótláshoz használt anyagok mennyiségét.

A fenntartó trágyázáshoz szükséges tápelem-mennyiségek megállapítására számítási móds zert dolgoztunk ki, és szoftver formájában regisztráltattunk, levédettünk a szerzői jogvédő irodánál. A módszer figyelembe veszi a terméssel és a fanövedékkel kivont tápelemek mennyiségét, a növény és a talaj tápelemtartalmát, a tápelemek érvényesülését befolyásoló talajtani korrekciós tényezőket. A szoftver szerződéskötés után saját számítógépen vagy Excel adatbekérés alapján használható. Bővebbet a www.proplanta.hu honlapon lévő információs anyagban és az ugyanitt olvasható „ÉGyDKF Környezetkímélő Gyümölcsös Fenntartó Trágyázási Rendszer” címû szakanyagban találhat az érdeklődő.

A cikk szerzője: Dr. Szûcs Endre