Az alma venturiás varasodása (Venturia inaequalis), a körte venturiás varasodása (Venturia pirina), a kajszi apiognomóniás levélfoltossága (Apiognomonia erythrostoma), a dió gnomoniás levélfoltossága (Gnomonia leptostyla), a szilva polisztigmás vörösfoltossága (Polystigma rubrum), cseresznye, meggy blumeriellás levélfoltossága (Blumeriella jaapii) és a szőlő orbánc (Pseudopeziza tracheiphila) kórokozója tavasztól őszig, az élő zöld növényi részeken élősködő (parazita) életmódot folytat. Nyár folyamán ivartalanul, konídiumok képzésével szaporodik és folyamatosan, késő őszig fertőzi termesztett fás növényeinket. A fertőzés következtében a leveleken foltok keletkeznek. A legfertőzöttebb levelek már nyár közepén lehullnak, de ősszel a kisebb mértékben fertőzött levelek is a földre esnek. Ekkor a levél epidermisze alatt élő kórokozó áttér a korhadéklakó (szaprofita) életmódra és termőtestet (peritéciumot, vagy apotéciumot) fejleszt. A termőtestben aszkuszoknak nevezett tömlőkben ivaros folyamat eredményeképpen nyolcasával aszkospórák képződnek. Az aszkopóraképzés kezdetén a kórokozó gomba aszkuszképző fonalai rendkívül érzékenyek a külső körülményekre és a növényvédő szerekre. A termőtest fejlődése során egyre ellenállóbb fallal veszi körül magát. A peritécium fala tél folyamán megvédi a spórákat nemcsak a téli fagyoktól, hanem a növényvédő szerektől is. Tavasszal a kedvező időjárás hatására a beérett aszkospórák, a csapadéktól megduzzadt termőtest nyílásán kilökődve távoznak a szabadba, és a széllel, vagy a magasra felcsapódó esőcseppel jutnak a zöld növényi részekre. A fertőzési veszély mértékét jellemzi, hogy például a fertőzött kajszilevél egy négyzetcentiméterén 30–50 termőtest is fejlődhet. Az alma levelén még ennél is több, mert a varasodás kórokozójának a termőteste jóval kisebb. Egy-egy termőtestben több száz aszkospóra is képződhet. Tavasszal a folyamatosan kiszóródó spórák 2–3 hónapon keresztül fertőzési veszélyt jelentenek. Csak gyakori, rügyfakadástól június közepéig-végéig, 7–10 naponkénti permetezéssel lehet megvédeni növényeinket a fertőzéstől. Ez a nagyszámú permetezés a kórokozók előrejelzésével és meteorológiai megfigyelések felhasználásával ugyan csökkenthető, de még így is 4–5 alkalommal kell permetezni az aszkospóra-szóródás időszakában. Hatékonyabb a védekezés ősszel, mikor a fertőzési góc egy helyen, a lehullott lombban, az avarban található és elpusztítható! A fertőzött levelek fertőtlenítésének, a bennük áttelelő kórokozók megsemmisítésének több lehetősége ismert.
Lombfertőtlenítés égetéssel
A fertőzött leveleknek, mint jelentős fertőzési forrásnak a megsemmisítése igen régi gyakorlat. A kiskertekben hagyományosan ősszel összegyûjtik a leveleket és elégetik, ezzel megsemmisítik a bennük áttelelő kórokozókat. A fertőzött levelek elégetését neves kórtanosunk, Husz Béla már 1941-ben javasolta, de napjainkban a környezetvédők erőteljesen tiltakoznak ellene. Budapest zöldövezeti kerületeiben és nagyobb városainkban korlátozzák a kerti hulladék égetésének idejét. Az égetési rend szabályozza a tûzgyújtást, vidékenként meghatározza azt, hogy az avar és a kerti hulladék elégetése nyáron, vagy éppen hétvégeken tilos. Nagyobb területû árutermelő gyümölcsösben a levelek összegyûjtése nehezen megoldható. Történtek kísérletek a magasnyomású permetezőgépek levegőfúvó berendezéseinek a levelek kifúvatására alkalmas átalakítására. A sorokból kifujt leveleket azután a metszés során levágott nyesedékkel együtt égetik el.
Lombfertőtlenítés komposztálással
A környezetet kímélő és az értékes szerves anyag hasznosulását elősegítő módszer az összegyûjtött levelek komposztálása. A levegő nélküli anaerob bomlás során elpusztulnak a kórokozók. Ez a folyamat azonban csak akkor valósul meg, ha megkülönböztetjük a zárt komposztálót a dróthálóval, vagy laza lécekkel körbevett szeméttárolótól. A zárt komposzttárolóban az anaerob baktériumok végzik a szerves anyag lebontását. Fontos, hogy a levegő minél tökéletesebb kizárásával tömörödjön a nedves szerves anyag. Ez megoldható zárt komposzttárolóban történő rétegezéssel, vagy a kert végében ásott megfelelő méretû gödör, vagy árok készítésével. Mindkét esetben a felhalmozott leveleket mindig földréteggel kell lezárni. A komposzt, talajjavítási céllal, csak akkor kerülhet vissza a kertünkbe, ha földszerûen morzsalékos, és annyira lebomlott, hogy már nem különböztethetőek meg az alkotórészek. A természetes módon lebomló szerves anyag, a keletkezett komposzt magas humusztartalmú, de nem kellemetlen szagú. Kijuttatásával legalább részben visszaadjuk a termőföldnek azt, amit a terméssel elvettünk. Városi környezetben úgy teremtenek lehetőséget az ősszel összegyûlt avar hasznosulására, hogy az önkományzatok, vagy a városi kertészetek zsákokat juttatnak a zöldterülettel rendelkező lakóközösségeknek, és az összegyûjtött avart és kerti hulladékot központi komposzttelepre szállítják.
Lombfertőtlenítés őszi talajmunkával
A csapadék megőrzése érdekében ősszel gyakran végeznek talajmunkát a kertekben, és az ültetvényekben. Amennyiben a talajlazító munkagépet úgy választják meg, hogy az a sorokban aláforgatja a leveleket, úgy ez a munka elősegíti az avar lebomlását. Kisebb ültetvényben a földön fekvő levelek aláforgatása ásóval is történhet. Nagyon fontos azonban, hogy tavasszal egy újabb talajmunka során ne kerüljenek ismét a felszínre az ősszel talajjal takart levelek.
Lombfertőtlenítés N mûtrágyával
Enyhébb telû országokban eredményes kísérleteket végeztek nitrogén mûtrágyákkal. A karbamiddal végzett permetezés hatására felgyorsul a levelek lebomlása és tavaszra csak a levélnyelek, fő erek maradnak meg, és a kórokozók nem tudnak spórát képezni. Angliában az 5%-os karbamiddal végzett kezelés után öt héttel a permetezett levelek lemeze részben vagy egészen eltûnt, csak erekből álló váz maradt meg. Ez azzal magyarázható, hogy 170-szer annyi hasznos, a levelek lebontását végző baktérium volt a kezelt leveleken a kezeletlenekhez képest. A tavaszi értékelés azt mutatta, hogy 97%-kal csökkent az aszkospórák képződése a vízzel kezelt kontrollhoz képest. Hazánkban ez a védekezés csak enyhe teleken hatásos, mert a fagyos, és száraz téli időjárás hosszú hónapokra megállítja a hasznos mikroorganizmusok lebontó tevékenységét. A N mûtrágyával végzett lombfertőtlenítés áttelelésgátló hatására akkor számíthatunk, ha a kezelést követően legalább 5 hétig nem jönnek a késő őszi fagyok, és enyhe, nedves lesz a tél.
Lombfertőtlenítés növényvédő szerekkel
Az 1960-as évek végének, 1970-es évek elejének jelentős kísérleti eredménye volt a veszélyes gombabetegségek áttelelését megakadályozó őszi lombfertőtlenítés kidolgozása. A legelső kísérletekben a legjobb eredményt biztosító, abban az időben csávázásra is használt, higanytartalmú készítményeket, a humán toxikológiai veszély miatt hamarosan betiltották. A lomb fertőtlenítésére kipróbált növényvédő szerek közül a DNOC hatóanyag a földön fekvő lombot megperzselve akadályozta meg a termőtest képződését. A benomil hatóanyag pedig lombhulláskor a még fán lévő és a már lehullott, de még zöld levelekre permetezve megállította a termőtest további fejlődését.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után azonban számos, korábban engedélyezett növényvédő szer hatóanyag visszavonásra került, ezért a gyümölcsösök növényvédelmében alapvető szemléletváltozásra van szükség. Az EU irányelvei alapján, 2000 és 2004 között olyan lemosó permetezésre, lombfertőtlenítésre eredményesen használt gombaölő szer hatóanyag, mint például a benomil és a DNOC, és ezek mellett még közel 100 hatóanyag és kombináció betiltásra került. A DNOC hatóanyag már nem árusítható, nem használható, a benomil hatóanyagú készítmények meglévő készletei még ebben az évben felhasználhatók, például lombfertőtlenítésre.
A lombfertőtlenítési kísérletek elvégzése óta, nagyon sok új mélyhatású és szisztemikus gombaölő szer hatóanyag és készítmény került forgalomba. Ebben a helyzetben a növényvédő szer gyártó- és forgalmazó cégeknek érdeke kísérleteket beállítani, hogy az EU-ban betiltott két hatóanyag helyett újabb, a kórokozók áttelelésének-gátlására, lombfertőtlenítésre hatásos készítményt találjanak. Ezeket a kísérleteket 30–40 évvel ezelőtt is kutatóintézetek végezték, de a kutatómunkát minden esetben a növényvédő szereket gyártó, vagy forgalmazó cégek támogatták. A lombfertőtlenítő permetezés tenyészidőszakon kívül történik, tehát a legkevesebb veszélyt jelenti a környezetre. A szüret után célzottan végzett permetezéssel, megelőzzük a kórokozók áttelelését, és következő évben kevesebb permetezésre lesz szükség, és mégis eredményesebb lesz a védekezés.
1. Kajszi apiognomoniás levélfoltosság tünete
2. Apiognomoniaerythrostoma fejlődésmenete. A cikkben felsorolt levélbetegséget okozó gombák fejlődésmenete is hasonló
3. Télen képződő termőtest, az aszkospórákat magukba foglaló aszkuszokkal
4. Az aszkospórák
5. Eredményes lombfertőtlenítés. A pontoknak látszó termőtestek csak a kezeletlen levéltöredéken fejlődtek
A cikk szerzője: Dr. Véghelyi Klára
