A szarvasmarhák fertőző rhinotracheitiszét (BoHV-1) az USA-ban már 1954-ben leírták (McKercher és mtsai, 1954.), a korokozó vírust azonban csak 1956-ban izolálták (Madin és mtsai, 1956.). Az azóta folyó vizsgálatok kiderítették, hogy a vírus szarvasmarhák között több kórkép kialakításáért tehető felelőssé, mint pl.:

A herpeszvírusokra általában jellemző, hogy tünetmentes (látens, inapparens, abortív) vírushordozás mellett időnként (főként a szervezetet ért stresszhatásokra) reaktiválódhatnak. Ezen kívül a herpesvírusok (főként az Alphaherpesvirinae alcsalád tagjai) rendelkeznek azzal a képességgel is, hogy nukleinsavuk (DNS) az egyes idegdúcok ganglion sejtjeinek magjába beépülve, ott hosszú ideig perzisztálnak, majd megfelelő hatásokra (stressz, immunszuppresszió stb.) fertőző vírusként reaktiválódnak. Ezért az olyan egyed, amely élete során egyszer a vírussal fertőződött, gyakorlati értelemben is élete végéig fertőzöttnek, potenciális fertőzési forrásoknak tekinthető.

Mivel a BHV-1 vírus az egész világon széles körben elterjedt és jelentős károkat okozott, az utóbbi években több EU tagország (Dánia, Svédország, Ausztria, Finnország) IBR-től mentesítette szarvasmarha-állományait. Ezt a mentességet az EU a 64/432/EGK határozatának 10. pontjában hivatalosan is elismerte. Ezekben az országokban a fertőzöttség mértéke alacsony (10% alatti) volt, így a mentesítés a szerológiailag pozitív egyedek szelekciója alapján folyhatott, vakcinázás bevezetésére nem került sor. Az EU 64/432/EGK, 88/407/EGK és 93/60/EK direktívái lehetőséget teremtettek arra, hogy a mentes országok szarvasmarha-állományaik visszafertőződését szigorú állategészségügyi előírásokkal (élő állatok, állati termékek kereskedelmi korlátozása) megakadályozhassák. Ez egyben azt is jelentette, hogy a magas IBR fertőzöttségû országok részben, vagy teljes mértékben kiszorultak a nemzetközi élő (tenyész) állat és állati termék (ondó, embrió) export piacáról.

Ennek a diszkriminációnak az enyhítése, illetve megszüntetése érdekében a magasabb IBR fertőzöttségû országok közül egyesek területi (Németország, Hollandia), mások nemzeti (Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Magyarország) alapon IBR menetesítési programokat indítottak. Ezek a mentesítési programok természetesen nem folyhattak a pozitív állatok szelekciója alapján, hiszen ez az állományok jelentős hányadának (20–70%) likvidálásával járt volna. Ezekben az országokban – mint nálunk is – az időközben kifejlesztett IBR marker (kezdetben élő, attenuált, majd később inaktivált) vakcinázás árnyékában végzett mentesítési programokat vezettek be.

A hazai IBR-mentesítés megindításának indokai
Nemzetközi indokok:

• a bevezetőben már említést tettem arról a kényszerhelyzetről, amelyet az EU, egyes alacsony IBR-fertőzöttséggel rendelkező és IBR-mentesített országai teremtettek. Ez a helyzet egyben azt is jelentette, hogy Magyarország csaknem teljes mértékben kiszorult az EU-n belüli nemzetközi állat- és állati termékforgalmazásból.

Hazai indokok:

• a hazai szarvasmarha állományok magas (a 70-es évek 8–9%-os fertőzöttsége az 1990-es évek végére 79–80%-ra emelkedett) IBR-fertőzöttsége miatt, a betegségek okozta kártételek is magasak (évente, országosan meghaladja a 3 milliárd Ft-t [Ózsvári és mtsa, 2001.]);
• a hazai szarvasmarha állományok száma és a szarvasmarha létszám az utóbbi 5-6 évben folyamatosan és tetemesen csökken. Az évenkénti létszámcsökkenés meghaladja a 2–3%-ot (míg a 70-es években közel 2 millió szarvasmarha volt az országban, 2004-re ez a szám 723 ezerre csökkent, a tehénállomány létszáma a fenti időszak alatt kb. megfeleződött). A jelenlegi alacsony létszám lehetővé tenné, hogy viszonylag alacsony költség mellett, eredményesen folyhasson a tenyész- és húsmarha-állományainkban, az uniós követelményeknek is megfelelő IBR-mentesítés.

A hazai IBR-mentesítés
A MTA Állatorvostudományi Bizottsága, a témakörben érintett intézmények (főosztály, intézetek, állomások) szakembereivel együtt kidolgozták és összeállították négy fertőző betegség (IBR/IPV, BVD/MD, EBL és az Aujeszky-féle betegség) mentesítési irányelveit. Az irányelvek több ízben elvégzett átdolgozását követően 2002-ben megjelent az FVM miniszter 19/2002.(III. 8.) FVM számú rendelete, amely szabályozta a szarvasmarhák fertőző rhinotracheitisze elleni mentesítést. Ez a rendelet 2002. március 23-tól hatályos rendelet. A rendelet előírása szerint az IBR-mentesítés minden BHV-1 vírussal szemben fogékony állományban kötelező. A mentesítéshez igényelhető állami támogatás igénylését a 30/2001.(III. 3.) korm. számú rendelettel (az agrártámogatások igénybevételének általános feltételeiről) csak a kis létszámú (maximum 50 db.) állományok esetében tették lehetővé.
Nem lehet azt állítani, hogy a hazai szarvasmarha-állományok IBR/IPV-mentesítése terén, a rendelet megjelenését megelőző időszakban semmi sem történt.

• Az állategészségügyi intézetekben, a szarvasmarha-állományokban végzett vírusdiagnosztikai munkák során nagy mennyiségû adat halmozódott fel. Ezek összesített értékelése alapján képet kaptunk a hazai szarvasmarha-állományok vírusfertőzöttségeiről. Megállapítható volt, hogy míg a 70-es évek elején az IBR-állományfertőzöttség 8% körül volt, a 90-es évek végére – agrárgazdasági szempontból magyarázható, szakmai nézőpontból vitatható okok miatt – 79–80%-ra emelkedett.
• Mivel bizonyítottan megállapítható volt, hogy az IBR/IPV vírus terjesztésében a hazai mesterséges termékenyítő állomások tenyészbika-állományainak is jelentős szerepe volt (a BHV-1 vírus a fertőzött bikák ondójával is terjeszthető), ezért elindítottuk három mesterséges termékenyítő állomás állományában az IBR-mentesítési munkát, amit sikeresen be is fejeztünk.
• A 90-es évek második felétől már tudatosan próbálkoztunk IBR/IPV- mentesítési programokkal. Igaz, hogy ezek a programok önkéntes alapon szerveződtek. Olyan helyeken tudtuk folytatni, ahol erre kifejezetten és első sorban szakmai igény mutatkozott. Ezeket a munkákat némileg felgyorsította az IBR marker vakcina kereskedelemben történt megjelenése.
• 2001-ben megtörtént a háztáji (kisüzemi) állományok IBR-fertőzöttségének felmérése. Az állományokat nyilvántartásba vették, és a pozitívnak talált udvarokban elvégezték az állatok inaktivált IBRgE marker vakcinával történő immunizálását is.

A miniszteri rendelet megjelenését követően, a rendelet előírásainak megfelelően megindult és be is fejeződött a szarvasmarha-állományok IBR/IPV (számos állományban szakmai javaslatunkra a BVD/MD-fertőzöttség) fertőzöttségének felmérése, és a felmérő vizsgálatok eredményi alapján összeállításra kerültek a mentesítési programok is. A mentesítési programokat a rendelet előírásainak megfelelően regisztráltatták és a megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomásokkal hagyatták jóvá.

Mintegy 60 állományra kiterjedt IBR felmérő vizsgálati eredményeink azt mutatták, hogy az állományok 90%-ában marker vakcinázási programmal lehet elindítani a mentesítést, és kb. 10%-ában pedig szelekciós mentesítési módszert lehetett alkalmazni. A szelekciós mentesítést mind a 6 állományban elvégeztük, és sikeresen be is fejeztük. Ezek az állományok ma már IBR-mentes státuszúak.

Sajnos a megjelent FVM rendelet a mentesítési programok tényleges megindításával, illetve a tájékozódó vizsgálatok eredményei alapján kialakított vakcinázási programok bevezetésével kapcsolatban liberális. Amíg a mentesítésben való részvétel regisztrációját, a felmérő vizsgálatok elvégzését, az egyes állományok minősítését, a mentesítési programok összeállítását és jóváhagyását kötelezően előírja, a program tényleges megindításával kapcsolatosan nem tartalmaz kötelező direktívákat.

Tapasztalataink szerint a kötelező feladatok elvégzését követően számos állományban nem, vagy csak késve indultak el a mentesítési (vakcinázási) programok. Ennek további (pénzügyi és érdekeltségi) okai is lehettek.

• A pénzügyi okok között elsősorban a hazai szarvasmarha ágazat pénzügyi helyzete volt a meghatározó. Az ágazat forgótőke hiánya nem tette lehetővé az állományban alkalmazandó vakcina (vakcinák) saját forrásból történő teljes finanszírozását.
• A megjelent agrártámogatási rendelet csak a kis létszámú állományok állami támogatásának igénylését tette lehetővé, a nagyüzemi állományok ezt nem vehették igénybe. Bár egy év időtartamára, ezek a gazdaságok is kaphattak bizonyos támogatást (a felhasznált és számlákkal igazolt vakcinák adagonkénti 100 Ft-os költségtérítését).
• A mentesség hatósági deklarálást követően a rendelet nem tartalmaz olyan piacra jutási, értékesítési előnyöket (exporthoz jutási előny, értékesítésben realizálható árkülönbözet), amelyek az IBR-mentestés bevezetését, sikeres befejezését ösztönöznék.

Ezekhez a hátráltatási tényezőkhöz sorolható az a – nem elsősorban szakmai, inkább piaci alapokon elindított – disputa, amely a mentesítés vakcinázási programjában alkalmazandó IBR (élő, attenuált és/vagy inaktivált) vakcinákról zajlott.

Mindezek ellenére elmondható, hogy a hazai IBR-mentesítésben – ha lassabban is a reméltnél – folyamatos előrehaladás tapasztalható. Ezt a megállapítást támasztják alá azoknak az utóvizsgálatoknak az eredményei is, amelyeket időközben jó néhány állományban elvégeztünk. A mentesítés programokban ugyanis szerepeltettük azt a kritériumot is, hogy az olyan állományokban, amelyekben a vakcinázást folyamatosan és szakszerûen végezték 1,5–2 éven át, érdemes megvizsgálni a mentesítés előrehaladásának állapotát. E vizsgálatokban két alapvető kérdésre kerestük a választ:,

A kapott eredmények alapján egyértelmûen megállapítható volt, hogy az olyan állományokban, amelyekben a vakcinázást 1,5–2 éven át folyamatosan és szakszerûen végezték,

• ott a kolosztrális immunitás szintje emelkedett és tartama időben kitolódott (kivéve a kolosztrumitatási anomáliákkal küszködő állományokat). Így az első oltások időpontját is korban későbbre kellett helyezni.
• A korábbi állományon belüli utcai IBR vírus reaktiválódása lényegesen csökkent és/vagy nem volt bizonyítható („R”-értéke a „0”-hoz közelített), így a borjú- és növendékállomány IBR vírusfertőzöttségtől mentesen volt felnevelhető. Ez a megállapítás az egy telepen belül, és a külön telepen tartott utódállományok esetében is megerősítést nyert.

Volt számos olyan állomány, ahol azt is megvizsgálhattuk, hogy a termelő állományba (termelő telepre) visszakerült negatív utódok (előhasi vemhes üsző) megtartják-e negativitásukat. A kérdésre adható válasz: igen, vagy legalább is jelentős arányban csökkent a reinfekció mértéke.

Ez utóbbi állapot regisztrálását követően érkezett el az IBR-mentesítés – véleményem szerint – a legkritikusabb stádiumába. Ugyanis, ha az utódállomány mentesen felnevelhető, és a termelésbe visszakerült negatív egyedek nem fertőződnek újra, elindítható a mentesítés második fázisa, az utcai IBR vírussal fertőzött (IBRgE szerológiailag pozitív) egyedek folyamatos szelektálásával. Jelenleg számos állomány esetében itt tartunk, de ez a folyamat az ágazat jelenlegi közgazdasági helyzetében – érthető okokból – talán a legnehezebben végrehajtható.

Végül szeretném felhívni a figyelmet, a mentesítés eredményes végrehajtása szempontjából egy általam lényegesnek tartott körülményére. Szerencsére a nagyüzemi állományaink állategészségügyi szempontból is zárt állományokká és/vagy egyre inkább ilyenekké válnak. Az állománybővítések (vásárlások, import), a szakmai szempontokat is figyelembe vevő vásárlási, import és karanténozási feltételek előírásával és betartásával megfelelően kézben tarthatók. A mentes, vagy a mentesítés alatt álló állományokba a vírus behurcolásának talán nem egyetlen, de nem elhanyagolható forrása, a mesterséges termékenyítésre használt (rendszerint vásárolt és/vagy importált) ondó lehet. A mentesítési program előre haladásával a jövőben ezt a lényeges szempontot még fokozottabb mértékben kellene figyelembe venni.

A cikk szerzője: Dr. Kudron Endre