A termelés eredményessége nagymértékben függ a gyomosodástól, illetve a védekezés hatékonyságától. Az őszi búza továbbá jó előveteménye más kultúrnövényünknek, mivel az évelő kétszikû gyomnövények irtása bennük lehetséges, s gyakran csak itt eredményes. Emellett korán lekerülnek, s így lehetőség van tarlókezelésre.



A kalászosgabona vetések gyomosodását a vetésidő, a vetést követő csapadékviszonyok, a meteorológiai tényezők, a talajtípus, az elővetemény és nem utolsó sorban a területen alkalmazott mechanikai és/vagy kémiai gyomszabályozás határozza meg. Az egész szántóföldi növénytermesztésben, az utóbbi időszakban, jelentős változások történtek a vetésszerkezetben, a talajmûvelésben, a gyomirtó szer használatban, a tulajdonosi szerkezetben, melyek az őszi búza gyomosodási viszonyaira is hatottak. A gyomok összetétele és fontossági sorrendje jelentősen változott az elmúlt évtizedekben. Felszaporodtak a nehezen irtható, nagy kultúrnövény elnyomó képességgel rendelkező gyomnövények. Jelenleg az őszi búzában a kiemelkedő fontosságú gyomnövények közé tartozik az ebszikfû (Matricaria inodora), a mezei acat (Cirsium arvense), a ragadós galaj (Galium aparine), a parlagfû (Ambrosia artemisiifolia), a fehér libatop (Chenopodium album) és az apró szulák (Convolvulus arvensis). Természetesen területenként a fontossági sorrendiség változhat, illetve más gyomnövények is okozhatnak gyomirtási, gyomszabályozási problémákat. Ilyen gyomnövény lehet az árvakelésû napraforgó (Helianthus annuus), a nagy széltippan (Apera spica-venti), a vadrepce (Sinapis arvensis) és a hélazab (Avena fatua).



A gyomnövények elleni védekezés a növénytermesztésben alapvető fontosságú. A védekezésnél elsősorban a megelőzésre kell(ene) törekednünk, mégpedig úgy, hogy megakadályozzuk a gyomnövények terjedését, felszaporodását, közben megőrizve a talajaink jó kultúrállapotát. Ezt preventív módszerekkel, a megfelelő termesztéstechnológia betartásával, illetve mechanikai eljárásokkal tudjuk megvalósítani.



A preventív módszerek közé tartozik a gyomok betelepülésének megakadályozása. Ezzel az évelő, vegetatív úton szaporodó gyomnövényeket tudjuk háttérbe szorítani, illetve megnehezíteni a terjedésüket. Természetesen a teljes kizárásuk a területről a legnagyobb odafigyeléssel sem valósítható meg, de egy elfogadható szinten mindenféleképpen tartható lesz a számuk. A már betelepült évelők ellen természetesen tudunk, és kell is védekezni mechanikailag és/vagy vegyszeresen.



Fontos továbbá a gyommagmentes vetőmag használata. Ezzel a generatív úton terjedő gyomnövényeket, illetve a területen esetleg még nem előforduló gyomokat tudjuk kizárni. Figyelemmel kell lenni a szervestrágya minőségére is, mivel a szakszerûtlen trágyakezelés miatt hatalmas mennyiségû csírázóképes gyommag kerülhet a szántóterületre.



Minden esetben nagy hangsúlyt kell(ene) fektetni a megelőzésnél a munkagépek és betakarítógépek által egyik területről a másikra „szállított” növényi szaporítóképletek kockázatára.



A termesztéstechnológia módszerek közé tartozik – elsősorban – az okszerû növényi sorrend kialakítása, a vetésváltás rendszerének minél tökéletesebb alkalmazása, a kultúrnövény számára az optimális tápanyag utánpótlás biztosítása. Az ideális, vagy legalább ahhoz közeli vetési körülmények biztosítása, kialakítása. Itt fontos a megfelelő magágy megteremtése, a vetésidő betartása, a megfelelő vetési mód, vetésmélység kiválasztása, a fajta igényeihez igazított magszám (csíraszám) elérése, mégpedig azért, hogy ezzel teljes egészében a kultúrnövény fejlődési dinamikáját ki tudjuk használni. A vegetációs idő legvégén fontos a betakarítás szervezése, ahol szem előtt kell tartani a betakarítás idejét, eszközigényét, egy nagyobb gazdaságon belül, minden esetben a betakarítási táblasorrend kialakítását.



A mechanikai gyomirtási módszerek közé tartozik a talajmûvelés, az ugaroltatás (fekete ugar, zöld ugar), illetve a növényállományban a gyomok mechanikai úton történő irtása. A változó mélységû és gyakoriságú talajmûvelés eredményes módszer a gyomirtásban, továbbá már vetés előtt tudunk védekezni a gyomnövények ellen. Fontos azonban megemlíteni, hogy ennél a módszernél is szem előtt kell tartani a talajadottságokat és a környezeti feltételeket. Továbbá kiemelkedően fontos, hogy ne csak a vetés előtti talajmûveléssel tegyünk meg mindent a gyomnövények visszaszorítása, irtása érdekében, de minden esetben el kell végezni a betakarítás végeztével egy megfelelő minőségû mechanikai tarlóápolást is a területen.



Az őszi búza állományokból van lehetőség a gyomok mechanikai irtására, a több évtizeddel ezelőtt, a kisparaszti gazdálkodásban már alkalmazott fogasolással. Ezzel az eljárással a sekélyen gyökerező, kevésbé fejlett gyomnövényeket tudjuk irtani, abban az esetben, ha a gyomfésût, a rezgő fogú boronákat megfelelő időben és beállítással alkalmazzuk.



A világ árutermelő mezőgazdaságának és a jelenlegi hazai növénytermesztési technológiáknak, gyakorlatnak a kémiai növényvédelem is a szerves részét képezi, ezen belül a herbicidek (gyomirtószerek) használata meghatározó. Továbbá az őszi búza gyomosodási viszonyait figyelembe véve, a hazai vetésterület nagy részén továbbra is szükséges és nélkülözhetetlen a gyomirtó szerek használata, a vegyszeres gyomirtás alkalmazása.



Az őszi búzában viszonylag könnyû elfogadható szintû, nem túl drága vegyszeres gyomirtást végezni. Igazán jó gyomirtás, ami évekre tervezett és előremutató, csak a gyomflóra ismeretében és többszöri kezeléssel végezhető. Ezek azonban már költségesebb eljárások.



Az eredményes és gazdaságos kémiai gyomirtáshoz nélkülözhetetlen a gabonatáblák gyomfertőzöttségének táblaszintû ismerete. A gabonavetésekben a gyomnövények kelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a gazdálkodónak.



A jó gyomirtószer kiválasztásának előfeltétele a megfelelő időben elvégzett gyomfelvételezés. Ehhez tudnia kell a gazdálkodónak, hogy mikor kell elvégeznie a gyomfelvételezést, annak érdekében, hogy értékes információkhoz jusson a gyomnövények előfordulását illetően. Tudatában kell lennie a gazdának, hogy mely gyomnövények uralkodnak a táblán, melyek terjedése várható, melyek a potenciálisan veszélyes gyomfajok, illetve azt, hogy mikor milyen fenológiai stádiumban vannak a gyomnövények. Természetesen, az alapja a jól elvégzett gyomfelvételezésnek az, hogy a termelő felismerje legalább azokat a gyomnövényeket, amelyek a területén előfordulnak, és ami ellen a herbicides védekezést el akarja végezni, végeztetni.



Tehát a szakmailag is jól elvégzett gyomfelvételezésre azért van szükség, mert csak így lehet kiválasztani a legalkalmasabb, legoptimálisabb gyomirtó szert, szereket.



A gyomfelvételezések optimális időpontjai:

• az első gyomfelvételezést még ősszel el kell végeznünk,

• a másodikat kora tavasszal, a kétszikû gyomok tömeges kelésekor,

• a harmadik gyomfelvételezést az őszi búza bokrosodásának végére, szárbaindulásának kezdetére kell időzítenünk.

Az őszi búza herbicides gyomirtása alapvetően két időpontban végezhető el: ősszel és tavasszal.



Ősszel lehetőségünk van vetés előtti kijuttatásra, ezt a kijuttatást nevezzük preesowing technológiának, illetve az őszi búza és a gyomnövények kelése után, ezt hívjuk őszi posztemergens kijuttatásnak.



A tavaszi posztemergens gyomirtást a kétszikû gyomnövények tömeges kelését követően kell elvégeznünk, figyelembe véve az őszi búza fenológiai állapotát, illetve bizonyos hatóanyagcsoportba tartozó herbicidek utóveteményre gyakorolt hatását is.



A preemergens gyomirtásnál, ha alkalmazni kívánjuk, ügyelni kell többek között arra, hogy az erősen porosodó, erózióra, deflációra hajlamos és a rendszeresen vízállásos területeken ne végezzük el ezt a kijuttatási technológiát. Továbbá a fitotoxikus tünetek elkerülése érdekében fontos az egyenletes, megfelelő mélységû (4–6 cm) vetés, mivel ezek a preemergensen alkalmazott gyomirtószerek úgy fejtik ki a hatásukat, hogy a csapadék bemossa a talaj felső rétegébe a hatóanyagot, és a csírázó gyomnövények pusztulnak el.



Az őszi posztemergens gyomirtásnál a már kikelt gyomnövények ellen irányul a védekezésünk.



A magról kelő egyszikû gyomnövények közül a területünkön esetleg előforduló nagy széltippan (Apera spica-venti), parlagi ecsetpázsit (Alopecurus myosuroides), soványperje (Poa trivialis) ellen védekezhetünk a gyomnövények legérzékenyebb fenológiai állapotában, mégpedig a gyökérváltáskor (1–3 leveles állapot).



A magról kelő kétszikû gyomok (például az árvacsalán fajok (Lamium spp.), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), a tyúkhúr (Stellaria media), a veronika félék (Veronica spp.), a pipitér fajok (Anthemis spp.), a ragadós galaj (Galium aparine), a szarkaláb fajok (Consolida spp.), akkor a legérzékenyebbek a herbicidekre, ha szikleveles-két valódi leveles állapotban vannak. Ezek a felsorolt magról kelő egy- és kétszikû gyomnövények tömegesen csírázhatnak, ha az ősszel csapadékos és enyhe az időjárás.



Az éghajlati adottságokból adódóan természetesen hazánkban sem alkalmas a teljes gabona vetésterület őszi gyomirtásra, így a hagyományosnak mondható tavaszi posztemergens kijuttatási technológiákat kell alkalmazni a termelőknek.

A tavaszi gyomirtásnak is vannak általános szabályai, amit minden esetben be kell tartani a hatékony gyomirtás és a fitotoxikus károk elkerülése érdekében.



Ilyen „aranyszabályok” többek között a következők:

• hormonhatású készítmények éjszakai fagyok és 25˚C feletti léghőmérséklet esetén, továbbá pangóvizes területeken és szárbaindult búzában nem juttatható ki;

• a tavasszal kijuttatott hormonbázisú készítmények, és a kétszikûirtó hatásspektrummal rendelkező gyomirtó szerek, a nem megfelelő kijuttatás technológia következtében elsodródhatnak és károsíthatják a szomszédos érzékeny kultúrákat (szőlő, zöldségfélék, napraforgó, cukorrépa, pillangósok, gyümölcsösök);

• a gyomirtó szerek engedélyokiratban rögzített kijuttatás technológiára vonatkozó további előírásait is minden esetben be kell tartani (például a kultúrnövény mely fenológiai állapotáig juttatható ki a készítmény, van-e utóveteményre gyakorolt káros hatása a gyomirtó szernek, milyen adalékanyagra, adalékanyagokra van/lehet szükség a megfelelő hatás eléréséhez, vagy éppen tilos hozzáadni adalékanyagot a gyomirtó szerhez).

Ha a tavaszi kijuttatásnál is betartjuk, hogy a gyomnövények előfordulása alapján választjuk ki a megfelelő gyomirtó szert, illetve az előbb leírt utasításokat is szem előtt tartjuk, akkor megfelelően hatékonyan tudunk védekezni az őszi búzában a tavasszal előforduló legfontosabb gyomnövények ellen is.



A legfontosabb egyéves gyomnövények közé tartoznak, tartozhatnak a tavasszal kelő és csírázó repcsényretek (Raphanus raphanistrum), a vadrepce (Sinapis arvensis), a keserûfû fajok (Polygonum spp.), a parlagfû (Ambrosia artemisiifolia), az ugari szulákpohánka (Bilderdykia convolvulus), a szelíd csorbóka (Sonchus oleraceus). Az évelők közül az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense) és az útszéli zsázsa (Lepidium draba).



Az őszi búza gyomirtási lehetőségei közül kiemelkedően fontos a vegetáció végén (betakarítás után) a vegyszeres tarlókezelés alkalmazása is, mivel az őszi búza betakarítása után elvégzett herbicides tarlókezelés a herbicides gyomirtás leghatékonyabb eljárásainak egyike, azzal együtt, hogy a viszonylag költségtakarékosabb gyomirtások közé is tartozik. Ennél a technológiánál a gyomnövények ellen a glifozátokat és azok sóit alkalmazzuk. Itt fontos azt tudni, hogy a technológia alkalmazásánál a gyomnövények legalább 15–20 cm-es nagyságúak legyenek, annak érdekében, hogy megfelelően nagy növényfelület álljon rendelkezésünkre a hatóanyag levélfelületre juttatásához. Továbbá az évelő gyomnövények ellen a megfelelő hatás eléréséhez, a kijuttatás után a négy hetet meg kell várnunk. Ez az időmennyiség minimálisan szükséges ahhoz, hogy a hatóanyag lejusson a gyökérrendszerbe, és ott kifejtse a hatását. Az eltelt idő után az őszi talajmunkákkal további mechanikai gyomirtást tudunk elvégezni, ami a következő vegetációs időszakra csökkenti a gyomnövények számát.



Összefoglalva elmondható, hogy az őszi búzánál és természetesen a többi kalászos gabonánál a gyomszabályozást, gyomirtást több módon, a leírt, felsorolt módszerek valamelyikével, illetve több lehetőség párhuzamos alkalmazásával lehet és kell megoldani.  Ezek a gyomirtási-gyomszabályozási módszerek a preventív-megelőző intézkedések, a termesztéstechnológiai módszerek, és nem utolsó sorban a mechanikai és a vegyszeres eljárások.

A cikk szerzője: Hornyák Attila