A konzervipar a 6–9 cm és a 9–12 cm hosszúságú uborkából általában évente 50–60 000 tonnát igényel. Az ennél kisebb méretfrakciók (6 cm hosszúság alatt) szedése ugyan csökkenti a termésmennyiséget, viszont e frakció nagyobb értéke miatt az árbevétel jelentősen növelhető. A termeltetés, forgalmazás legfontosabb láncszeme a biztos belföldi feldolgozóipari háttér, amely a frissáru exporthoz is elengedhetetlen.

A cikk a konzervuborka korszerû, gépesített termeléstechnológiáját mutatja be. A tapasztalatok értékelésével és közreadásával a termeléshez szükséges gépek üzemi és gazdaságossági mutatóink ismertetésével a korszerû uborkatermelési technológia elterjesztését kívánjuk elősegíteni.

A termeléstechnológia főbb gépeinek ismertetése
Az alábbiakban elsősorban a technológia szempontjából fontos speciális gépeket ismertetjük.

A vizsgált technológia, csepegtető öntözéses, talajtakarásos termesztési módra alapozódik, amelyhez HORTUS HPD-165 ágyáskészítő gépet és AF1 fólia- és csőfektető gépet (1. ábra) használnak.

A koraiság növelése, valamint a termésbiztonság fokozása érdekében lehetőség van növénytakaró fóliaalagút készítésére is, az AFF-1000 típusú gép (2. ábra) segítségével. A betakarításhoz szedőszalagos STIEGER szedőgépek szolgálnak, melyekkel hetenként 2–3 alkalommal is meg lehet szedni a területet anélkül, hogy a szedés taposási károkat okozna a növényzetben.

A termelés-technológia bemutatása
A termelés gépi technológiájának bemutatása a táblázat alapján történik. A táblázat tartalmazza a munkamûvelet megnevezését, az adott mûvelet során alkalmazott munkagépet és az ahhoz kapcsolt erőgép típusát, a gépkapcsolat mûszakteljesítményét. Ökonómiai adatok közül a munkagép beszerzési árát, és mûszakórára jutó használati költségét, valamit a gépkapcsolat használati költségét. [1]

Az elővetemény szármaradványainak bedolgozása és a gyomosodás megelőzése céljából elengedhetetlen a tarlóápolás, tárcsás borona segítségével. Ezt követi a mélylazítás. A tápanyag-utánpótlás a szervestrágyázás és a mûtrágyaszórás mûveletét öleli fel. E tápanyagok talajba juttatása mélyszántással valósul meg. A következő mûvelet a tavaszi fejtrágyázás és annak bedolgozása a szántás elmunkálásával. A megfelelő minőségû talajfelszín kialakítása magágykészítéssel kezdődik, ezt követi a felszínegyengetés majd az ágyáskészítés. Következő mûvelet a talajtakarás és az öntözőcső behuzás. A víz- és palánta-szállítás a palántázás mûveletéhez kapcsolódik. Ezután a fóliaalagút kialakítása van soron. A termesztett kultúra vegetációs szakaszában, a minőségi végtermék és a jobb hozamok miatt szükséges a csepegtető rendszerû öntözés. Növényvédelmet mintegy 12 alkalommal alkalmazunk.

Betakarításkor tekintettel kell lennünk arra, hogy az uborka gyakori szedése révén az értékesebb kisebb hosszúságú méretfrakciók aránya nagyobb lesz, ami befolyásolja az egész termesztés sikerét és gazdaságosságát. Síkmûvelés esetén ajánlatos a heti kétszeres szedés. Szedéskor nem csak a teljesen ép, hanem a selejtes méretet is le kell szedni, mert ezek terhelik és gyengítik a tövet. Fontos szempont továbbá, hogy a szedés során a növény ne károsodjon, nem szabad taposni, az indákat forgatni, vagy törni.

A fenti igények kielégítésére alakították ki a STEIGER szalagos uborka-szedőkocsit (3. ábra), amely a termény kézi betakarításának megkönnyítésére készült. A gépet – kialakítástól függően – 16–28 kézi szedőmunkás szolgálja ki, akik fekvő testhelyzetben dolgoznak, így szedés közben nem tapossák a növényzetet. A traktorra szerelt gép gyûjtőszalagja összegyûjti és az erőgép által vontatott pótkocsiba juttatja az uborkát. A gép kialakítása és üzemeltetésének módja lehetővé teszi a hazai technológiai sorba való beillesztését.

A gép az uborka 43%-ának az 5–9 cm szabványos mérettartományba eső méretaránya mellett 0,20–0,22 ha/h területteljesítménnyel, illetve 63,4 kg/(hxfő) fajlagos tömegteljesítménnyel mûködtethető. Az elhagyott termény felszedéséhez 2–4 fő gyalogmunkás alkalmazása szükséges. A vizsgálatok szerint a szedőkocsival történő szedés kb. 20%-kal növeli a szedők uborkatömegben mért teljesítményét a hagyományos kézi szedéshez képest.

Gépi költségek ismertetése
A táblázatban a 20 ha-on végzett uborkatermelés ökonómiai vizsgálatának eredményei olvashatók. Látható, hogy az egyes munkamûveletekhez kapcsolódóan meghatározásra került a gépkapcsolatok esetében a 20 ha termőterület mûveléséhez szükséges gépi munkaidő. Eredményül kaptuk az egyes mûveletek 20 ha-os volumenéhez kapcsolódó költségeit, amelyek összegzésével megkapjuk a 20 ha uborkatermelés összköltségét, s a hektáronkénti fajlagos költséget is. A táblázatban részleteiben bemutatjuk a szabadföldi termelés és betakarítás költségeit.

Megállapítható, hogy a munkagépek használati költsége (2804 E Ft) a felét teszi ki az erőgépek használati költségének (5647 E Ft), az össz géphasználati költség pedig 8451 E Ft. Egy hektárra vetített értéke 422 E Ft.

A mûveleti költségarányok ismeretében megállapítható, hogy az összköltség mintegy 16%-át a palántázás, 12%-át pedig a fóliaalagút-készítés teszi ki. A betakarítás szintén az össz termelési költségek 12%-át emészti fel. Az előosztályozáshoz történő traktoros beszállítás és az azt követő feldolgozó üzembe történő közúti szállítás 7, ill. 10%-os költséghányadot képvisel. A technológia többi munkamûveleteiből jelentős a növényvédelem 10%-kal, a ágyáskészítés, talajtakarás-öntözőcső behúzás, öntözés 6–6%-kal, a többi mûvelet költségaránya pedig gyakran az 1–2% körüli.

A termelés-technológiában alkalmazott gépek beruházási költsége 127 599 E Ft. Ezen belül a munkagépek beszerzési értéke 49 325 E Ft-ot tesz ki, ami 39%-a az össz beruházási költségnek, amíg az erőgépek kalkulált beszerzési értéke 78 274 E Ft, ez pedig mintegy 61%-a az össz gép árának.

Az erőgépek esetében megfigyelhető, hogy a nehéz talajmunkák végzéséhez 1 db 140 kW motorteljesítményû erőgép szükséges, míg a tápanyag-utánpótlás, az ágyáskészítés, a talajtakarás, öntözőcső-behúzás, palántázás, a fóliaalagút-készítés, a növényvédelem, betakarítás és traktoros szállítás feladatait egy 90 kW-os vezérgép és egy 60 kW-os segédtraktor látja el. A termény közúti szállítását, pedig alacsony költségû közúti pótkocsis szállító jármûvel végezzük. Az erőgépek ilyen rendszerû alkalmazásával alacsonyabb beszerzési költség, valamint jobb erőgép-kihasználtság valósul meg.

20 ha-on a uborkatermelés gépi munkaigénye 1080 mûszakóra, amelyből a két kisebb teljesítményû traktor mintegy 800 mûszakórát teljesít E mellett a nagy teljesítményû erőgép talajmûvelés során teljesített 44 órás mûszakteljesítése eltörpül. A közúti szállítás 150 mûszakórás kapacitásával az időigényes mûveletek közé sorolható.

Következtetések
Vizsgálataink bizonyítják, hogy a szabadföldi fóliatakarásos uborkatermelés gépi munkaköltségei az egyéb szabadföldi zöldségfajták termelési költségeihez viszonyítva is jelentősek.

E termékre jellemző a jelentős kézi munkaerő-igény, amely mind a palántázáskor, mind a fóliaalagút készítésekor, de legjelentősebben a betakarításkor jelenik meg, amikor akár 28 fő szakszerû és minőséges munkavégzését kell kialakítani.

A jó minőségû végtermék a kézi betakarítás segítségével biztosítható. Mindennek azonban ára van. A 16–28 fős betakarító személyzet számottevő bérköltséget képvisel, azonban a hazai bérszintek ismeretében ez a költség még nem jelentős, és így biztosítható a versenyképes termelés.

A cikkben csupán a gépi munkák költségeit vettük figyelembe, amelyek által mintegy 12 t/ha termésátlaggal számolva 35 Ft/kg-os termelési költség adódik. A termelés során alkalmazott kézi munka díját, valamint a termeléshez szükséges anyag és egyéb inputok költségeit nem határoztuk meg. Mindezek biztosítása további jelentős ráfordítást igényel, amely által a termelés és a végtermék előállítási költsége tovább nő.

Megállapítható, hogy a leginkább figyelmet igénylő gépi munkamûveletek a betakarítás-terményszállítás, az ágyás- és fóliaalagút-készítés, valamint a palántázás, amelyek a legjelentősebb költségviselők, s az össz gépi munkaköltség mintegy 70%-át teszik ki.

Kapcsolódó irodalom:
1. Gockler L., Hajdú J.: Mezőgazdasági gépek ára és üzemeltetési költsége 2004-ben, Mezőgazdasági Gépüzemeltetés 2004. No.1.,
FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet. Gödöllő, 2004.
2. Dimény I., Fenyvesi L., Hajdú J.: Piactudatos zöldségtermelés. MGI könyvek,
FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet, No. 3. 2004, 234. p.

A cikk szerzője: Dr. Magó László