A tetraploidokból, (2n=4x=28 kromoszóma) a tönke sorozatot hozták létre. (A tönke orosz neve polba, bolgár-török jövevényszó, a magyar pelyva származik belőle). A prehisztorikus T. dicoccum, a Római birodalomban a II. sz.-ig egyeduralkodó faj, a „rómaiak” használták a liszt (far) őrlésére (ebből származtatjuk farinográf és farinogram szakszavainkat, melyek a liszt minőségével kapcsolatosak). A T. durumot (Desf.), melyből sárga pigmenttartalma miatt is a tésztagyártásra alkalmas lisztet őrlik, a világ búza vetésterületének közel 10%-án vetik. Európába XVI. Lajos idején Desfointains hozta Észak Afrikából. A T. turgidum (L.), hasas angol búza néven ismert. A T. polonicum (L.) hazája Galicia, Észak Spanyolország és csak egy téves fordítás miatt kapta „lengyel” nevét. A T. turanicumot (L.) a Korasszan hegyen találták és nagy ezerszemtömegével tûnik ki. Sajnos nagyon fogékony a búza rozsdabetegségeire. A T. carthlicum (Vav.) négyszálkájú búza a legkönnyebben keresztezhető az aestivummal. A T. timopheevi (Zhuk.) a cms., hímsteril formák előállításában játszik szerepet. A tudatos válogatás és a kereszteződésekkel kialakult a hexaploid változat, (2n=6x=42 kromoszóma) a tönköly sorozat. A T. dicoccum mellé beépült, a D genomot hordozó kecskebúza, a T tauschii (régebbi nevén Aegilops squarrosa (L.). Az új faj még magán hordozta a vad jelleget, nevezetesen, hogy a szemtermést védő murvalevelek szorosan borították. A vad jelleget ma is megtaláljuk a termesztett T. spelta fajtáiban. (A változatokat az Alpok alján szorgos gazdálkodók tartották fenn a mai kor nemesítőinek). A válogatással foglalkozók hamar felfigyeltek azokra a típusokra, melyekben a termesztés során bekövetkezett mutációk révén a csupasz szemû búzák létrejöttek. A termesztés, de főleg a cséplés szempontjából hasznos gén az ún. „Q” faktor, ma már minden termesztett T. aestivumban benne van. A sorozat tagja az Indiából származtatható T. spherococcum, a kerekszemû búza és a Grúziában endemikus T. macha, amit 40–50 hektáron ma is termelnek. (A búzákat Flaksberg osztályozta). A termesztett rozs, Secale cereale (L.) a hûvösebb klíma gabonaféléje, a kenyérválaszték növelésében játszik fontos szerepet, míg a genetikai változatosság növelésére, rezisztencia tulajdonságok javítására a S. montanum és a S. vavilovii is számításba vehető a triticale előállítása, nemesítése során.
A triticale nemesítésének és termesztésének története az újat alkotó ember sikerének is a története. Az első triticale törzsek gyenge állóképességûek és kis termőképességûek, a szemek aszottak, zsugorodottak, a száruk magas és gyenge volt. Az anyarozs vagy varjúköröm (Claviceps purpurea /Fr./ Tul.), mint gyógyszer alapanyag sikeresen fertőzte, némi vigaszt nyújtva a gyenge termésért. A sertésekben és a baromfikban jobban értékesülő, nagyobb fehérje- és lizintartalom sem ellensúlyozta a kieső termést. Ma már a termesztésben megtalálhatók a nagy termőképességû, rezisztens, állóképes, szép szemtípusú, nagy lizintartalmú fajták, de a fehérjetartalom hasonló lett, mint a kenyérbúzában. Egy fajta-összehasonlító kísérletben Montanában, a triticale fajták őszi és tavaszi vetésben, öntözött és száraz körülmények között is felülmúlták a búzákat (www.cimmyt.org). Németországi kísérletek eredménye szerint is a triticale törzseknek nagyobb vagy hasonló a termőképességük, a minőségük, mint a búzáknak. A szerzők szerint az adott nitrogént hatékonyabban hasznosította a triticale mint a búza. A nemesítésben és a termesztésben elért sikerek dacára a piaci lehetőségek még szûkek. A legtöbb országban takarmánygabonaként sertéssel, baromfival, vagy mint az Amerikai Egyesült Államokban tejelő marhákkal hasznosítják. Reményeink szerint a minőségi tulajdonságok ismeretével a triticale kivívja helyét a kenyér-, a tészta-, vagy sütőiparban is. Termőképessége jobb termőhelyeken, kedvezőbb termesztési feltételek mellett eléri hektáronként a 8–10 tonnát, míg silányabb, 1% humusztartalmú homoki termőhelyeken, kedvezőtlenebb körülmények között a 3 tonnát. (A mosonmagyaróvári OMMI fajtakísérletek terméseredményeit az 1. táblázat mutatja, az aminosav összehasonlításokról a 2. táblázat ad tájékoztatást).
Talajigény
A jobb, 1% fölötti humusztartalommal rendelkező homoktalajokra, homokos vályogtalajokra, homokos barna erdőtalajokra javasoljuk vetni a triticalét. Ahhoz, hogy 6–8 t/ha szemtermést elérjünk, 600–800 db/m2 kalász szükséges. Amennyiben a csapadékellátás megfelelő és helyreállítjuk a talaj kedvező reakció- és tápanyag-állapotát, a sovány homok termékenysége is kiemelkedő lehet és kialakul a megfelelő növényállomány.
Éghajlatigény
Ahol a búza és a rozs megterem hazánkban bárhol termeszthető. Hőösszeg-igénye 2100–2200 °C körül van. Ősszel bokrosodásához, tavaszi fejlődéséhez csapadékot kíván. Érésekor a mérsékeltebben meleg idő kedvezőbb, mert ilyenkor a szemek nem szorulnak meg.
Környezetigény
A triticale környezetigényét a búza és a rozs határán lehet meghatározni. Ahol nagyon rosszak a termesztés körülményei, szélsőséges talajviszonyok, téli erős fagyok és kevés a csapadék ott a magasabb növekedésû rozs termesztését javasoljuk.
Jó előveteménye a korai burgonya, a somkóró, homoki borsó, csillagfürt. Önmaga után vetve, 8 évig, NPK trágyázással, Ca, Mg kombinált alkalmazásával gazdaságosan volt termeszthető nyírségi savanyú homok termőhelyeken.
Ha önmaga után vetjük nagyon gondosan kell a tarlót elmunkálni, optimális mélységbe hatolva meghántani és azonnal tömöríteni. Korán vagy későn lekerülő elővetemény után hasonlóan kell a talajt előkészíteni mint a búza esetében. A talajelőkészítés feladata az ülepedett, porhanyós magágy elkészítése. A nyári talajmunkáknak a kultúrállapot fenntartása mellett a gyommentességet is kell szolgálnia.
Tápanyag-ellátás
Gyenge tápanyag-ellátottságú talajokon N nélkül még kedvező évben sem kapunk megfelelő termést. Bár az egyoldalú N-trágyázás relatíve hatékonynak bizonyul, a kiegyensúlyozott NPK trágyázással lehet tartósan 5t/ha fölé emelni a szemtermést. A triticale átlagos mûtrágyaigénye, N 100–130 kg P2O5 70–80 kg. K2O 80–100 kg. (Kiegészítésként, savanyú homoktalajon javasolt 800 kg Ca, 2000 kg CaCO3, 95%-os őrölt mészköporként és 240 kg/ha Mg, 840 kg MgCO3 18%-os dolomitporként). Figyelemre méltó, hogy a szalma-pelyva melléktermés látványosabban nőtt az együttes trágyázással és meszezéssel, mint a szemtermés. Amennyiben a 10 t/ha körüli szerves anyag, kombájn betakarítást követően leszántásra kerül, javíthatja a gyenge talaj szervesanyag-gazdálkodását. A N mûtrágyát ajánlatos három részletben kijuttatni. Egy részt ősszel (20–30 kg-ot), a fennmaradókat tavasszal. A csapadékosabb év és a fajta magasabb, erőteljesebb növekedése sok nitrogénnel, megdőlést okozhat. Tavaszi kijuttatása gondos mérlegelést és körültekintést igényel.
Elhatározás
A triticale sikeresen termeszthető növény. Hasznos, mint takarmány, felhasználják kekszek gyártására, sütemények és változatos ízû kenyerek előállítására, de nyitva van energiacélú hasznosítása is. Termesztésének, felhasználásának csak az alkotó ember fantáziája szab határt.
Kiss József növénynemesítő
Irodalom:
Antal J. (szerk) 2005: A növénytermesztés alapjai Mezőgazda K 391p.
Sutka J. (2004): Növényi citogenetika. (Mezőgazda Kiadó) 232p.
Kiss Á., Kiss J.M., Tabl M., Fehér B., T-né Sallai G. (1985): Triticale nemesítése és termesztési tapasztalatok az elmúlt 10 év kutatómunkájának tükrében.
In: Búzatermesztési tapasztalatok 1970–1980. Akad. Kiadó, Bp.
Kiss J.M., Kiss Á. (1981): Triticale eredmények és problémák.
Növénytermelés 3: 275–281.
