Mikotoxin-vizsgálati eredmények
2002-ben az F-2, T-2, és DON toxinokra vonatkozóan összehasonlító analízist végeztünk, azt feltételezve, hogy a korábbi betakarítású kukorica esetében, ha már voltak is jelen szántóföldi penészgombák, akkor sem léptek még toxintermelő fázisba, míg a hagyományos, októberi betakarítású termény esetében már felléphet toxintermelés is. A minták F-2 és T-2 toxintartalma mind a korábbi, mind a hagyományos nedvességtartalom mellett betakarított termény esetében a kimutathatósági szint alatt maradt, a DON-tartalom esetében viszont észleltünk változásokat (3. táblázat).
A kezeléskor és a feletetés kezdetekor vett minták DON-szennyezettsége a kimutathatósági szint alatt maradt (0,200 ppm; depresszív koncentráció: 0,4 ppm), a normál (októberi) betakarítású kukoricában viszont 10 mintából 7 esetében mutatott emelkedést a DON-szint, sőt 2 mintánál jelentősen meghaladta az állatok számára depresszív koncentrációt (1. táblázat).
A penész- és toxinvizsgálati eredményekből látszik, hogy szerves savas kezelés elpusztítja a betakarításkor jelenlévő gombákat, baktériumokat és megakadályozza újbóli elszaporodásukat. Ebből, valamint a korábbi betakarításból következően megakadályozza a mikotoxin-képződést.
GYAKORLATI TAKARMÁNYOZÁSI TAPASZTALATOK
A 2004. évben a roppantásos technológiát választó üzemek döntő többségében megmintáztuk az erjesztett takarmányokat és felbontás után, tavaly elvégeztettük azok teljes beltartalmi analízisét. Most szeretném bemutatni önöknek az elvégzett beltartalmi vizsgálatok eredményeit.
Roppantott kukorica beltartalmi paraméterei:
az alábbi táblázat adatai 14 gazdaságban vett minta eredményeinek átlagát tartalmazzák. A szárított kukorica adatsorban az általunk vizsgált legjobb beltartalmú kukorica adatait tettük közzé. A mintákat a kezelések megtörténte után 3–6 hét elteltével vettük. (2. táblázat)
Mivel a gazdaságok a roppantott kukoricát vegyesen, falközi silóban, illetve fóliahurkában tárolták be, szükségesnek tartottuk, hogy a kapott eredményeket külön-külön is értékeljük.
A táblázat adataiból látható, hogy a kezelt kukoricák és a szárított termény között a legnagyobb eltérés a fehérjék emészthetőségében mutatkozott meg. Annak ellenére, hogy a szárított kukoricánál a nyersfehérje-tartalom 1,37%-kal magasabb a roppantotthoz képest, az emészthető fehérje vonatkozásában már 0,52%-os előny mutatkozik a kezelt termény javára.
Ha az emészthető nyersfehérjét nézzük a nyersfehérje százalékában, megállapíthatjuk, hogy mintegy 20%-kal jobb az emészthetősége a roppantott, erjesztett szemeknek. A magasabb emészthető fehérjetartalmat megítélésünk szerint az okozza, hogy a 30–35% víztartalom között betakarított kukoricában a tápanyag-bevándorlás már befejeződött és a tápanyagok az állatok számára még könnyebben felvehető kémiai formában vannak jelen, illetve az erjedés folyamán a tápláló anyagok valamelyest feltáródnak. Ezt a tényt látszik alátámasztani az UDP-RDP arány megfordulása és a nyersrost-tartalom csökkenése a nyers mintához képest. Ezzel összhangban vannak azok a külföldi vizsgálatok, amelyek az NDF-tartalom csökkenését mutatták. A kukoricaminták közül a falközi silóban tárolt kukoricáknak azért nagyobb a fehérjetartalma a fóliahurkában tárolténál, mert alacsonyabb víztartalommal lettek betakarítva a falközi silóban tárolt kukoricák és azokban nagyobb eséllyel fejeződött be a tápanyag-bevándorlás. Fenti tényen kívül a táplálóanyag-tartalmat befolyásolhatja még a fajták eltérő beltartalma is.
A SZÁRÍTÁS ÉS ROPPANTÁS KÖLTSÉGEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
Mivel a segédüzemi költségek és a szárítási, illetve bérszárítási tarifák gazdaságonként nagymértékben eltérőek, a költségeket az előző évi adataink alapján csak alsó-felső határokkal tudjuk közzétenni (4. táblázat). A roppantás költségeinél falközi silóban történő tárolásra határoztuk meg a bekerülési költségeket. A költségek alakulásánál nem vettük figyelembe a két tartósítási módnál egyaránt felmerülő költségeket. (aratás, szállítás, stb.). A fóliahurkás tárolás esetén további 1000–1250 Ft/tonna költséggel kell számolni, amely összeg a fólia árát és a töltés díját tartalmazza. Fóliahengeres tárolás esetén a költségek alakulása nagymértékben függ a fólia nagyságától.
A szárítás költségei átlagosan 4500–5000 Ft/tonna termény áron alakultak az elmúlt évben. Ha ezt összevetjük a nedves tartósítás költségeivel, akkor megállapítható, hogy a korábbiakban felsorolt állattenyésztési, takarmányozási, növényvédelmi, takarmányhigiéniai, állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági előnyök mellett az erjesztéses technológiával falközi tárolás esetén átlagosan 2000–2500 Ft/tonna, fóliahengeres tárolás esetén pedig 1000–1200 Ft/tonna megtakarítás érhető el a szárítással szemben.
A tartósítási technológiánk betartása mellett a tárolási veszteségek falközi silónál 2–5%, fóliahengernél pedig 1–2% között alakulnak. A fóliahurkás tárolás a látszólagosan nagyobb bekerülési költségek ellenére a tárolási veszteségeket is figyelembe véve olcsóbb lehet a falközi silós tárolásnál.
A nedves kukorica irányított erjesztéssel vagy propionsavval történő tartósítási (és esetleges előkészítési) technológiája megítélésünk szerint könnyen beilleszthető az üzemek mindennapi gyakorlatába. A technológiában megfelelően illeszkednek egymáshoz a különböző ágazatok termelési célkitûzései. A kapcsolódási pontokat az mellékelt ábrával szeretnénk érzékeltetni.
A cikk szerzője: Karnóth Joris
