A tehén környezetében a megvilágítás erőssége, tartama, egyes élettani folyamatok napszaki ritmusát, valamint egyes szaporodásbiológiai folyamatokat befolyásolják. A légnyomás, a zajhatás az állatjólétre hatva ronthatja a termelés hatékonyságát. A levegő szennyezettsége (annak kémiai, mikrobiológiai, ill. porszennyezettsége) elsősorban a tehén egészségi állapotára van hatással.

A tehénistálló-klíma fizikai tényezőinek vizsgálati módszerei az istállóklíma fizikai tényezőinek vizsgálatával:

A gyakorlatban leggyakrabban az istállólevegő hőmérsékletét, relatív nedvességtartalmát (kép), a légáramlás sebességét és irányát, a megvilágítás erősségét, az itató-, a padozat-, a tető felületi hőmérsékletét szokták mérni. A felsoroltakat ki szokták egészíteni a külső klímajellemzők (levegő hőmérséklet, relatív páratartalom, szélsebesség és szélirány, napsugárzási intenzitás) mérésével.

Az istállóklíma vizsgálata, a mérés időtartamát tekintve lehet:

• pillanatmérés,
• regisztrált mérés.

A pillanatmérés általában akkor jó ha,

• a mérést állandósult (stacioner) állapotban végezzük,
• kis tehetetlenségû, gyorsbeállású mûszert használunk,
• egy méréssorozat időtartama a 30 percet nem haladja meg,
• 24 órás felvételezésnél a mérési időpontok 6; 14; 18 és 24 óra,
• télen legalább reggel 6 órakor, nyáron, pedig legalább 14 órakor végzünk mérést.

A folyamatos (regisztrált) mérés akkor jó ha:

• a mérés legalább 72 órán át folyamatos,
• minősítő klímavizsgálatok esetén, a mérési időtartam, mérési időszakonként legalább 7 nap.

A mérési időszakok (3. táblázat):

• téli mérés (decemberben, januárban vagy februárban a napi külső hőmérséklet maximuma + 3 °C alatt van),
• átmeneti mérés (márciusban, áprilisban, májusban, szeptemberben, októberben, novemberben a napi külső középhőmérséklet 10–15 °C közötti)
• nyári mérés (júniusban, júliusban, augusztusban a külső hőmérséklet maximuma 25 °C felett van).

A mérési pontok számát és elhelyezését a vizsgálat célja és terjedelme, az istálló mérete és kialakítása, elhelyezése alapján egyedileg határozható meg. Általános alapelv, hogy a mérési pontokat úgy helyezzük el, hogy a mérések eredménye az egész istállóra jellemző képet adjon. A mérési pontok magasságát a tehenek magassága határozza meg. Az etetőtéren, ahol a tehenek állva vannak ott a pillanatmérési pontok magassága 1,5–2,0 m, a pihenőtéren, ahol a tehenek fekvő állapotban vannak a pillanatmérési pontok magassága 0,1–0,7 m.

A természetes szellőzés mûködésének ellenőrzése céljából a hőmérséklet, a páratartalom és a légsebesség értékeit az istálló felső légterében is mérni szükséges.

Pillanatértékek mérésekor az egyes mérési síkokat az istálló hossztengelyével párhuzamosan egymástól legalább 4 m távolságra lehet felvenni. A mérési pontok hosszirányú távolsága például 5; 10; 15; 20 m is lehet. A kijelölésnél vegyük figyelembe a szellőzés-technikai elemek elhelyezését.

Folyamatos mérésnél is törekedjünk a minél nagyobb számú mérés ponton történő adat-felvételezésre. Ezek helyét, az előzetesen elvégzett pillanatérték mérések adatainak elemzése alapján a legkritikusabb pontokra jelöljük ki.

A mérési pontok elhelyezéséről az istálló alaprajzán és metszeti rajzán készítsünk bejegyzéseket. A bejegyzett pontokat lássuk el számjegyekkel. A mérési pontokat jelző számjegyeket a mért adatok azonosítása végett, a mérési adatlapon is szerepeltessük.

Mind a pillanat-, mind a folyamatos mérések megkezdése előtt legalább 24 órával az istálló klíma-technikai elemeit a mérésekig és a mérések idején is az előírásoknak megfelelően üzemeltessük. A pillanatmérések eredményeit célszerûen istállóklíma-mérési adatlapon rögzíthetjük.

A mérési eredmények feldolgozási lehetőségei
A mérési adatok néhány lehetséges feldolgozási módszere:

1.   A mérési eredmények értékelése a tehenek hőérzete és teljesítménye szempontjából:
a) A mérési eredmények táblázatos rögzítése. A jól kialakított táblázatban összevethetjük az istállóban ténylegesen mért értékeket az elvárható, illetve az istállóban még megengedhető vagy előírt értékekkel.
b) A mérési eredmények grafikus ábrázolása. A jól kialakított grafikonon összevethetjük a mért adatok közép- és szélső értékeinek időbeni változását a klímajellemzők bejelölt külső- és előírt értékeivel.
c) A léghőmérséklet, a páratartalom, a légsebesség háromdimenziós nomogramon történő ábrázolása. A nomogramban berajzoljuk a mérési eredményeket, és azokat összevetjük a tehénre jellemző optimális (termelési zóna) és az elviselhető (tüzelési) zóna értékeihez.
d) A vizsgált istálló levegőjének hőmérséklete (páratartalma és légsebessége), valamint a tehénállományra jellemző alsó-, és felső kritikus hőmérséklet (1. és 2. táblázatok) elemzése.

A rendelkezésre álló technológiai adatok alapján, valamint irodalmi adatokból megállapítjuk az istállóban lévő tehenek alsó kritikus hőmérsékletét (4. és 5. táblázatok).

Ezt követően 24 órára elosztott 4 pillanatmérés-sorozat többszöri ismétlésével megmérjük a hőmérsékletet, a légsebességet és a páratartalmat. Ha a légmozgás és a páratartalom értékei nem szélsőségesek, a továbbiakban az istállóklíma ellenőrzésére a levegő hőmérsékletének mérésére egyszerûsíthető. Ha a hőmérséklet napi minimumát és maximumát feljegyezzük és ábrázoljuk, az egész vizsgálati időtartamra vonhatunk le ezen egyszerû módszerrel következtetést.

2.    A mérési eredmények értékelése az épület szempontjából

a) A klímajellemzők istálló épületen belüli eloszlásának vizsgálata. E vizsgálattal arra kapunk választ, hogy mennyire egyenletes az épületen belüli léghőmérséklet, páratartalom és légsebesség eloszlása. E vizsgálattal feltárhatók az istálló huzatos helyei, az épület átlagához viszonyított alacsony hőmérsékletû helyek stb.
b) Az istálló épület hőkésleltetésének vizsgálata. E vizsgálattal arra kapunk választ, hogy az épület belső klímajellemzői milyen időeltolódással követik a külső levegő állapotváltozását.
c) Az istálló épület hőcsillapításának meghatározása. Ez az egyik jelentős istállóminősítési módszer, amellyel arra kívánunk válaszolni, hogy az istálló rendeltetésszerû használata esetén, a külső hőmérséklettel szemben milyen hőmérséklet-különbséget (Dt) képes a tehénistállóban tartani.

A fenti témakör röviden az alábbiak szerint foglalható össze. A mikroklíma – ellentétben a makroklímával – befolyásolható, megváltoztatható, sőt az igényelt mikroklíma mesterségesen létre is hozható. Mivel a mikroklíma számos tényező bonyolult egymásra hatása alapján alakul ki, ezért szükség szerint mérni kell az istállólevegő (a külső levegő) hőmérsékletét, relatív páratartalmát, a levegő mozgását (sebességét), a levegő kémiai, bakteriológiai és porszennyezettségét, valamint a megvilágítás erősségét.
A méréssel kapott értékeknek a szarvasmarhák egészségi állapotával és a termelési eredményekkel, a követelményekkel való összevetése alapján következtetni lehet arra, hogy a kérdéses istálló kialakítása megfelelő-e, de arra is, hogy melyek azok az építési, épületgépészeti vagy üzemeltetési hibák, amelyek kiiktatásával a mikroklíma javítható.

A cikk szerzője: Dr. Bak János