Jelen összeállításban a burgonya betakarító gépek jellemző technikai-mûszaki megoldásai, az általuk megvalósított gépi betakarítási technológiák, alkalmazási területeik és a gépfejlesztések várható irányai kerülnek ismertetésre.

A burgonyaszár zúzása
A betakarítást közvetlenül megelőző munkamûvelete a burgonya lombozatának, szárának eltávolítása. Különösen lényeges ez az intenzív burgonyafajták esetében, amelyeknek lombja és szártömege többszöröse a hagyományos fajtákénak.

A betakarítás időszakában a lomb – természetesen a fajtától és az időjárástól függően – általában még zöld. Amennyiben a lombozat nem kerül megsemmisítésre, a gumók nehezen válnak le a szárakról, s a betakarítási veszteségek emiatt jelentősen megnövekedhetnek. Ugyanis ilyenkor a száron maradt gumók a betakarító gépről a szárral együtt eltávozhatnak. A szár kémiai úton való perzselése (a mesterséges állomány leszárítás), illetve annak mechanikus zúzása a betakarító gépek alkalmazása szempontjából is igen fontos, mert ennek hiányában a gépek munkaminősége romlik. Ilyenkor csökken a munkasebesség és ezzel együtt a területteljesítmény, s a nagy szártömeg pedig – elsősorban az ásószerkezetnél és a láncrostáknál – eltömődéseket okoz. A burgonya szárának megsemmisítésére vegyszeres és mechanikus módszerek alkalmazhatók. Az alacsonyszárú, kis lombtömegû burgonyánál ezek közül az egyik is elegendő, de a nagylombú burgonyafajták szártömegének eltávolítására a kettő kombinációja javasolható. A lombperzselés a szárzúzás előtt és után is történhet. Az előzőleg vegyszerrel leperzselt lombot azonban könnyebb a szárzúzóval összezúzni, mert a száraz szár törékeny és így a zúzókések jobban összeaprítják. A szárperzselés után 3–4 nappal már használhatók a szárzúzó gépek, azonban figyelembe kell venni, hogy a szárzúzás mûvelete csak 2–3 nappal előzze meg a betakarítás munkamûveletét.

A betakarítási technológiák változatai
A burgonya betakarításában egy- és kétmenetes betakarítási technológiák különböztethetők meg. A két betakarítási technológia közötti választást alapvetően a betakarítandó terület nagysága, a betakarítógép típusa (konstrukciós kialakítása), valamint a rendelkezésre álló kézi munkaerő létszáma, annak „szedési” teljesítménye határozza meg.

Egymenetes betakarítási technológiák jellemzése

Az egy munkamenetben végzett betakarítás történhet:

• kiszedő-tisztító-válogató-zsákoló/rakodó, vagy
• kiszedő-tisztító-kocsirakó gépek alkalmazásával.

Az első esetben az ún. „minőségi” betakarítás a cél, amikor is a szállító jármûre (vagy a zsákokba) már válogatott, tiszta, jó minőségû burgonya kerül, amely már közvetlen eladásra is felhasználható (piacképes), illetve a tárolás-előkészítéskor kevesebb válogatást, manipulálást igényel. Ennek megfelelően a munkamûveletek elvégzésére vontatott (féligfüggesztett) válogatóasztallal is ellátott kivitelû burgonya betakarító kombájnokat kell alkalmazni. Ebben az esetben a válogatóasztal mellé 3–4 fő kézi munkaerő beállítása szükséges, akik eltávolítják a sérült, beteg gumókat, a terményben még bennmaradt rögöket és növényi szennyeződéseket.

A második esetben – „mennyiségi” betakarítás esetén – olyan, csak mechanikus leválasztású gépeket („félkombájnokat”) használnak, amelyek kiemelik a földből a terményt, rázó és tisztító, szárleválasztó szerkezetükön megtisztítják azt, majd szállító jármûre rakják a burgonyát. Ilyenkor azonban számolni kell a burgonya szennyezettebb (ez az időjárástól és a talajtól függően akár 8–20% is lehet!) betakarításával. Ezen gépek alkalmazását a nagyobb termelékenység és területteljesítmény jellemzi, amit a betakarítási időszak rövidsége, a behatárolt betakarító kapacitás is célszerûsít. Természetesen betárolás előtt az ilyen technológiával betakarított burgonya gondosabb válogatást és méretre osztályozást igényel.

A kétmenetes betakarítási technológiák jellemzése
A kétmenetes technológiákban a első menetben a gépek kiássák a földből a burgonyát és azt a talajra keskeny rendre lerakják, vagy a talajon szétterítik. A kiszedett gumók a föld tetején néhány órát száradnak, felmelegedve beparásodnak és sérülésállóbbakká válnak. Az időjárástól függően (2–4 óra múlva) a rendre rakott, vagy a talajfelszínén szétterített burgonya betakarítása – a második menetben – vontatott rendfelszedő-kocsirakó géppel és kézi felszedéssel is megoldható. Kézi felszedés esetén célszerû a burgonya kosarakba, vagy vödrökbe szedése és ezután zsákolása. A burgonyazsákok összegyûjtése és kocsira (szállító jármûre) rakásuk is csak kézzel lehetséges. A burgonya kiszedő-rendrakó gépek többségükben 2-soros kivitelûek és a rendre rakáskor két sorról képeznek egy rendet, s így a rendfelszedés termelékenyebb. A rendre rakott burgonya gépi felszedésére – kis átalakítással – a hagyományos 1-menetes betakarító gépek is alkalmasak, s a rendekről felszedett burgonya szállító jármûre juttatható. A burgonya betakarító gépek felosztását az ábra szemlélteti.

A burgonya betakarító gépek alkalmazási területei
Az összeállításban tárgyalt burgonya betakarító gépek részaránya a termőterületre vonatkoztatva – hazai viszonylatban – már elérte a 80–85%-ot. Figyelembe veendő, hogy az országban a házikerti, háztáji termelés jelentős részarányt képvisel. Ezeken a területeken a burgonyatermesztésben gépi forgóvillás kiásásról vagy rendre rakásról lehet beszélni, s itt ma még csupán kézi felszedés jöhet szóba. Gazdaságossági és minőségi betakarítást célzó szempontok miatt az utóbbi években – kisebb területû (max. 10–15 ha-ig) termelés esetén – előtérbe került a kétmenetes burgonya betakarítás. Az egysoros kiszedő-rendrakó gépekkel (a korai burgonya betakarítását is beleszámolva) idényenként 15–20 ha; a kétsoros kiszedő-rendrakó gépekkel 25–30 ha burgonya betakarítására nyílik lehetőség, amennyiben biztosított a rendre rakott burgonya gyors, néhány órán belüli kézi vagy gépi felszedése. A kétmenetes burgonya betakarítási technológiákban a kiszedő-rendrakó gépek teljesítményét alá kell rendelni a felszedési kapacitás nagyságának, azért, hogy a burgonya 2–4 óránál többet ne maradjon renden és esetleg napfénytől, vagy csapadéktól károsodást szenvedjen.

Egymenetes betakarítás esetén – amennyiben betárolás előtt megfelelő szennyeződés leválasztást lehet biztosítani – a nagy teljesítményû, csak mechanikus szennyeződés leválasztással dolgozó két- és háromsoros betakarító gépek ajánlhatók. Ilyenkor azonban számítanunk kell arra, hogy a szállító jármûre kerülő termény szennyezettebb, s így a betárolás előtt kell elválasztani a burgonyát a növényi, kő-, és földszennyeződésektől. A termény tisztasága javítható azáltal, hogy olyan – válogatóasztallal is rendelkező – gépeket alkalmaznak a betakarításra, amelyeknél a mechanikus leválasztás mellett kézi válogatásra is lehetőség nyílik. Az ilyen gépeknél sokkal tisztább anyag kerül a szállító jármûre, vagy a gyûjtőtartályba és a kézi válogatással a sérült, beteg gumók is eltávolíthatók.

A két- és háromsoros, csak mechanikus leválasztású betakarító gépek esetében idényenként 50–80 ha, az egy- és kétsoros válogató személyzettel is dolgozó burgonya betakarító gépek alkalmazásakor 30–50 ha termésének betakarításával lehet számolni.

A burgonya betakarításban használt néhány gép főbb mûszaki jellemzőit és azok árait az táblázat tartalmazza. A közölt árak a „Mezőgazdasági gépek katalógusa 2006.” kiadványból kerültek átvételre. A táblázat csak a hazánkban jelenleg forgalmazott, a 2006. évre érvényes árral rendelkező gépeket tartalmazza.

A gépfejlesztések irányai
A burgonya betakarító gépeknél a mûszaki-technológiai fejlesztés a teljesítmény fokozása és a munkaminőség javítása mellett a burgonya piaci igények maximális kielégítésére irányul. A betakarításban a több (2–4)-soros vontatott, vagy magajáró gépek kerülnek előtérbe, amelyek gyûjtőtartállyal lesznek ellátva. Ezen gépekre a moduláris felépítés a jellemző: az alap vázkeretekre több megoldást építenek fel, azokon a szár- és röglevásztók különböző kombinációit alkalmazzák. Az 1-soros, vontatott betakarító gépek esetében oldalt történik meg a felszedés, s a különböző szennyeződés leválasztóknál nagy választékbővülés várható. A gépek válogatóállással és válogatóasztallal kerülnek forgalomba, általánossá válik az (emelhető-süllyeszthető) ürítőpadozatos bunkerek (gyûjtőtartályok) beépítése. A szennyeződés leválasztóknál nagy választékbővülés várható (pl. külön szerkezeti egységek kialakítása nedvesebb és szárazabb betakarítási körülmények esetére), különböző szélességû rostákkal igazodnak a 75–90 cm-es sortávolságokhoz, illetve az ágyásos burgonyatermesztési technológiákhoz. A magajáró bunkeres gépek építőszekrényes felépítésû utánfejlesztése válik megfigyelhetővé. A fejlesztés egyik iránya az, hogy a vontatott 2–4-soros alapmodelleket 3-kerekû magajáróvá alakítják át. A magajáró bunkeres gépek talajtömörítése – nagyobb tömegük révén – jelentősen nagyobb, ennek kiküszöbölésére a Terra abroncsokkal vagy gumihevederes járószerkezettel felszerelt gépek alkalmazása kerül előtérbe.
A fejlesztés további célja még, minél jobban megkönnyíteni a gépkezelők, válogató személyek munkáját (pl. központi gépbeállítási lehetőségek, egyszerûbb szerelhetőség, komfortosság, automatizálás stb.) javítva ergonómiai körülményeiket.

Összefoglalva a gépesítés-fejlesztés trendjeit az elkövetkező években a burgonya betakarításában a következők várhatók:

• a magajáró betakarítók nagyobb arányú elterjedése;
• mûszaki-technikai finomítások a gépeken (automatikus kezelés, beállítás, karbantartás stb.);
• a gazdaságosság szem előtt tartásával a termelési költségek csökkentése;
• a minőségi színvonal növelése a növekvő piaci igényeknek megfelelően;
• a termelési feltételek optimalizálása;
• a vezetőtől nem függő távvezérlők, automatikák és az automatikus kormányzás a betakarított burgonya jobb minőséget eredményezi, valamint kisebb betakarítási veszteséget okoz;
• a fejlesztés súlypontjai a gumókat még jobban kímélő, a fajtákat külön kezelő betakarítással, tárolással és feldolgozással jellemezhetők.